Viharban, avagy nagy magyar valóság
2012. május 23.
Tegnap érkeztem haza, fatornyos falumba, amely ugyan város már néhány éve, gondolom, csúfolódásként kapta a rangot, mert semmi sem változott, sőt.
Ma délelőtt elmentem bevásárolni, meg feladni egy levelet a postán, és kicseréltem a könyvtárban a könyveket.
Hatalmas ez a város, kocsival a központ éppen csak annyi, hogy rágyújtasz és kettőt szívsz a cigarettából, máris olthatod el.
Délelőtt tizenegykor járókelők alig vannak az utcán, csak néhány közmunkás beszélget a virágágyások mellett.
Az egyetlen ügyfél vagyok a postán, s egyetlen vásárló a hentesnél és a közértben is.
A könyvtárosnő megörül, hogy végre valaki rányitja az ajtót, kávéval kínál és kimegyünk elszívni egy cigarettát, miközben jót beszélgetünk, s nézzük a néptelen főutcát.
Még cigarettát kell vennem, de azt csak a benzinkútnál kapok.
Dörögni kezd az ég, s pár perc múlva leszakad az ég.
Bőrig ázok, mire beviszem a házba két fordulóval a szatyrokat.
Találkoztál ismerőssel, kislányom, kérdi Anyukám. Nemleges válaszomra nagyot sóhajt.
Tudod, még csak egy hét múlva hozzák a nyugdíjat, meg a segélyeket.
Odakinn tombol a vihar.
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
A magam részéről jobban tetszik a kisváros csendes nyugalma, mint a nagyvárosok zsúfolt, szmogos zsivaja. Remélem, hogy nem fáztál meg a megázástól!
Puszz, Tündér
Ez a "város" a Tisza-tó partján van. Sajnos, száz településből minimum kilencvenre igaz.
Puszi: Yolla
Ez egészen úgy hangzik, mint... Bátaszék... :)
Ott is hasonló a helyzet, egyszer-kétszer jártam ott átutazóban.
Puszi!