Látogatás
Látogatók száma: 59
Tegnapelőtt telefon... anyut fel kell vinni az orvoshoz, fáj az oldala. Azt mondta a doki háromnegyed négyre legyünk ott vele.
Gondolkodom. Kettőig dolgozom, nem tudok hazamenni, mert akkor már nem érek ki.
Mit csinált már megint anyu? Lehet hogy elesett a kertben? Miért kóricál ott, amikor hűsölhetne a diófa alatt is. Eszembe jut amit Vasárnap mondott.
- Nem szeretek ott ülni mert Szerdán apátok is odaült, és majdnem leestem a padról.
Apukám majdnem pontosan három éve ment el. Mondom a húgomnak rossz érzésem van. Nagyapánk is nagyanyánkról beszélt mielőtt elment. Hogy meglátogatta, és megkérdezte meddig várjon rá. Másnap meghalt. Átfutott rajtam a hideg. Mérges voltam anyumra, szidtam, ő meg hallgatott.
Talán a saját félelmemet akartam kibeszélni magamból? Nem tudom, de kényelmetlenül érintenek ezek a dolgok. Fiatalabb koromban csak legyintettem, de amióta közelebb kerültem ahhoz a másik világhoz....
A melegben kiautózom a külvárosba. Anyám már felöltözve üldögél a konyhában.
- Van valami kölnid? - kérdezi, és felém néz.
Pontosan nem látja hol vagyok, csak a körvonalaimat mert már majdnem teljesen vak.
- Minek a kölni anyu, csak az orvoshoz megyünk - szól közbe a nővérem.
Előveszem a hosszúkás úti parfümöt és befújom vele.
- Mmmm de jó illata van! Mi ez? Nem akarod nekem adni? - nyúl érte.
A következő pillanatban már el is felejti és leteszi az asztalra.
- Hol a botom? Mari! Hol a botom?
- Fésülködtem már?
- Melyik ruhámat vegyem fel?
Mintha csak randevúra készülne.
- Anyu már felöltöztél - szól a húgom, de anyám nem hallja.
- A kutyákat be kell zárni, mert ellopják őket.
Itt már nevetek. Mit nevetek, röhögök mint a ló!
- Anyu ilyent még nem hallottam, hogy valakinek a kutyákra fáj a foga.
Meg különben is, kinek kellene ez az örökké megszökő tacskó? Csak a nővérem és a húgom olyan bolond, hogy a fél városrészt beloholja a büdös dög után, az utcán hangosan Bubukázva, izzadva. Goldi az aranyszőrű labi már más, de ő meg nem megy ki az utcára sem.
Végre az autóban ülünk. Két utca és ott vagyunk. Anyám mint a gyerekek, megmakacsolja magát és nem akar kiszállni.
- Nincs már semmi bajom, vigyetek haza! - követeli és az ülés hátulját üti a bot fogantyújával.
Meleg van, fáradt vagyok, reggel négykor keltem, izzadok, már ideges is vagyok. Szemben az óvoda, a gyerekek a kerítésbe kapaszkodva figyelik a műsort. Az ajtó nyitva, az orvos is kinéz, majd odalép az autóhoz.
- Jó napot Magdus néni! Hát ellátogatott hozzánk? Jöjjön be egy pillanatra, ne vigye el az álmunkat.
Anyánk mint a kis angyal szinte kiugrik, ( a beszálláshoz képest meglepően gyorsan) és már édeleg.
- Jó napot doktor úr! Hogy tetszik lenni?
- Milyen jó illata van Magdus néni! Biztos valami drága parfüm igaz? - hízeleg neki az orvos, közben bevezeti a rendelőbe.
- Ó kis semmiség, a leányomtól kaptam - nevetgél anyám.
Felszisszenek. Kis semmiség???
- Melyik leányától Magdus néni?
Anyám egy pillanatra megtorpan.
- A Maritól? Vagy a Babótól.... nem tudom - elpityeredik.
Közben eltűnnek az ajtó mögött a nővéremmel és a dokival. Leülök a korlát szélére és kifújom magam. Gondolkodom.
Én vajon milyen leszek nyolcvanöt évesen?
Megérem egyáltalán?
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Tündér
Kedves Babó!
Az elme néha furcsa játékot játszik velünk, hát még az idő. Nagyon sok szeretetet és kitartást kívánok neked.
Pussz
Tündér
Válasz erre: bokorur
Tisztelt Babenkó!
Nékem még pár év hiányzik a nyolcvanöthöz, de "azon a padon" így is sokszor beszélgetek az én Rozimmal. Sok szeretetet írt meg, gratulálok!
Bokor
Nékem még pár év hiányzik a nyolcvanöthöz, de "azon a padon" így is sokszor beszélgetek az én Rozimmal. Sok szeretetet írt meg, gratulálok!
Bokor
Az elme néha furcsa játékot játszik velünk, hát még az idő. Nagyon sok szeretetet és kitartást kívánok neked.
Pussz
Tündér
Nagyon szépet írtál! Nem is hiszed milyen húrokat pendítesz? Milyen közel van és mégis távol, amikor - mit nem adnék érte, hogy még egyszer, sokszor, örökké mondja-mondja nekem, mindegy mit, csak beszéljen - ... Azt hittem ez örökké fog tartani?... Hogy szeretett velem lenni kint a telken? - Emlékek, tudod? Sok minden oda kötötte. Ránk is ez vár, de kivel osztjuk majd meg az összefüggéstelen emlékeinket?
Mindent meg fogunk érteni, ha eljön az ideje... Ha az a pad mesélni tudna? Én már gyakorló üdögélő vagyok. :-)
Puszi,
Éva