újabb események régebbi események további események
15:05
dimahodckin regisztrált a weboldalra
14:04
Eupbxoz regisztrált a weboldalra
11:07
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
20:54
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
14:23
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
13:53
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:38
Főnix Madárka módosította a naplóbejegyzését
09:21
Glqinbh regisztrált a weboldalra
08:47
FedyahCitle regisztrált a weboldalra
07:32
Főnix Madárka új bejegyzést írt a naplójába
23:35
Find уоursеlf а girl fоr the night in уour сity Canаda: http://b1 ...
11:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:30
Tündér módosította a naplóbejegyzését
08:44
SlifeCitle regisztrált a weboldalra
06:20
Főnix Madárka módosította a naplóbejegyzését
06:19
Főnix Madárka új bejegyzést írt a naplójába
06:54
Főnix Madárka új bejegyzést írt a naplójába
01:51
The bеst girls for sеx in your tоwn Cаnаdа: https://coupemoi.la/Y2BuS ...
13:27
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
05:02
Dаting sitе for sеx with girls from Spаin: https://v.ht/m2SsB regisztrált a ...

Nagyszüleim

2010. június 26. - Látogatók száma: 31

Mindig csak magamról írtam eddig, pedig... Apu ágáról régi székely családból származom. Ma is szívesen látogatok vissza Csíkszeredára, a nagyszüleim régi házának környékét megnézni. Anya szülei Magyarországon éltek mindig.

Nagyapám 1896-ban született Temesváron, nagymamám 1904-ben Csíksomlyón. 1924-ben kötötték össze életüket örökre, ahogy nagyapám mondta: -Bennünket csak az ásó meg a kapa választ el jányom. Majd ha valamelyikünk előbb megy el, utána még a másikunk akkor sé hagyja el örökre, az is követi a következő kapavágással, gyerököm.
Az öregapám nagyon szikár kemény ember volt, 92 évesen ment el közülünk. Nagyanyámat nem egészen 1 évre rá temettük, ahogy nagyapám megjósolta..., a következő kapavágással.
A tata megjárta az első világháborút. Hadifogolyként 3 évig kint volt Oroszországban. Amikor még elment katonának magyar volt, vissza már románként jött. Persze ebbe soha nem tudott beletörődni. Mindig is magyar maradt.
Sokat mesélt nekem az oroszországi élményeiről. Megtanult oroszul és megtanulta a túlélést. Ez segített neki a II. világháború végén megmenteni családját, tudott oroszul és így nem lőtték le apámat egy csirke lopásért, így én is megszülethettem, ...majd idővel.
Nagyanyám olyan volt, mint amilyennek egy nagymamának lennie kellett. Nagyon szeretett bennünket. Nem volt olyan kérés, amit zokszó nélkül ne teljesített volna. Mi meg "cserébe" nagyon szerettük Őt, tűzbe mentünk volna érte...
A tata és nagyanyám a második világháborúval keveredtek át az anyaországba. Így ismerkedhettek meg az én szüleim is, már Magyarországon. Anyuék 1968-ban házasodtak össze.
Anyu részéről a nagyszüleimet kevésbé ismertem, ők az ország másik részén -a Dunántúlon- laktak. Szegényekhez alig jártunk, talán kétszer, vagy háromszor voltunk náluk nyáron egy-egy hétre. Bár azok nagyon emlékezetes nyarak voltak, de valahogy én mégis apu szüleihez kötődtem jobban.
Arra emlékszem még -lehettem úgy 12 éves-, hogy egyszer anyu nagyon sírt és pár hétre rá elmentünk Karcsi tata temetésére. Ezután Magdi nagymama pedig Rozihoz költözött anyu húgához. És úgy 4-5 évre kaptuk a rossz hírt, hogy mostmár ő sincs többé.

Ezek voltak az én nagyszüleim. Mindig jóérzés emlékezni rájuk.
Azt hiszem megérdemlik, hogy megírtam Őket!

A cikket írta: cecill

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. november 15. 18:39
Biztosan jó emberek lehetek a nagyszüleid.
Nagyon szép hogy megemlékeztél rájuk.
Puszilak:Maya
2010. június 29. 09:31
Csodálatos gondolat, és tett ,megemlékezni -reájuk-róluk! Nagyszerű ember vagy!
2010. június 27. 12:10
Kedves cecill! nekünk is és írj még nekünk! pusz Orsolya
2010. június 27. 10:58
Köszi a hozzászólásaitokat. Eddig is itt voltam, csak nem volt időm írni, jó itt lenni köztetek!
Pusszancs nektek: Cecill
2010. június 26. 22:36
Kedves Cecill! Az én nagyszüleim meghatározó emberei voltak életemnek és mai napig bennem élnek tanításaik! Imádtam őket, szüleim helyett szüleim voltak! Nem is nagyszülők! Én azt gondolom soha nem mennek el igazán, amíg szívünkbe őrizzük emléküket! üdv Orsolya
2010. június 26. 19:57
Bizony jo, hogy megirtad...már hiányoltalak, hogy nem vagy!Szeretteink a szívünkben élnek.Amig emlékszünk rájuk addig velünk vannak!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: