Nekem is kell egy kis szabadság
2009. december 6. - Látogatók száma: 77
Egyre nagyobb feszültség van kettőnk közt amiatt, hogy míg én lestrapáltan gyereket nevelek otthon esténként, a férjem hetente többször a maga útját járja a haverokkal.
Az egyetemi évek alatt a barátnőimmel nem volt olyan hetünk, amikor ne tartottunk volna egy kiadós bulit. Diszkókban és bárokban lógtunk, úgymond nagykanállal faltuk az életet. Sok érdekes és kevésbé érdekes emberrel találkoztunk. Egyik ilyen estén találkoztunk az egyetemi kávézóban. Valahogy az asztalunkhoz keveredett Zoli és azonnal megtaláltuk a közös hangot. Mindenről tudtunk beszélgetni, áttáncoltuk az éjszakákat. Nem csak szerelem, hanem mély barátság is kialakult kettőnk közt. Olyan harmonikus volt a kapcsolatunk, tudtuk, együtt akarjuk leélni az életünket. Össze is házasodtunk egy évnyi együttélés után. A baráti társaságunk egy kicsit változott, de az esküvő utáni néhány évben még folytatódtak a közös tivornyázó esték.
Azonban az első gyerekünk megszületésével minden megváltozott. Eleinte Zoli lelkesen segédkezett a fiunk körül, szinte a szoknyámon ült. Ahogy teltek a hónapok egyre többször előfordult, hogy munka után beült sörözni a kollégáival, vagy a régi barátainkkal. Több és több estét töltöttem otthon egyedül, kimerülve a gyerkőctől és a házimunkától. Mikor ezt szóba hoztam teljesen kiakadt, és azt vágta a fejemhez, hogy önző vagyok, mert neki még egy kis kikapcsolódás sem jár. Nem értem. Én is szeretnék a barátainkkal találkozni, vagy esetleg bulizni. Sajnos a családunk messze, vidéken él, ezért nem passzolhatom le a kicsit, ha egy kis esti kiruccanásra vágyok.
Ő már nem ugyanazt a nőt látja bennem. Pedig én még mindig ugyanaz vagyok, vagy akarok lenni, mint akivel hajnalokig bulizott, vagy beszélgetett.
A cikket írta: Asszony
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem te vagy önző hanem ő!!!!
A kedvencem a felesegek.hu, mert olyan jó cikkeket olvashatok itt, és jó hogy vannak olyan kedves emberek, akikek megoszthatom a problémám. Köszönöm.