újabb események régebbi események további események
09:50
Black Ice módosította a cikkét
09:15
Black Ice módosította a cikkét
09:11
Black Ice új cikket töltött fel
07:40
Yolla módosította a naplóbejegyzését
07:36
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
23:30
Ilona új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
23:23
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
23:21
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
23:17
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
19:24
Cathy új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
19:08
zsoltne.eva új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
19:00
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
18:36
Sanda új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
17:06
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:24
emillio módosította a naplóbejegyzését
13:33
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
12:33
Sanda új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
12:09
Ilona új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
19:13
emillio új bejegyzést írt a naplójába
02:52
RichardBon regisztrált a weboldalra

A sors kegyes volt hozzám

2010. május 8. - Látogatók száma: 67

Mint korábbi írásaimból kiderült, 3 gyermekes édesanya vagyok. De volt üröm is jócskán az örömben. Egyik terhességem sem indult könnyen, sőt majdnem végzetes lett.

Első gyermekem születése körül, igencsak kavarogtak a dolgok. A terhességem ideje alatt, csak az első 3 hónapban voltak olyan jelek, hogy elveszíthetem a fiam. A terhesség ezekután rendben lezajlott. Túlragozni nem akarom a dolgokat, csak röviden megfogalmazni. Szóval gyermekem születése hirtelen jött. A szülést úgy indították be, mert a magzatvíz folydogált. Ezt, persze az orvos nem vette észre és kezelni kezdett gyógyszerrel, mert azt hittem más a probléma. Ennek következménye az lett, hogy a gyerekem az esti órákban a 36. hétre megszületett, viszont másnap reggel el is vitték tőlem, meg sem foghattam őt. Kórházban volt 1 hónapon keresztül élet-halál közt, mert a gyógyszer, amit kaptam olyan fertőzést csinált a szervezetemben, ami a gyerekre is hatott. Csövek lógtak belőle, meg sem foghattam őt, hozzá sem érhettem. Az orvosok nem sok ,sőt szinte semmi reményt nem láttak abban, hogy a fiam élve hagyja el a kórházat. Hogy sikerült, hatalmas csodának tekintettem.
Rá pár évre újra terhes lettem, szintén ugyanaz a procedúra az elején, mint az előző terhességnél. A terhesség 3.hónapja után semmi gond nem volt, vígan és boldogan vártam gyermekem születését. 28.héten egy éjjel arra ébredetem, hogy hirtelen elfolyt a magzatvíz. 1 hétig kórházban voltam, de a fiam 29.hétre megszületett. Semmi baj nem volt vele csak, hogy picike volt, így még akkor elvitték a gyerekklinikára. 2 hónapot voltunk külön, közben ingáztam a nagyobb fiam és a kórház közt, hogy egyik gyermekem se érezze a hiányomat.
Hát, senkinek nem kívánom, hogy megélje azt, hogy sem a hasában nincs gyerek, sem otthon az előkészített, gondosan vasalt kis ágyikójában.
A harmadik gyerek a második házasságomból született. Az orvosom teljesen tudta az előzményeket, így ezek alapján kezelt engem. Az első 3 hónapban itt is voltak veszélyre utaló jelek, de az orvosom sikeresen kezelte. A terhességet kihordtam 38 hétre megszületett a kislányom, aki az első pillanattól velem lehetett és együtt jöhettünk haza. Ő volt az egyedüli gyermek, akivel megélhettem a szoptatás örömeit, és értetlenül néztek rám, mikor az ápolónőtől 2 gyerek után segítséget kértem abban, hogy hogyan kell egy 1 napos csecsemőt pelenkázni. Akkor láttam először a köldökcsonkot is.
Azóta újra próbálkoztunk, hogy a lányomnak is legyen vérszerinti testvére, és persze megadjam a férjemnek azt, hogy két gyermeke lehessen, hisz megérdemli. Tavaly nyáron elvetéltem, rá egy hónapra egy 8 hetes terhességet kellett műtétileg megszakítani, mert elhalt a baba, nem volt szívhangja. Idén újra próbálkozhattunk már, de sajnos nemrég újra elment egy baba, de nem kellett műtéti beavatkozás.
Én tudom milyen az, ha valaki elveszti a gyermekét. Többszörösen átéltem a majdnem elvesztés és az elvesztés fogalmát. Lelkileg nagyon megviselt, de mindig arra gondoltam, minden egyes eset után, hogy nekem van egy férjem, van 3 gyönyörű gyermekem, akiknek szükségük van rám. És, ha a sors azt szánta az életembe, hogy átélhessem újra azt a csodát, amit háromszor sikerült, akkor jelét fogja adni.
Ha pedig mégsem jön össze, akkor hálát adok a sorsnak, hogy nekem megadatott az, háromszor is, ami más nőknek sajnos nem adatik megm, önhibáján kívűl.

A cikket írta: wzsuzsa

6 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. május 11. 15:24
Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakt tőletek!
2010. május 11. 08:00
Sokat segithet a pozitiv gondolkodás, csak a szépre és a jora kell gondolni,Ezekért érdemes élni.
2010. május 8. 22:19
Nagyon szépen irrtad meg, csak kitartás, biztosan sikerűl!!
2010. május 8. 14:33
Köszönöm,hogy elolvastad és hozzászóltál.Nem lehet könnyű a gyermekeddel,de egy anyai szív mindenre képes azért,hogy gyermeke semmiben ne szenvedjen hiányt.Ismeretlenül is fogadd őszinte tiszteletem.Nem sok ember képes mindazt végigcsinálni,amit Te végigviszel a gyermekkel.
Mindent tiszteletem a Tied!!
2010. május 8. 14:24
Sok próbán mentél keresztül és az írásodból kiderül milyen nagy értéke van számodra a gyermekeidnek s hogy egyáltalán édesanya lehetsz.
Jó ha tudunk hálát adni ha nem mindent természetesnek fogunk fel.
Nekem is három gyermekem van és a harmadik gyermek autista s talán emiatt is másképp szemlélem a világot s más az értékrendem.

Köszönöm,hogy olvashattam a cikkedet és jó egészséget ,kitartást kívánok Neked szeretettel!
2010. május 8. 14:21
Na igen,a történteken kívűl én is szerencsésnek mondhatom magam,mert az életem úgy alakul,hogy jó érzés élni.Vannak buktatók,jelenleg is van egy olyan pont az életemben,amiért harcolnom kell,de egy anya dolga az örökös harc a családjáért,gyerekeiért.
2010. május 8. 14:15
A cikkeket olvasgatva egyre biztosabb vagyok benne, milyen szerencsés is vagyok. Bár én a szülés élményét hagytam ki három gyerek mellett, de minden másban szerencsés voltam (lásd. cikkeim). Az élet más területein nem, de mindig mindenben nem is lehet.... ;-))
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: