újabb események régebbi események további események
20:14
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
16:43
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:37
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:33
Ilona új cikket töltött fel
11:41
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
10:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
09:50
Kőnig új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
21:41
Ilona új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
19:11
Hayde regisztrált a weboldalra
14:09
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
13:51
Anyu válaszolt egy szavazásra
10:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:05
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
06:48
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
18:56
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
17:57
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
17:49
Ilona új cikket töltött fel
17:42
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
17:38
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:52
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez

A sors kegyes volt hozzám

2010. május 8. - Látogatók száma: 67

Mint korábbi írásaimból kiderült, 3 gyermekes édesanya vagyok. De volt üröm is jócskán az örömben. Egyik terhességem sem indult könnyen, sőt majdnem végzetes lett.

Első gyermekem születése körül, igencsak kavarogtak a dolgok. A terhességem ideje alatt, csak az első 3 hónapban voltak olyan jelek, hogy elveszíthetem a fiam. A terhesség ezekután rendben lezajlott. Túlragozni nem akarom a dolgokat, csak röviden megfogalmazni. Szóval gyermekem születése hirtelen jött. A szülést úgy indították be, mert a magzatvíz folydogált. Ezt, persze az orvos nem vette észre és kezelni kezdett gyógyszerrel, mert azt hittem más a probléma. Ennek következménye az lett, hogy a gyerekem az esti órákban a 36. hétre megszületett, viszont másnap reggel el is vitték tőlem, meg sem foghattam őt. Kórházban volt 1 hónapon keresztül élet-halál közt, mert a gyógyszer, amit kaptam olyan fertőzést csinált a szervezetemben, ami a gyerekre is hatott. Csövek lógtak belőle, meg sem foghattam őt, hozzá sem érhettem. Az orvosok nem sok ,sőt szinte semmi reményt nem láttak abban, hogy a fiam élve hagyja el a kórházat. Hogy sikerült, hatalmas csodának tekintettem.
Rá pár évre újra terhes lettem, szintén ugyanaz a procedúra az elején, mint az előző terhességnél. A terhesség 3.hónapja után semmi gond nem volt, vígan és boldogan vártam gyermekem születését. 28.héten egy éjjel arra ébredetem, hogy hirtelen elfolyt a magzatvíz. 1 hétig kórházban voltam, de a fiam 29.hétre megszületett. Semmi baj nem volt vele csak, hogy picike volt, így még akkor elvitték a gyerekklinikára. 2 hónapot voltunk külön, közben ingáztam a nagyobb fiam és a kórház közt, hogy egyik gyermekem se érezze a hiányomat.
Hát, senkinek nem kívánom, hogy megélje azt, hogy sem a hasában nincs gyerek, sem otthon az előkészített, gondosan vasalt kis ágyikójában.
A harmadik gyerek a második házasságomból született. Az orvosom teljesen tudta az előzményeket, így ezek alapján kezelt engem. Az első 3 hónapban itt is voltak veszélyre utaló jelek, de az orvosom sikeresen kezelte. A terhességet kihordtam 38 hétre megszületett a kislányom, aki az első pillanattól velem lehetett és együtt jöhettünk haza. Ő volt az egyedüli gyermek, akivel megélhettem a szoptatás örömeit, és értetlenül néztek rám, mikor az ápolónőtől 2 gyerek után segítséget kértem abban, hogy hogyan kell egy 1 napos csecsemőt pelenkázni. Akkor láttam először a köldökcsonkot is.
Azóta újra próbálkoztunk, hogy a lányomnak is legyen vérszerinti testvére, és persze megadjam a férjemnek azt, hogy két gyermeke lehessen, hisz megérdemli. Tavaly nyáron elvetéltem, rá egy hónapra egy 8 hetes terhességet kellett műtétileg megszakítani, mert elhalt a baba, nem volt szívhangja. Idén újra próbálkozhattunk már, de sajnos nemrég újra elment egy baba, de nem kellett műtéti beavatkozás.
Én tudom milyen az, ha valaki elveszti a gyermekét. Többszörösen átéltem a majdnem elvesztés és az elvesztés fogalmát. Lelkileg nagyon megviselt, de mindig arra gondoltam, minden egyes eset után, hogy nekem van egy férjem, van 3 gyönyörű gyermekem, akiknek szükségük van rám. És, ha a sors azt szánta az életembe, hogy átélhessem újra azt a csodát, amit háromszor sikerült, akkor jelét fogja adni.
Ha pedig mégsem jön össze, akkor hálát adok a sorsnak, hogy nekem megadatott az, háromszor is, ami más nőknek sajnos nem adatik megm, önhibáján kívűl.

A cikket írta: wzsuzsa

6 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. május 11. 15:24
Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakt tőletek!
2010. május 11. 08:00
Sokat segithet a pozitiv gondolkodás, csak a szépre és a jora kell gondolni,Ezekért érdemes élni.
2010. május 8. 22:19
Nagyon szépen irrtad meg, csak kitartás, biztosan sikerűl!!
2010. május 8. 14:33
Köszönöm,hogy elolvastad és hozzászóltál.Nem lehet könnyű a gyermekeddel,de egy anyai szív mindenre képes azért,hogy gyermeke semmiben ne szenvedjen hiányt.Ismeretlenül is fogadd őszinte tiszteletem.Nem sok ember képes mindazt végigcsinálni,amit Te végigviszel a gyermekkel.
Mindent tiszteletem a Tied!!
2010. május 8. 14:24
Sok próbán mentél keresztül és az írásodból kiderül milyen nagy értéke van számodra a gyermekeidnek s hogy egyáltalán édesanya lehetsz.
Jó ha tudunk hálát adni ha nem mindent természetesnek fogunk fel.
Nekem is három gyermekem van és a harmadik gyermek autista s talán emiatt is másképp szemlélem a világot s más az értékrendem.

Köszönöm,hogy olvashattam a cikkedet és jó egészséget ,kitartást kívánok Neked szeretettel!
2010. május 8. 14:21
Na igen,a történteken kívűl én is szerencsésnek mondhatom magam,mert az életem úgy alakul,hogy jó érzés élni.Vannak buktatók,jelenleg is van egy olyan pont az életemben,amiért harcolnom kell,de egy anya dolga az örökös harc a családjáért,gyerekeiért.
2010. május 8. 14:15
A cikkeket olvasgatva egyre biztosabb vagyok benne, milyen szerencsés is vagyok. Bár én a szülés élményét hagytam ki három gyerek mellett, de minden másban szerencsés voltam (lásd. cikkeim). Az élet más területein nem, de mindig mindenben nem is lehet.... ;-))
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: