újabb események régebbi események további események
08:09
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
14:48
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:46
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:05
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
08:41
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
07:49
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
21:16
Kevelin Kiss regisztrált a weboldalra
18:58
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
15:45
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
15:41
Anyu új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
22:48
Yolla módosította a naplóbejegyzését
22:44
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
21:03
Yolla új hozzászólást írt egy cikkhez
20:40
Ilona módosította a cikkét
20:18
Ilona új cikket töltött fel
10:23
zsoltne.eva új cikket töltött fel
00:34
Cathy új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:56
AdRefrenda regisztrált a weboldalra
19:06
emillio új cikket töltött fel
18:43
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez

Asszonysors

2011. december 12. - Látogatók száma: 169

Szépen kérte - Ne csináld!... "Ez senkinek sem jó!" Miért gyötröd magad és engem, őt sem kímélve... - Törődj végre bele... - Ezen már nem lehet változtatni...

Az egész napi hajtás, délutánra kíméletlenül elfogyasztotta maradék energiáját is. Jólesett volna egy kicsit lazítania, felfrissülnie, de nem tehette, mert várt rá a következő műszak. Már vagy két hónapja napi tizenkét órákat dolgozott a másodiknak megszerzett munkahelye miatt. Naponta hulla fáradtan esett be az ágyába. A cél, hogy könnyítsen az életükön, tartotta benne egyedül a lelket, végig kell csinálnia, amit vállalt, csak annyi időt hagyva magának, hogy másnap a cégnél kipihenten folytatni tudja a nem kevésbé megerőltető főállásban titkárnő, másodállásban kisegítő robotját. Pénzénél volt, ez adta az erőt.

Örült a felajánlott munkának és kétszer sem gondolkodott azon, bírni fogja-e hosszú távon mindkettőt egymás után, és akkor még ott volt a lánya, aki haza várta műszak végén a késő esti órákban. Nem egyszer érezte túl sok ez neki, de ha elkezdte, nem hagyhatja cserbe a barátját sem, aki befolyása révén szerezte ezt a plusz munkát. Anyagi helyzetén tudott ezzel kicsit javítani. Lehetőséget adva számára, hogy nem kell a továbbiakban albérlőkkel osztoznia, és hosszú idő után végre normális családi életet tudjon élni gyermekével.

Az asszony túl a fiatal évein, de még előtte az öregkor küszöbének, mondhatni ereje teljében képesnek érezte magát arra, hogy esténként, munkája után újra eljátssza hamupipőke szerepét és mások kiszolgálójává váljon arra a négy órára, a füstös kiskocsmában. Nem rossz ez! - gondolta.
Megállás nélkül tette a dolgát. Elfelejtve minden addigi fáradtságát, kihozta magából a maximumot, amire képes volt. Értette a dolgát főnöke megelégedésére, és látva a nő igyekezetét kis engedményekkel kedveskedett. Elnézte, ahogy kecsesen mozog az asztalok között poharakkal megrakott tálcával a kezében, egyensúlyozva, óvatosan, kerülgetve az olykor italos, vendégekkel megtelt helyiséget. Nem mulasztotta el nem figyelmeztetni, hogy a tálcára a súlyt úgy helyezze el, hogy a nehezebbjét maga felé pakolja. Volt is ebből kalamajka, de csak egy picit.

Kismamacipőbe bújtatott formás lábait nem rejtette el, rövid szoknyája, hiába takarta elöl kis kötény, testéhez simuló blúza nem tudta észrevétlenné tenni. Megszokta már a kíváncsi férfiszemeket. Elégszer volt része benne, talán kicsit még élvezte is, hogy ennyi viszontagság után még mindig egy szemrevaló teremtés, de azt is tudta, hogy mennyit engedhet meg e kíváncsi "szemeknek".

Ismerte magát, volt tartása, az ismeretlen ismerősökkel szemben, ezt meg is tudta őrizni. Egy valaki elől azonban nem tudott kitérni, a volt barátja nehezen tudott beletörődni abba - hiába kérte szépen - a munkája közben ne zavarja, ne látogassa, mert az senkinek sem jó... miért gyötri magát, őt sem kímélve..., hogy, aminek egyszer vége, azon már nem lehet változtatni. Újra és újra megpróbálta levenni őt a lábáról. Betért egy-egy italra és közben percre sem vette le róla a szemét. Egy idő után ez zavarni kezdte az asszonyt. Akkor is, ha hálával tartozott neki ezért a munkáért, de már nem lehetett hozzá köze. Másik férfi került az életébe és a közöttük lévő kapcsolatot már nem akarta folytatni.

Szépen kérte - Ne csináld, ez senkinek se jó, miért gyötröd magad és engem, mást sem kímélve... - Törődj végre bele - kérlelte, de ő csak somolygott... Ott támaszkodott a pultnál és nézte őt, ahogy zavarában össze-össze koccantva a poharakat igyekszik tenni a dolgát, beletörődve abba, hogy per pillanat semmit sem tehet az ellen, mert mint vendég ő most itt az első.

Szeme az ajtóra meredt, és egy pillanatra elállt a lélegzete, amikor meglátta a betévedt újabb vendéget, jelenlegi, messziről jött barátját, aki egyenesen a férfi felé tartott. Régről már ismerték egymást és miközben pár szót váltottak, a tekintetek nagyon árulkodóakká váltak. Egyikük sem tudta elrejteni kíváncsiságát, hogy milyen a "régi" és az "új"?... Látni lehetett a feszültséget mindkettőjük arcán. Csak fel ne robbanjanak! - fohászkodott a nő. Tudta, hogy ez előbb utóbb be fog következni, meg akarják majd ismerni egymást, de, hogy mikor?... Ennek most jött el az ideje. Mégsem szakadt le az ég!... Időközben ezek ott ketten már szinte kedélyesen beszélgettek egymással és a nő megértette, ezt a nem várt fordulatot. Ők már nem fogják elharapni egymás torkát, ha barátok nem is lesznek soha, amit jólesően vett tudomásul.
Miért is félt ennyire a találkozásuktól? - gondolta, amikor ez milyen egyszerű... Hát így is lehet?



Kép: net

A cikket írta: zsoltne.eva

8 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. február 4. 08:11

megtekintés Válasz erre: Ilona - 2013. február 3. 22:49

Sajnos, kedves Évi, a sorsunkat nem látjuk előre..De talán Neked is adott némi könnyebbséget, hogy kiirtad magadból, mi meg olvashattuk! Minden szépet Neked!:)

Puszi: Ilona

Kedves Ilona!

Rengeteg könnyebbséget adott, hogy kb. három éve ki is tudom magamból írni, nem csak visszaemlékezni az életemet részben meghatározó, fontos történéseket. Ez a nekem jutott sorsnak egy darabja, mindössze egy nap, melyet 15 év követett társas kapcsolatban. Ezzel az írásommal is csak annyit szerettem volna közölni, mit jelentett egy régi és egy új kapcsolat jelenléte a nő életében, melyet igyekezett lezárni és mint ütközőpont fontos momentum volt, mert nem mindegy hogyan zárunk le egy régit, és kezdünk el valami újat.

Neked is minden jót!

Pussz,
Éva
2013. február 3. 22:49

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2013. február 3. 00:26

Nem, kedves Ilona!

A cikk megírása történt 2011 decemberében, nem véletlen, mert igyekeztem - abban igazad van, hogy a múltból hozott egy fontos emlékemet - leírni. Ezzel is elterelni a figyelmemet valami mással egy régi eseménnyel kiütni az agyamból az akkori jelent.
Igen. Ha lehetőségem lett volna rá, sok mindent másként csináltam volna és akkor ez az írásom, sem az összes többi nem született volna meg...

Pussz, Éva

Sajnos, kedves Évi, a sorsunkat nem látjuk előre..De talán Neked is adott némi könnyebbséget, hogy kiirtad magadból, mi meg olvashattuk! Minden szépet Neked!:)

Puszi: Ilona
2013. február 3. 00:26

megtekintés Válasz erre: Ilona - 2013. február 2. 23:17

Kedves Éva!

Elolvastam ezt a cikkedet, ha jól látom, ez egy éve történt.Asszonysors, úgy, ahogy irod és olyan, mint annyi embernek az országban. De mindenki a maga bőrén érzi ennek jelentőségét.
Engem most inkább az gondolkodtatott el, hogy mi volt ebben a történetben számodra olyan meghatározó, amiért például ma is visszatekintettél? Az eltelt egy évben-ha lehetőséged lenne rá, másként csináltad volna?
Próbálj ne visszatekinteni, hanem előre..Amin már nem lehet változtatni, azon nem érdemes rágódni..

Puszi: Ilona

Nem, kedves Ilona!

A cikk megírása történt 2011 decemberében, nem véletlen, mert igyekeztem - abban igazad van, hogy a múltból hozott egy fontos emlékemet - leírni. Ezzel is elterelni a figyelmemet valami mással egy régi eseménnyel kiütni az agyamból az akkori jelent.
Igen. Ha lehetőségem lett volna rá, sok mindent másként csináltam volna és akkor ez az írásom, sem az összes többi nem született volna meg...

Pussz, Éva
2013. február 2. 23:17
Kedves Éva!

Elolvastam ezt a cikkedet, ha jól látom, ez egy éve történt.Asszonysors, úgy, ahogy irod és olyan, mint annyi embernek az országban. De mindenki a maga bőrén érzi ennek jelentőségét.
Engem most inkább az gondolkodtatott el, hogy mi volt ebben a történetben számodra olyan meghatározó, amiért például ma is visszatekintettél? Az eltelt egy évben-ha lehetőséged lenne rá, másként csináltad volna?
Próbálj ne visszatekinteni, hanem előre..Amin már nem lehet változtatni, azon nem érdemes rágódni..

Puszi: Ilona
2013. február 2. 09:07
Ide vissza-vissza térek. Mert ha régen is volt, soha nem évül el az életemnek ezen időszaka, ami hosszú távra meghatározta életem további alakulását... :-)
2012. január 25. 09:04
Nem várt fordulat. Megkönnyebbülés. Egy normális, józan gondolkodású ember így tesz. Minek bonyolítani... gondolom. :-)
2011. december 29. 19:58

megtekintés Válasz erre: Zsomwin - 2011. december 28. 18:56

Tetszik nagyon a nem várt fordulat. :) Grat!!
Zsomwin

Köszönöm Zsomwin! :-)
2011. december 28. 18:56
Tetszik nagyon a nem várt fordulat. :) Grat!!
Zsomwin
2011. december 22. 18:34

megtekintés Válasz erre: taki - 2011. december 20. 18:02

Kedves Éva!
Tetszett, de nehéz volt olvasni.
Üdvözli: Taki

Igen, ott a bokorur naplójánál kifejtette. Sajnálom. Nem tudom mit kéne tenni, hogy megkönnyítsem az olvasást. :-)
2011. december 20. 18:02
Kedves Éva!
Tetszett, de nehéz volt olvasni.
Üdvözli: Taki
2011. december 17. 11:11

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2011. december 17. 10:26

Tisztelt Éva!
Nekem tetszett a története.
Egy kis zökkenőt láttam benne: "Mégsem volt elég résen." mondat, nem illeszkedik rendesen a körülötte lévőekhez. Valami ilyesmire cserélném: Ismerte magát, volt tartása, az ismeretlen ismerősökkel szemben, ezt meg is tudta őrizni. Egy valaki elől azonban nem tudott kitérni...
Az az első "senkinek sem jó"-t én idézőjelbe tenném.
Bokor

Kedves Bokorur!

Köszönöm és éltem a lehetőséggel, módosítottam azt a részt, amit javasol. Így jobb valóban, sokkal jobb.
Örülök, ha tetszett! :-)

Pussz,
Éva
2011. december 17. 10:26
Tisztelt Éva!
Nekem tetszett a története.
Egy kis zökkenőt láttam benne: "Mégsem volt elég résen." mondat, nem illeszkedik rendesen a körülötte lévőekhez. Valami ilyesmire cserélném: Ismerte magát, volt tartása, az ismeretlen ismerősökkel szemben, ezt meg is tudta őrizni. Egy valaki elől azonban nem tudott kitérni...
Az az első "senkinek sem jó"-t én idézőjelbe tenném.
Bokor
2011. december 16. 09:50

megtekintés Válasz erre: Black Angel - 2011. december 16. 08:45

Szia Évi!
Tetszett a cikked! Természetes, hogy féltél a régi-új találkozásától, mert nem mindig rendeződnek a dolgok ilyen egyszerűen!! Úgy látszik a "fiúkban" megvolt a kellő intelligencia!!! Így is lehet!!!
Puss:Angel:)

Szia Angel!

Remélem nem ritkaság. De valóban mindkettőjükben meg volt a kellő intelligencia ahhoz, hogy ne járassák le egymást és engem. Megkönnyebbülten vettem tudomásul. És ez megmaradt az elkövetkezendő időszakban is... Így is lehetett! :-)

Puszi,
Éva
2011. december 16. 08:45
Szia Évi!
Tetszett a cikked! Természetes, hogy féltél a régi-új találkozásától, mert nem mindig rendeződnek a dolgok ilyen egyszerűen!! Úgy látszik a "fiúkban" megvolt a kellő intelligencia!!! Így is lehet!!!
Puss:Angel:)
2011. december 14. 12:38

megtekintés Válasz erre:   - 2011. december 14. 11:48

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

Köszönöm! a pontot és a hsz-t is... meg egyebet. És mi mit nézzünk meg rajtatok? Nem zavar, ha egy nő megbámul? Vagy már nem teszi?... Na jó én azért még utánad nézek, legalábbis szemmel tartalak. :-)
 
2011. december 14. 11:48
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
2011. december 13. 12:13

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. december 13. 11:22

Szia Éva!

Kismamacipőbe bújtatott tapasztalat. :) Igen, kényelmetlen érzés folyton ugyanazt hajtogatni az exnek... tudom. De örülök, hogy "így" sikerült, dráma nélkül a "régi-új" találkozás.

Bizony lehet emberi is maradni! :)

Pusz:A

Jól látod! Ez a találkozás emberi volt mindenki részéről. Miután a "régi" látta az "újat" és nem volt alapban rossz szándékú, belátta, hogy eddig az addig, de erre szükség volt, utólag, hogy mindhárman új életet tudjanak kezdeni. :-)

Puszi,
Éva
2011. december 13. 11:22
Szia Éva!

Kismamacipőbe bújtatott tapasztalat. :) Igen, kényelmetlen érzés folyton ugyanazt hajtogatni az exnek... tudom. De örülök, hogy "így" sikerült, dráma nélkül a "régi-új" találkozás.

Bizony lehet emberi is maradni! :)

Pusz:A
2011. december 13. 10:09

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2011. december 13. 09:06

Kedves Éva!

Nem a kismamacipőn van itt a hangsúly... :)
Nagyon jó ez a kis életkép és az is, ami mögötte van!

Puszi,
L.

Benned Líz sosem csalódok! Látod, ami előtte és mögötte van. :-)

Puszi,
Éva
2011. december 13. 09:06
Kedves Éva!

Nem a kismamacipőn van itt a hangsúly... :)
Nagyon jó ez a kis életkép és az is, ami mögötte van!

Puszi,
L.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: