Sokan várják... de sajnos nem jön!
Látogatók száma: 127
Ez egy nagyon jó ismerősöm szomorú története!
Vannak emberek, akik egész életükben a gyermekáldásra várnak! Ez az ismerősöm Anita és férje János is ezt teszi, de hozzájuk a "gólya" sajnos soha nem fog bekopogni!
Mint minden fiatal lány szerelem, esküvő és család álma vált volna valóra, ha a sors nem űz vele kegyetlen játékot! A nagy szerelem eljövetele után, egy nagy esküvő és boldog együttélés következett.
Csak egy dolog maradt el a gyermekáldás! Már a barátaiknak mindnek volt legalább egy és Ők meg csak vártak és vártak! Már minden honnan kérdezgették mikor lesz már? Ez a kérdés mindig fájt nekik és azt mondták nemsokára! A várakozás végtelen volt.....Anita és János megelégelte a bizonytalanságot és lépéseket próbált tenni az ügy érdekében!
Végül nem bírták és elmentek orvoshoz, aki természetesen vizsgálatok sorozatát írta ki mindkettőjüknek, hogy megtalálják gyermektelenségük okát! Nem Ők az elsők és nem is az utolsók manapság! Nem volt kellemes, de vállalták, hogy ha mód és lehetőség van legyen legalább 1 gyerekük! De az élet nagyon rossz tud ám lenni.........az orvos, mikor behívatta Őket a következőket közölte:
János, az Önön elvégzett vizsgálatok azt mutatják, hogy teljesen egészséges! Döbbent csend mindkettőjüknél! A doktor folytatta:
Anita viszont Önnél nagyobb gondokat mutatott ki, ami sajnos azt eredményezte, hogy Önnek a teherbeesési esélyei kb. 10%!
Anita teljesen elborzadt és azon kezdett el tűnődni, hogy miért pont Ő esett ebbe bele?
De sajnos az orvosnak igaza lett és gyermekük ma sincs, pedig már mindent megpróbáltak, még a lombikbébi programot is, de nem maradt meg és ez is egy lelki trauma volt nekik!
Szomorú, hogy egy olyan ember, aki nap mint nap gyermekeket segít a világra, műtétnél szorítja a leendő anyukák kezét, nem élheti meg a világ legszebb dolgát az anyává válást!
Az Én kezemet is szorította, ott volt mikor lányom született és utána is arra kértem a jó Istent, hogy ha tud segítsen meg egy ilyen embert, aki él - hal a gyermekekért, legalább 1-et adjon neki, mert ha valaki, hát Ő is megérdemli ezt a csodát!
De sajnos nem adta meg, hogy sajátja legyen, Anita és János ma már aprócska keresztfiának Bencének szenteli és szentelik életüket, bár nincs saját gyermekük, mégis a bennük rejlő szeretetet oda tudják adni ennek a kis embernek, aki amúgy imádja Őket és így mikor találkozok velük jó látni az anyukáját és a keresztanyukáját nagy egyetértésben sétálni a kis gyerkőccel, vagy azt, hogy keresztanyukája vigyázz rá és vele van! Egy kicsit pótolja azt, amit az élet nem adott meg nekik! Bár az orvostudomány ma már sok mindent tud, de csodát tenni nem!
De remélem a sors, ha úgy látja mégis megkegyelmez neki és megáldja Őket a várva - várt gyermekkel, hiszen mint az emberek általában úgy gondoljuk a REMÉNY hal meg utoljára! Reménykedünk a lehetetlenben is és hiszünk történhetnek még csodák!
János és Anita egyszer igazi család lehetnek!
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
:)
Jó a történet.