Tényleg oka van?
Látogatók száma: 291
Ezt az ezoterikus "gumiszöveget" mindenre rá lehet húzni, merthogy ugyanúgy oka van annak is, ha összejön. Ahogyan annak is, ha éveken keresztül nem, viszont egy friss kapcsolatban mindkét - addig "terméketlen" félnek, - azonnal, gond nélkül.
Nagy játékos a sors, tudja hova rakja a figurákat a sakktáblán.
Nem éreztétek még (dehogynem), hogy egy pillanat, másodperc alatt hozott döntés milyen folyamatokat, éveket, sorsokat húz, hoz, von maga után?
Ilyenkor utólag sikerül összerakni a mozaikot és lesakkozni, a "mi lett volna ha?"... verziókat.
"Mindent szabad Tinéktek, de nem minden válik javatokra", ez már 2000 évvel ezelőtt elhangzott, és magában hordozza a szabad akarat következményét.
A dualitásban dönthetek, választhatok, jól vagy rosszul, adatik a lehetőség, csak tudnom kell, döntésemnek súlya, ahogyan oka, úgy következménye is van.
Azaz, a lehetőségek tárháza végtelen, dönthet két ember úgy, hogy családot alapít, itt lenn a Földön, de nem emlékszik rá, hogy odafenn abban egyeztek meg, nem lesz közös gyermekük, mert ebben az életükben azt szeretnék megélni, milyen az egymás iránti tolerancia, az egymásra utaltság a gondban, a várakozásban, vágyakozásban, vagy épp belátni, és józanul elfogadni: ez a boldogság nekünk nem adatik.
Legalábbis nem ilyen formában.
Egymásban kell megtalálnunk életünk értelmét, és itt jön megint a döntések oly nehéz sorozata: továbbra is együtt maradni, megőrizni szeretetben a tisztelet és a szerelem parazsát, netán nevelni egy örökbe fogadott babát, aki újabb addig meg nem tapasztalt feladatokat, érzéseket, boldogságot és fájdalmat is hordozhat, vagy elengedni egymást, kívánva a másiknak a legjobbakat, amit egy ember kívánhat meg nem született gyermeke apjának, édesanyjának.
Saját sorsomnak vagyok kovácsa.
Számtalanszor fordul elő, hogy az utóbbi döntés, elengedés után a következő kapcsolatban mindkét félnek rövid időn belül születik gyermeke.
A gyermekek megszületésének pillanatáig, az előző kapcsolat lezárása, a múlt elengedése, és a jövő tervezése, a feszültség feloldódása, az új szerelem izgalma szó szerint meghozza gyümölcsét. :)
A gyermektelen pár "karmája", közös sorsa ennyi volt. Megélték mindazt, ami abban az életszakaszban mindkettejüknek kellett a tapasztaláshoz, majd dolguk végeztével folytatják a filmet egy másik fejezettel.
Egyszerűen ebben az életükben nem az a közös sorsuk, hogy gyermekük legyen, ill. az a közös életük, hogy ne legyen. Melyik a könnyebb? Relatív.
Mindenki csak akkora terhet kap az élettől, az égiektől, amit el tud viselni.
Ami nem öl meg, az tanít.
Ha nem pusztulok bele, akkor javamra volt és bölcsebbé tett, valószínűleg másban fogok kiteljesedni.
Vannak csodálatos védőnők, gyermekorvosok, az élet számos területén olyanok, akiknek sosem adatott meg a szülés, gyermekük világrahozatalának, felnevelésének élménye, mégis az élet, a karmájuk ebben az életfeladatban, munkakörben adja meg a kiteljesedés, odaadás, a gyermeki boldogság és tisztaság élményének lehetőségét.
Miközben némely sokgyermekes szülő képtelen értékkel, szeretettel felnevelni nagy családját, mégis "érthetetlen módon" a sors oda rakja a kicsinyeket.
Azért "érthetetlen módon", mert ugye ennek is oka van. :)
Utóirat:
Gondolkodónak, a jobb megértéshez ajánlom
Helen Wambach: Hányszor születik egy ember? c. könyvét,
amelyben egy pszichológusnő 750 páciensét viszi hipnózisban saját születése pillanatához.
Beszélnek a fogantatás előtti élményeikről, előző életeikről és az életek közötti időszakokról, valamint arról, miért akartak megszületni, miért ezt a századot választották, és ismerték-e korábbi életeikből jövendő édesanyjukat.
Izgalmas és lenyűgöző, egyöntetű élmények segítenek választ találni: mi zajlik a fogantatás és születés előtt, mikor mi még csak tervezzük, hogy jöjjön a baba.
A cikket írta: Je t'aime
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Pussz,
Tündér:-)
A könyvvel pedig máris felcsigáztad az érdeklődésem. Már nézek is egy példányt magamnak! Köszi
Mi emberek mindenre keresünk valami magyarázatot...miért nem tudjuk elfogadni a dolgokat úgy ahogy vannak???Arról meg beszélni a ....mi lett volna, ha??? fölösleges, mert az csak találgatás lehet.
Jó cikket írtál . Tetszett.
Nagyon tetszett a cikked, egyetértek az ott leírtakkal.
A munkatársnőmék 20 évig próbálkoztak a babával. Sikertelenül. Szervi ok egyiküknél sem volt. 5 lombikbébi program után feladták. És még lenne 5-6 példám. Nem ok nélkül történnek ezek.
Szép napot!
Inga