újabb események régebbi események további események
00:08
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:06
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:57
Új cikk került fel a weboldalra
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
21:27
Virág új cikket töltött fel
20:20
Új cikk került fel a weboldalra
16:57
Ilona új cikket töltött fel
15:20
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
14:52
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:16
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
11:50
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
00:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:15
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:07
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
23:13
Ilona új cikket töltött fel
20:27
Black Ice módosította a cikkét
20:18
Black Ice új cikket töltött fel
00:08
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:52
Ilona új cikket töltött fel
00:06
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését

Alkonyjáróknak 4.

2010. szeptember 18. - Látogatók száma: 65

Mindenkinek más a lelki élete. Ha van kellő önismeretünk, akkor ki tudjuk bontani mindazt, ami örömöt okoz, és boldoggá tesz bennünket.
Sokszor észre sem vesszük a boldogságot az utunk során, pedig ott toporog mellettünk, bebújik a ruhánk alá! Azt az ici-pici gyöngyöt kell észrevennünk és nem az olyan nagy boldogságra koncentrálni, és várni, amiket esetleg el sem érhetünk soha. Ugyanis ezekből az apró gyöngyöcskékből áll össze az igazi boldogság. Sajnos, pont ezeket nem vesszük észre néha.
Az időskor, az élet, mint élménymeghosszabbítása kell hogy legyen.

Nem titkolt szándékom, hogy ez az írás, ne csak az idős embereknek szóljon, hanem a negyvenes korosztálynak is, akiket soha, senki nem készít fel arra, hogy majd egyszer szembe kell nézniük egy teljesen más korral, életformával.
Tapasztalatom szerint, viszont csak kevesen nyitottak erre a témára, többségük azt vallja, hogy mindenkivel, csak velük nem fog megtörténni. Az öregséget, mint fogalmat kezelik, egy rajtuk kívülálló dolgot, ami ott van azon a bizonyos „polcon”. Van róla elképzelésük jó esetben, főleg egy terv formájában, hogy ők azt majd hogyan fogják megélni.
Amikor tapossuk az egyre szaporodó éveinket, az a fontos, hogy megmaradjon az akaratunk. Mert, ha ez letörik, akkor elfelejtjük még azt is, hogy egyáltalán szerettünk volna valamit.
Ma hallottam egy kedves anekdotát, megosztom veletek:
Az életnek négy szakasza van:
Te hiszel a Mikulásban
Te nem hiszel a Mikulásban,
Te vagy a Mikulás,
Úgy nézel ki, mint a Mikulás.

:)))
Amikor látom a fiatalokat, vívják a harcaikat, és szeretném átadni nekik az én tapasztalatomat, hogy a csatározásokban ellebbennek az illúziók, szertefoszlanak a barátságok, a szerelmek, a kapcsolatok, és bizony elmúlik az élet.
Akkor pedig végiggondolják, hogy mi is volt az a nagyon fontos dolog, ami többet ért a kapcsolatuknál akkor, amikor körömszakadtáig próbálták az igazságukat bizonyítani. Sokszor élesen, kegyetlenül.
Van egy kínai közmondás, miszerint „ Boldogság nincs; vagy volt, vagy lesz”.
Meg kell tanulnunk értékelni a pillanatokat, amikor az életünk megajándékoz ezzel a képességgel.
Megőrizni a barátságokat, a szerelmeket, hogy idős korunkra ne maradjunk egyedül.

A cikket írta: Mamóka

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. június 24. 14:35
Így is meg lehet élni. Sajnos nem ez az ideális, és ritkaság az, ha valaki ott is boldog, a családból kiszakítva.
2012. június 23. 15:51
Ismerek egy asszonyt, aki egy idős-otthonban él. Öt éve került oda, elhagyva a családi fészket. A gyermekei ritkán látogatják. Mindig mosolyog, nem panaszkodik. A kezében egy fehér könyvet cipel mindenfelé. Nem láttam, de a gondozók azt mondják, levelek , képek, versek vannak benne. Szerelmet őriznek. Azt gondolom, az a néni sincs egyedül. Vele van mindaz, amiért érdemes volt élni, ami örömmel töltötte meg a lelkét.
2011. december 26. 12:26
Kedves Mamóka!

Igazad van és még sincs. Megőrizni a barátságokat, a szerelmeket egy dolog. Talán mi magunk meg is tesszük, de ettől még idős korunkra egyedül maradunk. Az emlékeinket éltethetjük tovább, csalókák azok a pillanatok. Nem könnyű szembesülni a kudarcokkal, ami kísérte az életünket, de megtesszük magunkért. Hogy a végén könnyebb legyen elviselni.

Puszi,
Éva
 
2011. december 26. 12:16
Karácsony van. Szeretettel olvastam az írásodat.

Elina
2010. szeptember 28. 15:54
Kedves Mamóka! Elolvastam az írásaidat, meg mondom őszintén minden szavával egyet tudok érteni, mert olyan szépen írtad le a megváltoztathatatlant, hogy már én sem félek az öregségtől. Pedig egy 60 éves asszonyról írsz, aki én is leszek hamarosan. Állok elébe! Mondom most nagy mellénnyel, pedig mennyivel jobb kimondani azt, hogy ötvenkilenc.
Nagyon tetszett az írásod.
Minden szépet és jót kívánok neked további írásaidhoz.
Éva
2010. szeptember 18. 13:51
Mamóka! Az utolsó mondtba összefoglaltál mindent! Valóságpont is a tiéd, köszi, hogy olvashattam,várom többi írásodat! üdvözlettel Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: