újabb események régebbi események további események
12:43
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
12:37
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
07:47
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
20:31
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
19:09
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
19:02
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
16:50
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
08:02
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
07:49
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
23:09
Yolla módosította a cikkét
23:04
Yolla új cikket töltött fel
18:11
Black Ice új cikket töltött fel
15:34
emillio új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
08:52
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
21:26
Ilona új cikket töltött fel
14:53
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:41
Virág új hozzászólást írt egy cikkhez
17:05
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
16:39
zsoltne.eva új cikket töltött fel
15:54
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez

Hógömb

2012. január 17. - Látogatók száma: 59

Mindenkinek van saját bejáratú hógömje, ez itt az enyém!

Egyszer régen, amikor még ámulva néztem a havazást az üveggömbben, a kirakathoz nyomott orral, kezeim kesztyűbe bújtatva tapadtak az üvegre és képtelen voltam elszakadni a látványtól. Egy nő megrázta éppen, futólag rápillantott, aztán visszatette. Tovább állt. Én meg mozdulatlanul vártam, hogy a csillogó hóesés véget érjen. Milyen régi emlék! Egy gyermek álma. A csoda, amit elfelejtünk egyszer csak. Lehet, hogy ámítás az üvegbe zárt kis csendélet, de megtanít hinni, remélni és elfogadni. Talán adni is. Mese csupán, vagy nagyon fontos tanítás?

Az én hógömbömben nem esik a hó. Az túl hideg, az nem hozzám való. Még kicsike, alig van benne valami, viszont nem látom a végét olyan gyorsan tágulnak a határai, szépen lassan sokasodnak a szeretteim is, ott mosolyog rám egymás után minden arc, akit valaha szerettem, megfogják egymás kezét és fejüket felemelik. Én meghatottan élvezem csak a mosolyukból áradó erőt. Ez valami megfoghatatlan szépség. Ezt nem engedem ki, üveggömbbe kell zárnom, ez csak az enyém! Melengetem őket a tenyerem között, igen, ők az én szívem részei. Én is mosolygok rájuk s ők egyre csak nőnek, már nem is testek, arcok, hanem érzések, emlékek, ragyognak és lassan összeolvadva a színes forgatag egyetlen nagy fehér fénnyé válik. A fényben fürdetem arcom, magamba szívom, hogy az egész lényem lassan megteljen ezzel az erővel. Átmelegszem, körbeölelnek ők és én őket. A fény egyre csak erősödik, én már nem bírom nyitva tartani a szemem sem, annyira izzik.

Nem is kell. Ezt átélni és tudni kell. Igen, ez a hógömb csodája. Ez az, amit a gyermekek még természetesnek vesznek. A gömbbe zárt csoda. Az én álmom. Ahol egymást erősítve, egymás szeretve, táplálva, magasodunk, tágulunk, minden felé, szét, a világegyetem sem jelenthet akadályt, mert akinek szíve van és szeret, az gazdag, határtalan és szárnyaló. Lebeg, úszik és lubickol. Játszadozik a fényben, akár egy delfin a habok között. A cseppek a béke morzsái, melyek milliárdnyi ékes gyémántként gazdagítanak. Igen itt, az én gömbömben béke van. A burok, pedig véd. A burok a kötelék, az a láthatatlan, amit sosem engedek összetörni, bármi jöhet. A befelé áramló sötétség odakinn ragad, a fényünk, a közös erőnk nem engedi beférkőzni, nem tud kárt okozni, csak megérint, de a szeretet szalagjai acélpajzsként védenek, mégis puhán simul gyenge testünkre. Mindannyian itt vagyunk s én is csatlakozom hozzájuk, akiket szeretek, akik engem szeretnek. A kezüket nyújtják s én elfogadom, mert nem számít más, csak az együtt. Csak a közös erő, a burok, a mindennél erősebb hit s ekkor magasra rebben a fény, arcomon érzem a melegét, megfürdök benne, visszahullik, ringat, cseppenként éltet. Létezem! Létezünk, mind, akik itt vagyunk a hógömbben, védve!

Ha kinyitom a szemem, a hógömböm csodás fényárja apró szikrákkal ajándékoz meg, lüktetését érzem a tenyeremben. Lassan ülepszik, de akármikor felrázhatom és újra ugyanazt az élményt nyújtja. A csodás melegséget. El lehet az álmokat felejteni? Nem, csak meg kell rázni a saját hógömbünket és átélhető akárhol, akármikor. Ez az, amit gyerekkorában tanul az ember. Ezt a hitet tanította a hógömb nekem. Én nem engedem el! Nekem erre szükségem van! Én ettől létezem. Ezért élek.

kép:internet

A cikket írta: Xaide

6 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. január 18. 09:41

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. január 17. 15:10

Ui.: Most itt nálunk nagyon havazik!
Lehet, hogy ha valaki idenéz, azt látja, hogy mi vagyunk az üveggömbben?

Még most is esik nálunk, igen, ablakon kinézve tényleg hógömb érzetem van. :)

Köszönöm
Xaide
2012. január 18. 09:40

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. január 17. 14:09

Kedves Xaide!

Sose felejtsd el az álmaidat!
Nagyon köszönjük a cikkedet, igazán megható volt!

Pussz, Tündér

Kedves Tündér!

Néha kimossák a napi gondok a tudatomból az álmokat, de nem hagyom. Én ragaszkodom hozzájuk.

Köszönöm
Xaide
2012. január 18. 09:39

megtekintés Válasz erre: Gaya - 2012. január 17. 11:32

Szia Xaide!


Ugyanazt tudom mondani mint Pumukli!
Gratulálok!

Üdv,

Zita

Nagyon köszönöm.

Xaide
2012. január 17. 15:10
Ui.: Most itt nálunk nagyon havazik!
Lehet, hogy ha valaki idenéz, azt látja, hogy mi vagyunk az üveggömbben?
2012. január 17. 15:09
Szia X!

Mindig szerettem volna hógömböt, de sose kaptam. Talán most majd veszek egyet magamnak a karácsonyi leértékelésekből. :)))
Csak az a baj, hogy mind nagyon karácsonyos.

Puszik!
2012. január 17. 14:09
Kedves Xaide!

Sose felejtsd el az álmaidat!
Nagyon köszönjük a cikkedet, igazán megható volt!

Pussz, Tündér
2012. január 17. 11:32
Szia Xaide!


Ugyanazt tudom mondani mint Pumukli!
Gratulálok!

Üdv,

Zita
2012. január 17. 11:16

megtekintés Válasz erre: Pumukli56 - 2012. január 17. 10:18

Ez az írás egy igazi gyöngyszem. Gratulálok.

Köszönöm.
Xaide
2012. január 17. 10:18
Ez az írás egy igazi gyöngyszem. Gratulálok.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: