Csak egy este
Látogatók száma: 40
Zoli feküdt az ágyban, és köhögött. Úgy köhögött, ahogy csak a hat évesek tudnak, amikor kétoldali kiterjedt tüdő és mellhártyagyulladásuk van.
Zolika öklendezett és fulladozott. Nagyon félt nehogy az anyja megtalálja párnája alatt a birsalmát, amit nyersen, héjastul nem bírt megenni.
A gyerek úgy tett, mint aki olvas. Abból talán nem lehet baj. Apja kotorászott valamit részegen, azután ráordított: Ki az ágyból! Zoli kimászott. Szédült.
Hideg volt a kő, hideg a szoba, remegve köhögött kapaszkodva az ágy szélében.
Jaj, csak nehogy hányjon, vagy bepisiljen a köhögéstől… - Ide leülsz az asztalhoz! Ha köhögsz, lelőlek! - Apja ráirányította a munkásőrpisztoly csövét és leült vele szembe. Néha kortyolt az üvegből, és csak nézett rettenetesen.
Zolika nem tudta levenni róla a szemét. Fuldokolt halkan, és lázas szeméből folytak a könnyek csendben. Nem sírt, csak égett a szeme. Ültek.
Zoli a kockaasztalt nézte, a széket, amin nem mert mozdulni, nehogy recsegjen, lopva az apját, a pisztolyt, csendben síró anyját az ajtóban állva. Álmos volt, és rettenetesen kellett köhögnie. Nézte a négy cölöpöt amivel az udvarban lévő kis életveszélyes lakást aládúcolták, nézte a repedező falakat, a földön a faltörmeléket, és újra suttyomban az apját, aki csak fogta rá a pisztolyt.
Arra gondolt, milyen jó lenne, ha az anyjáék utaznának a vonaton, a vonat kisiklana, meghalnának, és ő állami gondozásba kerülhetne, és majd a tanítónéni örökbe fogadná, és jobban szeretné mint a saját két gyerekét, mert ő nagyon jó fiú lenne. Arra már nem emlékezett, hogy leájult a székről.
E
A cikket írta: Áné Ági
Hozzászólások
időrendi sorrend
KEDVES Magdika!!!!!!!! Bizony, anyámat is csupán önmaga érdekelte egész életében... KÖSZÖNÖM, és Neked is, KEDVES Cuki!!!!!!! Szeretettel: Ági!!!
Puszilak:)
cuki1
Nem gondoltam, hogy tudsz még elképesztőbb gyerekkori élménnyel szolgálni nekünk. Ilyen szörnyűséget megélni és az emlékét hordozni kemény dolog.
Szeretettel üdvözöllek.
:)
Laurám, én is gondoltam ilyeneket!!!
Most is felszínre csalsz belőlem egy emléket írásoddal Ági!
Amikor az osztást tanultam, olyan negyven éve. Csak annyit értettem egy hatalmas orra bukott egyes az egész, sok össze-vissza számmal. Körmöst kaptam azzal a T alakú vonalzóval, mert soha nem volt helyes az eredményem. Míg egy nap helyettesítette a verekedős tanárt valaki. Lökött rajtam kicsit, mellém ült az iskolapadba és magyarázta a mit miérteket. Utána mindig megtudtam oldani én is, mint a többiek.
Az állomásfőnök felesége volt a verekedős, sokszor kívántam, bárcsak ütné el a vonat, amikor reggel jön az iskolába!