újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Csak egy este

Látogatók száma: 40

Zoli feküdt az ágyban, és köhögött. Úgy köhögött, ahogy csak a hat évesek tudnak, amikor kétoldali kiterjedt tüdő és mellhártyagyulladásuk van.
Zolika öklendezett és fulladozott. Nagyon félt nehogy az anyja megtalálja párnája alatt a birsalmát, amit nyersen, héjastul nem bírt megenni.

A gyerek úgy tett, mint aki olvas. Abból talán nem lehet baj. Apja kotorászott valamit részegen, azután ráordított: Ki az ágyból! Zoli kimászott. Szédült.
Hideg volt a kő, hideg a szoba, remegve köhögött kapaszkodva az ágy szélében.
Jaj, csak nehogy hányjon, vagy bepisiljen a köhögéstől… - Ide leülsz az asztalhoz! Ha köhögsz, lelőlek! - Apja ráirányította a munkásőrpisztoly csövét és leült vele szembe. Néha kortyolt az üvegből, és csak nézett rettenetesen.
Zolika nem tudta levenni róla a szemét. Fuldokolt halkan, és lázas szeméből folytak a könnyek csendben. Nem sírt, csak égett a szeme. Ültek.
Zoli a kockaasztalt nézte, a széket, amin nem mert mozdulni, nehogy recsegjen, lopva az apját, a pisztolyt, csendben síró anyját az ajtóban állva. Álmos volt, és rettenetesen kellett köhögnie. Nézte a négy cölöpöt amivel az udvarban lévő kis életveszélyes lakást aládúcolták, nézte a repedező falakat, a földön a faltörmeléket, és újra suttyomban az apját, aki csak fogta rá a pisztolyt.
Arra gondolt, milyen jó lenne, ha az anyjáék utaznának a vonaton, a vonat kisiklana, meghalnának, és ő állami gondozásba kerülhetne, és majd a tanítónéni örökbe fogadná, és jobban szeretné mint a saját két gyerekét, mert ő nagyon jó fiú lenne. Arra már nem emlékezett, hogy leájult a székről.

E

A cikket írta: Áné Ági

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Áné Ági

KEDVES Magdika!!!!!!!! Bizony, anyámat is csupán önmaga érdekelte egész életében... KÖSZÖNÖM, és Neked is, KEDVES Cuki!!!!!!! Szeretettel: Ági!!!

Csúnya dolog egy szülőtől hogy csak önmaga érdekli....
Puszilak:)
cuki1
KEDVES Magdika!!!!!!!! Bizony, anyámat is csupán önmaga érdekelte egész életében... KÖSZÖNÖM, és Neked is, KEDVES Cuki!!!!!!! Szeretettel: Ági!!!
Nem semmi ami történt :(
Nem voltam még hasonló szituációban, de azért hallkan megkérdezem, az anyuka miért csak sirdogált. Nem vagyok egy harcos típus, de ha az én gyerekemre fogja rá bárki azt a fegyvert, biztos megtaláltam volna a módját akár az életem árán is, hogy ez ne történjen meg. Tudom, hogy nem vagyunk egyformák, másképp reagálunk dolgokra, és a családon belüli erőszak mindenkit kivetkőztet magából, de vallom, mindenki csak annyit engedhet meg magának, amennyit hagynak neki. És itt nagyon sok minden rá lett az apára hagyva. Remélem, hogy ha kiírod magadból ezeket a dolgokat, könnyebb lesz. Sok szeretettel üdvözöllek Magdi
KEDVES Kiki, Ginesz, Nárcisz!!!!!!! Sajnos igaz... Szeretettel. Ági!!!
Kedves Ági,....tudom, hogy a történeted igaz.
Nem gondoltam, hogy tudsz még elképesztőbb gyerekkori élménnyel szolgálni nekünk. Ilyen szörnyűséget megélni és az emlékét hordozni kemény dolog.
Szeretettel üdvözöllek.
Ha megtörtént eset, akkor borzalmas....soha nem engedném, hogy egy embert bántsanak főleg nem egy GYEREKET ! Sajnos a világ rossz, tele van rossz emberekkel.
nem semmi,a mit leírtál, elénk tártál
:)
KEDVES Évike, Laura, Orsika!!!!!!!! Nem tudom, él-e még apám... Köszönöm az együttérzést!!!!!!! szeretettel: Ági
Laurám, én is gondoltam ilyeneket!!!
Borzalom. Szegény gyermek azt hiszem tudom milyen érzés már én is néztem szembe pisztoly csővel. Félelmetes és dermesztő is egyben bénítja az agyat a hatása. Az meg külön borzalom, hogy a gyereknek kell ezt átélnie.Mélységes együttérzésem. Remélem már nincs meg ez az ember, mert nem apa az biztos!!
Borzalmas, hogy egy gyermeknek, aki védtelen, ilyeneket meg kellett élni. :(

Most is felszínre csalsz belőlem egy emléket írásoddal Ági!
Amikor az osztást tanultam, olyan negyven éve. Csak annyit értettem egy hatalmas orra bukott egyes az egész, sok össze-vissza számmal. Körmöst kaptam azzal a T alakú vonalzóval, mert soha nem volt helyes az eredményem. Míg egy nap helyettesítette a verekedős tanárt valaki. Lökött rajtam kicsit, mellém ült az iskolapadba és magyarázta a mit miérteket. Utána mindig megtudtam oldani én is, mint a többiek.
Az állomásfőnök felesége volt a verekedős, sokszor kívántam, bárcsak ütné el a vonat, amikor reggel jön az iskolába!
Ágika! Én nem szeretem a fegyvereket és lehet ha rám fogták volna én biztos össze csuklottam volna, lőni nem is kellett volna. Érdekes, megható és egyben borzalamt keltő is. Jó az írásod! üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: