újabb események régebbi események további események
07:53
emillio módosította a cikkét
07:45
emillio új cikket töltött fel
21:09
Yolla új cikket töltött fel
14:15
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:51
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
13:48
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
09:58
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:27
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
18:03
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
15:44
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
11:25
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
23:22
dettó regisztrált a weboldalra
14:02
Janó új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:02
Janó új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:00
Janó új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:11
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését

Édes Nagypapámról...

2011. július 18. - Látogatók száma: 65

Nézzétek el nekem, kicsit szentimentális...

...lent voltunk,szüleimnél, öröm volt!! Jó volt látni őket, mint mindig..
...de egy érzés nem hagy nyugodni...már lassan negyven éve... én voltam a Papa egyetlen, imádott unokája, pedig volt még rajtam kívül kettő!!.. de különös kötelék fűzött bennünket össze... nagyon jó ember volt, nyugodt, szeretett mesélni, én ültem a térdén, hallgattam, fésülgettem pár szál haját...
Most kimentünk a sírjához, "beszélgettem" vele, mit is élhettél volna még meg... láthatnád, hogyan alakult az életem, láthatnád a dédunokáidat, mesélhetnél még nekem.., és nekik... és örülnél, biztosan! ...én tizenöt voltam, ő hatvankettő...!
..korán elment, emlékszem, egy másik városban voltunk vásárolni Anyukámmal, egy barátnőmmel, nagyon jó kedvünk volt vissza az úton, mondta is valaki, vesztünket érezzük...
...hazaérve a szomszédasszony fogadott, hogy a Papa meghalt...
...és azután már csak annyira emlékszem, hogy az egyik nénikém azt mondogatta, kislány, kislány, ne sírj, mert te is belehalsz...talán jött egy orvos is.
...a temetésre sem emlékszem, de Papára mindig....
...hát ennyi...
..mit nem adnék érte, ha itt lenne...!!!!

A cikket írta: Black Angel

7 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. december 31. 11:31

megtekintés Válasz erre: Black Angel - 2011. december 31. 10:14

Köszönöm, hogy olvastál!! Bizony, még mindig sokat gondolok Rá!!
Nagyon boldog új évet kívánok Neked, és szeretteidnek!
Üdv: Angel :)

Én is kívánom neked a szomorúságmentes, sikeres és boldog új esztendőt!
Köszönöm.
Zs.
2011. december 31. 10:14

megtekintés Válasz erre: Zsomwin - 2011. december 28. 19:14

Ha " itt lenne ", nem írtad volna meg ezt a cikket...
Ne szomorkodj!
Zs.

Köszönöm, hogy olvastál!! Bizony, még mindig sokat gondolok Rá!!
Nagyon boldog új évet kívánok Neked, és szeretteidnek!
Üdv: Angel :)
2011. december 28. 19:14
Ha " itt lenne ", nem írtad volna meg ezt a cikket...
Ne szomorkodj!
Zs.
2011. szeptember 14. 21:16

megtekintés Válasz erre: Black Angel - 2011. szeptember 14. 15:05

Köszönöm!!!..és ez az érzés mindig, mindig visszatér.......

Soha nem múlik el. Idővel talán halványul, de mindig megmarad....
P.
2011. szeptember 14. 15:05

megtekintés Válasz erre: Postáska - 2011. szeptember 14. 11:14

Jól kisírtam magam.
Köszönöm, hogy olvashattam.
P.

Köszönöm!!!..és ez az érzés mindig, mindig visszatér.......
2011. szeptember 14. 11:14
Jól kisírtam magam.
Köszönöm, hogy olvashattam.
P.
2011. augusztus 18. 07:53

megtekintés Válasz erre: heleenke - 2011. augusztus 18. 02:24

Szia Angel!

Megható, érzelmes történetet írtál a nagypapádról, Szomorú, hogy olyan korán veszítetted el őt, de aki ilyen szépen tud valakiről megemlékezni, annak örökké a szivében él a kedves emléke.

Puszillak

heleenke

Köszönöm heleenke!!! Puszi:Angel :)
2011. augusztus 18. 02:24
Szia Angel!

Megható, érzelmes történetet írtál a nagypapádról, Szomorú, hogy olyan korán veszítetted el őt, de aki ilyen szépen tud valakiről megemlékezni, annak örökké a szivében él a kedves emléke.

Puszillak

heleenke
2011. augusztus 2. 16:45
Szia Pinokkió! Köszönöm, hogy olvastad, és írd meg azt a történetet! Puss: Angyal
2011. augusztus 2. 16:30
Szia Angyal!
Ezt rég olvastam, de akkor nem hsz-eltem:-(
Megfogott a cikked, érzéseket indított el bennem, egy rég nem megírt történet kezd megfogalmazódni bennem hatásodra.
Puszi,
Pinokkió
 
2011. július 19. 10:46
Szia Fekete Angyal!

Akit szerettünk, az mindig velünk marad.

Eddig csak az édesapámat veszítettem el. Testben már nincs mellettem.
De lélekben állandóan együtt vagyunk. Nincs olyan nap amikor valami miatt nem jutna eszembe. Néha még a hangját is vélem hallani, amikor valamit rosszul csinálok: ,,Lócsöcs a markodba!" - hát így tanítottam ezt neked?

Olyan jó lenne, ha minden nap hallhatnám ezt a mondatot.

Pusz
Juli :))
2011. július 19. 09:51
De hiszen ő él ! Benned!
Én az igazi érzést nem ismerem.Mert nem ismertem szüleimet,így nagyapákat sem.Még nem tudom ,milyen valaki kedvest elveszíteni.

Gyuri
2011. július 19. 08:54
Szia Angyal!

A lelkedben él, és ezt az írásodban is érzem. Nagyon szomorú, amikor elveszítünk valakit, aki nagyon közel állt hozzánk. De talán gondoljuk azt, hogy csak egy hosszú utazásra ment, ahonnan egyszer majd visszajön közénk, vagy mi megyünk meglátogatni őt! Mert ugye, lelkünkben él...

Pussz,
Tündér
2011. július 18. 21:30

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. július 18. 21:16

Szia Angyal! Mindig veled lesz, hiszen a szeretet nem múlik el....!

Puszik Orsolya

Köszönöm Orsika!!! Ölellek!!!
2011. július 18. 21:29

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2011. július 18. 20:58

Szia Angyal !

A szívünk és lelkünk tele van azokkal az emberek emlékeivel, akik meghatározzák életünk főbb állomásait, lépteit. Nekem is sok van sajnos ilyen emlékem. A papám, az édesapám, az öcsém, a legjobb barátom, és sorolhatnám még azokat akik szerelem, szeretet, vagy egyáltalán emberként megérintették szívemet. Ők mindig itt legbelül vannak velem. Soha nem vagyok egyedül, mert nagyon magányos perceimben hozzájuk beszélek -némán - és néha rezdülésekből érzem mit tegyek. Virágot viszek annak aki itt van a közelben, de a temető angyal emlékénél mindenkiért gyújtok gyertyát. Nagyon szépen írtad érzéseidet. Üdv Éva.

Köszönöm, értetted, amit szerettem volna írni...!!! Puszillak: Angyal
2011. július 18. 21:16
Szia Angyal! Mindig veled lesz, hiszen a szeretet nem múlik el....!

Puszik Orsolya
2011. július 18. 20:58
Szia Angyal !

A szívünk és lelkünk tele van azokkal az emberek emlékeivel, akik meghatározzák életünk főbb állomásait, lépteit. Nekem is sok van sajnos ilyen emlékem. A papám, az édesapám, az öcsém, a legjobb barátom, és sorolhatnám még azokat akik szerelem, szeretet, vagy egyáltalán emberként megérintették szívemet. Ők mindig itt legbelül vannak velem. Soha nem vagyok egyedül, mert nagyon magányos perceimben hozzájuk beszélek -némán - és néha rezdülésekből érzem mit tegyek. Virágot viszek annak aki itt van a közelben, de a temető angyal emlékénél mindenkiért gyújtok gyertyát. Nagyon szépen írtad érzéseidet. Üdv Éva.
2011. július 18. 18:39
A szeretteink mindig velünk maradnak, amíg csak élünk és emlékezünk! Én a papámat nem ismertem meg! Én a mamámra emlékezem! A piciny, törékeny mamikámra! :-)
2011. július 18. 17:57

megtekintés Válasz erre:   - 2011. július 18. 17:52

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

Köszönöm István!!!! Pusss érte!!!:)
 
2011. július 18. 17:52
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: