Valami megváltozott
Látogatók száma: 154
Kamillát elvakította a szerelem. Nem látott, nem hallott, gondolkodni sem tudott. Nem is akart. Tetszett neki ez az állapot. Boldog volt.
Kamillát elvakította a szerelem. Nem látott, nem hallott, gondolkodni sem tudott. Nem is akart. Tetszett neki, hogy megkapta a férfit, akiről azt hitte, elérhetetlen.
Vakon követte szerelme minden kívánságát.
Tudta, hogy Péter kicsapongó életet él, mégis belement ebbe a kapcsolatba. Nem számított, hogy nem ő az egyetlen nő a férfi életében. Ezt is elfogadta, mert imádta Pétert.
Kamilla egy személyben volt barát, és szerető. Boldogsággal töltötte el, hogy szerelme bizalmába fogadta, még ha néha fájt is neki, amit megtudott.
Péter minden örömét, bánatát megosztotta a nővel, mint barátjával.
Ha bajban volt, Kamilla mellette állt. Vigasztalta, próbált lelket önteni belé. A barát meghallgatta, a szerető szenvedett. Így ment hónapokon keresztül.
Nem telt el nap, hogy ne beszéltek volna. Egy ideig szinte naponta találkoztak. Pár órát együtt töltöttek. Jól érezték magukat. Kamilla úgy érezte, ő az egyetlen nő a férfi életében.
A nő nagy csatákat vívott családjával Péter miatt. Ellenezték ezt a kapcsolatot. Végül ő nyert. Hagyták, hogy azt tegye, amit szeretne. Boldog volt. Legalábbis úgy gondolta. Azt hitte, ez az, amire vágyott.
Egy idő után már ritkábban találkoztak, a férfi elfoglaltsága miatt. A telefonbeszélgetések azért megmaradtak.
Kamillának nagyon kezdett hiányozni a férfi közelsége. Hiába beszéltek órákon keresztül, érezte, valami megváltozott. Kétségek gyötörték. Nem tudta, mit tegyen. Néha úgy érezte, szeretne kilépni ebből a kapcsolatból. Ettől ő többet érdemel. Az egész élete megpróbáltatásokkal teli volt. Nem így kellene élnie. Tipródott. Folytassa a kapcsolatot, vagy kilépjen? Mindig ugyanarra a döntésre jutott. Maradt. Nem tudta megmagyarázni miért. Mi az, ami ilyen szorosan köti a férfihoz? Talán az, hogy ő volt, aki kirántotta őt a mély depresszióból, amiben az utóbbi időben szenvedett.
Mióta Péterrel volt, visszakapta önbizalmát, újra nőnek érezte magát. Kisimult az arca, nőiesebb lett. Szinte megfiatalodott. Ezt a környezete is észre vette. Csak azt nem látta senki, hogy szenved belülről. Jól álcázta az érzéseit, mint mindig.
Történt, hogy a férfit elszólította a kötelesség. Pár napig nem találkoztak.
Kamilla nagyon várta, Péter mikor tud rá időt szakítani.
Végre megcsörrent a telefon.
- Akkor találkozunk a szokott helyen, és időben. - szólt Péter.
Találkoztak.
Kamilla valami furcsát érzett. Valami megváltozott az utolsó találkozás óta.
Nem ő, a férfi lett más.
Valahogy hiányoztak az apró, finom érintések.
Péter kicsit idegesnek tűnt. Mintha mondani akart volna valamit, de nem tette. Talán nem akarta megbántani a nőt.
Pár órát beszélgettek a szokott helyükön, azután megittak egy kávét egy kis borozóban.
Kamilla szomorúan nyugtázta magában, hogy a férfi nem ugyanaz, mint volt. Fájt neki, de nem szólt.
Péter elkísérte egy darabon.
Álltak egymással szemben. A férfi két puszit nyomott Kamilla arcára. Azután még egyet a szájára. Talán megszokásból.
- Ne hívj légyszíves, majd én kereslek. - szólt Péter.
Kamilla nem értette miért, de nem kérdezett vissza.
- Nem foglak. Tudod, hogy nem. - válaszolta elcsukló hangon.
Elváltak.
- Örültem, hogy láttalak. - szólt a nő után Péter. Talán csak megszokásból.
- Én is örültem neked. - válaszolta Kamilla. Őszintén.
A férfi eltűnt a forgatagban. A nő nézett utána. Talán utoljára látta. Jól belevéste emlékezetébe a képet. Nem fogja elfelejteni.
Kamilla hazament.
Késő éjszakáig várta a megszokott hívást. A telefon néma maradt. Könnyeivel küszködött egész éjjel. Titkon remélte, még sincs vége.
Hosszú volt az éjszaka. A telefonon talán soha többet nem szólal meg a megszokott dallam.
Azért bízik benne, hogy nem az, amire gondol. Nem lehet, hogy más lépett a helyébe.
Ha mégis, elfogadja, mint mindent egész életében.
Szereti Pétert, és azt akarja, a férfi boldog legyen, akár mással is.
Nem baj, ha az ő szíve megszakad, csak szerelmének legyen jó. Az ő boldogsága mindennél fontosabb. Még saját magánál is.
A cikket írta: KiralyCsilla1965
Hozzászólások
időrendi sorrend
Elolvasva történetedet, mintha a saját házasságom jött volna vissza, én , mint a legjobb barát és egyben a feleség szerepét töltöttem be a házasságunkba, aztán 20 év múlva jött egy szőke napsütötte látomás, és az életem darabokra hullott, bár együtt vagyunk most megint, de azóta is csak kapargatom magam össze, hol jobban, hol rosszabbul sikerül. Írod, hogy lesz a történetnek folytatása, és valószínűleg pozitív lesz a befejezés. Most visszagondolva, lehet az én történetem is pozitív lett volna, ha jön valaki más, de egyszer s mindenkorra világossá kell váljon, hogy ami egyszer eltört, azt ugyan össze lehet ragasztani, de soha többet nem lesz már olyan , mint egykor, fénykorában volt, akinek ez elég, annak ez egy jó történet, pozitív véggel, de lehet , akivel valóban megtörtént , annak az kevés, azt nem elégíti ki ez a renoválás . Na , így jártam én, örökké elégedetlen vagyok , és mindig hiányzik a régmúlt, az én kis paradicsomom.
Gratulálok az írásodhoz, bár nem biztos, hogy Te ezt még elfogod olvasni, hisz szeptemberben írtak hozzá utoljára.
Ha lepontozol, ne sunyi módon tedd! Merd vállalni, és mondd el a véleményedet, hátha hasznát veszem!
Kössz! Pussz
Csilla
Válasz erre: miryna
:) puszi
Válasz erre: miryna
Tetsziiik :)
:-))
Puszika
Válasz erre: Black Angel
A pontocskákat már korábban megkaptad!!!:)
Puszi értük!
Csilla
Válasz erre: KiralyCsilla1965
Szia Angyal!
Folytatás az mindig van! Majd megírom hogy alakul kettejük kapcsolata. De hogy a vége mi lesz, azt még nem tudom! Azt hiszem, nem Kamillán múlik! :-))
Köszönöm, hogy olvastál!
Pussz
Csilla
Válasz erre: Black Angel
Szia Csilla! Én nagyon kívánom, hogy folytatódjon a történet, persze boldogságosan...!!! Remélem, megírod a folytatást! Puszi Neked: Angyal
Folytatás az mindig van! Majd megírom hogy alakul kettejük kapcsolata. De hogy a vége mi lesz, azt még nem tudom! Azt hiszem, nem Kamillán múlik! :-))
Köszönöm, hogy olvastál!
Pussz
Csilla
Igen! A forgatókönyv szerint így kellene lennie. De lehet, hogy az élet átírja!
Az még a jövő zenéje!
Biztos, hogy szükségük van egymásra...! :-))
Pussz
Csilla
Remélem soha nem fog véget érni Kamilla és Péter szerelme!
Kívánom nekik, hogy örökké tartson!
Tudom, hogy szükségük van egymásra!
Puszi
Katica
Köszönöm, és örülök, hogy tetszett!
Ha nem találom megfelelőnek a forgatókönyvet, legfeljebb majd átírom!
Csak meg tudom csinálni! :P
Pussz
Csilla
Belülről jött. Nagyon jó írás.
Reméljük, hogy az élet más forgatókönyvet rajzolt eléd!
Üdv,
Pinokkió
Válasz erre:
Kedves Csilla!
Sajnálom, hogy bánatod van, de hidd el egyetlen férfi sem érdemli meg, hogy búslakodjál utána.
Adok ötöst neked.
Köszönöm vigasztaló szavaidat, és azt is, hogy olvastad az írásomat!
Jaa! És az ötösért is hálás vagyok! Jól jött!
Pussz
Csilla
Sajnálom, hogy bánatod van, de hidd el egyetlen férfi sem érdemli meg, hogy búslakodjál utána.
Adok ötöst neked.
Válasz erre: Inga
Kedves Csilla!
Szörnyen valódi történet. Mindenki tudja miről szól.
"Péter"-ekkel tele van a világ, "Kamillák"- ból (a Péterek hatására) egyre kevesebb lesz...
Szép napot!
Inga
Igen, igazad van!
Köszönöm, hogy olvastál!
Pussz
Csilla
Szörnyen valódi történet. Mindenki tudja miről szól.
"Péter"-ekkel tele van a világ, "Kamillák"- ból (a Péterek hatására) egyre kevesebb lesz...
Szép napot!
Inga
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves Csilla!
Nagyon érzékletesen írtad meg a történetet, a nő vívódását, majd a csalódottságát, de ami nem igazán tetszik, az az önzetlensége, az a mindegy, hogy nekem fáj, csak ő legyen boldog kívánása. A legtöbb nő nem így éli meg a csalódást. Még a szép emlékeket is egy ilyen vége elrontja.
A szeretett személyre vágyakozás, várakozás őrli fel az idegeket. Ne várd!
És szép lassan elmúlik a fájdalom, de akarni kell és nem várni egy olyan férfire, aki nem akar jönni.
Puszi,
Éva
Nem tehetek róla! Kamilla ilyen, őt nem tudom megváltoztatni, és nem is akarom! Ettől más, mint a legtöbb nő.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Pussz
Csilla