újabb események régebbi események további események
09:50
Black Ice módosította a cikkét
09:15
Black Ice módosította a cikkét
09:11
Black Ice új cikket töltött fel
07:40
Yolla módosította a naplóbejegyzését
07:36
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
23:30
Ilona új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
23:23
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
23:21
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
23:17
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
19:24
Cathy új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
19:08
zsoltne.eva új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
19:00
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
18:36
Sanda új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
17:06
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:24
emillio módosította a naplóbejegyzését
13:33
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
12:33
Sanda új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
12:09
Ilona új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
19:13
emillio új bejegyzést írt a naplójába
02:52
RichardBon regisztrált a weboldalra

Jogfosztottak

2010. június 17. - Látogatók száma: 250

- Neve? - kérdezte határozott hangon a bizottság elnöke.
- Kovácsné Varga Éva.
- Született?
- 1961. szeptember 8-án.
- Helyileg?
- Budapesten.
- Anyja neve?
- Németh Éva.
- Hányadik abortusza ez?
- Az első.
- Nem jó! Mondja azt, hogy a negyedik.
- De nekem még nem volt! Soha.
- Ha azt mondja ez az első, akkor lehet, hogy nem fogják engedélyezni.
A papírhalmaz fölé hajol az elnök és keresi a tollával a helyes rubrikát, majd egyetlen mozdulattal ikszel is az oszlop negyedik sorába.
- Jelentkezzen a mellékelt csekk befizetése után a megyei kórházban Dr. Szögrényi Dénes doktor úrnál. Viszontlátásra. Kérem, küldje be a következőt!
Éva összeomolva távozott a bizottság megszégyenítő jelenete után. Nem nőnek, embernek sem érezte magát. Hazafelé menet elment a Posta mellet, de nem fizette be a pénzt. Pistával még egyszer, meg szerette volna beszélni, hátha hajlik majd a férje, hogy mégis megtarthassa a babát. Beszélgetés nem volt. Pista határozott volt e kérdésben. Éva meg fiatal, nagyon fiatal és még gyenge. Egyedül a nagyvilágban hatalmas fájdalmával. A csekk be lett fizetve, és kész. Semmi lojalitás, Pista mindent elintézett. Másnap Éva a folyosón kérlelte, nem kérte, szinte már könyörgött a baba életért. Ott álltak ketten, kik egykoron egyet akartak. Egymás mellett, de már rég nem összetartozva. Romhalmaz volt bent a lélek legmélyén. Izzott a levegő körülöttük. Vertikális kapcsolat lett az övék. Éva könnyes szemmel ment be az ajtón ,,ketten" és nagyon jól tudta, hogy nélküle fog kijönni. Torkát összeszorította valami eddig soha nem érzett fájdalom. De ment. Más irányba lépni gyenge volt.
Pista hozta ki a kórházból és vitte haza is, az apósa megkérdezte Évát, amikor kiszállt a kocsiból:
- Kikapartak?
- Igen. - felelt csendesen, és tudta, ha még történik valami, belehal mindenbe.
Egyedül a gyerekei éltették. Az élők. Végig belőlük merítette az erejét, ami volt. Attól a naptól Évában megváltozott minden Pista iránt. Soha többé nem a társat, a párt, a fele részét látta már a férfiben. Minden egyes mozdulatába begyűrűzött a gyűlölet, a harag, a megvetés.
Jogában lett volna élnie ennek a csöppségnek.
Jogában lett volna megszületni.
Jogfosztás esete forgott fent.
Nem volt ereje gondolatban sem felmenteni a bűnei alól.
Oka fogyottá is nyilváníthatta volna. De nem tudta megtenni.
Se eltemetni a testtel a múltat, se feledni soha.
Tudatos és szándékos cselekedet volt. Erkölcstelennek tekintette.
Lelki egészségében, érzelmi állapotában okozott sérüléseket.
Csak az követ el bűnt, aki lelkiismerete ellen cselekszik.
S neki, akkor régen erősebbnek kellett volna lennie.
De a vádat nem tudta eltemetni. Ítélkezni a törvényes vád alapján szoktak.
Jogába lett volna nem meg tenni. De megtette. S amíg él, a meg nem
született gyermekére gondol. Most teljes gyászba ott állt a koporsónál
a mozdulatlan Pista teste mellett. A történtek felidézésével elhomályosult
tekintete.
- Szegény özvegy! - halk hang szűrődött előre a tömegből.
Formálisan a kezével a zsebkendőért nyúlt.
Pista koporsóját lezárták. Örökre. S ő mást siratott meg.

A cikket írta: Laura

9 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. május 18. 12:44

megtekintés Válasz erre:   - 2012. május 18. 12:32

Tudod mi dühít fel a legjobban? Az, amikor ilyen jellegű kérdés nincs kellően kibeszélve. Itt van ez a portál, tele nővel, anyával, a leginkább érintettekkel, értelmes önmaguk kifejezésére érett emberekkel, és mit látok? A nagy semmit.
menekülés ez az igazság elől, vagy mi?

Nem hiszem, hogy menekülés lenne, talán inkább felszakítása a régi sebeknek, amitől félnek?... Akik pedig nem szembesültek a másokat érintő ilyen jellegű kérdéssel, nem tudják súlyán kezelni,... ezért maradnak mindössze belső vívódások. Csak kevesen tudják egy-egy ilyen fontos döntést egyedül hozunk meg, és csak utána tudunk róla beszélni, amikor már késő...
2012. május 18. 12:32

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. május 18. 10:58

Kedves Árpád!

Nagyon régi cikk ez már... magam is olvastam és ha nem is szóltam hozzá, okkal tettem, hiszen mit is mondhattam volna többet, mint a cikk írója...
Én csak átéltem mindazt, amit ő leírt, halmozottan érintett lehetek a felelősségben, mint írod, magammal kell elsősorban elszámolnom, amit meg is tettem... Ma már nem vádlón tekintek vissza régi önmagamra... De hidd el annak ellenére, hogy sok mindenben hibáztatjuk mi nők a férfiakat talán azért van, mert nagyon ritkán nyilvánulnak meg egy ilyen számunkra fontos, életünket meghatározó kérdésben.

Te most ezt megtetted és ezt köszönöm Laura, Babonko és mindannyiunk nevében.

Pussz,
Éva

Tudod mi dühít fel a legjobban? Az, amikor ilyen jellegű kérdés nincs kellően kibeszélve. Itt van ez a portál, tele nővel, anyával, a leginkább érintettekkel, értelmes önmaguk kifejezésére érett emberekkel, és mit látok? A nagy semmit.
menekülés ez az igazság elől, vagy mi?
2012. május 18. 10:58

megtekintés Válasz erre:   - 2012. május 18. 09:39

Kettősséget érzek mondatodban, és kettősséget magában az abortuszban is. Én férfi vagyok, lassan utam végét járom, sokat láttam, tapasztaltam, ennek ellenére valamint férfi mivoltom okán ebben a kérdésben nem igazán tudnék eklatáns választ adni, mégis mocorog bennem a kisördög.
Azt mondod..." Egy férfi sosem lesz képes megérteni, mit érez, mire emlékezik egy nő a "kaparás " után. :((("
Hogyan is érthetné meg? Miféle vád ez? Hogy gondolhatod egyáltalán, s miért azt, hogy minden férfi egy kaptafa! Minden férfi szálkás, gyalulatlan tuskó!
A kettősség szerintem abban áll, hogy amíg "számon kéred", szemrehányást teszel a férfinak azért amire a természet rendje szerint képessége sincs, addig nem térsz ki a nő legmagasabb fokú, legfontosabb felelősségére.

Minden más, ami ehhez a kérdéshez kapcsolódik csak gönc, sallang, mellékes, mert te a NŐ vagy az egyedüli letéteményese életadásra. A TE felelősséged, senki másra nem terhelheted.

Tudom, most sokan felkapják a fejüket, hogy mit beszél ez az ember, de hidd, el komolyan gondolom és vállalom a véleményem. Saját példám nincs, mert családunkban, kapcsolatunkban nem kaphatott helyet ilyen "affér". Komolyan, felelősségteljesen éltük, házas életünket. Nem vagyunk és sose voltunk bigottak, de védekeztünk felelősséggel, tudatosan azért, hogy ne keljen a páromnak, és itt megjegyzem házasságom előtti párjaimnak döntési helyzetbe kerülnie.
Nem tudom, mit érez egy nő "kaparás" után? Talán azt, mint aki szándékosan embert öl! Talán rettenetes szerencsétlenségnek érzi, saját maga okán, talán másokat okol és gyűlöl meg, emiatt. Lehet, örökre tönkre teszi az életét, és másokét is, de lehet e ezért a férfit okolni? Meglepődsz a válaszomon. LEHET!
Okolni lehet, szépíteni, opálosítani a dolgot lehet, ez is egy út. Lehet később igazi örök életre szólómegbánást tanúsítani. Sok mindent lehet! Egyet ne lehet, egyet nem tud a nő aki ilyen döntést hoz, választ adni gyermekének. Neki már nem, mert őt megölik.
Abortálnak éves szinten 30-40000 ezres számban. Erotikus, szabad erkölcsű életmódot választunk, tehetjük,- szabadok vagyunk! Álságos módon hallgatunk az élet másik végletéről az elhalálozáshoz kapcsolódó modern eutanáziáról. Lesütjük a szemünket.
Egy nemi aktushoz, hacsak nem erőszakon alapszik, mindig két ember kell. Két ember közös akarata, vágya. Akaratunkért, vágyainkért, közös a felelősség. Visszacsatolva. a férfi felelőssége annyi, mint a nőé!- nem kevesebb és nem több! Az élet adás csak a te, a NŐ felelőssége és adottsága. Életet, fényt, szertetetet, boldogságot, levegőt, virágillatot csak ti NŐK tudtok adni. Az élet eme gyengédségében is legerősebbet, a kimondhatatlant, a fogontatás érzését, illetve annak ellentettjét ne hárítsátok ránk, gyalulatlan fatuskókra. Hagyjátok ránk a hidak építését, váraink védelmét.
A bűnt, a megszületendő gyermek ellenni merényletet tudjuk jól, sokszor befolyásolják férfiak, de ebben a helyzetben, az megelőzés, a fogzásgátlás bármilyen változatának elmulasztása miatt a felelősség akkor is a nőé!

Szándékosan nem tértem ki a társadalmi felelősségre, nem tértem ki a szűkebb környezet, mint család felelősségére, inkább csak reagálni szerettem volna arra a kiszólásra, miszerint „ Egy férfi sosem lesz képes megérteni, mit érez, mire emlékezik egy nő a "kaparás " után.”

Kedves Árpád!

Nagyon régi cikk ez már... magam is olvastam és ha nem is szóltam hozzá, okkal tettem, hiszen mit is mondhattam volna többet, mint a cikk írója...
Én csak átéltem mindazt, amit ő leírt, halmozottan érintett lehetek a felelősségben, mint írod, magammal kell elsősorban elszámolnom, amit meg is tettem... Ma már nem vádlón tekintek vissza régi önmagamra... De hidd el annak ellenére, hogy sok mindenben hibáztatjuk mi nők a férfiakat talán azért van, mert nagyon ritkán nyilvánulnak meg egy ilyen számunkra fontos, életünket meghatározó kérdésben.

Te most ezt megtetted és ezt köszönöm Laura, Babonko és mindannyiunk nevében.

Pussz,
Éva
 
2012. május 18. 09:41
A cikk nagyon korrekt, az egyik legjobb, amit ebben a témában olvastam. Publicisztika a javából. Mikszáth nyomdokán:)
2012. május 18. 09:39

megtekintés Válasz erre: Babenko - 2010. június 18. 11:00

Egy férfi sosem lesz képes megérteni, mit érez, mire emlékezik egy nő a "kaparás " után. :(((
Örülök, hogy itt vagy! Hiányoltalak már.

Kettősséget érzek mondatodban, és kettősséget magában az abortuszban is. Én férfi vagyok, lassan utam végét járom, sokat láttam, tapasztaltam, ennek ellenére valamint férfi mivoltom okán ebben a kérdésben nem igazán tudnék eklatáns választ adni, mégis mocorog bennem a kisördög.
Azt mondod..." Egy férfi sosem lesz képes megérteni, mit érez, mire emlékezik egy nő a "kaparás " után. :((("
Hogyan is érthetné meg? Miféle vád ez? Hogy gondolhatod egyáltalán, s miért azt, hogy minden férfi egy kaptafa! Minden férfi szálkás, gyalulatlan tuskó!
A kettősség szerintem abban áll, hogy amíg "számon kéred", szemrehányást teszel a férfinak azért amire a természet rendje szerint képessége sincs, addig nem térsz ki a nő legmagasabb fokú, legfontosabb felelősségére.

Minden más, ami ehhez a kérdéshez kapcsolódik csak gönc, sallang, mellékes, mert te a NŐ vagy az egyedüli letéteményese életadásra. A TE felelősséged, senki másra nem terhelheted.

Tudom, most sokan felkapják a fejüket, hogy mit beszél ez az ember, de hidd, el komolyan gondolom és vállalom a véleményem. Saját példám nincs, mert családunkban, kapcsolatunkban nem kaphatott helyet ilyen "affér". Komolyan, felelősségteljesen éltük, házas életünket. Nem vagyunk és sose voltunk bigottak, de védekeztünk felelősséggel, tudatosan azért, hogy ne keljen a páromnak, és itt megjegyzem házasságom előtti párjaimnak döntési helyzetbe kerülnie.
Nem tudom, mit érez egy nő "kaparás" után? Talán azt, mint aki szándékosan embert öl! Talán rettenetes szerencsétlenségnek érzi, saját maga okán, talán másokat okol és gyűlöl meg, emiatt. Lehet, örökre tönkre teszi az életét, és másokét is, de lehet e ezért a férfit okolni? Meglepődsz a válaszomon. LEHET!
Okolni lehet, szépíteni, opálosítani a dolgot lehet, ez is egy út. Lehet később igazi örök életre szólómegbánást tanúsítani. Sok mindent lehet! Egyet ne lehet, egyet nem tud a nő aki ilyen döntést hoz, választ adni gyermekének. Neki már nem, mert őt megölik.
Abortálnak éves szinten 30-40000 ezres számban. Erotikus, szabad erkölcsű életmódot választunk, tehetjük,- szabadok vagyunk! Álságos módon hallgatunk az élet másik végletéről az elhalálozáshoz kapcsolódó modern eutanáziáról. Lesütjük a szemünket.
Egy nemi aktushoz, hacsak nem erőszakon alapszik, mindig két ember kell. Két ember közös akarata, vágya. Akaratunkért, vágyainkért, közös a felelősség. Visszacsatolva. a férfi felelőssége annyi, mint a nőé!- nem kevesebb és nem több! Az élet adás csak a te, a NŐ felelőssége és adottsága. Életet, fényt, szertetetet, boldogságot, levegőt, virágillatot csak ti NŐK tudtok adni. Az élet eme gyengédségében is legerősebbet, a kimondhatatlant, a fogontatás érzését, illetve annak ellentettjét ne hárítsátok ránk, gyalulatlan fatuskókra. Hagyjátok ránk a hidak építését, váraink védelmét.
A bűnt, a megszületendő gyermek ellenni merényletet tudjuk jól, sokszor befolyásolják férfiak, de ebben a helyzetben, az megelőzés, a fogzásgátlás bármilyen változatának elmulasztása miatt a felelősség akkor is a nőé!

Szándékosan nem tértem ki a társadalmi felelősségre, nem tértem ki a szűkebb környezet, mint család felelősségére, inkább csak reagálni szerettem volna arra a kiszólásra, miszerint „ Egy férfi sosem lesz képes megérteni, mit érez, mire emlékezik egy nő a "kaparás " után.”
2010. augusztus 20. 20:02

megtekintés Válasz erre: Molly - 2010. augusztus 20. 12:14

Biztos sokan vagyunk veled hasonló "élménnyel" . Az enyém annyiban változott, hogy nem tudtam, nem akartam elmenni és nem is mentem el. Régen volt és még nagy szégyen a családnak, rögtön férjhez is adtak, ezt sem akartam!!! De boldog voltam, mert megszületett aki miatt mindet vállaltam. Persze, a házasságból válás lett. Elrontottam én is, elraktam a kórházi beutalót és a gyerekemnek az apja egyszer elmondta az igazságot, nem hitte el, csak mikor sok év múlva megtalálta egy költözésnél amit nem kellett volna. Azóta nem beszél az apjával.
Elítéltek? Lehet, de boldog vagyok, hogy él a gyerekem aki imád és én is őt, és nincs többé lelkiterhem.

Bátrabb voltál, mint én. Nem mentegetőzöm, nekem már ott volt a kettő élő, ami nem mentség valójában, de nem mertem vállalni egyedül a harmadikat. Aztán az élet gondoskodott is róla, hogy általam ő soha többé....
Igaz is! Régen mennyivel másképp ítélték meg a dolgokat. Mondhatom talán, az emberekben több erkölcsösség szorult. Ma mindenki lazán él, magának. Azaz a többség.
Megértem a gyermeked Molly.
2010. augusztus 20. 12:14
Biztos sokan vagyunk veled hasonló "élménnyel" . Az enyém annyiban változott, hogy nem tudtam, nem akartam elmenni és nem is mentem el. Régen volt és még nagy szégyen a családnak, rögtön férjhez is adtak, ezt sem akartam!!! De boldog voltam, mert megszületett aki miatt mindet vállaltam. Persze, a házasságból válás lett. Elrontottam én is, elraktam a kórházi beutalót és a gyerekemnek az apja egyszer elmondta az igazságot, nem hitte el, csak mikor sok év múlva megtalálta egy költözésnél amit nem kellett volna. Azóta nem beszél az apjával.
Elítéltek? Lehet, de boldog vagyok, hogy él a gyerekem aki imád és én is őt, és nincs többé lelkiterhem.
2010. július 27. 19:11
Az. :-(
2010. július 26. 19:58
Az írás egy szimbolikus temetés :-(
2010. június 26. 22:02

megtekintés Válasz erre: Monchery - 2010. június 22. 19:42

Szívszorító történet!
Sok igazság, beismerés, felismerés is van benne.
Valamint ez a mondat nagyon megfogott: "Csak az követ el bűnt, aki lelkiismerete ellen cselekszik." Pár pillanatig tovább sem tudtam vinni a tekintetem.

A huszadik születésnapjára írtam. Akkor lett volna 20 éves, ha élhetett volna. Pista viszont még él. Csak számomra halott.
Én már úgy gondolom, ennyi idősen, csak az bűn, amivel magunknak sem tudunk elszámolni.
2010. június 22. 19:42
Szívszorító történet!
Sok igazság, beismerés, felismerés is van benne.
Valamint ez a mondat nagyon megfogott: "Csak az követ el bűnt, aki lelkiismerete ellen cselekszik." Pár pillanatig tovább sem tudtam vinni a tekintetem.
2010. június 18. 21:23

megtekintés Válasz erre: ginesz - 2010. június 18. 13:36

Hát nem egyszerű az élet....szőrnyű egy ilyen döntést meghozni.

Sosem volt az,...olykor kegyetlen nehéz is tud lenni...
2010. június 18. 21:21

megtekintés Válasz erre: Virág - 2010. június 18. 12:51

Szörnyű...

Egy nő sok mindent túlél, ha tud, ha akar, ha erős, ha van cél...
2010. június 18. 21:20

megtekintés Válasz erre: Babenko - 2010. június 18. 11:00

Egy férfi sosem lesz képes megérteni, mit érez, mire emlékezik egy nő a "kaparás " után. :(((
Örülök, hogy itt vagy! Hiányoltalak már.

Nem baj. Már rég nem baj. Csak fáj.

Iskolaszünet van. Ami azt jelenti ugyebár, megkezdődött az "ügyelet".
2010. június 18. 13:36
Hát nem egyszerű az élet....szőrnyű egy ilyen döntést meghozni.
2010. június 18. 12:51
Szörnyű...
2010. június 18. 11:00
Egy férfi sosem lesz képes megérteni, mit érez, mire emlékezik egy nő a "kaparás " után. :(((
Örülök, hogy itt vagy! Hiányoltalak már.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: