újabb események régebbi események további események
23:30
Ilona új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
23:23
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
23:21
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
23:17
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
19:24
Cathy új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
19:08
zsoltne.eva új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
19:00
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
18:36
Sanda új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
17:06
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:24
emillio módosította a naplóbejegyzését
13:33
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
12:33
Sanda új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
12:09
Ilona új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
19:13
emillio új bejegyzést írt a naplójába
02:52
RichardBon regisztrált a weboldalra
19:49
Black Ice módosította a cikkét
19:24
Black Ice új cikket töltött fel
14:14
Black Ice módosította a cikkét
13:56
Black Ice új cikket töltött fel
12:01
Black Ice módosította a cikkét

Boldog pillanatok az életemből

2010. augusztus 26. - Látogatók száma: 141

1./

Átlagos vasárnap délután volt. Már nem is emlékszem, hogy melyik évszakban, csak a fényekre, azokra tisztán, beáradtak az ablakok elhúzott függönyeinek a résein, és az aranyló fürtökre is, meg az üdítős poharakról visszaverődő halvány-piros vibrálásra.
De igen! Már emlékszem! Nyár volt, még tomboló korszakát élő, perzselő, igazi nyár. Nyár, mely sugaraival a lányom szőke haját arany zuhataggá tette, kisfiam kurta fürtjein pedig vidám táncot járt.
Arra emlékszem, hogy a lányom 9, a fiam pedig 7 éves volt, ültek a szőnyegen és kártyáztak Papóval, az apjukkal.
Én egy csokrot rendeztem vázába, kertből szedett napraforgókat, harsogó zöld spárga zölddel.
Valami végtelen nyugalmat éreztem, talán a virágtól, talán a kedves hangoktól......
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a kicsinek már-már legörbült a szája, utálta, ha veszített, ő egy olyan győztes fajta.....
Aztán Papó valami vicceset mondhatott nekik, mert mindhárman elkezdtek szívből kacagni.
Emlékszem, nem fájt, hogy kimaradtam belőle. Nekem többet adott a látvány: ott gurult és csuklott a nevetéstől a szőnyegen - az egész életem.

A cikket írta: Mamóka

8 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. április 21. 17:18
Kedves Árpád!
Köszönöm a pozitív értékelésedet, ez nekem jólesett, mert ezt az írást érzem az összes közül a legjobbnak.

Amikor befejeztem akkor döbbentem rá, hogy mintegy kívülálló, távolról szemlélő írtam ezt a pár sort, és mégis úgy tartottam a kazemben, mint egy gyöngyszemet, ami csak az enyém.
Lehet, hogy rosszúl fogalmaztam ezt most meg, de azért remélem érted a lényeget.
Mégegyszer köszönöm!
 
2012. április 21. 13:45
Ajjaj, azt hiszem valamit elrontottam. Ezt Virághoz szerettem volna írni. Aki tud segítsen!
Bocs Mamóka!
 
2012. április 21. 13:39
Ezt a hozzászólást törölte a moderátor.
 
2012. április 21. 13:14
Szia!

Párszor előfordult már velem, hogy képtelen voltam kifejezni azt amit érzek. Most is majdnem itt tartok. Mert mit is mondhatnék? Használjak kliséket? Nem tudom lenne-e értelme? Olyan írás fekszik előttem ami szintén ,- hasonlóan a Steril szobában c. írásodhoz- hétköznapi, mindenki által egyszerűen megélhető, átélhető pillanattal foglalkozik. Mindenki számára elérhető, átélhető, ám mégsem él mindenki a lehetőséggel.

Te, hála az égnek elsősorban a család, másodsorban mindenki örömére élni tudtál a pillanattal. Ez az apró momentum, ez az élet egészéhez képeset apró villanás annyi erőt adott neked, amiből a jelenben is tudsz meríteni, töltekezni. Szerencsések vagyunk, hogy te papírra is tudod vetni a gondolataid, élményeid, ezáltal gazdagítva és erősítve másokat.

Az írásra visszatérve: Tömör, de nem sarkos, nem kocka. Nem tudok másként jellemezni: selymes. Tömörsége ellenére sem zavaró, lényegre törő, a pillanat varázsát átadni képes írás olyan mesteri befejezéssel, amivel tényleg ritkán találkozik az ember.

Gratulálok
2010. november 3. 08:17
Álomszép!
2010. október 3. 15:37
Ez csodaszép érzés lehetett...:)
2010. szeptember 11. 14:20
Az ilyen pillanatokért érdemes anyának lenni és élni:-)
2010. szeptember 9. 17:02
Nagyon köszönöm nektek a dícséretet, a szívemből írtam.
Csinálhatnánk egy olyan rovatot is, hogy: "Életem legszebb pillanatai".Biztos lenne miről írni nektek is!
2010. szeptember 2. 20:25
Kedves Mamóka!

Nekem is tetszett, mintha ott lettem volna. :-)
Várom a következőt!
2010. augusztus 31. 14:33
Szia Mamóka. Szép cikk.
Puszi.
Maya
2010. augusztus 28. 19:24
Olyan mint egy festmény.
S : )
2010. augusztus 26. 23:37
Valóban nagyon jó és hangulatos írás: Gratulálok. Remélem sok ilyet fogunk még tőled olvasni!!! Üdv Éva
2010. augusztus 26. 20:08

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. augusztus 26. 19:31

Oh! Azok az ellopott pillanatok. Ismerős dolog. Csak te láthatod. Ezáltal magad is birtoklod.

Tetszik a tömörséged a cikk írásodnál. Rövid és mégis benne van, aminek lennie kell . Sallangmentesre sikerült. Gratulálok!
Üdv: Laura


Érezd magad jól közöttünk! :)

Köszönöm Laura, jólesett a dícséret.
Még csak ízlelgetem ezt a műfajt, és mivel nagyon új vagyok köztetek, örülök minden bátorító szónak.
Puszi: Mamóka
2010. augusztus 26. 19:31
Oh! Azok az ellopott pillanatok. Ismerős dolog. Csak te láthatod. Ezáltal magad is birtoklod.

Tetszik a tömörséged a cikk írásodnál. Rövid és mégis benne van, aminek lennie kell . Sallangmentesre sikerült. Gratulálok!
Üdv: Laura


Érezd magad jól közöttünk! :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: