Boldog pillanatok az életemből
Látogatók száma: 142
1./
Átlagos vasárnap délután volt. Már nem is emlékszem, hogy melyik évszakban, csak a fényekre, azokra tisztán, beáradtak az ablakok elhúzott függönyeinek a résein, és az aranyló fürtökre is, meg az üdítős poharakról visszaverődő halvány-piros vibrálásra.
De igen! Már emlékszem! Nyár volt, még tomboló korszakát élő, perzselő, igazi nyár. Nyár, mely sugaraival a lányom szőke haját arany zuhataggá tette, kisfiam kurta fürtjein pedig vidám táncot járt.
Arra emlékszem, hogy a lányom 9, a fiam pedig 7 éves volt, ültek a szőnyegen és kártyáztak Papóval, az apjukkal.
Én egy csokrot rendeztem vázába, kertből szedett napraforgókat, harsogó zöld spárga zölddel.
Valami végtelen nyugalmat éreztem, talán a virágtól, talán a kedves hangoktól......
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a kicsinek már-már legörbült a szája, utálta, ha veszített, ő egy olyan győztes fajta.....
Aztán Papó valami vicceset mondhatott nekik, mert mindhárman elkezdtek szívből kacagni.
Emlékszem, nem fájt, hogy kimaradtam belőle. Nekem többet adott a látvány: ott gurult és csuklott a nevetéstől a szőnyegen - az egész életem.
A cikket írta: Mamóka
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Tetszik a tömörséged a cikk írásodnál. Rövid és mégis benne van, aminek lennie kell . Sallangmentesre sikerült. Gratulálok!
Üdv: Laura
Érezd magad jól közöttünk! :)
Válasz erre: Laura
Oh! Azok az ellopott pillanatok. Ismerős dolog. Csak te láthatod. Ezáltal magad is birtoklod.
Tetszik a tömörséged a cikk írásodnál. Rövid és mégis benne van, aminek lennie kell . Sallangmentesre sikerült. Gratulálok!
Üdv: Laura
Érezd magad jól közöttünk! :)
Még csak ízlelgetem ezt a műfajt, és mivel nagyon új vagyok köztetek, örülök minden bátorító szónak.
Puszi: Mamóka
S : )
Puszi.
Maya
Nekem is tetszett, mintha ott lettem volna. :-)
Várom a következőt!
Csinálhatnánk egy olyan rovatot is, hogy: "Életem legszebb pillanatai".Biztos lenne miről írni nektek is!
Párszor előfordult már velem, hogy képtelen voltam kifejezni azt amit érzek. Most is majdnem itt tartok. Mert mit is mondhatnék? Használjak kliséket? Nem tudom lenne-e értelme? Olyan írás fekszik előttem ami szintén ,- hasonlóan a Steril szobában c. írásodhoz- hétköznapi, mindenki által egyszerűen megélhető, átélhető pillanattal foglalkozik. Mindenki számára elérhető, átélhető, ám mégsem él mindenki a lehetőséggel.
Te, hála az égnek elsősorban a család, másodsorban mindenki örömére élni tudtál a pillanattal. Ez az apró momentum, ez az élet egészéhez képeset apró villanás annyi erőt adott neked, amiből a jelenben is tudsz meríteni, töltekezni. Szerencsések vagyunk, hogy te papírra is tudod vetni a gondolataid, élményeid, ezáltal gazdagítva és erősítve másokat.
Az írásra visszatérve: Tömör, de nem sarkos, nem kocka. Nem tudok másként jellemezni: selymes. Tömörsége ellenére sem zavaró, lényegre törő, a pillanat varázsát átadni képes írás olyan mesteri befejezéssel, amivel tényleg ritkán találkozik az ember.
Gratulálok
Bocs Mamóka!
Köszönöm a pozitív értékelésedet, ez nekem jólesett, mert ezt az írást érzem az összes közül a legjobbnak.
Amikor befejeztem akkor döbbentem rá, hogy mintegy kívülálló, távolról szemlélő írtam ezt a pár sort, és mégis úgy tartottam a kazemben, mint egy gyöngyszemet, ami csak az enyém.
Lehet, hogy rosszúl fogalmaztam ezt most meg, de azért remélem érted a lényeget.
Mégegyszer köszönöm!