Boldog pillanatok az életemből
Látogatók száma: 142
1./
Átlagos vasárnap délután volt. Már nem is emlékszem, hogy melyik évszakban, csak a fényekre, azokra tisztán, beáradtak az ablakok elhúzott függönyeinek a résein, és az aranyló fürtökre is, meg az üdítős poharakról visszaverődő halvány-piros vibrálásra.
De igen! Már emlékszem! Nyár volt, még tomboló korszakát élő, perzselő, igazi nyár. Nyár, mely sugaraival a lányom szőke haját arany zuhataggá tette, kisfiam kurta fürtjein pedig vidám táncot járt.
Arra emlékszem, hogy a lányom 9, a fiam pedig 7 éves volt, ültek a szőnyegen és kártyáztak Papóval, az apjukkal.
Én egy csokrot rendeztem vázába, kertből szedett napraforgókat, harsogó zöld spárga zölddel.
Valami végtelen nyugalmat éreztem, talán a virágtól, talán a kedves hangoktól......
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a kicsinek már-már legörbült a szája, utálta, ha veszített, ő egy olyan győztes fajta.....
Aztán Papó valami vicceset mondhatott nekik, mert mindhárman elkezdtek szívből kacagni.
Emlékszem, nem fájt, hogy kimaradtam belőle. Nekem többet adott a látvány: ott gurult és csuklott a nevetéstől a szőnyegen - az egész életem.
A cikket írta: Mamóka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm a pozitív értékelésedet, ez nekem jólesett, mert ezt az írást érzem az összes közül a legjobbnak.
Amikor befejeztem akkor döbbentem rá, hogy mintegy kívülálló, távolról szemlélő írtam ezt a pár sort, és mégis úgy tartottam a kazemben, mint egy gyöngyszemet, ami csak az enyém.
Lehet, hogy rosszúl fogalmaztam ezt most meg, de azért remélem érted a lényeget.
Mégegyszer köszönöm!
Bocs Mamóka!
Párszor előfordult már velem, hogy képtelen voltam kifejezni azt amit érzek. Most is majdnem itt tartok. Mert mit is mondhatnék? Használjak kliséket? Nem tudom lenne-e értelme? Olyan írás fekszik előttem ami szintén ,- hasonlóan a Steril szobában c. írásodhoz- hétköznapi, mindenki által egyszerűen megélhető, átélhető pillanattal foglalkozik. Mindenki számára elérhető, átélhető, ám mégsem él mindenki a lehetőséggel.
Te, hála az égnek elsősorban a család, másodsorban mindenki örömére élni tudtál a pillanattal. Ez az apró momentum, ez az élet egészéhez képeset apró villanás annyi erőt adott neked, amiből a jelenben is tudsz meríteni, töltekezni. Szerencsések vagyunk, hogy te papírra is tudod vetni a gondolataid, élményeid, ezáltal gazdagítva és erősítve másokat.
Az írásra visszatérve: Tömör, de nem sarkos, nem kocka. Nem tudok másként jellemezni: selymes. Tömörsége ellenére sem zavaró, lényegre törő, a pillanat varázsát átadni képes írás olyan mesteri befejezéssel, amivel tényleg ritkán találkozik az ember.
Gratulálok
Csinálhatnánk egy olyan rovatot is, hogy: "Életem legszebb pillanatai".Biztos lenne miről írni nektek is!
Nekem is tetszett, mintha ott lettem volna. :-)
Várom a következőt!
Puszi.
Maya
S : )
Oh! Azok az ellopott pillanatok. Ismerős dolog. Csak te láthatod. Ezáltal magad is birtoklod.
Tetszik a tömörséged a cikk írásodnál. Rövid és mégis benne van, aminek lennie kell . Sallangmentesre sikerült. Gratulálok!
Üdv: Laura
Érezd magad jól közöttünk! :)
Még csak ízlelgetem ezt a műfajt, és mivel nagyon új vagyok köztetek, örülök minden bátorító szónak.
Puszi: Mamóka
Tetszik a tömörséged a cikk írásodnál. Rövid és mégis benne van, aminek lennie kell . Sallangmentesre sikerült. Gratulálok!
Üdv: Laura
Érezd magad jól közöttünk! :)