újabb események régebbi események további események
16:27
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
16:24
Ilona új cikket töltött fel
14:23
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
12:47
emillio módosította a cikkét
12:46
emillio új cikket töltött fel
12:13
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
05:58
zsoltne.eva módosította a cikkét
21:25
KolpachokSirl regisztrált a weboldalra
13:36
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
11:44
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
11:30
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
07:47
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
07:33
zsoltne.eva módosította a cikkét
07:23
zsoltne.eva új cikket töltött fel
21:05
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
18:31
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:33
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
21:41
bakfitty új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
21:19
Cathy új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:01
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez

Egy szál fehér rózsa

2011. február 10. - Látogatók száma: 173

Melegebben öltözöm a kelleténél. Hideg, párás reggelre ébredtünk.

Ideális egy hosszú bicikliúthoz, a város másik végébe. Időzni fogok, várakozásra készülök. A dupla zokni is elkel a vastagabb nadrág alatt.

Végigtekerek az életemen.
Szemlélődöm a tájon, ráérősen pihen még, korai a friss ébredés.
Az átlényegülés kapujában állok, rajta felirat.
Nem invitálnak, mégis belépek. A bebocsátás ide nem sorszám szerint történik.

A nyugalom városa ez, az örökkévalóságnak emelt alvó állapot.
Ameddig a szem ellát síri csend honol. A nemrég távozottak itt otthonukra lelnek, a korábbi haragosok békességben nyugszanak.
Szemmel láthatóan egy lélek sem jár erre. Lassan kerekezek a befelé vezető úton, elmúlt életnyi pillanatok memoárjai szólítanak meg.
Kezemben egy szál fehér rózsával érkezem. Már megszokásból zárom le a biciklim, nem mintha itt bárkitől is félteni kellene. Csak a köd figyel csendesen a halmok fölött.

Néhány hónapja még bizakodón, de keserűn beszélgettünk. Együtt kerestük az életcélokat, kifogyhatatlan ötletekkel, hogyan élhetne tartalmasabb, örömtelibb életet. Biztattam az apró örömök megélésére, önmaga megajándékozására, egy egészséges önzésre, és nem a folyamatos lemondásra.

Bizalmatlan volt a fogadtatás, hiábavaló a bátorítás. Bár elfogadta a kezeléseket, de az állapotáig vezető okokat rajta kívülállónak tulajdonította. Hibás volt mindenki, a gyerekkori meg nem értettség, a fiatal felnőttkori sikertelenség, a párkapcsolati magány, a munkahelyi mellőzöttség, sorolhatnám. A kifogások hosszú sora, ami a betegségéhez vezethetett. Kértem, rakja félre a sérelmeket, előre nézzen, ne hátra. Tegyen magáért. Minek? Hisz mások sodorták ide, ő nem tehet róla – jött a válasz.

Ha kívüli az ok, akkor ugye a segítséget is kintről várja.
Többen próbáltuk jobb belátásra bírni, tennie kell a gyógyulásért, ahogy a betegségért is tett, jócskán lapátolt rá. Jöttek újabb „gyógyítók” , hasonló érvekkel, kezdeti sikerekkel. Az elutasító reakció ugyanaz volt, a válaszok sora, mindenki hibás a sorsa miatt, csak ő maga nem. A problémákat kereste, nem a megoldásokat.

Időzített bomba, a karma nem vár sokáig. Megadja a lehetőséget az életprogram lejátszására, de ha nem abban az irányban halad, a felsőbb én kikapja a testből, nem pazarol további éveket.

Neki kereken 50-et adott.
Drága Zsuzsi, nyugodj békében!

fotó: www.kepguru.hu

A cikket írta: Je t'aime

7 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. március 11. 14:42

megtekintés Válasz erre: Inga - 2011. március 11. 09:50

Kedves Je t'aime!

Nagyon tetszett a cikked. Teljesen azonosulni tudok a mondanivalójával.
Az egészséges embernek teljesen természetes ez az állapot. Mikor jön egy betegség akkor elkezdi okolni a külvilágot, a helyzetet, a másikat, a stresszt, a géneket. Mert "jó kifogás", és egyszerűbb másra hárítani a felelősséget.
Én ugyanígy jártam.
Örök hálám azoknak az embereknek akik az utamba sodródtak. De ez sem volt véletlen.
Változtattam és meggyógyultam.

Szép napot neked!

Inga

Szia Kedves Inga!

Köszönöm szépen.
Nagyon örülök, hogy egészséges Vagy. :)
Szerencsére sokan vagyunk így, akik egy nagy fenékbebillentés után észhez tértünk, és kaptunk még 1 lehetőséget.
A mottódat a hozzánk hasonlók zászlajára tűzhetjük:
"Változtattam és meggyógyultam."

Simogató napsütést neked,
Zsötem
2011. március 11. 09:50
Kedves Je t'aime!

Nagyon tetszett a cikked. Teljesen azonosulni tudok a mondanivalójával.
Az egészséges embernek teljesen természetes ez az állapot. Mikor jön egy betegség akkor elkezdi okolni a külvilágot, a helyzetet, a másikat, a stresszt, a géneket. Mert "jó kifogás", és egyszerűbb másra hárítani a felelősséget.
Én ugyanígy jártam.
Örök hálám azoknak az embereknek akik az utamba sodródtak. De ez sem volt véletlen.
Változtattam és meggyógyultam.

Szép napot neked!

Inga
2011. február 10. 22:47

megtekintés Válasz erre: MyLife79 - 2011. február 10. 21:04

Nagyon jó lett, és milyen igaz. Senkit nem lehet megmenteni, amíg ő maga nem akarja, hogy megmentsék. Az a baj, hogy az ilyen emberek, észrevétlenül is ártanak a környezetüknek, a segítőknek.

My

Köszönöm MyLife.

A segítők is tanulnak ilyenkor, és nagyon sok munkát raknak bele, sokszor önzetlenül.
Jó éjt, Zsötem
2011. február 10. 22:07

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2011. február 10. 20:16

Szia Je T'aime!
Szépen megírtad, gratulálok!
Pussz,
Tündér

Szia Kedves Tündér!
Köszönöm szépen, puszillak.
Zsötem
2011. február 10. 22:06

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. február 10. 18:02

Egy amerikai menedzser könyvben olvastam... a probléma 20%, a megoldás 80%, mihelyst felderítetted a 20-at, azonnal a 80 felé kell fordulni, és többet nem szabad a problémával foglalkozni, onnantól csak a megoldásra szabad koncentrálni.
Pinokkió

Szia Pinokkió!

Ahogy mondod: előre, és előre.
A múlt már oda van, a jövőt meg a jelenben képezzük.
Zsötem
2011. február 10. 21:04
Nagyon jó lett, és milyen igaz. Senkit nem lehet megmenteni, amíg ő maga nem akarja, hogy megmentsék. Az a baj, hogy az ilyen emberek, észrevétlenül is ártanak a környezetüknek, a segítőknek.

My
2011. február 10. 20:16
Szia Je T'aime!
Szépen megírtad, gratulálok!
Pussz,
Tündér
2011. február 10. 18:02
Egy amerikai menedzser könyvben olvastam... a probléma 20%, a megoldás 80%, mihelyst felderítetted a 20-at, azonnal a 80 felé kell fordulni, és többet nem szabad a problémával foglalkozni, onnantól csak a megoldásra szabad koncentrálni.
Pinokkió
2011. február 10. 17:29

megtekintés Válasz erre:   - 2011. február 10. 13:16

Az a baj, hogy sokan nem is akarnak változtatni. Még, ha lehetőségük van számtalan, akkor sem.

Igen, kevés a felismerés, ha nincs mellette a szándék.
Olyan természetesnek tűnik minden, amíg gördülékenyen működik.
Csak akkor vesszük észre, milyen könnyedén kimerülnek lelki és fizikai tartalékaink, mikor már baj van.
 
2011. február 10. 13:16
Az a baj, hogy sokan nem is akarnak változtatni. Még, ha lehetőségük van számtalan, akkor sem.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: