Évtizedeken keresztül. (Játék).
Látogatók száma: 59
"Valaha még tudták, hogy a legelső, amit egy kisgyereknek meg kell tanítani, az nem a számtan, a mértan és az ábrázoló geometria, hanem az, hogy legyen önmaga! Legyen erős, bátor, önbizalommal teli, félelem nélküli ember, aki a bajban megállja a helyét."
Elég idős vagyok már ahhoz, hogy elgondolkodjam rajta, nekem ez a mondat mit jelent.
Túl vagyok már azokon a helyzeteken, amikor a barátom, a párom elhagyott és nem pusztultam bele.
Belesüllyedhettem volna a semmittevésbe, sajnálhattam volna magam napestig és még mindig azon gondolkodnék, miért is történt. A mélyen megalázott nő mondhatta volna: eldobtak, mert a másik szebb, jobb volt nálam. Nem tudom elfogadni magam; én egy ronda, trampli nő vagyok. Innentől nincs tovább.
Annak sincs jelentősége, ha télen pár kiló felkúszik, a nyár melege majd leolvasztja.
Persze nem a tengerparton heverészve: nekem a kert szépsége, a velejáró munkával együtt nyugalmat és békét ad.
Sok évtizeden keresztül szinte elhittem, mert mások el akarták hitetni velem, - szinte belém sulykolták -, mennyire szerencsétlen vagyok. Egy-egy nem kívánatos eset kapcsán elmondtam, mert kikívánkozott, mi történt velem, és mint, valami, jó pszichológusok el kezdték boncolgatni az életem. Akadt tanács temérdek, nem győztem meghányni-vetni, vajon melyiket kövessem.
Pedig jól tudtam, egyiket sem teszem, mert az én életemben, mint olyan: Nem tudom elfogadni magam, mert egyedül képtelen vagyok megoldani dolgokat ,- nem létezik.
A háziorvos tanácsára, hol ilyen-hol olyan bogyókat szedtem, mondván, annyi rossz dolog történik velem, szükségem van rá. Tudtam, a probléma ott marad megoldatlanul, ezért a recept kiváltatlanul hevert a táskámba, míg ki nem dobtam. S mennyire jól tettem. Édesanyám halála volt rá a bizonyíték, minden féle tudatmódosító szer nélkül, tiszta gondolatokkal, tudtam mellette lenni, és segíteni őt az utolsó útra készülve.
Apám szavai nem feledhetőek: Úgy élj, hogy mindig emelt fővel, egyenes derékkal járhass az utadon.
Próbáltak életem során, sokszor hajlítani, megtörni, mássá tenni; finoman, agresszívan, cselszövéssel, de én mindig a magam útját jártam.
A mai életem sem gondmentes: elmondhatnám, és kérdezhetném: Te mit tennél a helyembe?
Szörnyülködnél, hitetlenkednél: Ezt nem hiszem el. Ilyen nem lehet.
Pedig hidd el, sok rafinériával megáldott embert hord a föld a hátán.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az ember élete folyamán számtalanszor ad,-kap tanácsokat De nekem a végső konkurzióm mindig az volt, hogy az én életemet én élem, nem más helyettem. A gyeplő az én kezemben van, nekem kell dontéseket hoznom, hogyan tovább..
Te is ilyen vagy és maradj is ilyen.
Puszi
puszi
Te is ilyen vagy és maradj is ilyen.
Puszi
Szinte biztos voltam benne hasonlóan gondolkodunk.
Legfontosabb: "mert az élete mindenkinek a magáé..."
puszi
Puszi