újabb események régebbi események további események
22:17
Yolla módosította a naplóbejegyzését
21:51
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
14:59
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
14:52
Ilona új cikket töltött fel
10:48
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
10:38
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:02
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
09:56
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:56
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
14:45
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
13:41
Black Ice módosította a cikkét
13:24
Black Ice új cikket töltött fel
10:18
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
13:24
emillio új cikket töltött fel
10:00
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
09:16
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
21:42
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:40
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:31
Ilona módosította a naplóbejegyzését
20:37
Yolla válaszolt egy szavazásra

Terápia ~ III. rész

2010. szeptember 9. - Látogatók száma: 152

A pecsenyesütő nyitott ajtaján át erős fokhagymaillat száll ki az utcára. Némán, az aszfaltos járdára szegezett tekintettel rovom az utcát. Kerülöm az emberek tekintetét. A kirakatok ma nem csábítanak, csak az utolsó beszélgetésünkre tudok gondolni a pszichológusommal...

- Min elmélkedett a héten? - kérdezi a terapeutám, miközben helyet foglalunk a régimódi karosszékekben. Kivételesen rend van az asztalon, sőt üresnek tűnik.
- Az azonosuláson.
- Na, és mire jutott?
- Azon gondolkoztam - mondom merengve - hogy amíg ez a helyzet fennáll, hogy azonosulok apámmal, agresszív vagyok és magas a tesztoszteronszintem, és amíg emiatt polycisztás ovárium szindrómám van... ha megszűnne az azonosulás...
- Értem mit akar mondani - válaszolja.
- Teljesen meg is szűnhetne a hormonzavarom, ha megszűnne ez az állapot? - kérdem félig meggyőződve az igazamról.
- Nagyon is lehetséges. Hiszen az álterhességet is hasonló okok hozhatják létre.
Ez elgondolkodtat. Csapongva témát váltok.
- Rengeteget gondolkodtam rajta, hogy miért nem mondtam el soha anyámnak az igazságot, vagyis hogy mit tett az apám velem.
- És miért? - kérdezte a terapeutám.
- Mert nem akarom, hogy ha kitudódik, akkor őt vádolják, hogy nem vett észre semmit. Papáék így is mindig szidják apámat neki, nem akarom, hogy anyut bántsák. Ő nem tehet róla. De nem ez a legfőbb oka.
- Hát?
- Azért mert sorra vettem magamban a lehetséges reakcióit és a következményeket.
- Éspedig? - biztat a folytatásra.
- Első lehetőség, hogy nem hisz nekem. Második, hogy hisz és összeomlik. Elválnak. De mi van akkor, ha hisz nekem és mégis apámmal marad? Ha megbocsátja neki? Ezt nem szeretném megtudni - foglalom össze a gondolataimat.
- Mit érezne akkor?
- Csalódást. Azt, hogy cserben hagy.
- Mikor ismeri már be végre magának, hogy nem bízik az anyjában?
Ez ütött... pedig milyen logikus... ha megbíztam volna benne, elmondtam volna neki. Nem kételkednék benne, hogy mellettem áll. Elmondhattam volna kicsi lány koromban is, vagy később. Vagy bármikor. De nem. Mind a mai napig nem mondtam el. Azt se tudja, hogy miért járok pszichológushoz. Azt hiszi, hogy azért, mert nem lehet gyerekem. Az csak egy apró kis mozzanata. Minden összefügg mindennel. Nem bízok az anyámban... logikus. De eddig ez fel sem merült bennem. Nem tudtam, hogy nem bízom az anyámban. Ingert érzek az azonnali tagadásra, hogy ez nincs így és bízom a saját édesanyámban. Tagadás... Elfojtás... Vajon eddig ezt is elfojtottam magamban? Nem szép dolog nem bízni a saját szülőanyámban. És már megint önmagamat hibáztatom. Mert ha bíztam volna benne... és elmondtam volna... ő megállíthatta volna. De ma már tudom, hogy nem az én hibám... Nem okolhatom azt a hat év forma körüli kislányt, aki voltam, hogy nem mert szólni. Egy gyereket, aki halálra volt rémülve, aki senkiben sem bízott annyira, hogy bárkinek is beszélt volna...
- Öcsinek már elmondtam - jelentem ki elégedetten. - Bár csak azért, mert féltem a kislányát. Az én hallgatásom miatt nem kerülhet veszélybe.
- És mit reagált? - kérdezi a pszichológusom.
- Először nem hitt nekem. De azután elkezdtem neki részleteket mesélni. Végül az győzte meg, amit az első fiú mondott, akivel lefeküdtem.
- Mi volt az?
- Azt mondtam neki, hogy szűz vagyok... Őt konzervnyitónak hívták a háta mögött, mert rendszerint szűz lányokat cserkészett be. De aztán rájött, hogy nem vagyok az, és nem is jelentkezett többé. Később megtudtam, hogy a hátam mögött azt mondta, hogy egy kamion is befért volna... Nagyon rosszul esett.
- Milyen volt az öccsével a kapcsolata?
- Öcsi nagyon hisztis volt kiskorában. Ezért mindent megkapott, amit csak akart. Mindig azt hallottam: "- Te vagy a nagyobb, meg kell értened, hogy..." Nekem mindig mindent meg kellett értenem.
- Az öccse volt a kis agresszor. Hány év van önök között?
- Tizenöt hónap.
- A pszichológusok ezért sem ajánlják az ilyen kicsi korkülönbséget két testvér között. A kis agresszor miatt el volt nyomva, nem érvényesíthette a saját akaratát, mindent csendben el kellett viselni. El lett nyomva. És ez kitaposott ösvény lett ahhoz, hogy pár évvel később akkor is csendben tűrjön, amikor a nagy agresszor, az apja meggyalázta.
- Elegem van abból, hogy még mindig én szégyellem magamat, mintha én tehetnék az egészről! Tudom, hogy nem az én hibám és nem akarom szégyellni magamat! - fakadok ki a magam visszafogott modorában.
- Ne tegye!
- Akkor miért teszem?
- Mert ez még mindig a férfiak világa, hiába van egyenjogúság. Ha egy nő bemegy a rendőrségre, hogy megerőszakolták, először azt nézik meg, hogy milyen ruhában volt. Hogy biztos ő hívta fel magára a figyelmet. A pedofíliát elítélik a börtönökben, az a legaljasabb dolog. De a nemi erőszak elkövetőket nem. Inkább olyan machós dologként van elkönyvelve.
- Sosem tudtam megérteni és elfogadni azt, hogy ami a férfiaknak büszkeség, az a nőknek miért szégyen? Ha a férfinak sok nője volt, attól igazi férfi, de ha egy nőnek sok pasija volt, akkor az a világ legnagyobb cédája.
- Ne is fogadja ezt el! - biztat, hogy ezúttal helyesen gondolkozom.

***

Tegnap meséltem a barátnőmnek, hogy mennyire meglepődtem azon, hogy nem bízok anyámban.
- Ez nem nagy ügy, én sem a saját anyámban. Még az se mondtam el, neki, hogy megjött az első vérzésem. Még jó, hogy volt egy nővérem. És mit változtat az meg, ha beismered, hogy nem bízol benne?
Nem tudtam erre akkor a választ. Ma már tudom...
Ugyanis, ha akkor bíztam volna benne, és szóltam volna, akkor megváltozhatott volna az egész életem. Nem kellene még most is némán szenvednem, miközben apám éli világát. Nem kellett volna, apám mellett felnőnöm és az első adandó alkalommal elköltöznöm otthonról. Sok mindent nem kellett volna elviselnem... Megállíthattam volna... Ha bíztam volna anyámban, teljesen másképp alakult volna az életem. Már rég nem kellene félnem... Akkor elmondtam volna... és most nem hibáztatnám magamat, hogy miért nem szóltam, amíg még nem volt túl késő? Nem gondolnám azt, hogy az én hibám... Hogy mit változtat meg, hogy beismerem, hogy nem bízom benne? Ez az első lépés abban, hogy ne okoljam magamat apám bűnéért. Azt változtatja meg, hogy felmentem magamat az önvád alól, hogy passzív résztvevője, elszenvedője voltam ennek az egésznek. Hogy szó nélkül tűrök mint a mai napig. Mind a mai napig... És még mindig nem sírtam miatta... Egyetlen egyszer sem. Soha. De miért hagyom még mindig, hogy élje világát, miközben én némán szenvedek?

Folytatás következik...

6 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2011. augusztus 25. 11:54

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2011. augusztus 24. 11:51

Na, lassan de biztosan felfogtam,hogy részekre szedted azt, amit én egyben olvastam el.....

Akkor jó. :)
De először volt részekben, és aztán tettem egybe. Bár ez lehet, hogy lényegtelen.
2011. augusztus 24. 11:51
Na, lassan de biztosan felfogtam,hogy részekre szedted azt, amit én egyben olvastam el.....
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2010. szeptember 29. 15:06

megtekintés Válasz erre: ginesz - 2010. szeptember 29. 08:01

A gyerek elhisz mindent, és nem tud felelősséggel dönteni, ezért gyerek....amit akkor döntöttél egy gyerek döntése volt. Ne hibáztasd magad.Szerintem előre kell nézni, mert ha mindig azon rágodsz, hogy mit tettél régen rosszul, akkor soha nem engednek el az árnyak a multadból.Megyek olvasok tovább.

Igazad lehet. Köszönöm!
2010. szeptember 29. 08:01
A gyerek elhisz mindent, és nem tud felelősséggel dönteni, ezért gyerek....amit akkor döntöttél egy gyerek döntése volt. Ne hibáztasd magad.Szerintem előre kell nézni, mert ha mindig azon rágodsz, hogy mit tettél régen rosszul, akkor soha nem engednek el az árnyak a multadból.Megyek olvasok tovább.
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2010. szeptember 15. 09:27

megtekintés Válasz erre: Áné Ági - 2010. szeptember 14. 14:14

IGEN, ezt jól ismerem!!!!!!!! Szinte eltűnik a valós világ hazafelé!!!!!!!
Szeretettel: Ági!!!

http://www.felesegek.hu/cikkek/belbecs-avagy-a-noi-lelek/pedofilia-aldozatai/terapia-iv-resz_2952


A következő rész...
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2010. szeptember 14. 20:32

megtekintés Válasz erre: Áné Ági - 2010. szeptember 14. 14:14

IGEN, ezt jól ismerem!!!!!!!! Szinte eltűnik a valós világ hazafelé!!!!!!!
Szeretettel: Ági!!!

Pontosan! :)
2010. szeptember 14. 14:14

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2010. szeptember 13. 20:31

Köszönöm Ági, hogy jössz! :)

Az az érdekes, hogy pont tegnap hasonlítottam én is egy fogorvosi kezeléshez. :))))

Ma voltam terápián... ilyenkor minden zúg bennem, mint egy méhraj. Később aztán összeáll és jöhet az írás. :)

IGEN, ezt jól ismerem!!!!!!!! Szinte eltűnik a valós világ hazafelé!!!!!!!
Szeretettel: Ági!!!
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2010. szeptember 14. 13:15

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2010. szeptember 14. 12:31

Akkor még egy eszembe jutott. Mindig azt mondják nem elég korán kezdeni a felvilágosítást, már ovis korban is próbálgatják a gyerekben tudatosítani, hogy milye van a fiúnak és a lánynak. Bármennyire is nehéz, de valamilyen módon fel kell homályosítani a kislányt. Abból baj nem lehet, hogy tisztában van, nem úgy indul el az életben, hogy ez csak játék. Ez nem játék! Ezt kell vele tudatosítani.
Amikor az én lányom óvodás volt és a óvónők felhívták arra a figyelmemet, hogy "fokozottabban érdeklődik az ellenkező nem iránt", nem véletlen, hogy idézem, ezt le is írták. Én akkor fel voltam ezen háborodva. Nem tulajdonítottam ennek jelentőséget, pedig én felnőtt voltam. El-el tűntek a bokorba. Ezért mondom, jobb előbb, mint hogy késő legyen. Talán ezt meg kellene próbálnod.

Nem sok esélye van egy hatévesnek.
2010. szeptember 14. 12:31

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2010. szeptember 14. 09:49

Jobb bele se gondolni, de tegyük fel, hogy a kislánnyal is megtörténik.... Akkor anyu is tudni fogja. Miután megtörtént a baj. Lehet, hogy anyu rámegy, de a gyerek is.
Másik eset, hogy anyu megtudja, rámegy, de a gyerek biztonságban van.
Melyiket választanád?
Az, hogy esetleg megfenyegetem az apámat, nem biztonságos módszer.

Akkor még egy eszembe jutott. Mindig azt mondják nem elég korán kezdeni a felvilágosítást, már ovis korban is próbálgatják a gyerekben tudatosítani, hogy milye van a fiúnak és a lánynak. Bármennyire is nehéz, de valamilyen módon fel kell homályosítani a kislányt. Abból baj nem lehet, hogy tisztában van, nem úgy indul el az életben, hogy ez csak játék. Ez nem játék! Ezt kell vele tudatosítani.
Amikor az én lányom óvodás volt és a óvónők felhívták arra a figyelmemet, hogy "fokozottabban érdeklődik az ellenkező nem iránt", nem véletlen, hogy idézem, ezt le is írták. Én akkor fel voltam ezen háborodva. Nem tulajdonítottam ennek jelentőséget, pedig én felnőtt voltam. El-el tűntek a bokorba. Ezért mondom, jobb előbb, mint hogy késő legyen. Talán ezt meg kellene próbálnod.
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2010. szeptember 14. 10:17

megtekintés Válasz erre: Müszélia - 2010. szeptember 14. 10:09

igazad van, a pasi meg fogja kapni a magáét. ettől még a szenvedést nem lehet eltörölni. valamennyi magyarázat lehet, hogy ez volt a karma. valamiért szükség volt a szenvedésre, akármilyen rossz is.
de az a fiú is nagy szemét volt, aki a kamionnal példálózgatott, és ő is meg fogja kapni a magáét.

Nem hiszek a karmában. De nem baj, mert apám mindig azzal jön. Remélem, hogy retteg a következő életétől vagy mitől. :)))
2010. szeptember 14. 10:09

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2010. szeptember 13. 12:30

Nem semmi amit kiálltál, ha mindez veled történt. Nagyon jól megírtad. Az áldozat te vagy, ez egyértelmű, az apád, az a szemét gazember is meg fogja kapni, ha még nem kapta meg az élettől, valaki mástól a pofont, de nagyot. Lehet, hogy ez lesz az utolsó napja ezen a földön, de szenvedni fog, ahogy te is, remélem! Te most csak arra gondolj, minél előbb gyógyulj meg. Te nem tehettél erről. Az anyádat pedig ne hibáztasd, ha nem tudja, ezután se tudja meg. Éppen eleget kellett kiállnia, gondolom apád mellett amúgy is, ha ilyen állat.

igazad van, a pasi meg fogja kapni a magáét. ettől még a szenvedést nem lehet eltörölni. valamennyi magyarázat lehet, hogy ez volt a karma. valamiért szükség volt a szenvedésre, akármilyen rossz is.
de az a fiú is nagy szemét volt, aki a kamionnal példálózgatott, és ő is meg fogja kapni a magáét.
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2010. szeptember 14. 09:49

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2010. szeptember 14. 08:28

Szia Luca!
Nem értek veled egyet. Ha nem hibáztatod..., a hazugság, olynkor kegyes is tud lenni. Ha ő erről az egész dologról nem tudott, nem tudta megakadályozni, akkor még az elején, de már akkor is késő lett volna a te kis lelked meg lett bolygatva. Akkor ma már ennyi év távlatában, megtudni az igazságot egy anyának, még jobban fájna. Az egész eddigi életét, az övét is tönkre tenné, ha volt valami szép egyáltalán az életében. Most már hagyni kell. Te fel fogod dolgozni, mert azon igyekszel. Sikerülni fog és egy boldogabb életet fogsz tudni élni, mint ő, egy jobb ember mellett. Az anyák sorsa, hogy előbb mennek el, hagyd békében elmenni! Elég, ha a te életedet megmérgezte az az ember, ne bántsd anyádat, az neki jobban fájna. Neki még olyan lehetősége sem lenne, hogy kiírja magából a rosszat. Csak örlődött sokszor. Gondolj erre is!

Jobb bele se gondolni, de tegyük fel, hogy a kislánnyal is megtörténik.... Akkor anyu is tudni fogja. Miután megtörtént a baj. Lehet, hogy anyu rámegy, de a gyerek is.
Másik eset, hogy anyu megtudja, rámegy, de a gyerek biztonságban van.
Melyiket választanád?
Az, hogy esetleg megfenyegetem az apámat, nem biztonságos módszer.
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2010. szeptember 14. 09:44

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2010. szeptember 14. 08:28

Szia Luca!
Nem értek veled egyet. Ha nem hibáztatod..., a hazugság, olynkor kegyes is tud lenni. Ha ő erről az egész dologról nem tudott, nem tudta megakadályozni, akkor még az elején, de már akkor is késő lett volna a te kis lelked meg lett bolygatva. Akkor ma már ennyi év távlatában, megtudni az igazságot egy anyának, még jobban fájna. Az egész eddigi életét, az övét is tönkre tenné, ha volt valami szép egyáltalán az életében. Most már hagyni kell. Te fel fogod dolgozni, mert azon igyekszel. Sikerülni fog és egy boldogabb életet fogsz tudni élni, mint ő, egy jobb ember mellett. Az anyák sorsa, hogy előbb mennek el, hagyd békében elmenni! Elég, ha a te életedet megmérgezte az az ember, ne bántsd anyádat, az neki jobban fájna. Neki még olyan lehetősége sem lenne, hogy kiírja magából a rosszat. Csak örlődött sokszor. Gondolj erre is!

Az öcsém lányára gondolok. Anyu múltkor többször is apámra hagyta, amikor náluk volt. Érzem a veszélyt és nem kockáztathatok. Már 6 éves lesz. Pont veszélyes korban van. Ő pedig mindenkinél fontosabb. Még egy élet menjen tönkre?
2010. szeptember 14. 08:28

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2010. szeptember 13. 20:34

Igen, Éva.... velem... talán pont azért tudom leírni így, ahogy, az összes lelki vívódással együtt...
Tudod nem vagyok benne biztos, hogy anyámnak sosem kéne megtudnia... Valaha úgy gondoltam, de egyre kevésbé vagyok benne biztos. Miért élne örökké hazugságban? Én tudom milyen az...
Nem hibáztatom...

Szia Luca!
Nem értek veled egyet. Ha nem hibáztatod..., a hazugság, olynkor kegyes is tud lenni. Ha ő erről az egész dologról nem tudott, nem tudta megakadályozni, akkor még az elején, de már akkor is késő lett volna a te kis lelked meg lett bolygatva. Akkor ma már ennyi év távlatában, megtudni az igazságot egy anyának, még jobban fájna. Az egész eddigi életét, az övét is tönkre tenné, ha volt valami szép egyáltalán az életében. Most már hagyni kell. Te fel fogod dolgozni, mert azon igyekszel. Sikerülni fog és egy boldogabb életet fogsz tudni élni, mint ő, egy jobb ember mellett. Az anyák sorsa, hogy előbb mennek el, hagyd békében elmenni! Elég, ha a te életedet megmérgezte az az ember, ne bántsd anyádat, az neki jobban fájna. Neki még olyan lehetősége sem lenne, hogy kiírja magából a rosszat. Csak örlődött sokszor. Gondolj erre is!
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2010. szeptember 13. 20:34

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2010. szeptember 13. 12:30

Nem semmi amit kiálltál, ha mindez veled történt. Nagyon jól megírtad. Az áldozat te vagy, ez egyértelmű, az apád, az a szemét gazember is meg fogja kapni, ha még nem kapta meg az élettől, valaki mástól a pofont, de nagyot. Lehet, hogy ez lesz az utolsó napja ezen a földön, de szenvedni fog, ahogy te is, remélem! Te most csak arra gondolj, minél előbb gyógyulj meg. Te nem tehettél erről. Az anyádat pedig ne hibáztasd, ha nem tudja, ezután se tudja meg. Éppen eleget kellett kiállnia, gondolom apád mellett amúgy is, ha ilyen állat.

Igen, Éva.... velem... talán pont azért tudom leírni így, ahogy, az összes lelki vívódással együtt...
Tudod nem vagyok benne biztos, hogy anyámnak sosem kéne megtudnia... Valaha úgy gondoltam, de egyre kevésbé vagyok benne biztos. Miért élne örökké hazugságban? Én tudom milyen az...
Nem hibáztatom...
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2010. szeptember 13. 20:31

megtekintés Válasz erre: Áné Ági - 2010. szeptember 13. 08:53

KÖSZÖNÖM, örömmel teli együttérzéssel jövök!!!!!!!! Igen, a terápia örömmel vegyes kemény munka, " gyökérkezelés" a maga fájdalmával!!!!!!!
Nagy szeretettel: Ági!!!

Köszönöm Ági, hogy jössz! :)

Az az érdekes, hogy pont tegnap hasonlítottam én is egy fogorvosi kezeléshez. :))))

Ma voltam terápián... ilyenkor minden zúg bennem, mint egy méhraj. Később aztán összeáll és jöhet az írás. :)
2010. szeptember 13. 12:30
Nem semmi amit kiálltál, ha mindez veled történt. Nagyon jól megírtad. Az áldozat te vagy, ez egyértelmű, az apád, az a szemét gazember is meg fogja kapni, ha még nem kapta meg az élettől, valaki mástól a pofont, de nagyot. Lehet, hogy ez lesz az utolsó napja ezen a földön, de szenvedni fog, ahogy te is, remélem! Te most csak arra gondolj, minél előbb gyógyulj meg. Te nem tehettél erről. Az anyádat pedig ne hibáztasd, ha nem tudja, ezután se tudja meg. Éppen eleget kellett kiállnia, gondolom apád mellett amúgy is, ha ilyen állat.
2010. szeptember 13. 08:53

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2010. szeptember 13. 00:08

Holnap megyek terápiára. Az a pláne, hogy minden nehézsége ellenére nagyon élvezem. :)

Örülök, ha jössz hozzánk! :)

KÖSZÖNÖM, örömmel teli együttérzéssel jövök!!!!!!!! Igen, a terápia örömmel vegyes kemény munka, " gyökérkezelés" a maga fájdalmával!!!!!!!
Nagy szeretettel: Ági!!!
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2010. szeptember 13. 00:08

megtekintés Válasz erre: Áné Ági - 2010. szeptember 12. 18:19

MINDEN nap jövök Hozzád és párodhoz, Kedves!!!!!!!! IGEN, Életmentő és életre szóló a pszichológus!!!!!!! Szeretettel: Ági!!!

Holnap megyek terápiára. Az a pláne, hogy minden nehézsége ellenére nagyon élvezem. :)

Örülök, ha jössz hozzánk! :)
2010. szeptember 12. 18:19
MINDEN nap jövök Hozzád és párodhoz, Kedves!!!!!!!! IGEN, Életmentő és életre szóló a pszichológus!!!!!!! Szeretettel: Ági!!!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: