újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Vihar

Látogatók száma: 73

A vad erő és én, a kiszolgáltatott, most eggyé válunk egy végtelen percre. Ez kell nekem...

A langyos délutánban egy felhő kúszik a nap elé, szürke fátyol borul a világra. Becsukom szemem egy pillanatra s mire kinyitom, a sötétség szövi körém riasztó kötelét. Rámtelepszik, fojtogat s közben az asztalon egy szál cigaretta ég magában. A füstje szellemtáncot jár a sötétséggel. Mellette egy üveg, félig üres. Az oldalán komótosan csorog, araszol egy csepp. Akadozva gördül tova s a torkom köré tekeredik a némaság. Egy légy se, madár se mozdul. Csend van.

Villanás hasít bele a homályba s követni sem tudom a fényt. A cigaretta füstöl tovább, alig látszik már, csak a parázs izzik lassan. A feszültség a zsigereimben morajlik. Kínoz, széttép. A sejtjeimet egyenként nyúzza, atomjaimra bont, de harcolok még, várok, tűrök, mert erős vagyok! Én! Erős! Vagyok!

A robaj, ami végigszáguld rajtam, felszakítja agyam csendjét és a gondolataim acélja a húsomba vág, mint megannyi penge. Szabdalja értelmem korlátait: Szaladj! Fuss! Ne nézz soha vissza! Meddig tűröd még? Hol van vége az erőmnek? Mit tegyek még? Miért kell küzdenem? Sikítanak a szavak és legyőznek, ahogy odakinn az elemek előtt meghajlanak a fák, úgy én is összerándulok, gyomrom elszorul, izmaim görcsösek. Ostorozzák védtelenül hagyott valómat s én nem teszek semmit. Mit tehetnék? Törjek, zúzzak, üvöltsek? Felemelem a fejem és kinyitom a szám és egy hang szakad fel torkomból. Éles sikítás, vad üvöltés száll a nyomasztó térben. Ez nem én vagyok! Düh, óh keserves, miért mérgez? Arcomon hideg tűszúrások, hajamat cibálja a szél, lelkemig megráz az égzengés, a testem a villámok fényére muzsikál. Tehetetlenül sikoltok. Ez fáj! Ez éget! Ez őrjítő! Ez kibírhatatlan!

Borzongok és didergek. A rideg fuvallat csontig átjár. Újra lecsukom szemem és arcomat az esőben fürdetem hosszan. Már nem tudom hogy a düh, vagy a vihar áramlik az ereimben, már nem érzem hol végződöm én és hol kezdődik a világ. Élvezem a zajt, a vadul hömpölygő vér dalát, a szívem idegtépő ritmusát, a gondolataim tombolását. Akár én magam vagyok a vihar, akár nem, egyszerre rezdülök vele. Át meg átjár, ő és én, a vad erő és én, a kiszolgáltatott, most eggyé válunk egy végtelen percre. Ez kell nekem. Így. Nagyon. Jó.

A testemből távozik a feszültség, felszabadulok, végre könnyűnek érzem magam, a lelkem kiürül, a dühöm a villámok útját járja, kitombolom magamból, ha kell üvöltök, ha kell zokogok. Lassan csillapodok, mint a vihar. Idővel elül az égiháború s én kinyitom szemem. Az ázott csikkre pillantok, aztán az üvegre, mely még mindig félig tele van, s még egy utolsó csepp szalad az asztal felé az oldalán. Égő szemekkel kísérem utolsó útjára azt. Vége a zivatarnak. Most ázottan, viharverten nyúlok egy újabb cigi után. A hidegtől remegve gyújtok rá és a füstöt mélyen leszívom. Jól esik. Mint mindig. Még így csatakosan is. Még így egyedül is. Már nem fáj. Minden mehet tovább. A felhő is tovább úszik, a szürkeség foszladozik és mire a cigivel végzek, már a nap melengeti arcomat. Fürdöm a fényben. Újra! Erős! Vagyok!

kép:intenet

A cikket írta:

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves Xaide!

Én nagyon szeretek a gangon állva várni, hogy kitörjön a vihar. Még papával tettük ezt ketten régen így, mikor mindenki más elbújt már félve. Félelmetesen jó, amikor a vad szél a ruhámba és a hajamba kap és kitör az égzengés.

Élmény volt olvasni a cikked, köszönöm!

Pussz,

Tündér

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Xaide!

Sikerült kifejezned a lelkedben dúló fájdalmat, a vívódást, ami hasonlít a vihar tombolásához. Csak sejtésem van mi képes ilyen érzéseket kiváltani bennünk, ami hol erősebben, hol gyengébben van jelen, amíg végleg lecsendesedik.
Nincs az a fájdalom, ami idővel ne tudna csillapodni, ha elég erősek vagyunk!

Puszi,
Éva

Kedves Éva!
Persze hogy erősek vagyunk, hisz élünk. Majd elmúlik.
Köszönöm.
Xaide

megtekintés Válasz erre: bokorur

Tisztelt Xaide!
Nékem ez egy remekbe sikeredett, nagyon erős belső indíttatásból született írás. Sokan próbálták már, de ritkán olvasok ilyen jót. Gratulálok, tetszett!
Bokor

Köszönöm, hogy olvasott.
Xaide
Kedves Xaide!

Sikerült kifejezned a lelkedben dúló fájdalmat, a vívódást, ami hasonlít a vihar tombolásához. Csak sejtésem van mi képes ilyen érzéseket kiváltani bennünk, ami hol erősebben, hol gyengébben van jelen, amíg végleg lecsendesedik.
Nincs az a fájdalom, ami idővel ne tudna csillapodni, ha elég erősek vagyunk!

Puszi,
Éva
Tisztelt Xaide!
Nékem ez egy remekbe sikeredett, nagyon erős belső indíttatásból született írás. Sokan próbálták már, de ritkán olvasok ilyen jót. Gratulálok, tetszett!
Bokor
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: