újabb események régebbi események további események
18:42
Tündér módosította a naplóbejegyzését
18:26
Tündér módosította a naplóbejegyzését
18:23
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
15:58
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába
14:12
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
12:14
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
10:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
08:24
peonia új bejegyzést írt a naplójába
06:18
Gaya módosította a naplóbejegyzését
06:16
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
22:03
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába
14:42
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:31
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:29
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
10:09
peonia módosította a naplóbejegyzését
09:50
peonia válaszolt egy szavazásra
09:50
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra

Hókristály

2010. december 9. - Látogatók száma: 65

Fogom a kezed, és vezetlek. Mutatnám az utat, de hárítod, nem kérsz belőlem, én meg csak makacskodom.

Nem tudom, mi van velem. Átbillentem egy másik világba, ahol megváltozott arányok, és mértékek között csetlek-botlok. Valaki megfogta a kezem, és azt mondta – menjünk együtt, hiszen, egy irányba tartunk! Már ketten jártuk az utat, kéz a kézben, egy irányba. Már csak azt nem tudtuk, hogy külön-külön hová indultunk. Emlékeink nem hagytak nyugodni, és magunkkal hoztuk a koloncot.

Cipeltük a terhet, külön-külön, és már együtt. Nem lett könnyebb, ahogy reméltük. Saját terheinktől csak magunk szabadulhatunk, nem enyhíthet rajta a másik terhe.

Fogom a kezed, és vezetlek. Mutatnám az utat, de hárítod, nem kérsz belőlem, én meg csak makacskodom.

Ma hó hullott, meg akartam mutatni neked, milyen szép a hókristály. Zsebembe rejtettem, kezemben szorongattam. Semmi nem maradt belőle, talán, túl erős volt a szorítás. Most hogyan tudom megértetni veled, hogy a hókristály milyen fontos nekem?

A cikket írta: Janó

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Anonymus
párbeszéd
2011. január 26. 18:06

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2010. december 13. 21:08

Azt hiszem, minden szakítás feldolgozhatatlan. Él bennünk tovább, de a fájdalom enyhül valamennyire az idők során. Hogy nemesebb lesz a lélek, azt nem tudom, de más, az biztos.

Janó

Az ajánlóba találtam. Régen írtad mégis mindig elolvasom. Mert eszembe juttat egy, talán vers idézetet "Most hogy mondjam el mennyire szeretlek...." nem tudom ki írta, de ez mindig eszembe jut. Most te juttattad eszembe. :-)
Cikkíró
párbeszéd
2010. december 13. 21:08

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2010. december 12. 22:42

Tudom, hogy nehéz egy szakítást elfelejteni. Ezért merem mondani. Remélem túljutottál már az akkori fájdalmon és már csak mint emlék él benned tovább.
Vagy ez is egy olyan, ami feldolgozhatatlan.

Éva

Azt hiszem, minden szakítás feldolgozhatatlan. Él bennünk tovább, de a fájdalom enyhül valamennyire az idők során. Hogy nemesebb lesz a lélek, azt nem tudom, de más, az biztos.

Janó
Anonymus
párbeszéd
2010. december 12. 22:42

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2010. december 9. 16:02

Igazad van, egy kissé komplikáltan fejeztem ki magam.

"Cipeltük a terhet, külön-külön, és már együtt. Nem lett könnyebb, ahogy reméltük. Saját terheinktől csak magunk szabadulhatunk, nem enyhíthet rajta a másik terhe."

Megismerkedésünk idején őt egy válás nyomasztotta, engem a házasságom válságának akkor megoldhatatlannak látszó terhe. De azzal, hogy egymáshoz menekültünk, nem enyhítettünk egymás terhén, csak tovább bonyolítottuk volna az életünket. Ezért, mielőtt realizálódott volna a kapcsolatunk, mielőtt beteljesedett volna egy kései szerelem, szakítottunk. Ennek a fájdalma szorult ebbe a hópehelybe, amit még meg sem tudtam mutatni neki, törvényszerűen semmivé lett.

Nos, informatikus vagyok, ismerem a körkörös hivatkozás problémáját, általában nem működik, vagy végtelen ciklust generál. :)

Tisztelettel,
Janó

Tudom, hogy nehéz egy szakítást elfelejteni. Ezért merem mondani. Remélem túljutottál már az akkori fájdalmon és már csak mint emlék él benned tovább.
Vagy ez is egy olyan, ami feldolgozhatatlan.

Éva
Cikkíró
2010. december 12. 22:40
Sajnos, nem tudom, kedves ANONYMUS. De az is lehet, hogy ez egy nagy család. Végső soron mind egy őstől származunk. :)
Anonymus
2010. december 12. 20:34
de miért anonymus itt mindenki???
:)
Cikkíró
2010. december 12. 19:49
Hihetetlen, hogy itt mindenki névtelen! :)))

De mert a véleményetek pozitív, hitelt adok neki így, névtelenül is. :)

Szép estét kívánok !
Janó
Anonymus
2010. december 12. 19:02
Remek írás! Újfent tetszett! Üdv Orsolya
Anonymus
2010. december 12. 18:43
nagyszerű írás
s mennyire szépen írtad le

:)
Cikkíró
2010. december 9. 16:08
Azt tudod-e, miért fontos a hókristály nekem?
Na jó, megmondom. Mert egyedi, és megismételhetetlen. De ez csak egészen közelről látszik.
Cikkíró
2010. december 9. 16:02
Igazad van, egy kissé komplikáltan fejeztem ki magam.

"Cipeltük a terhet, külön-külön, és már együtt. Nem lett könnyebb, ahogy reméltük. Saját terheinktől csak magunk szabadulhatunk, nem enyhíthet rajta a másik terhe."

Megismerkedésünk idején őt egy válás nyomasztotta, engem a házasságom válságának akkor megoldhatatlannak látszó terhe. De azzal, hogy egymáshoz menekültünk, nem enyhítettünk egymás terhén, csak tovább bonyolítottuk volna az életünket. Ezért, mielőtt realizálódott volna a kapcsolatunk, mielőtt beteljesedett volna egy kései szerelem, szakítottunk. Ennek a fájdalma szorult ebbe a hópehelybe, amit még meg sem tudtam mutatni neki, törvényszerűen semmivé lett.

Nos, informatikus vagyok, ismerem a körkörös hivatkozás problémáját, általában nem működik, vagy végtelen ciklust generál. :)

Tisztelettel,
Janó
Anonymus
2010. december 9. 15:42
Nagyon nagyon meghatott az írás. Egyik mondat viszont, szerintem, sántít. Olyan kifacsart nekem az a részlet, hogy a másik terhe enyhít az enyémen. Nem tudok olyan esetet elképzelni, hogy egy teher enyhíthet azaz könnyíthet valamin. Ez igy számtekes nyelven: körkörös hivatkozás. Persze a mondanivalót értem: ketten együtt könnyebb bármit elviselni. Csak a megfogalmazás nem elég szabatos. Az egész írást keretbe foglaló hasonlat igazán eredeti.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: