újabb események régebbi események további események
13:12
Juhász András Géza új cikket töltött fel
12:59
Grace új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
07:15
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:02
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
20:01
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
09:13
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
08:10
zsoltne.eva új cikket töltött fel
21:59
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
20:30
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:25
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:01
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:54
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
18:55
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:55
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:16
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
17:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
17:41
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
17:40
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
17:33
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
17:33
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez

Amikor még nagyon fáj

2011. november 20. - Látogatók száma: 182

Az ágyon fekve a tévét bambulja Kata. Nézi, de nem tudja milyen műsor megy.

Az ágyon fekve a tévét bambulja Kata. Nézi, de nem tudja milyen műsor megy, mert egy hang nem hagyja nyugodni. A harag és a düh hangja. Nem tudja mitévő legyen, hogyan szerezze vissza elveszett szerelmét, vagy esetleg hogy álljon bosszút, hogy rádöbbenjen Tamás, szüksége van rá a mindennapokban. Tudja, hogy férje már nem akarja többet, pedig ő még most is megbocsátana neki. Vajon mit ronthatott el? Mért kellett másik nőt keresnie, mi az amitől a másik jobb? Hisz ő olyan kedves. Mindig meghallgatta a férje problémáit, mindig elpakolt utána, ha felforgatta a konyhát. Annyira szereti még mindig az apró bemélyedést a férje arcán, a csábos tekintetét. Hogyan felejtse el, hogyan küzdje le a felháborodását? A tévé még mindig megy, a férje, aki hamarosan a múltja lesz, még mindig nem ért haza. Biztos a másik nővel van, ami miatt még hatalmasabbá duzzad a haragja.

Éjfél van, de késztetést érez, hogy felhívja barátnőjét, aki mellette van a bajban. De olyan messze van a telefon. Talán aludni kellene, de ilyen idegesen nem lehet. Talán egy altató segít, de azért is fel kell állnia. Inkább csak a mennyezetet bámulja, ahol szinte filmként peregnek a kedvesebbnél kedvesebb emlékek. Mégiscsak kell az a telefonbeszélgetés és az altató.
Kata tárcsázza Zitát, aki álmosan ugyan, de felveszi a kagylót.
- Igen? - hallatszik kissé morcosan.
- Kata vagyok, nem tudok aludni. - folytatná, de Zita közbevág.
- Én viszont tudnék. Megint nem ment haza?
- Nem, és nem tudom mit csináljak, annyira szeretem. - és elcsuklik a hangja.
- Nem lesz egyszerű elfelejtened, de ez a hajó már elment, ne ússz utána. Habár akkor talán tudnál aludni. Bocs csak vicceltem. - elszégyenli magát, majd komoly hangon folytatja. - Szerintem végy egy forró fürdőt, és utána olvass valami könyvet, és tuti el tudsz akkor aludni. Itt vagy még?
- Igen, de azt hiszem veszek be egy altatót.
- Szerintem nem jó ötlet, sosem szedtél ilyen szereket, most sem kell. Hallod? - de csak a néma telefont hallja.

Kata letette, mert inkább egyedül próbál megbirkózni a lelke fájdalmával. Nem gondolta, hogy a válás ilyen nehéz. Egy gyógyszert vesz elő a fiókból, majd még egyet társit mellé, de talán három vagy négy bogyó jobban hatna. Gondolja az nem sok és amúgy is mélyen szeretne aludni, hogy semmi ne zavarja, és semmi emberi érzést ne érezzen.

Tamás azért hajnalban hazaér. Az ajtóból csak egy árnyat lát a konyha előtt. Talán a kintről bevilágító lámpa vet árnyékot. Közelebb megy és egy gyógyszeres dobozt lát a földön, mellette a felesége fekszik.
- Ez is csak valami trükk ugye? - veti oda kissé gúnyos hangnemben. Jó hogy nem hallja Kata, mert ez nagyon fájna neki. - Ne szórakozz, kelj fel. És mi ez a rendetlenség? Minden a földön van. - odahajol feleségéhez, aki nem reagál semmire, hiába rázza meg a vállát. Alig lélegzik. A telefont keresi, amit a felesége markol. Elveszi tőle majd hívja a mentőt. Hamar kiérnek, stabilizálják az állapotát és indulnak a kórházba, Tamás is a mentővel tart, mert hibásnak érzi magát a történtek miatt, de mikor Kata felébred, Tamás már nincs ott.

Másnap ébred csak fel Kata, aki kipihentnek érzi magát, és a válás kezdete óta, most először nem érzi a hatalmas kínt. Talán a gyógyszer segített, vagy csak a tíz órai alvás. Pár nap múlva haza is mehet, ami kicsit aggasztja, mert akkor megint csak a problémák, a veszekedések. Nem akar hazamenni, már nem. Nem akar több fájdalmat átélni, így inkább Zitához költözik, aki megígéri neki, hogy segít leküzdeni a sok stresszet. Az a tudat, hogy majdnem meghalt, rádöbbenti, mekkora butaságot csinált, és hogy van élet a válás közben és után is. Ami nem megy, azt nem kell erőltetheti, és jön majd új szerelem az életébe.

A cikket írta: dana29

7 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. december 2. 19:01

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. november 30. 18:04

Kedves Dana!
Ne hagyd el magad (vagy a főszereplőd)! Ahogy írod, a válás után is van élet. Ez a pasi már a múlt neki(ed). Mindig célokat kell találni, és meglátja(od), nincs az a pasi, akiért érdemes lenne eldobni az életet!
Üdv,
Pinokkió

Kedves Pinokkió!

A "főszereplőm" jól van, és új ábrándokat kerget:)
Üdv Dana
2011. november 30. 18:04
Kedves Dana!
Ne hagyd el magad (vagy a főszereplőd)! Ahogy írod, a válás után is van élet. Ez a pasi már a múlt neki(ed). Mindig célokat kell találni, és meglátja(od), nincs az a pasi, akiért érdemes lenne eldobni az életet!
Üdv,
Pinokkió
2011. november 28. 17:25

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2011. november 26. 16:14

Tisztelt Dana!
Na ugye, ugye! Van érzés az írásban, nem csak egy eseménysor felsorolása, mint a múltkor. Ez sokkal jobban tetszett.
Egykét kimaradt vessző és felesleges pont rontja a képet, de ha ezen átlép az olvasó, akkor nagyon jó kis írás ez Öntől!
Még egy kis jellemrajz, egy-két helyen szemléletesebb helyzetábrázolás? Azzal meg lehet törni a történetet - akár úgy is, hogy ne is illeszkedjen szorosan bele a történetbe -, és jobb lesz.
Bokor

Tisztelt Bokor Úr!

Köszönöm szépen a véleményét, sokat segít!
Próbálom megfogadni a leírtakat, és remélem egyszer lesz majd jó is az irományom. Legközelebb jobban igyekszem:)

Köszönöm Dana
2011. november 26. 16:14
Tisztelt Dana!
Na ugye, ugye! Van érzés az írásban, nem csak egy eseménysor felsorolása, mint a múltkor. Ez sokkal jobban tetszett.
Egykét kimaradt vessző és felesleges pont rontja a képet, de ha ezen átlép az olvasó, akkor nagyon jó kis írás ez Öntől!
Még egy kis jellemrajz, egy-két helyen szemléletesebb helyzetábrázolás? Azzal meg lehet törni a történetet - akár úgy is, hogy ne is illeszkedjen szorosan bele a történetbe -, és jobb lesz.
Bokor
2011. november 24. 17:02

megtekintés Válasz erre: Vass. N Edith - 2011. november 24. 14:55

Úgy tártad elénk a fájdalmat, hogy átérezhető. Az úton előre kell menni. Hátratekintés nélkül. Nem mindenkinek sikerül.

Szia Edith!

Sokszor nehéz csak előre nézni, de tény, hogy könnyebb ha nem állandóan hátra tekintgetünk. Szomorú hogy nem sikerül mindenkinek.

Pusy Dana
2011. november 24. 16:58

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. november 21. 10:37

Szia Dana!

Nagyon valóságos, más által is már megélt történetet olvashattam tőled. Ez így igaz, amikor rádöbben az ember, hogy van élet a másik után és felfedezi annak legapróbb jelét, mondjuk egy franciaágyat, amit egyedül birtokol attól a pillanattól kezdve, hogy erre rájön. Széttárja karjait és azt mondja: - Mi bajom van nekem tulajdonképpen? És valamiféle boldogság járja át minden porcikáját. Szabadság ez, amire rádöbben, az addigi tehertől, ahogy megszabadul... az semmivel sem összehasonlítható érzés. :-)

Pussz,
Éva

Szia Éva!

Csak hosszú út vezet a szabadságig, de megéri :)

Pusy Dana
2011. november 24. 16:55

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2011. november 21. 10:28

Kedves Dana!

Megannyi csoda van még a világban, Kati is biztosan rájön hamar!

Pussz, Tündér

Kedves Tündér!

Szerintem is sok csoda van, és a "Zita barátnők" talán meg is mutatják :)

Pusy Dana
2011. november 24. 16:53

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2011. november 21. 09:44

Kedves Dana!

Kata még nagyon kis ződike, nem tudja, hogy nem ér annyit egy fickó sem, hogy eldobjuk miatta az életünket...

Pusz,
L.

Kedves Lizelotte!

Igazad van! Az életünket nem szabad eldobni egy férfi miatt! De nehéz erre rájönni, sőt, sajna van aki nem is jön rá:(

Pusy Dana
2011. november 24. 16:51

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. november 21. 09:27

Szia Dana!

Mindenki másként lép túl a kritikus ponton, ki egy hosszú alvással, ki meg önvizsgálattal, esetleg egy új kapcsolattal... a lényeg hogy átessünk a haszontalanság és tehetetlenségérzeten. Aztán már könnyebb.
Katának meg sok sikert az új élethez! :) (az ilyen Zitákkal sokkal egyszerűbb, a jó barát pótolhatatlan ajándék! )

Üdv: Ailet

Szia Ailet!

Csak az a baj, hogy a kritikus pont, van amikor nagyon sokára jön el, addig pedig nagyon nehéz. De egy jó baráttal tényleg könnyebb.

Üdv: Zsana
2011. november 24. 14:55
Úgy tártad elénk a fájdalmat, hogy átérezhető. Az úton előre kell menni. Hátratekintés nélkül. Nem mindenkinek sikerül.
2011. november 21. 10:37
Szia Dana!

Nagyon valóságos, más által is már megélt történetet olvashattam tőled. Ez így igaz, amikor rádöbben az ember, hogy van élet a másik után és felfedezi annak legapróbb jelét, mondjuk egy franciaágyat, amit egyedül birtokol attól a pillanattól kezdve, hogy erre rájön. Széttárja karjait és azt mondja: - Mi bajom van nekem tulajdonképpen? És valamiféle boldogság járja át minden porcikáját. Szabadság ez, amire rádöbben, az addigi tehertől, ahogy megszabadul... az semmivel sem összehasonlítható érzés. :-)

Pussz,
Éva
2011. november 21. 10:28
Kedves Dana!

Megannyi csoda van még a világban, Kati is biztosan rájön hamar!

Pussz, Tündér
2011. november 21. 09:44
Kedves Dana!

Kata még nagyon kis ződike, nem tudja, hogy nem ér annyit egy fickó sem, hogy eldobjuk miatta az életünket...

Pusz,
L.
2011. november 21. 09:27
Szia Dana!

Mindenki másként lép túl a kritikus ponton, ki egy hosszú alvással, ki meg önvizsgálattal, esetleg egy új kapcsolattal... a lényeg hogy átessünk a haszontalanság és tehetetlenségérzeten. Aztán már könnyebb.
Katának meg sok sikert az új élethez! :) (az ilyen Zitákkal sokkal egyszerűbb, a jó barát pótolhatatlan ajándék! )

Üdv: Ailet
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: