újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

A másik megbántása nélkül nehéz? - 1. rész

2010. március 31. - Látogatók száma: 659

Többen vannak, mint gondolnád azon férfitársaim akik válnának, de valami oknál fogva nem teszik meg. Miért nem? Inkább "vállalják" a házasság szürke hétköznapjainak monoton (meg)szokás rendszerével és/vagy rendszertelenségével együtt járó civakodásokat?

Ahogyan egy ember személyisége igencsak összetett és bonyolult, legalább annyira hasonlatos egy házasság akár az elején, akár a vége felé közeledve, s nem is taglalva a szürke hétköznapiság rendszertelenül fel-fel bukkanó anomáliáit. Miért is e változatosság? Nehéz lenne azokat a bizonyos prioritásokat felállítani, hiszen eltérő fontossággal bírhatnak olyan dolgok, amik egyeseknél nem annyira jellemzőek, mint másoknál. Nevezetesen: sok hasonlóság a férj illetve feleség érdeklődési köre, céljai, viselkedés kultúrája, értelmi-, érzelmi intelligencia szintje között. De az is általánosan elfogadott, hogy az ellentétek vonzzák egymást, ami az én felfogásomban teljesen másként kapott értelmezést, ti. az ellentétek - főleg ha azonos erősségűek - inkább kioltják egymást, következésképpen már nem nyer értelmet az, hogy a másikat rendre győzködjük a magunk vélt vagy valós igazságáról...

Amikor már eljutottunk erre a "szintre" MÁS KIUTAT KERES(S)ÜNK!?

Ez a lehetőség a válás, amellyel elsősorban magunkat akarjuk kedvezőbb helyzetbe hozni, a másikra is ugyan kiterjeszthetjük eme "nemes" döntésünk kedvező tudatosítását, de ez rendre nem így alakul....

A közös megegyezés sem azonnali döntés következménye, hiszen addig pontosan az ellenkezőjét folytattuk éveken át hites feleségünkkel.

Mielőtt az olvasó megvádolna, hogy kezdenek zavarossá válni a gondolataim, s a mondandóm nem előre mutató; kijelentem, hogy ezt az írásomat kizárólag a finomra hangolt jobbító szándéktól vezérelten igyekszem "papírra vetni" alias bepötyizni a szövegszerkesztőbe.

Tehát: a fenti bevezetőmben taglaltakat azzal indokolnám, hogy manapság igen könnyen elválunk attól, akivel állítólagosan egy egész életre elköteleztük magunkat, másfelől sokan vannak hasonló korú férfitársaim, akik nem merik ezt a komoly és nehéz döntést életük derekán felvállalni.

Azért nem, mert sokkal erősebb bennük a megszokás, mint a másik iránti ellenszenvük, tehát inkább napi szinten nyüstölik a nejüket, mintsem meg kelljen válniuk azoktól a viszonylagos kedvezményektől, amiket mégiscsak kedves feleségük biztosít rendre nap mint nap: tiszta ruha, takarítás, főzés, mosogatás és egyéb asszonyi házi-munkálatok" garmada.

Gondoljunk csak bele egyszer legalább a másik helyébe, hogy mit is várhatunk el tőle? Legyen tiszta, csinos, munka után otthon is dolgozzon/végezzen házimunkát, sőt egyszerre legyen jó, szófogadó, lehetőleg csendes feleség, kívánatos nő - időnként akár dögös kurva - barát és szerető?
A gyermek nevelés viszontagságairól már nem is szólva...hát ki is menjen például az iskolai fogadóórákra ill. szülő értekezletekre?

Mi ezt bevállalnánk valaha is? Ugye nem?!

Visszakanyarodva a témához, a váláshoz szükséges - már említett - bátorság nem abban áll, hogy a másikkal ezt a szándékunkat közöljük, hanem jóval előtte az, hogy magunkkal szemben merünk bátrak lenni és további életünkkel nem keseríteni a másik életét.

Tisztában vagyok eme kijelentésem jelentőségével, de hosszabb magyarázkodás helyett inkább elég csak arra utalnom, hogy korombeli házasságban lévő férfitársaim zöme is elválna, de nem teszi meg, mert neki úgy kényelmesebb.

folyt.köv. lásd 2. részt!

A cikket írta: aszir

28 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. szeptember 4. 14:02

megtekintés Válasz erre: aszir - 2010. május 4. 10:06

akkor az már elég régen volt; az én receptem nem általános, de bevált: hosszas válási huzavona után, meghívtam egy semleges helyre (étterem) és javasoltam neki 3 alternatívát, amiből az egyiket tudtam, eleve nem fogadja el. A maradék kettőből végül az egyikben tudtunk megállapodni...persze mindkettőnk engedett, s így született egy reális kompromisszum. A legfőbb érvem azt volt: ha mi ketten értelmesek vagyunk, akkor miért kellene pénzelnünk az ügyvédeinket? Netán nekik érdekük, hogy mielőbb vége legyen a procedúrának? A nagy francokat.... Ezt belátta, s a peren kívüli megegyezést ügyvéddel hitelesíttettük>>>ennyi!!!

bocsi a hosszú kiesésért.. sajnos nekem nem jött be, már többször próbálkoztam, az az érzésem nem mer velem kettesben lenni. Neki a célja, engem el lehetetleníteni, kifosztani, és elsősorban mindentől megfosztani..... De az élettársa /aki a gyerekként együtt nőttünk fel, felnőttkori barátnőm volt/ megmondta nekem mikor a szerelmi háromszög felállt ......és ez tényleg egy háromszög formát adott ki... érdekes így vissza gondolva... "az őrültbe kergetünk.., hogy a pszihiátrián fogsz megdögleni"... még mindíg a fiunkat használja fel ellenem, ő meg megteszi...
2010. december 14. 23:07
Egy biztos. Én a válásom után már nem kívántam többet a férjemet. És megszabadultam egy csomó "felesleges" házimunkától. Csak egyet felejtett itt vagy negyven évre, a lányunkat. A kis huncut! :-)
Annyira azért mégsem lehettem rossz, amikor ismét "felesége voltam két hétig"...., de az új felesége kisírta, és én boldogan visszaadtam neki. Hogy mik vannak?
2010. augusztus 11. 09:57

megtekintés Válasz erre: m.lilla - 2010. július 30. 23:57

ez tényleg érdekes, ők is törhetnék magukat...:)
Tetszik a meglátásod.

de nem törik, csak ha már késő...akkor meg már minek, hiszen minden eltörött, s ragasztgatni oly fölösleges
2010. augusztus 11. 09:56

megtekintés Válasz erre: Müszélia - 2010. július 30. 08:40

érdekes, arról soha nincs szó, hogy a pasi társaságban úriember legyen, konyhában szponzor, ágyban legalább ne pornográf disznó.

mert ez nálam evidens
2010. július 30. 23:57

megtekintés Válasz erre: Müszélia - 2010. július 30. 08:40

érdekes, arról soha nincs szó, hogy a pasi társaságban úriember legyen, konyhában szponzor, ágyban legalább ne pornográf disznó.

ez tényleg érdekes, ők is törhetnék magukat...:)
Tetszik a meglátásod.
2010. július 30. 08:40

megtekintés Válasz erre: m.lilla - 2010. július 21. 21:35

én azt hallottam akkor jó egy feleség, ha:
A társaságban Dáma, A konyhában Szakács, Az ágyban Kurva
és akkor van gond, ha:
A társaságban Kurva, A konyhában Dáma, Az ágyban Szakács:)
ezek Stendhal szavai állítólag....és én ehhez is próbálom tartani magam.

nos a témához hozzászólva, egyetértek a férfiak túl kényelmesek és megelégednek azzal amit megszoktak, de az a férfi aki idős korára nem szeretne egy őrjöngő házisárkánnyal lenni az mindenképp váljon el...szerintem, bár mondani könnyű..

érdekes, arról soha nincs szó, hogy a pasi társaságban úriember legyen, konyhában szponzor, ágyban legalább ne pornográf disznó.
2010. július 29. 20:28

megtekintés Válasz erre: m.lilla - 2010. július 21. 21:35

én azt hallottam akkor jó egy feleség, ha:
A társaságban Dáma, A konyhában Szakács, Az ágyban Kurva
és akkor van gond, ha:
A társaságban Kurva, A konyhában Dáma, Az ágyban Szakács:)
ezek Stendhal szavai állítólag....és én ehhez is próbálom tartani magam.

nos a témához hozzászólva, egyetértek a férfiak túl kényelmesek és megelégednek azzal amit megszoktak, de az a férfi aki idős korára nem szeretne egy őrjöngő házisárkánnyal lenni az mindenképp váljon el...szerintem, bár mondani könnyű..

tetszik a hozzászólásod, mert nem csak állítasz valamit, mint a többség, hanem meg is indokolod...
2010. július 21. 21:35
én azt hallottam akkor jó egy feleség, ha:
A társaságban Dáma, A konyhában Szakács, Az ágyban Kurva
és akkor van gond, ha:
A társaságban Kurva, A konyhában Dáma, Az ágyban Szakács:)
ezek Stendhal szavai állítólag....és én ehhez is próbálom tartani magam.

nos a témához hozzászólva, egyetértek a férfiak túl kényelmesek és megelégednek azzal amit megszoktak, de az a férfi aki idős korára nem szeretne egy őrjöngő házisárkánnyal lenni az mindenképp váljon el...szerintem, bár mondani könnyű..
2010. július 2. 12:04
végre egy pasi aki be meri vallani! 10!!!!!
2010. június 29. 21:09
egyet értek a szavaiddal, tetszettek az érveléseid
nagyon jó cikk!
:)
Moderátor
moderátor párbeszéd
2010. május 24. 21:27

megtekintés Válasz erre: csillagszemu63 - 2010. április 4. 21:03

Válni mindig nehéz, de nem csak a férfiaknak. Sőt...

mi sőt? kifejtenéd?
2010. május 5. 19:58
Teljesen objektíven látod a problémát!
Igen,ott van a férfi részéről a kényelem s talán a gyávaság de ha a másik oldalt is megnézzük mi sem állunk sokkal jobban a döntéshozatalban.
Legalábbis saját tapasztalat mert félünk mi is lépni ,félünk elhagyni csak azért mert már nem szeretjük a párunkat ,kihűltünk irányában de sok rosszat nem tudunk Rá mondani s kvázi ebből lelkiismeret furdalás generálódik.Önvádlás is ha úgy tetszik ,hogy mi vagyunk a hibásak mert elmúlt a szeretet az a kapocs amelynek össze kellene kötnie bennünket.
2010. május 4. 10:06

megtekintés Válasz erre: jutka1967 - 2010. május 4. 07:01

2008 május 09.-én hagyott el Ha hiszad ha nem nem tudom az okát, a mai napig sem. itt nem szeretnék bővebben írni az esetről.

akkor az már elég régen volt; az én receptem nem általános, de bevált: hosszas válási huzavona után, meghívtam egy semleges helyre (étterem) és javasoltam neki 3 alternatívát, amiből az egyiket tudtam, eleve nem fogadja el. A maradék kettőből végül az egyikben tudtunk megállapodni...persze mindkettőnk engedett, s így született egy reális kompromisszum. A legfőbb érvem azt volt: ha mi ketten értelmesek vagyunk, akkor miért kellene pénzelnünk az ügyvédeinket? Netán nekik érdekük, hogy mielőbb vége legyen a procedúrának? A nagy francokat.... Ezt belátta, s a peren kívüli megegyezést ügyvéddel hitelesíttettük>>>ennyi!!!
2010. május 4. 07:01

megtekintés Válasz erre: aszir - 2010. május 3. 16:20

az utsó mondatodat nem értem: miért írtad le, hogy "most"? mikor kezdődött, s mi volt/van a közvetlen kiváltó ok? csak nem az...amire én gondolok, olyan megérzés formán?

2008 május 09.-én hagyott el Ha hiszad ha nem nem tudom az okát, a mai napig sem. itt nem szeretnék bővebben írni az esetről.
2010. május 3. 16:20

megtekintés Válasz erre: jutka1967 - 2010. május 2. 07:22

Köszönöm, hogy olvashattam! Nagyon jó, .... Ha már a válásra kerül a sor legalább "normális módon" kellene elválnia a feleknek! Sajnos benne vagyok, és nagyon csúnya válási folyamat van kettőnk között!

az utsó mondatodat nem értem: miért írtad le, hogy "most"? mikor kezdődött, s mi volt/van a közvetlen kiváltó ok? csak nem az...amire én gondolok, olyan megérzés formán?
2010. május 2. 07:22
Köszönöm, hogy olvashattam! Nagyon jó, .... Ha már a válásra kerül a sor legalább "normális módon" kellene elválnia a feleknek! Sajnos benne vagyok, és nagyon csúnya válási folyamat van kettőnk között!
2010. május 1. 17:58
Nagyon jó , tetszik..bizony ha valami nem működik ,jobb elválni ,mint tovább keseríteni egymás életét.
Köszönöm ,hogy olvashattam..:)
2010. április 26. 08:57

megtekintés Válasz erre: Aerwin - 2010. április 25. 22:49

Szia Gábor!
Értékeltem cikkedet, mert tetszett és sok sikert kívánok.
Egy rossz házasság fenntartása, még ha kényelmes is, rossz döntés. A gyermekek lelkének védelme, tovább nevelésük, intelligens emberek számára megoldható.
A rossz házasságot viszont mindenki megsínyli, a szülők is és a gyermekek is.
Üdv: Ervin

Látod Ervin ebben egyetértünk teljesen!
2010. április 25. 22:49
Szia Gábor!
Értékeltem cikkedet, mert tetszett és sok sikert kívánok.
Egy rossz házasság fenntartása, még ha kényelmes is, rossz döntés. A gyermekek lelkének védelme, tovább nevelésük, intelligens emberek számára megoldható.
A rossz házasságot viszont mindenki megsínyli, a szülők is és a gyermekek is.
Üdv: Ervin
2010. április 25. 20:25

megtekintés Válasz erre: smartee - 2010. április 25. 18:46

10!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

nagyon köszönöm a szvazatokat
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: