újabb események régebbi események további események
17:28
Clara62 regisztrált a weboldalra
16:47
Dаting sitе for sех with girls in Gеrmanу: https://links.wtf/x0EY ...
01:37
Adult online dating mеmbership numbеrs: http://twr.kr/mayW regisztrált a ...
14:59
AndroideBom regisztrált a weboldalra
11:12
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:28
Janó módosította a cikkét
09:47
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:08
RobertAbram regisztrált a weboldalra
13:54
lolabaryanova regisztrált a weboldalra
22:00
Janó új cikket töltött fel
14:44
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
14:21
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
08:09
Thе bеst women for sеx in yоur town Canada: https://s ...

Rossz a rosszal...?

2015. október 19. - Látogatók száma: 113

Egy könyvet szeretnék ajánlani. Válás előtt, válás után? Azt hiszem, mindegy. :)

“Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.”

Mintha divat lenne a negyvenesek nagy ” biliborítása”, életközép válságnak mondott megingása. Válunk. De vajon tényleg ez a megoldás? Így leszünk boldogabbak, erősebbek, vagy anyáinknak, dédanyáinknak volt igaza, és rossz a rosszal, de még rosszabb a rossz nélkül.
A kötet felvezető novellájának hőse egy negyvenes asszony, aki pillanatok alatt borítja fel életét. Megy a maga útján, és mint valami faltörő kos zúzza szét az akadályokat, közben észre sem veszi vérző sebeit. Ehelyett egy lehetetlen szerelemből sző illúziót, még nem ráébred a keserű valóságra.
Van kiút a sötét erdőből? Erre keresi a választ a kötet valamennyi írása.

Részlet a könyvből:

Belépek egy társkereső oldalra, bár jól tudom, nem akarok kapcsolatot. Tetszeni vágyom, a legjobb fotóimat teszem fel, és örömmel zsebelem be a bókokat. Blogot vezetek, és azon kapom magam, hogy elárasztanak levelekkel. A nők. Semmi hátsógondolat, egyszerűen örülnek, hogy leírom az ő érzésüket. Mert amikor magamról írok, róluk írok, mondják. Többükkel összebarátkozom, találkozót szervezünk.

– Vigyázz magadra! – kiáltják utánam a lányok.
– Rendben, persze, hogy vigyázok – intek én is egy utolsót, és máris pásztázom tekintetemmel az utasteret, hová üljek? Megvan, ott a busz hátulja szinte üres. Leülök. Szunyálnék, de fejem zsong, kavarognak a hosszú hétvége eseményei. Visszaidézem a koncerteket, a társkeresős csajok buliját. Mosolygok magamban, és már kezd elandalítani a busz folyamatos zúgása, mikor beszélgetésre figyelek fel.
– Szerinted tetszik majd nekik? – kérdezi mögöttem egy asszony.
– Helyes kis bébiruha – férfihang felel.
Bébiruha? Lopva hátrapillantok, mintha csak úgy szétnéznék, és látom, jó ötvenes éveik végét járó – valószínűleg házaspár – utazik a négyes ülésen. Az asszony matat a csomagok körül, sorra veszi ki, és csodálja a babaholmikat. Lelkendezve ecseteli, milyen jól áll majd a kis kék rékli a picurnak. A férfi közel sem ilyen hangos, csendben hümmög, én már majdnem átadom magam az álomnak, mikor elhangzik egy mondat.
– Tudod mama, nem hittem volna, hogy ilyen jó érzés nagypapának lenni.
Este sokáig bámulom a sötét plafont. Kintről bevilágít az utcai lámpa, a függönyön át sejtelmes a szűrt fény. Fáradt vagyok, miért nem tudok aludni, mitől ez a rossz érzés bennem? Később rájövök, a buszon játszódó jelenet bánt. Én már senkivel sem öregszem meg. Egyedül vagyok.

Még több beleolvasási lehetőség, vagy régebbi könyvem ingyenes letöltése: http://apryly.cafeblog.hu/

A cikket írta: Gertrud

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2015. október 23. 10:39
Köszönöm Gertrúd és Kathy a kedves szavaitokat!
A gyógyulás egy hosszú,hosszú folyamat,de elindult és kis lépésekben haladok előre.Az unokánkban sok örömünk van,és igyekszünk neki is a segítségére lenni a gyász feldolgozásában.Remélem idővel sokkal vidámabb dolgokról is írhatok majd...
Puszi
2015. október 19. 20:55
Ezt a könyvet én is ajánlom olvasásra. Én a benne levő novellák egy részét már ismerem, és bevallom töredelmesen, első olvasásra is tetszettek nagyon. Szeretem Gertrúd stílusát, hogy rólunk, nekünk ír.

Anyu, őszintén sajnálom ami veled történt. Legyen sok örömöd az unokádba.
2015. október 19. 20:28
Juj. Kedves Anyu, részvétem. Nincsenek is szavaim a tragédiádra. Az én testvérem egy éve halt meg, és látom az anyum fájdalmát. Néha annyira látom, hogy valósággal érzem is, és tehetetlen vagyok. Kívánom neked, hogy enyhüljön a fájdalom, és találj nagyon sok örömöt, vigaszt az unokádban.
Remélem, novellahősöm szintén megtalálja a lelki békét. :)

Köszi Anyu, hogy olvastál, és volt hozzáfűznivalód. :)
2015. október 19. 20:05
Kedves Gertrúd!
Jogos a kérdés felvetés.Az én nagynéném mondta a férje halála után(aki ivott és sokat veszekedtek),hogy kikaparná a tíz körmével,csak élne!És csodálatos érzés a nagyszülővé válás is!Ha nem lenne a 10 éves unokám,most még nehezebb lenne,ugyanis a fiunk nemrég meghalt.Így is nagyon nehéz,de van egy unokánk,akiért érdemes küzdeni,tovább menni előre...
Puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: