újabb események régebbi események további események
15:17
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:12
gvali módosította a cikkét
14:11
gvali új cikket töltött fel
14:06
gvali válaszolt egy szavazásra
18:31
L. Alexa új bejegyzést írt a naplójába
10:27
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:59
L. Alexa új bejegyzést írt a naplójába
04:08
Broncoabc regisztrált a weboldalra
20:05
kalozlány módosította a cikkét
20:01
kalozlány új hozzászólást írt egy cikkhez
19:53
kalozlány módosította a cikkét
19:49
kalozlány új cikket töltött fel
16:37
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:27
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:28
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:29
Virág új hozzászólást írt egy cikkhez
21:48
L. Alexa új hozzászólást írt egy cikkhez
13:29
Tündér egy új programot töltött fel
13:24
Tündér egy új programot töltött fel
13:16
Tündér egy új programot töltött fel

Nemek és igenek

2012. január 5. - Látogatók száma: 58

Vannak, akik nem képesek nemet mondani, vajon miért?

Ha körbe nézek a mikrokörnyezetemben, mindig szembesülök azzal, hogy a nem, mint tagadószó szinte már kuriózummá vált. Ugyanakkor, ha hivatalos ügyeket intézünk, valamiért sűrűbb a nem, mint az igen. A magánéletben másként működik minden, mint a rendeletekkel szabályozott kockavilágban? Döbbenet.

Egy anya, aki sehogy sem tud nemet mondani tékozló fiának, pedig már szinte veszélyesen sodródik a család a semmi felé. Kiszolgáltatott helyzetében is egyre csak ad, még akkor is, ha a számláktól veszi el a pénzt, ami ugye a lakás, élet fenntartásához szükséges. Dühöng az anya, kétségbeesett, de saját bevallása szerint mindig megsajnálja a nagykorú fiát. Kétségbeejtő világunkban nincs mit csodálkozni sem a gyerek, sem a szülő viselkedésén, de hol van a határ? Amikor már önveszélyes az anyai önzetlenség? Egyáltalán miért jut mindig oda a gyerek, hogy túlzásba vigye a felelőtlenségét is? Esetleg hazugságokkal elérve azt. Még akkor is, ha az anya tudja, hogy mellébeszél és mégis ad. Közben meg sír a lelke.

Egy lány, akinek egészséges öntudata és életcéljai vannak, néhány felelőtlen családtaggal megáldva nem élheti az életét, ahogy akarja, mert a közvetlen rokonai éjt nappallá téve feladatokkal halmozzák el. Megoldandó problémákkal. Saját bevallása szerint, egyszerűen nem teheti meg, hogy nemet mond és kikapcsol. Vajon hol van itt a határ? Ő miért nem kapja vissza, amit ad? Ő miért van éjjel nappal készenlétben? Ő miért nem tud nemet mondani?

Ez ugyan csak két kiragadott példa, de szeretteink néha olyan megpróbáltatások elé állítanak, melyek terhesek, gyakran egyoldalúak és ha őszinteségre kerül a sor, mert ugye van az a pont, ahol borul a bili, akkor veszekedés, vállrángatás, ujjal mutogatás, párbaj, mosolyszünet és kellemetlenség adódik és akkor ismét előjön a lelkiismeret. Mert akit szeretünk, annak megbocsátunk, még akkor is, ha vannak negatív tulajdonságai. Nem mindig jó ez.

Mindezekkel szemben mit kapunk, ha egy hivatalos ügyet kell intézni? Pl.: nem én vagyok a megfelelő ügyintéző, nem a mi hibánk, nem tudunk biztosítani..., nem lehet, nincs félfogadás, akadály, akadályok hátán. Mindenki a saját korlátaihoz ragaszkodik, nehogy egy hajszállal is többet tegyen, mint ami elvárható. Ez saját tapasztalat.

Igazából mérlegre kellene tenni, mi is a fontos. A saját nyugalmam, a saját életem, vagy a másik, a lelkiismeretünk, illetve a szeretteinkkel való kapcsolatunk. Törekedni kell a harmóniára mindenhol. Talán a magánéletben is szabályokat kellene felállítani, bizonyos kikötéseket? Önzőnek kell lenni? Nem, csak következetesen építeni minden kapcsolatot. Akár idegen, akár családtag. Sosem késő a helyes irányba terelni a helyzetet, a kétirányú kommunikáció itt is nagyon fontos eszköz. Talán a legfontosabb, mert szóból ért az ember. Aki meg nem, annak rajzoljuk le. Papíron mindig feketébb minden. A mérleg azonban sosem hazudik, mert az önzetlenségnek is van határa. Amikor már belerokkan a lélek, az már minden határon túl megy. Próbáljuk meg viszonyainkat az egészséges mederbe terelni, mert mindig van megoldás és akkor marad a szeretet az ami. Önzetlen és tiszta mindkét félnél.

kép: net

A cikket írta: Ailet

9 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. január 8. 16:21

megtekintés Válasz erre: trixxxi - 2012. január 8. 16:12

Az a bizonyos egyensúly..... :)

Az bizony. :)
2012. január 8. 16:12
Az a bizonyos egyensúly..... :)
2012. január 7. 23:25

megtekintés Válasz erre: Zsomwin - 2012. január 7. 23:06

Mindenki eldöntheti hol van az a határ, ahol már nem óhajt bevállalni már. A magánéletben épp úgy, mint a hivatalokban. Egyébként nekem nincs annyi rossz tapasztalatom a hivatalos ügyintézőkkel. Talán véletlen, de mindig készségesek és segítőkészek. Viszont a szolgáltatók! Na az egészen más téma! Egyszer majd megírom...
Viszont tetszettek a gondolatmeneteid! Örülök, hogy olvastam.
Üdv.
Zs.

Szia Zs!

Köszönöm, hogy benéztél hozzám és érdeklődve várom a szolgáltatós sztorikat! Hát nem egyszerű az sem, tudom, hála DI- nek( Istennek, sorsnak stb.), nekem sincsenek különösebb gondjaim a hivatalokban. Csak vannak ellenpéldák tömegével.

ÜDv:Ailet
2012. január 7. 23:06
Mindenki eldöntheti hol van az a határ, ahol már nem óhajt bevállalni már. A magánéletben épp úgy, mint a hivatalokban. Egyébként nekem nincs annyi rossz tapasztalatom a hivatalos ügyintézőkkel. Talán véletlen, de mindig készségesek és segítőkészek. Viszont a szolgáltatók! Na az egészen más téma! Egyszer majd megírom...
Viszont tetszettek a gondolatmeneteid! Örülök, hogy olvastam.
Üdv.
Zs.
2012. január 7. 20:26

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2012. január 7. 20:16

Szi A!
Ha már a magyarázat nem segít, mindig rajzolunk... Ősi kelta marketing fogás;-)
Üdv,
P.

Szia P!

Lehet tanulni (kicsit lopni) is a jobbaktól nem? ;)
Köszi:A
2012. január 7. 20:23

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2012. január 7. 19:00

Tisztelt Ailet!
Összeszedett, elgondolkodtató írás.
Bokor

Köszönöm kedves Bokor Úr!

Üdv:Ailet
2012. január 7. 20:16
Szi A!
Ha már a magyarázat nem segít, mindig rajzolunk... Ősi kelta marketing fogás;-)
Üdv,
P.
2012. január 7. 19:00
Tisztelt Ailet!
Összeszedett, elgondolkodtató írás.
Bokor
2012. január 7. 15:07

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. január 7. 11:43

Kedves Ailet!

Sok igaz gondolatod közül egyet szeretnék kiemelni, törekedni kell a harmóniára mindenütt!
Igen, így kellene élnünk!

Pussz, Tündér

Pontosan kedves Tündér. Csak az a kérdés, hogyan tegyük. :)

Puszi:Ailet
2012. január 7. 11:43
Kedves Ailet!

Sok igaz gondolatod közül egyet szeretnék kiemelni, törekedni kell a harmóniára mindenütt!
Igen, így kellene élnünk!

Pussz, Tündér
2012. január 7. 09:58

megtekintés Válasz erre: kalozlány - 2012. január 7. 00:44

Sokat kell mérlegelni mindég, hogy hogyan jó, mert aztán rosszul is elsülhet a dolgok!
Puszka! :')

Szia Kalózka!

Elsülhet bizony rosszul is, igaz. :)

Üdv:A
2012. január 7. 09:56

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. január 6. 19:22

Milyen helyes orrod van! :-)

Jól van na.... :) nem ütöm sehová (remélem) :)) Pusz:A
2012. január 7. 00:44
Sokat kell mérlegelni mindég, hogy hogyan jó, mert aztán rosszul is elsülhet a dolgok!
Puszka! :')
2012. január 6. 19:22

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. január 6. 18:47

Melyikünk is a vízöntő? :))) Nincs számunkra lehetetlen! :)) Kövezz meg, ha rosszul tudom... :) A helyes nem mindig a legideálisabb. Csak igazságos. Kompromisszum és döntés kérdése. Bár fogalam sincs miről van szó nálad, csak általánosságban csacsogok :)

Milyen helyes orrod van! :-)
2012. január 6. 18:47

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. január 6. 13:06

Az enyémet nem lehet "helyesen" megoldani. Túl szoros a kötelék! :-)

Melyikünk is a vízöntő? :))) Nincs számunkra lehetetlen! :)) Kövezz meg, ha rosszul tudom... :) A helyes nem mindig a legideálisabb. Csak igazságos. Kompromisszum és döntés kérdése. Bár fogalam sincs miről van szó nálad, csak általánosságban csacsogok :)
2012. január 6. 13:06

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. január 6. 08:43

Kedves Éva!

A vívódásban igazat adok és abban is, hogy a lelkiismeretünk mindig visszaránt, de nem tart örökké. Ez is egyfajta feladat, amit meg kell oldanunk. Mert az "örök teher" amit kaptunk, addig tér vissza, míg meg nem oldjuk HELYESEN. Itt ez a szó a fontos : helyesen. A kecske és a káposzta esete... én ezt vallom, mert eddig nekem ez használt. Minden problémán addig agyalok, míg meg nem találom a megoldást. Talán ez lehet a nyitja. Én hiszem, hogy ezt az igazságot tényleg tudjuk mélyen, csak meg kell találni és úgy cselekedni. Ha megtaláltuk, a következményeket viszont el kell fogadni. Ahogy süt a nap, vagy esik az eső. Lehet bosszankodni ezen is, de nem érdemes. Itt is csak azt mondhatom, minden okkal történik velünk.

Köszönöm hogy itt voltál :)

Pusz:Ailet

Az enyémet nem lehet "helyesen" megoldani. Túl szoros a kötelék! :-)
2012. január 6. 13:04

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. január 6. 12:24

Igazad van, de egyszer el kell kezdeni mindenkinek a saját életét élni, nem?

Mindenki a saját életét éli. A saját útját járja, amit DI adott neki. Akkor is, ha tépelődik, akkor is ha nem. Ez a lényeg. Az, hogy ki hogyan érzi magát jól, egyéni. A "saját élet" fogalma sokkal inkább relatív, mint bármi más. Mert egyedi, nem behatárolható, csak körbeírható bizonyos erkölcsi normákkal. Szerintem. Hú de filozofikus lettem és még én mondom, hogy nem szoktam gondolkodni :)) Még két szófordulat és jön a spanyol viasz! :))))

PuSziVirág!
A
2012. január 6. 12:24

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. január 6. 08:31

Szia V!

Nem, persze, de talán könnyít mindenkin, hogy nincs egyedül a kétségekkel. Sokan küzdenek hasonló problémákkal csak más vetületben. Szerintem a háttérben a veszteség lapulhat, félünk, nem akarunk valamit, vagy valakit elveszíteni. Az általam említett két példa ugye a szoros családi kötelékekben gyökerezik, akik a húsuk és vérük. Ezért iszonyú nehéz. Mert a családot nem mi választottuk, hanem DI-től kaptuk. Vajon miért? (nem véletlen, mint ahogy semmi más sem)

PuSziVirág
A

Igazad van, de egyszer el kell kezdeni mindenkinek a saját életét élni, nem?
2012. január 6. 08:43

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. január 5. 23:47

Kedves Ailet!

Valahol a lelkünk mélyén tudjuk az igazságot. Mégis végig küzdjük az életünket és megpróbáljuk elhitetni magunkkal, hogy képesek vagyunk úrrá lenni a helyzeteken, és harc nélkül önmagunk lenni. Ez nem mindig sikerül. Ez egy néma belső vívódás, amely ellen időnként fellázadunk és azt mondjuk elég volt! Egy soha véget nem érő nyugtalanság, tépelődés, útkeresés ez. Beletörődni csak az képes, aki feladja ezt az önmagával való küzdelmet. Amikor rájövünk arra, hogy bármennyire is erősnek hisszük magunkat egyedül, segítség nélkül képtelenek vagyunk szembemenni a sorsunkkal, hiába is próbáljuk meg saját érdekeinket is nézni, nem megy. Valami mindig visszaránt a valóságba. Azt hiszem a lelkiismeretünk. A terhet, amit ránk rakott az élet, akarva, akaratlanul cipelnünk kell. Az örökké teher marad. Le kell mondanunk sok mindenről, fel kell adnunk önmagunkat a beteg családtag védelmében, aki még annyival sem rendelkezik, hogy dönthessen a saját sorsáról. Mi ez? Önfeláldozás? A terhet nem rá osztotta az élet. Megoldást erre keresni lehet, számtalanszor meg is próbáljuk még mielőtt teljesen feladnánk, de hol van vége? Én már tudom.

Puszi,
Éva

Kedves Éva!

A vívódásban igazat adok és abban is, hogy a lelkiismeretünk mindig visszaránt, de nem tart örökké. Ez is egyfajta feladat, amit meg kell oldanunk. Mert az "örök teher" amit kaptunk, addig tér vissza, míg meg nem oldjuk HELYESEN. Itt ez a szó a fontos : helyesen. A kecske és a káposzta esete... én ezt vallom, mert eddig nekem ez használt. Minden problémán addig agyalok, míg meg nem találom a megoldást. Talán ez lehet a nyitja. Én hiszem, hogy ezt az igazságot tényleg tudjuk mélyen, csak meg kell találni és úgy cselekedni. Ha megtaláltuk, a következményeket viszont el kell fogadni. Ahogy süt a nap, vagy esik az eső. Lehet bosszankodni ezen is, de nem érdemes. Itt is csak azt mondhatom, minden okkal történik velünk.

Köszönöm hogy itt voltál :)

Pusz:Ailet
2012. január 6. 08:31

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. január 5. 23:36

Szia A!

Kicsit beleéltem magam, pedig tudom, hogy nem rólam írtad!

Puszi! V

Szia V!

Nem, persze, de talán könnyít mindenkin, hogy nincs egyedül a kétségekkel. Sokan küzdenek hasonló problémákkal csak más vetületben. Szerintem a háttérben a veszteség lapulhat, félünk, nem akarunk valamit, vagy valakit elveszíteni. Az általam említett két példa ugye a szoros családi kötelékekben gyökerezik, akik a húsuk és vérük. Ezért iszonyú nehéz. Mert a családot nem mi választottuk, hanem DI-től kaptuk. Vajon miért? (nem véletlen, mint ahogy semmi más sem)

PuSziVirág
A
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: