újabb események régebbi események további események
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:32
Portablexnu regisztrált a weboldalra
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel

Eltűnt angyalok - Pati és Matina emlékére

2010. július 3. - Látogatók száma: 126

- Pati, Matina, hol vagytok???

A szobából halk beszéd hallatszott ki. Anya fülelt, de nem értette miről folyik a csevegés. Ahogy beljebb kukkantott a résnyire nyitott ajtón, csak szétpakolt játékokat látott. Mintha egy hadsereg dúlta volna fel a kisszobát, gondolta, de nem nyitotta tovább az ajtót. Örült, hogy van egy kis szabadideje. - Addig is csinálhatom a dolgom - mormogta magába, és elment teregetni.
>

- Pati, te ide ülsz! Gyere Matina, mi megfürdetjük a tündért!

A mamának kicsi lánya,
üljön be a fürdőkádba
kimossuk a kis ruháját
megmossuk a tündér szárnyát
zsip zsup kenderzsup
ha megázik kidobjuk...

...Énekelték nagyon halkan mind a hárman.
- Halkabban! - szólt rá a másik kettőre Rita. Meghallja anya. Azok igazán olyan halkan énekeltek, hogy azt csak Rita hallhatta, de ő mégis csitította őket. Amikor kész lettek a fürdetéssel, Rita kiadta a következő parancsot. - Matina, hozd a tündér pizsamáját! Pati, te meg ágyazz meg! Addig én elaltatom - mondta a kislány, fogta a babát, és a kis tenyerébe fogva, ringatni kezdte azt. Amikor Matina megtalálta a piciny hálóinget, Rita ráadta a tündérre, majd kicsit tovább ringatta a tenyerén, és énekelt egy rövidke altatódalt neki.

Aludj szépen tündérem
álmodj nékem szépeket
csillagokat álmodja
minden édes kisbaba
aludj szépen tündérem
álmodj nékem szépeket
alszik már mindenki
anya, apa, Matina
és az édes Patina
te is hunyd be szemedet
álmodj nékem szépeket.

Ahogy látta, hogy a másik kettő figyel - és csak az ő kis énekét hallgatják -, kedvesen rájuk mosolyodott.
- Látjátok, én milyen ügyes vagyok..., bezzeg ti?! - suttogta kicsit számon kérőn. Nekem sikerült szépen elaltatnom tündérkét - és nézett rájuk kérdőn. Ugye ti is segítetek nekem majd este elaludni? - kérdezte.
Nem jött válasz, de ő tudta, hogy minden este számíthat barátnőire. - Amikor a nagy fekete gonosz el akar vinni, olyan jó, hogy hárman vagyunk! - gondolta magában és örült, hogy Pati és Matina vannak neki! Biztos ők is örülnek nekem. Valószínű, hogy mindketten félnének esténként nélkülem, és boldogok, hogy velem lehetnek...
>

- Gyere! Kislányom! - kiabálta Éva.
Rita beröppent a boltív alatt a nagyszobába, és ugrándozott örömében.
- Torta, torta, szülinapi torta. De örülök! - kiáltotta, majd arra gondolt magában, hogy nagylány lett. Látta az asztalon a tortát, az ő tortáját..., nagyon büszke volt. Ott volt körülötte mindenki. Az egész család. Anya, apa, a kistesója, nagymama és tata is.
- Fújd el a gyertyákat picilány! - kérte Tibor.
...És ő elfújta. A lángok nehezen akartak kialudni. Főleg kettő volt, amit csak többszöri próbálkozásra tudott elfújni. Amikor sikerült - kialudtak a gyertyalángok -, valami érdekes zümmögést hallott fentről, a szobája irányából.
- Hány éves is vagy? Mennyi gyertyád van Rituka? - kérdezte a nagymama.
Rita nem szólt semmit, csak mutatott. A hármat már nagyon tudta mutatni, így a négyet kicsit sután, a másik kezével lefogva a kisujját, mutatta magának, majd kifordítva a tenyerét, a többieknek is.
Mindenki kapott egy-egy szelet tortát. Szépen enni kezdtek.
- Anya nekem vágj még két vékony szeletet..., kérek szépen!
Éva fogta a kést és szelt még Ritának a tortából.
- Tessék, de nehogy sok legyen! - mondta mosolyogva, és odanyújtotta a kistányért a lányának.
Rita egy kis gondolkodás után megfogta a tányérra pakolt tortaszeleteket, kiballagott velük a szobából, és felszaladt a kisszobájába.
>

- Hol bujkáltok? Pati? Matina? Gyertek elő! - suttogta, és közben a kistányéron lévő tortaszeleteket letette az asztalára. Ne csináljátok már! Megint nem akartok nekem előjönni?
Rita minden sarkot átkutatott, minden kis zeg-zugba bekukkantott. Még a tündér házába is benézett.
- Jól van tündér, te megvagy - mondta, és nézelődött tovább.
Ilyen soha nem történt még vele. A barátnői eddig mindig előjöttek. Mostanában már volt, hogy nehezebben, de ha szépen kérte őket, akkor azért nem bujkáltak előle tovább.
Légy szí' gyertek elő, hoztam nektek finomat! Szülinapom van, ünnepeljetek velem! - könyörgött a kislány.
Pati és Matina csak nem jöttek.
>

Már egy órája is lehetett, hogy kutatta a barátnőit. Egyre keservesebben sírdogált. Csak annyit tudott hajtogatni, hogy "elvesztek".
- Elvesztek, elvesztek, nincsenek többé! Nem jönnek vissza! - zokogott.

>
A nagymama ment fel hozzá...
- Mi a baj édesem? Mi történt?
- A barátnőim, elvesztek, hívjuk a rendőrséget! Nekem kellenek ők. Ők az én angyalaim. Még reggel itt voltak, velük ébredtem. Csináljuk vissza! Nem akarok nagy lenni! Látni akarom őket! Félek nélkülük!
- Kislányom, ne aggódj! Az angyalaid mindig veled maradnak, ha már nem is látod őket, akkor is vigyázni fognak rád!

/lányom angyal barátnőinek emlékére/

A cikket írta: Pinokkió

10 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. július 17. 11:48

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2013. július 17. 08:20

Szia Pinokkió!

Nagyon aranyos. Akkor, amit én is néha-néha alkalmazok, hogy más írásokból szerzek némi ihletet, nem is ördögtől való, hanem tőled... :-)
Mert igenis hatással van ránk mások írásai...

Pussz,
Éva

Szia Éva!
Szeretem azt ami belülről jön, ha én írom, ha más. Az az igazi írás szerintem, és az igen, hatással van ránk..., és hiszem, hogy nem csak az írásainkra.
Üdv,
Pí.
2013. július 17. 11:46

megtekintés Válasz erre: Flower - 2013. július 17. 08:13

Szia Pí!
Ezzel az írással sikerült megőrizned a lányodnak egy kis szeletét az ártatlanság korából.
Szerencsés érte.
Hali! Flo

Szia Flo!
Pati és Matina léteztek... igen, megőriztem, de talán mi még jobban emlékszünk rájuk, mint ő maga... Érdekes ez, néha mikor mondjuk neki, kétkedően kérdezget vissza bennünket.
Üdv,
Pí.
2013. július 17. 08:20
Szia Pinokkió!

Nagyon aranyos. Akkor, amit én is néha-néha alkalmazok, hogy más írásokból szerzek némi ihletet, nem is ördögtől való, hanem tőled... :-)
Mert igenis hatással van ránk mások írásai...

Pussz,
Éva
2013. július 17. 08:13
Szia Pí!
Ezzel az írással sikerült megőrizned a lányodnak egy kis szeletét az ártatlanság korából.
Szerencsés érte.
Hali! Flo
2011. október 25. 11:35

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. október 24. 22:35

Szia Pinokkió!

Nos, engem is idecsaltál és tényleg nagyon tetszett. Nálunk egyetlen Pintyő volt a "barát", csak a fiam, elmondása szerint elküldte Ecuadorba tavaly. Egy egész éjszakát sírt át miatta... mert engem látogatott meg Pintyő és én ott hagytam. Úgy tűnik későn érő típus a fiam... kb. 6,5 éves volt akkor. Vagy valami egész más volt... már sosem tudom meg.

Üdv: Ailet

Örülök, hogy idecsaltalak benneteket, mert ez a kedvencem:-)
Igen a gyerekek olyat is látnak, amit mi nem. Ebben biztos vagyok!
Pinokkió
2011. október 24. 22:35
Szia Pinokkió!

Nos, engem is idecsaltál és tényleg nagyon tetszett. Nálunk egyetlen Pintyő volt a "barát", csak a fiam, elmondása szerint elküldte Ecuadorba tavaly. Egy egész éjszakát sírt át miatta... mert engem látogatott meg Pintyő és én ott hagytam. Úgy tűnik későn érő típus a fiam... kb. 6,5 éves volt akkor. Vagy valami egész más volt... már sosem tudom meg.

Üdv: Ailet
2011. október 24. 21:00

megtekintés Válasz erre: Zaríta78 - 2011. október 24. 20:28

Kedves Pinokkió!

Csodásan megírt történet...az én számomra nagyon is valóságosnak tűnik, ezért jár a valóságpont!!!:)))

Üdv: Zaríta

Idecsaltalak benneteket;-)
Köszi a látogatást!
Pinokkió
2011. október 24. 21:00

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2011. október 24. 20:50

Igen, amikor kinövünk az angyal korból, nem látjuk már őket. De ők továbbra is ott vannak (itt és most szétnéztem) ;-) Aranyos történet.

Idecsaltalak benneteket;-)
Köszi a látogatást!
Pinokkió
2011. október 24. 20:50
Igen, amikor kinövünk az angyal korból, nem látjuk már őket. De ők továbbra is ott vannak (itt és most szétnéztem) ;-) Aranyos történet.
2011. október 24. 20:28
Kedves Pinokkió!

Csodásan megírt történet...az én számomra nagyon is valóságosnak tűnik, ezért jár a valóságpont!!!:)))

Üdv: Zaríta
2011. június 23. 20:37

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. június 23. 08:15

Szia!
Lilaholdkor írtam, így könnyebb volt mesésre varázsolnom:-) Bár a sztori szinte teljesen igaz:-)
Üdv,
Pinokkió

Egyáltalán nem csodálkozom, hogy igaz, én ezt hiszem, sőt számomra ezek a történések természetesek. Nem alaptalanul mondom ezt :)
2011. június 23. 08:15

megtekintés Válasz erre: lilahold - 2011. június 22. 20:12

Nagyon szép történet, olyan ami igazán megérinti a lelket.

Szia!
Lilaholdkor írtam, így könnyebb volt mesésre varázsolnom:-) Bár a sztori szinte teljesen igaz:-)
Üdv,
Pinokkió
2011. június 23. 08:14

megtekintés Válasz erre: Gaya - 2010. szeptember 3. 10:10

- Van hogy elveszítjük ... van hogy elfeledjük ... van hogy nem is figyelünk rájuk ... van hogy rossz helyen keresgéljük ... van hogy direkt elűzzük őket ... van hogy nem hiszünk ...van hogy kétkedünk ...van hogy sírunk utánuk ...
... de vannak ... nekünk vannak ... bennünk élnek s ha az Ember már nagyon felnőttnek és okosnak érzi magát, egy apró jellel figyelmeztetnek is ... állj, ne tedd tönkre a csodákat ...s ha nem csak nézünk de látunk is ... az okos nagyon felnőtt megfáradt Ember is újra láthatja az angyalokat ... s talán egy szomorú hétköznapon angyalszárny suhogásra ébred ... s ettől valahogy jobb lesz ...

Köszi, hogy olvastál, a te lelkedben benne a nagy gyerek... talán a tündér is;-)
Üdv,
Pinokkió
2011. június 23. 08:12

megtekintés Válasz erre: franci - 2010. július 16. 15:40

Kedves történet....
Mindannyiunknak vannak angyalaink, csak vannak, akik nem vesznek róluk tudomást.

Köszönöm, hogy olvastál! Igen vannak.
2011. június 22. 20:12
Nagyon szép történet, olyan ami igazán megérinti a lelket.
2010. szeptember 3. 10:10
- Van hogy elveszítjük ... van hogy elfeledjük ... van hogy nem is figyelünk rájuk ... van hogy rossz helyen keresgéljük ... van hogy direkt elűzzük őket ... van hogy nem hiszünk ...van hogy kétkedünk ...van hogy sírunk utánuk ...
... de vannak ... nekünk vannak ... bennünk élnek s ha az Ember már nagyon felnőttnek és okosnak érzi magát, egy apró jellel figyelmeztetnek is ... állj, ne tedd tönkre a csodákat ...s ha nem csak nézünk de látunk is ... az okos nagyon felnőtt megfáradt Ember is újra láthatja az angyalokat ... s talán egy szomorú hétköznapon angyalszárny suhogásra ébred ... s ettől valahogy jobb lesz ...
2010. július 16. 15:40
Kedves történet....
Mindannyiunknak vannak angyalaink, csak vannak, akik nem vesznek róluk tudomást.
2010. július 10. 10:33

megtekintés Válasz erre: ginesz - 2010. július 9. 09:55

A gyerekek spirituálisan is nyitottak, van aki mondja amit lát, átérez, gondol. Van aki nem mondja, mert a felnőttek viselkedése azt sugallja neki, hogy ilyen nincs, és butaságot beszél, gondol....

Igen sokszor a gyerekek miattunk vesztik el angyalaikat, pedig, ha hinnénk nekik, talán megmaradhatnának "angyalaink".
2010. július 9. 09:56
Ja..... nekem még most is van Angyalom:-)))
2010. július 9. 09:55
A gyerekek spirituálisan is nyitottak, van aki mondja amit lát, átérez, gondol. Van aki nem mondja, mert a felnőttek viselkedése azt sugallja neki, hogy ilyen nincs, és butaságot beszél, gondol....
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: