újabb események régebbi események további események
19:54
Virág új hozzászólást írt egy cikkhez
16:40
Black Ice módosította a cikkét
13:56
Black Ice új cikket töltött fel
11:53
Juhász András Géza új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
22:00
Virág új bejegyzést írt a naplójába
21:59
Virág új bejegyzést írt a naplójába
21:58
Virág új bejegyzést írt a naplójába
23:55
Virág új hozzászólást írt egy cikkhez
20:19
Juhász András Géza új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:00
Ilona új cikket töltött fel
22:31
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
20:41
Virág új hozzászólást írt egy cikkhez
15:26
Juhász András Géza új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
15:18
Juhász András Géza új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
22:45
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
20:56
katherina regisztrált a weboldalra
13:55
Black Ice módosította a cikkét
10:49
Black Ice új cikket töltött fel
10:10
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:05
KiralyCsilla1965 módosította a naplóbejegyzését

Erotikus

Örökké, és még tovább... Pályamű

2011. június 26. - Látogatók száma: 179

Azt mondtad, mindig vigyázni szeretnél rám.

Valahol a távoli jövőben.

Pirkad a hajnal. Száguldok az autópályán, gyorsabban, mint lehetne. Nincs senki az úton, élvezem ezt a fajta szabadságot. Gyönyörködöm a kilátásban, fantasztikus látványt nyújt a táj. A semmiből hirtelen elered az eső. Lassítok. Az ablaktörlő lapátok hevesen integetnek előttem. Pár száz méterre az úton egy emberi alakot pillantok meg.
A történések belesűríthetőek két másodpercbe. Idegesen a visszapillantó tükörbe nézek, nem jön mögöttem senki. Rálépek a fékre, próbálok óvatosan lassítani. Testem előre bukik, de megfog a biztonsági öv. Megálltam. Ott vagyok az autópálya külső sávjában és meglepetten nézek át a szélvédőn.

Nem hiszek a szememnek. Te vagy az. Ott állsz előttem. Azt a ruhát viseled, amit a legjobban szerettem látni rajtad. Jobb kezedet kinyújtva megálljt parancsolsz. Szemed nem szigorú. Aggódással teli szeretetet látok benne. Látom a kezed a levegőben, mint egy felkiáltójel, olyan vagy. Egy nem - et intesz a fejeddel. Nem akarod, hogy tovább menjek. Pislogok egyet, és mire megemelkedik a szemhéjam, már nem látlak sehol.
Istenem, megőrültem. Most lesz az első évfordulója, hogy itt hagytál. Nagyon hiányzol. Gondolatban veled vagyok. Minden kedves szavad, minden lágy érintésed féltve őrzöm. Veled biztonságban éreztem magam. Az együtt töltött boldog időt, beletettem egy képzeletbeli kis ékszerdobozba. Ha fáj a lelkem, csak kinyitom, és gyönyörködöm benne.

Gázt adok, és kihajtok a leállósávra. Hevesen ver a szívem, és zaklatott vagyok. Nem mehetek ilyen állapotban tovább. Bekapcsolom a vészvillogót. Magam sem tudom, hogy miért de kiszállok az autóból. Áztat az eső, de nem számít. Szeretném, hogy lemossa rólam a fájdalmat. Beülök az autóba. A visszapillantó tükörben nézem magam. Egy kétségbeesett, ráncos arc tekint vissza rám. Hogy múlik az idő, fut át az agyamon. Megfogom a kormányt, pillantásom a kezemre téved. Mosolyogva nézem az ujjam, kicsit megnyugszom a látványtól.



Ott az ezüst gyűrű, amit tőled kaptam. Már picit szorul ugyan, de nem venném le soha. Amikor kaptam nagyon laza volt. Egy másikat helyeztem fölé, hogy ne csússzon le. Emlékszem, vissza akartad vinni, de többet nem engedtem ki a kezemből.
Megfogalmazni vagy elemezni a kapcsolatunkat lehetetlennek tűnt. Misztikus szerelem volt a miénk. A semmiből jött és úgy ereszkedett ránk, mint a köd. Jótékonyan be is takart. Mi sem hittük el és később mások sem akarták elhinni, hogy ilyen létezik. Szerettük egymást. Nem csöpögő módon, amibe az ember beleragad. Úgy szerettük egymást, amitől a másik szárnyakat kap. Körbevontál a kedvességeddel. Féltő pillantásodat akkor is magamon éreztem, mikor messze távol jártál tőlem. Azelőtt nem éreztem ilyet. Tudtál adni és tudtál fogadni. És én adtam, amennyit csak tudtam.
Hirtelen megrohannak az emlékek. Annyira hiányzol. Képzeletben kinyitom a kis ékszerdobozomat, és belepillantok. Az első szeretkezésünket látom benne. Felejthetetlen együttlét. Az csak a kezdet volt, de akkor még ezt nem tudhattam.

- Eszembe jutottál, és meg kellett vennem neked. – mondtad az első szerelmesen eltöltött együttlétünk előtt. – Szeretném, hogy mindig viseld, ez megóv minden bajtól. Amikor ránézel, eszedbe fogok jutni – rémlenek fel kedves szavaid.
Óvatosan húztad az ujjamra gyűrűt. Mosolyogtál. És a szemeid, istenem… Kislánykoromban így képzeltem el a Csillagszemű juhászt. Jótékony szikrát szórnak, mint két csillagszóró. A szikrák megütköznek a szemeimben. Forró, de nem perzsel, hanem simogat. Ezek a kis szikrák nevetve, kacarászva játékosan leszánkáznak az arcomon. Megsimogatják a szájam szegletét, s lesiklanak a nyakamon. Apró csókokból egy láncot fonnak köré. Tovatáncolva megérintik a lelkem, majd beköltöznek a szívembe. Örök otthonra lelnek e boldog szikrák.
A legféltettebb gondolatainkat is megosztjuk egymással.

Kívánjuk egymás testét, csodálatos ez a vágyódás. Minden egyes érintés egy újabb felfedezés.
Szenvedélyes csókok, vágyakozó majd követelőző érintések sorjáznak egymás után. Szerelmesen civódunk egymással. Mindketten be akarjuk barangolni a másik testét. Én nehezebben tűröm ezt az édes kínzást. Föléd kerekedem, majd lágyan rád ereszkedem. Mint az a bizonyos köd. És már nem látunk semmit, csak érzünk.
Aprócska körök, nyolcasok, végtelen jelek halmaza, amit rajzolok neked a testemmel.
Óvatosan átkarolsz, és magad alá görgetsz. Legyőzöl, de fel is emelsz egyben. Olyan magasságba röpítesz, aminek a létezéséről nem is tudtam. Lehunyt szemem mögött is látom az arcodat. Egyszerre vagy játékos és vad. Apró, kedves csacskaságokat súgsz a fülembe. Szeretem a hangod, de ez a fojtott, ziháló suttogás új nekem. Megnyugtatsz és feltüzelsz. Szavaiddal, mint egy puha takaróval lágyan betakarod a lelkem. Leírhatatlan, milyen magamban érezni téged. Ágyékunk heves táncot lejt, édes kis nyelved felkéri a szemérmesen visszahúzódó nyelvem. Gondolataink és érzéseink is táncolnak egymással. Soha nem éreztelek ilyen közel magamhoz. Fantasztikus, ahogy játszol velem. Óvatosan, szinte egy mozdulattal felülsz és beemelsz az öledbe. Engeded, hogy a testemmel fejezzem ki, amit érzek. Olvasol a gondolataimban. Szenvedélyesen húzol magadra. Élvezem ezt az erőt, szinte megbabonázod a testem. Már nincsenek nyolcasok, végtelen jelek, és apró körök. Már csak le, s föl van. Testünket finom pára lepi el.
Egy hatalmas robbanást érzek, ami az ágyékomból indul, de a lelkemig ér. Mondanám a neved, sőt kiáltani szeretném, de csak egy sikolyra vagyok képes. Érzem, ha nem tartasz meg, rongybabaként fogok összeomlani. Kimegyek térből és időből, nem érzek az örömön kívül mást. Néhány másodperc öntudatlan állapot után kinyitom a szemem és a tiédet látom. Megtartottad a testem. Ágyékod még mindig táncol, és utoljára még kétszer megpörgeti az enyémet. A vállamra borulsz, úgy szorítasz magadhoz, mint még soha.
Pihenünk kicsit, és csókolózunk. Nyoma sincs már szenvedélynek, csak a szereteted érzem. A tarkómra ragadt csatakos hajamat fésülöd az ujjaiddal. Annyi gyengédség van a mozdulataidban.
- Mindig vigyázni szeretnék rád – mondod, és lágyan végigsimítod az arcom.
Álomba simogatsz. Aznap korábban érkezett meg a reggel. Egy álmos, fáradt arc néz vissza rám a fürdőszobai tükörből. De a szemeim boldogok, látom magam előtt az éjjelt. Lejjebb tekintek, és a nyakamon észreveszem a szorgos műved gyümölcseit. Mosolygok magamban. Rekkenő hőségben garbó? Ezen gondolkodom, de meghallom, hogy ébredezel. Futó pillantást vetek a gyűrűmre. Eszembe jutnak a szavaid. Szeretném, hogy örökre te vigyázz rám. Boldog vagyok. Szeretlek.



Merengésemből egy furcsa zaj ébreszt fel. Riadtan körülnézek.
Már nem esik az eső, de nagyon vizes az aszfalt. Elindult a reggeli csúcsforgalom. Száguldanak mellettem az autók. Órámra pillantok, alig tíz percet gondolkodtam. Gázt adok és elindulok a leállósávon. Mire a kerekek hármat fordulnak, egy szisszenést hallok, majd egy óriási pukkanást. Leállítom az autót, óvatosan kiszállok. A jobb első kerék lapos, és jobban megnézve egy szöget látok belefúródva.
Elöntenek a gondolatok, és hevesen ver a szívem. Képzeletben szorosan magamhoz ölellek. Érzem, ahogy megsimítod az arcomat. De lehet, hogy csak a kicsorduló könnycseppemet hittem az érintésednek...

Vigyázol rám. Odafentről is.

http://www.youtube.com/watch?v=7d6cjLNqGaI

A cikket írta: Inga

16 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
párbeszéd
2011. szeptember 6. 21:08

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. szeptember 6. 08:26

Szia Inga! Gratulálok neked!

Üdvözlettel Orsolya

Szia Orsika!

Köszönöm szépen :)

PuszInga :)
Anonymus
2011. szeptember 6. 08:26
Szia Inga! Gratulálok neked!

Üdvözlettel Orsolya
2011. szeptember 6. 08:09

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. szeptember 6. 00:30

Szia Donna!

Valami hasonlóra gondoltam én is, igen.
Na de Donna! Autópályán kilencvennel? Nem teherautóval száguldozott a szereplőm :)

Inga

Ja… :D De hülye vagyok. :D
Cikkíró
párbeszéd
2011. szeptember 6. 00:30

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. szeptember 5. 11:53

Szia!

Nekem tetszett, csak nagyon szomorú lettem tőle. Viszont csak annál a résznél jöttem rá, hogy a főszereplőd nő, amikor azt írtad, hogy kislánykorodban. meg is lepődtem. Biztosan, mert jó volt a vezetés leírása. :)

És nem tudom, hogy jól gondolom-e, de az defekt azért volt mert… fordítva…
Azért volt a látomás, és aztán az utalás, hogy mindig vigyázni fog rá - mert jött a defekt, és ha mondjuk csak kilencvennel megy és úgy kap közben defektet, akkor találkozhattak volna odaát. Persze nem az a cél, hanem, hogy vigyázzon rá. És így vigyázott rá. Hát, lehet, hogy kicsit zavaros a gondolatmenetem. Bocsi! :)

Pussz, Donna Juanna

Szia Donna!

Valami hasonlóra gondoltam én is, igen.
Na de Donna! Autópályán kilencvennel? Nem teherautóval száguldozott a szereplőm :)

Inga
Cikkíró
párbeszéd
2011. szeptember 6. 00:26

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. szeptember 5. 01:07

Kedves Pályázó!

Nekem tetszett, bár ezután is szívesen vettem volna, ha lett volna egy író-olvasó összeröffenés, ahol f2f felteszem a kérdéseim :D

Sok sikert!
Üdv: Zsizsik

Kedves Zsizsik!

Kérem a kérdéseidet privátba, megválaszolom ám :)

De jó, hogy feloldották a névtelenséget, most már aláírhatom.
Inga
 
2011. szeptember 5. 11:53
Szia!

Nekem tetszett, csak nagyon szomorú lettem tőle. Viszont csak annál a résznél jöttem rá, hogy a főszereplőd nő, amikor azt írtad, hogy kislánykorodban. meg is lepődtem. Biztosan, mert jó volt a vezetés leírása. :)

És nem tudom, hogy jól gondolom-e, de az defekt azért volt mert… fordítva…
Azért volt a látomás, és aztán az utalás, hogy mindig vigyázni fog rá - mert jött a defekt, és ha mondjuk csak kilencvennel megy és úgy kap közben defektet, akkor találkozhattak volna odaát. Persze nem az a cél, hanem, hogy vigyázzon rá. És így vigyázott rá. Hát, lehet, hogy kicsit zavaros a gondolatmenetem. Bocsi! :)

Pussz, Donna Juanna
Anonymus
2011. szeptember 5. 01:07
Kedves Pályázó!

Nekem tetszett, bár ezután is szívesen vettem volna, ha lett volna egy író-olvasó összeröffenés, ahol f2f felteszem a kérdéseim :D

Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Anonymus
párbeszéd
2011. augusztus 24. 06:42

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. augusztus 23. 23:03

Kedves Pinokkió!

"összességében pont amit erősre akartál, az lett gyenge:-("
Akkor miért adtál 5+1 csillagot? Csak akkor pontozz maximumra, ha úgy is gondolod!
Köszönöm a véleményed.
Üdv

Kedves Cikkíró!

Az itteni pontozás az nem egyenlő a zsűriben adott pontokkal!!!

Itt az oldalon ez egy magas színvonalú írás (külön kell választani a versenyt és Feleségek.hu-t; képzeld milyen visszás lenne, ha valaki értékelés szerint sorba állítja a cikkeket, és mondjuk az én zsenge kori "bénáim" beelőznék a te majdnem hibátlanodat?!). Ha figyelemmel kísérted az oldalon folyó munkát, pontozási szokásokat, akkor tudhatod, hogy sokszor azért egy erő biztatásként, a lelkesedésért is adunk 6*-ot.

A kritikában lásd, hogy miben kell fejlődnöd!
Én a rövid mondatok helyett az írást rövidítettem volna (ezt azt hiszem Tom is kiemelte, csak máshogyan fogalmazott), plusz pár helyen, két rövidből csináltam volna egy-egy összetett mondatot.

Pinokkió
Cikkíró
párbeszéd
2011. augusztus 23. 23:03

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 23. 22:39

Szia Cikkíró!
Sajnos Biankának kell igazat adnom. Zavaróak a rövid mondatos részek, megtörik a dinamikát! Aki már próbálta, az tudja -aki meg nem az, csak okoskodhat (én próbáltam, nem egyszerű)-, hogy ez az egyik legnehezebb műfaj. A rövid mondatoknak helyüknek és szerepüknek kell lenni! Hangulatot adhatnak át, de tönkre is vághatnak érzéseket (sajna írásokat is). A stílusod ezen kívül tetszett (erotika rész mintaértékű), remek nyelvezettel, hibátlan szemantikával írtad meg a sztorit (ritkaság, bár aki keres, bizonyára talál, én most nem!). Az írás pszichológiája rendben volt, éreztem végig amit át akartál adni, de a főszereplőd jellemrajza nekem elsikkadt. Az írás szerkezete rendben volt, megvoltak íveid, a dramaturgia is oké, nekem a végcsattanó is "lejött", sőt a mögöttes mondanivaló is klassz! Cím helyén volt.
Nem osztom Nem Tom véleményét, sajnos összességében pont amit erősre akartál, az lett gyenge:-(
Üdv,
Pinokkió

Lájk + 6* azért jár!

Kedves Pinokkió!

"összességében pont amit erősre akartál, az lett gyenge:-("
Akkor miért adtál 5+1 csillagot? Csak akkor pontozz maximumra, ha úgy is gondolod!
Köszönöm a véleményed.
Üdv
Anonymus
2011. augusztus 23. 22:39
Szia Cikkíró!
Sajnos Biankának kell igazat adnom. Zavaróak a rövid mondatos részek, megtörik a dinamikát! Aki már próbálta, az tudja -aki meg nem az, csak okoskodhat (én próbáltam, nem egyszerű)-, hogy ez az egyik legnehezebb műfaj. A rövid mondatoknak helyüknek és szerepüknek kell lenni! Hangulatot adhatnak át, de tönkre is vághatnak érzéseket (sajna írásokat is). A stílusod ezen kívül tetszett (erotika rész mintaértékű), remek nyelvezettel, hibátlan szemantikával írtad meg a sztorit (ritkaság, bár aki keres, bizonyára talál, én most nem!). Az írás pszichológiája rendben volt, éreztem végig amit át akartál adni, de a főszereplőd jellemrajza nekem elsikkadt. Az írás szerkezete rendben volt, megvoltak íveid, a dramaturgia is oké, nekem a végcsattanó is "lejött", sőt a mögöttes mondanivaló is klassz! Cím helyén volt.
Nem osztom Nem Tom véleményét, sajnos összességében pont amit erősre akartál, az lett gyenge:-(
Üdv,
Pinokkió

Lájk + 6* azért jár!
Anonymus
2011. augusztus 12. 20:50
Engem nem érintett meg. Nekem vhogy túl rövidek a mondatok, pont, pont, pont egymás után, egymás hátán, nem gördülnek, nem fonódnak össze.

De, már nagyon este van, és Dr. H. megy mögöttem:).

Bianka
Cikkíró
párbeszéd
2011. augusztus 12. 20:13

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 12. 10:53

Nagyon tetszett, nem is ragozom. :)
Ez úgy jó, ahogy van.
Szerintem aki a defekt leírására figyelt, az nem érezte át a lényeget, vagy csak többször olvasta el a cikket azért, hogy valami hibát találjon benne...

Köszönöm!
Sokan vagyunk. Sokfélék. Mindenkinek van egy véleménye, amit én természetesen tiszteletben tartok.
Köszönöm a hozzászólásod.
Anonymus
2011. augusztus 12. 10:53
Nagyon tetszett, nem is ragozom. :)
Ez úgy jó, ahogy van.
Szerintem aki a defekt leírására figyelt, az nem érezte át a lényeget, vagy csak többször olvasta el a cikket azért, hogy valami hibát találjon benne...
 
2011. július 27. 14:40
Kedveském!

A tudás hatalom.
Ha én a teknővájáshoz értek, akkor csak ahhoz szólok hozzá. Ha az irodalomhoz, akkor viszont csak az irodalomhoz.

Tamás
Anonymus
párbeszéd
2011. július 25. 23:50

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. július 25. 23:33

Kérlek, ne a cikkem alatt!
Köszönöm.

Kedves Cikkíró!

Vigasztaljon az a tudat, hogy az én cikkemnél, amit kb. 600-an olvastak két ember ütötte egymást és nem voltam rájuk hatással, amikor kértem, hogy fejezzék be. Azt mondták egy picit még csukjam be a szemem. :-)

Tőlem még csak bocsánatot sem kértek. Azóta is várom, hogy a cikkemhez szóljanak néhány szót, de nem tették. :-)
2011. július 25. 23:39

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. július 25. 23:33

Kérlek, ne a cikkem alatt!
Köszönöm.

Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.
Cikkíró
2011. július 25. 23:33
Kérlek, ne a cikkem alatt!
Köszönöm.
 
2011. július 25. 22:35
Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.
Cikkíró
párbeszéd
2011. július 25. 22:22

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. július 24. 21:40

Kedves Pályázó!

Rendesen felépített cikk, melyet keretbe foglal az autózásod. És, azzal is szabdalod szét. Emlékeidet egy látomás megjelenésével hozod felszínre. Képes vagy elhitetni, hogy valóban ott volt az ember.
Lehet, hogy bennem van a hiba, de nem érzem az egyensúlyt a részek között, bár úgy is felfoghatjuk, hogy fokozatosan több, és több jut eszedbe róla. A történet végét megkoronázod a szépen leírt szeretkezéssel.
De már a kerékdefekt nem tudom, hogy mit akar szimbolizálni.
Ne, ne is magyarázd meg, inkább töröld ki!
A cikk döntős lesz.

Nem Tom

Tamás

Kedves Nem Tom!

De, megmagyarázom. (Bár igaz, amit magyarázni kell, az már régen rossz…)
Igen, keretben van. Igen, fokozatosan több és több emlék jut a nő eszébe.
A defekt: Úgy indul a történet: száguldás, eső, vizes aszfalt. De valamiért leáll az úton. Ha nem áll meg: karambol, baleset, sőt... Az olvasóra van bízva, hogy egy látomás miatt állt –e meg, vagy csak egyszerűen fáradt volt, vagy…vagy…vagy….
Van oka a defekt résznek, nem is kevés.
Ezért nem törlöm ki. Sajnálom, hogy nem volt egyértelmű az írás.
Hogy döntős lesz –e? Ki fog derülni.

Üdv, …
 
2011. július 24. 21:40
Kedves Pályázó!

Rendesen felépített cikk, melyet keretbe foglal az autózásod. És, azzal is szabdalod szét. Emlékeidet egy látomás megjelenésével hozod felszínre. Képes vagy elhitetni, hogy valóban ott volt az ember.
Lehet, hogy bennem van a hiba, de nem érzem az egyensúlyt a részek között, bár úgy is felfoghatjuk, hogy fokozatosan több, és több jut eszedbe róla. A történet végét megkoronázod a szépen leírt szeretkezéssel.
De már a kerékdefekt nem tudom, hogy mit akar szimbolizálni.
Ne, ne is magyarázd meg, inkább töröld ki!
A cikk döntős lesz.

Nem Tom

Tamás
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: