I love you feleségek.hu
Látogatók száma: 289
Remélem sok ember érez hasonlóan. Azok is akik csak lopakodva térnek be hozzánk, és olvassák cikkeinket. Mert jó itt írni és olvasni...
Szeretek a feleségek.hu-n írni és olvasni (többnyire)!
Ez egy olyan hely, ahol azokat a képességeimet próbálhatom ki, amik az elmúlt időkben háttérbe szorultak. Soha nem tartottam magam írónak vagy költőnek, így nem is próbálkoztam az írással, mindaddig, amíg nem kezdtünk bele ennek az oldalnak a kialakításába.
- Na jó, megszületett egy-két versem előtte is, úgy kb. a fióknak...
Egyik gyöngyszem 1975-ből:
"Harminc éve szabadult fel hazánk,
a szovjet nép áldozatos harca után
épült az ország dolgoztak a kezek,
lassan begyógyultak a háborús sebek."
Mondhatom maradandót alkottam, mert még mindig fejből tudtam, nem sikerült elfelejteni...
Azután hosszú néma csönd, vagy legalább is írói válság. Egy szerelmes versem úgy 86-ból:
"Édes csókkal alszol el kedvesem,
virágok nyílnak néked szerelmesen,
lelkem mélyén szerelmem tükre,
szívem egyre csak érted lüktet."
Lehet nem a legjobb, de akkor ennyire futotta, és az érzések talán anno fontosabbak voltak, mint a stilisztikai finomságok.
Ahogy teltek az évek, én komolyodtam. Az írásigényem maximum a szerződésírásokban merült ki, az olvasási pedig ritka kivételtől eltekintve, a szakmai jellegű könyvekre korlátozódott.
Feleség, gyerekek, vállalkozás... Majd egy érdekes momentum. Édesapámról kiderült, hogy írogat. Olvasgattam a verseit, és tetszettek (párat fel is tettem a holt költőkhöz). Néztem, mint borjú az új kapura..., az én apám miket nem tud?!
A halála után kezdtük el szervezni a feleségek.hu táborát. Elkezdtem én is írni, azzal a címszóval, hogy indítsuk be az oldalt, kellenek a cikkek!
És éreztem, hogy egyre jobban megy az írás. Nagyon boldog voltam ettől. Csupa pozitív kritika -max egy-két rosszindulatú sértődött liba-, de alapvetően sikersztori volt az elmúlt másfél év az "írogatói pályámon".
Azt hiszem, ezt az egészet pont ezért hoztuk létre, hogy legyen tere az amatőr írogatóknak publikálni. Az oldal egy társas bloggá alakult. A feleségek.hu nem csak írási lehetőséget biztosított, hanem olvasókat is adott az íróinak.
A sok pozitívum mellett, azért egy-két rossz tendenciát is látok. Az amatőrjeink egyre fogynak, keveset írnak. Ez azt hiszem egy másik rossz tendenciával van kapcsolatban. Az oldalon megjelent az a fajta kritikai él, ami már túlzottan bántó lehet egy szárnyait próbálgató írópalántának vagy épp a konyharuhát billentyűzetre cserélő háziasszonyoknak. (Egy gyöngyszem, innen az oldalról egy huszonévesnek: "Ez maga a tömény borzalom! A milliónyi apró bomba alápörkölhetett volna a klaviatúrádnak! Akkor a gyanútlan olvasót nem éri kiheverhetetlen sokk." vagy egy másik: "Ez az írás valóban szörnyű! Ne haragudj, hogy ezt kell írnom, de egyszerűen kiráz a hideg tőle (és nem a jó értelemben véve!) :(" ) Ez akkor is riasztó, ha nem közvetlen őket éri a támadás.
Én azt gondolom, mindig meg tudtam magam védeni, meg is fogom az ilyen inkorrekt provokációkkal szemben, mert jól tudok érvelni. De ezzel az a baj, hogy a nyomát otthagyja a provokátor az írásaimnál. Így meg, azok akik olvasnak és éreznének magukban némi erőt, hogy tollat is ragadjanak, megijednek.
Ezúton kérek mindenkit, hogy aki sértődöttségből, méregből szól hozzá az írásainkhoz, az ezt szüntesse be! Én le fogom tiltani ezeket az embereket, lehet kitöröltetem hozzászólásaikat is. Nem azért, mert a kritikától félek, azzal nincs baj, én például igényelném is. A problémám a személyeskedésekkel, a vagdalkozásokkal, buta veszekedésekkel, a hangnemmel van. Mert azok károsak az írásaimra, és károsak az oldal image-ére nézve is.
Százszorszép mezőn,
nyílik a virág,
kapuját tárja elénk a rét.
I love you feleségek.hu
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ennyi év után is még mindig az eredeti okot keresem, hogy ez az egész, jónak indult dolog, szándék... hol siklott ki? Megcsömörlöttünk volna, egymástól? Hogy nem csak benned, de másokban is hasonló szándék munkálkodott: kiírni magából - ahogy esik, úgy puffan - az élményeit?... Lehet, hogy kezdetekben nagyon amatőr szinten műveltük ezt, de időközben felnőttünk a megálmodott feladathoz... A próbálkozásaink néha sikerre vitték nem csak az oldalt...
A jó szándékot még mindig méltatva benned jutottam el a jelenhez, amikor igencsak nélkülözünk...
Nem csak Téged, a megalkotóját ennek az oldalnak, de mindenki mást is, aki neked ebben segítségedre volt... Szinte hiányoznak! Még a "kritikát" gyakorlók is!
Hát ehhez tartsd magad, mint ahogy én is, egy - tetszik, nem tetszik - akkor is egy maradandó, amatőr író"palánta"... :-)
Puszi
(Aki elkezd xarakodni, előbb-utóbb maga is xaros lesz.)
kalapax(R.I.P. -az indexfórumon aljas gyilkosság áldozata lett- ) I.törvénye
Èn nem vok rà érzékeny, nem dühìt, és nem is vàgok vissza hasonlòkkal. Esetleg, ha ìgy nem elég izgalmas, akkor szòltok, és egy kicsit majd mérgelödök. :D
Egymàst meg békén hagyhatjàtok. Nem egy jò ötlet? :D
Kedves Pinokkió!
Szeretek itt lenni, bár még az újak közé tartozom. Nekem is feltűnt néhány hsz., mely nem egészen kedvemre való, még akkor sem, ha nem az én írásaim alatt jelennek meg, és találkoztam provokáló írótársakkal is, csak azt a kesztyűt nem kell felvenni, bár néha magam is nehezen állom meg, mert soha nem tértem ki a megoldandó feladatok elől.
Jó itt lenni!
Üdv: Yolla
Jó, hogy itt vagy, szeretem a stílusod. Ne is térj ki, csak ha nem érdemes harcolni. Igen, mérlegelni tudni kell :-)
Üdv,
Pinokkió
Szeretek itt lenni, bár még az újak közé tartozom. Nekem is feltűnt néhány hsz., mely nem egészen kedvemre való, még akkor sem, ha nem az én írásaim alatt jelennek meg, és találkoztam provokáló írótársakkal is, csak azt a kesztyűt nem kell felvenni, bár néha magam is nehezen állom meg, mert soha nem tértem ki a megoldandó feladatok elől.
Jó itt lenni!
Üdv: Yolla
Kedves Pinokkió!
Nagyon örülök, hogy olvastalak. A leírtakkal mélyen egyetértek.Hidd el ,én nem fényezni akarlak. Kb.: három hete ide tévedtem az oldalra. Olvasgattam, szemezgettem, nézelődtem. Tetszett amit itt láttam. Gondoltam egy merészet, és " a puding próbája az evés" feltettem egy pár régebbi írásomat, amiről úgy gondoltam, hogy a lap lakói szívesen olvasnák! Te tudod, hogy melyikekről van szó,- mert már máshol írtál alá hozzászólást! A fogadtatás meglepett. Mindenki, aki csak hsz,.t írt, kedves volt, biztatott. Ettől rögtön otthon éreztem magam, mi több, - szárnyakat kaptam. Szinte minden nap írtam valamit, mindig más félét. Próbálgatom magam. Elememben akkor vagyok, ha van partnerem, szeretek évődni,csipkelődni. Olyankor kinyílok, és brillírozok. Aztán a hátam mögött leforráztak. Én soha senkit akarattal meg nem bántok, max , ha nem tetszik, az írása, - nem olvasom! Soha nem voltam vulgáris, - nem az én világom. Nem tudom, hogy a tüske mikor jön ki magától belőlem, de még érzem. Remélem, egyszer majd elfelejtem! Tudom, hogy ízlések és pofonok nem egyformák, és hiába akarok én mindenkinek megfelelni, - mindenesetre én igyekszem! Az a különbség köztem és a kedves ócsároló között, hogy én, - ha valami nem tetszik, akkor elé állok, és neki mondom! Természetesen el is várom! Csak ennyit akartam közölni!
Köszönöm, hogy itt lehetek! Szebb jövőt!
emillio
Ez is egy régi írásom, de örökké aktuális.
Ami itt van, az egy nagyon szép dolog, önzetlenül csináljuk sokan, sokat és régóta. Hogy mások ebbe a piti érdekeik miatt mindig próbálnak belepiszkítani, azzal egyet tehetünk... átlépünk rajtuk...
Üdv itthon,
Pinokkió
/Bocs, hogy az olvasás most perpill. nem fér bele még a kereteimbe, de foglak!/
Nagyon örülök, hogy olvastalak. A leírtakkal mélyen egyetértek.Hidd el ,én nem fényezni akarlak. Kb.: három hete ide tévedtem az oldalra. Olvasgattam, szemezgettem, nézelődtem. Tetszett amit itt láttam. Gondoltam egy merészet, és " a puding próbája az evés" feltettem egy pár régebbi írásomat, amiről úgy gondoltam, hogy a lap lakói szívesen olvasnák! Te tudod, hogy melyikekről van szó,- mert már máshol írtál alá hozzászólást! A fogadtatás meglepett. Mindenki, aki csak hsz,.t írt, kedves volt, biztatott. Ettől rögtön otthon éreztem magam, mi több, - szárnyakat kaptam. Szinte minden nap írtam valamit, mindig más félét. Próbálgatom magam. Elememben akkor vagyok, ha van partnerem, szeretek évődni,csipkelődni. Olyankor kinyílok, és brillírozok. Aztán a hátam mögött leforráztak. Én soha senkit akarattal meg nem bántok, max , ha nem tetszik, az írása, - nem olvasom! Soha nem voltam vulgáris, - nem az én világom. Nem tudom, hogy a tüske mikor jön ki magától belőlem, de még érzem. Remélem, egyszer majd elfelejtem! Tudom, hogy ízlések és pofonok nem egyformák, és hiába akarok én mindenkinek megfelelni, - mindenesetre én igyekszem! Az a különbség köztem és a kedves ócsároló között, hogy én, - ha valami nem tetszik, akkor elé állok, és neki mondom! Természetesen el is várom! Csak ennyit akartam közölni!
Köszönöm, hogy itt lehetek! Szebb jövőt!
emillio
Talán jobb a "vaktérképed", mert képzeld el mi lenne, ha megírnád... az illető magára ismerve (pláne ha nevesítve is van, híre szállna gyorsan) olyan vihart kavarna, amiben mindketten "elamortizálnátok" magatokat. Én ismerem ezt, mert én kimondtam már párszor a nevét is (legalább is csak az nem tudta, aki nem akarta), és sokak szemében én lettem a szálka. Tanulság (az okos a más kárán tanul), jobb ezeket a trollokat "elhallgatni" nem hozzájuk szólni. Amúgy ha mégis..., javaslom, hogy nyiss egy zárt klubbot, ahol kiírod magadból, és csak azokat engeded be, akiket te szeretnél.
Üdv, Pí.
nézd, ha az az utasítás, hogy ne személyeskedjünk, akkor marad a vaktérkép.
Üdv, Pí.
Ez a megjegyzésed olyan volt, mint egy vaktérkép. őszintén írd meg a gondolataidat a témával kapcsolatban. Buta ember nincs, csak tájékozatlan. Segítsd, hogy ne így legyen.
Igen! Erről van szó!
Csak okulásul -utólag- beraktam a cikkbe két "gyöngyszemet" az oldalról...
Puszi mindenkinek,
Pinokkió
Puszi az ilyen "gyöngyszemeknek",
Éva
mit mondjak, ma is nagyon megmondanám a véleményemet valakinek. nem teszem, de így meg az a rossz érzésem van, az én hibám is, ha az illető buta marad.
Hát erről van szó!!! Szép napot Neked! Üdv: Angel :D:D
Csak okulásul -utólag- beraktam a cikkbe két "gyöngyszemet" az oldalról...
Puszi mindenkinek,
Pinokkió
Szia Elina!
Azt hiszem próbálok ebben is példát mutatni. Többünknek kellene! Van aki szinte csak negatívat kap tőlem egy-egy írásánál, de mégis emberi hangon próbálom ezt tenni. Sőt, ha érzem az író viszontválaszából a sértődöttséget, akkor nem nekitámadok, hanem próbálom tompítani a kritikám! Sajnos a pályázatoknál szükséges a negatív kritika is. Én mindig keresem a jót az egyes művekben, és ha rátalálok, közlöm is! És csak azoknak írok negatívat, akiknél érzem, hogy jók, de van lehetőségük továbbfejlődni! Egy kezdőt soha nem aláznék meg a közösségünk előtt!
Puszi,
Pinokkió
A kritikára szükség van, de csak emberi, segítő hangnemben. Ez nagyon fontos, egy portál életében. Közösségformáló erején túl, a tehetséggondozás is jelentős. Az írás sokaknak terápia is, ami véleményem szerint nem másodlagos.
A cikk jó, tartalmát tekintve is - olvasmányos, - üzenete, kissé itt ott kemény is... ugyanakkor érthető és világos.
A valóságpont is jár érte.
Azt hiszem próbálok ebben is példát mutatni. Többünknek kellene! Van aki szinte csak negatívat kap tőlem egy-egy írásánál, de mégis emberi hangon próbálom ezt tenni. Sőt, ha érzem az író viszontválaszából a sértődöttséget, akkor nem nekitámadok, hanem próbálom tompítani a kritikám! Sajnos a pályázatoknál szükséges a negatív kritika is. Én mindig keresem a jót az egyes művekben, és ha rátalálok, közlöm is! És csak azoknak írok negatívat, akiknél érzem, hogy jók, de van lehetőségük továbbfejlődni! Egy kezdőt soha nem aláznék meg a közösségünk előtt!
Puszi,
Pinokkió
Szia Pinokkió!
Azzal, amit arról a bizonyos "kritikai él"-ről írtál, maximálisan egyetértek, tényleg visszahúzó erő!!! Nem mindenki tudja, akarja a támadásokat hárítani!
Persze, minden kritika lehet építő jellegű, csak a hangnem is fontos nagyon!!!
Aki figyel, az "kihallja" a nem odaillő hangokat!!
Nagyon sok szeretettel írsz az oldalról,látszik, hogy szinte gyermekedként szeretnéd megóvni!! Gratulálok! Üdv: Angel
Szeretem az oldalt. Néha el is ragadtatom magam ebből adódóan. De mindig megpróbálok hátralépni, és onnan nézni magam. Sajnos másoknak semmi nem drága. A hátralépés náluk soha nincs meg, vagy csak a szemük nem olyan jó, mint kellene önmagukhoz!
Üdv,
Pinokkió
A cikk jó, tartalmát tekintve is - olvasmányos, - üzenete, kissé itt ott kemény is... ugyanakkor érthető és világos.
A valóságpont is jár érte.
Azzal, amit arról a bizonyos "kritikai él"-ről írtál, maximálisan egyetértek, tényleg visszahúzó erő!!! Nem mindenki tudja, akarja a támadásokat hárítani!
Persze, minden kritika lehet építő jellegű, csak a hangnem is fontos nagyon!!!
Aki figyel, az "kihallja" a nem odaillő hangokat!!
Nagyon sok szeretettel írsz az oldalról,látszik, hogy szinte gyermekedként szeretnéd megóvni!! Gratulálok! Üdv: Angel
Szia Lilahold!
Igen, közel...
Az utolsó írásom kicsit nekem is betette a kaput; tudod az a baj, hogy eddig én csak jobbat írtam, de legalább is szándékoztam (vannak elvárásaim magammal szemben) az előzőnél..., most nem tudom, válságban vagyok:-(
Majd összeszedem magam.
Üdv,
Pinokkió