Hidd el, van ilyen. (egymondatos)
Látogatók száma: 127
... és akkor meglátta a szememet.
Az öregasszony el nem tudja képzelni, vajon az öregember miért köt bele lépten-nyomon.
Sok évtizede ismerik egymást.
Fiatal éveik alatt nem jártak egy helyre szórakozni, más volt a baráti körük. Számára sosem volt az a férfi, akire ha ránézett, kicsit is hevesebben dobogott volna a szíve. Neki a magas, jó képű férfiak tetszettek. Ő meg nem tartozott közéjük.
Teltek múltak az évek, mindketten családot alapítottak és nem is tudtak egymásról semmit. Ám valami megváltozott. Mostanában többször összefutottak. A néne számára egyre rejtélyesebb, ahogy az öreg viselkedik vele.
Végig pörgeti az egész életét, de semmi érdemlegeset nem talál benne. Nagy ritkán találkoztak, de a köszönésen kívül még egy mondat sem hangzott el.
Elmélkedik, erről az elviselhetetlen helyzetről: mi lehet az oka, amiért ilyen arrogáns vele a férfi. Szóban támad, csúf szavak hagyják el a száját, mely az öregasszony számára visszataszító, undorító. Vele még soha senki, így nem beszélt.
- Mit loholsz utánam? Állandóan a nyomomba vagy! – kiabálta egyszer, artikulálatlan dühvel.
Az asszony lába szinte a földbe gyökerezett. Alig tudott megszólalni.
Gondolta, valami frappáns válasszal végleg lerázza magáról a férfit.
- Én fiatalkoromban sem loholtam egy férfi után sem, most meg már minek? Imád a férjem, még ma is, több évtizedes házasság után. Különben is, mi a bajod velem, nem tudsz máshol kiteljesedni?
Felnézett, hogy végre jól szemügyre vegye, ezt a neveletlen egyedet. Szinte megállt a lélegzete, attól, amit látott.
- A férfi ott állt velem szemben – kezdte mesélni az öregasszony – és akkor meglátta a szememet. Azt a szemet, ami évtizedek óta fogva tartja. A kétségbe esés kiült az arcára. Egy pillanat alatt megértettem: nem a gyűlölet az, ami ilyen viselkedésre készteti, hanem egy régi elfojtott érzelem. Ez idáig uralkodott magán, de valami újra élesztette a régi plátói szerelmet.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
De jo kis iras! Hat persze, hogy van ilyen, majd mar raszanom magam, es en is irok errol. Vagy legalabb is hasonlorol. :)
"A férfi ott állt velem szemben"... Tudod erről mi jut eszembe? Az osztálytalálkozónk, amikor valóban ott állt velem szemben az ötven évvel ez előtti osztálytársam, szép szál öreglegény lett belőle, hogy ő mire gondolt?... Semmit sem tudok róla, ő sem rólam, de mellém telepedett és ez a valamikori rossz hírében álló gyerek egyszer csak nekem megnyílt, nyomta a szöveget...
"Öreg ember, nem vén ember"... Igaz a mondás...
Csak egyet felejtett el, az ötven évet... egy kicsit mintha elkésett volna... :-)
"A férfi ott állt velem szemben"... Tudod erről mi jut eszembe? Az osztálytalálkozónk, amikor valóban ott állt velem szemben az ötven évvel ez előtti osztálytársam, szép szál öreglegény lett belőle, hogy ő mire gondolt?... Semmit sem tudok róla, ő sem rólam, de mellém telepedett és ez a valamikori rossz hírében álló gyerek egyszer csak nekem megnyílt, nyomta a szöveget...
"Öreg ember, nem vén ember"... Igaz a mondás...
Csak egyet felejtett el, az ötven évet... egy kicsit mintha elkésett volna... :-)
Azért van olyan öreg ember, akire úgy gondolsz, úgy látod magad előtt, mint ki tudja hány évtizeddel ezelőtt. Az klassz érzés.
Várj; hát ha még se késett el ... :) Fura az élet, s (néha) ettől szép.
De jo kis iras! Hat persze, hogy van ilyen, majd mar raszanom magam, es en is irok errol. Vagy legalabb is hasonlorol. :)
"Öreg ember, nem vén ember"... Igaz a mondás...
Csak egyet felejtett el, az ötven évet... egy kicsit mintha elkésett volna... :-)
Tudjátok,lányok,hogy van ez.
Az ember abban hisz,amiben hinni akar.
Kedves Ilike!
Tudod Te, hogy sosem növünk ki a romantikából ... :)
puszi
Az ember abban hisz,amiben hinni akar.
Kedves Klári!
Méghogy van ilyen! Embere válogatja..Ahhoz képest egész szépen leélt majd egy életet "szegény" öreg,hogy folydogált benne a plátói szerelem..Még jó, hogy az öreg hölgy bevette a gorombán tálalt érzelmeket..
Én is hasonló korban vagyok, ha akartam, ha nem, volt részem hasonlóban. No, de nekem aztán megláthatta volna a szememet! :-)
Az írásod tetszett, csak én már kinőttem a romantikából..
Puszi
Tudod Te, hogy sosem növünk ki a romantikából ... :)
puszi
Méghogy van ilyen! Embere válogatja..Ahhoz képest egész szépen leélt majd egy életet "szegény" öreg,hogy folydogált benne a plátói szerelem..Még jó, hogy az öreg hölgy bevette a gorombán tálalt érzelmeket..
Én is hasonló korban vagyok, ha akartam, ha nem, volt részem hasonlóban. No, de nekem aztán megláthatta volna a szememet! :-)
Az írásod tetszett, csak én már kinőttem a romantikából..
Puszi
... Viszont minden rosszaságom eszembe jutott, köszönhetően Grace cikkének... Nem csak a sajátom, de mindenki másé... :-)
Idő kérdése és le fogom írni, ha nem írom le, honnan tudnád? Nem igaz?... és vica versa....
Nocsak írjad, irtó kíváncsi lettem.
Ó, de sajnálom, de majd ma ... :)
Ne legyél türelmetlen.
Idő kérdése és le fogom írni, ha nem írom le, honnan tudnád? Nem igaz?... és vica versa....
Képzeld! Nem álmodtam semmit! :-(
Ne legyél türelmetlen.
A szerelem nem ismer időt és teret, mindent képes átlépni...
:-)