Mindig a munka...
Látogatók száma: 392
A munka az egy eszköz ahhoz, hogy pénzt szerezzünk, a pénz egy eszköz ahhoz, boldogok lehessünk... Vagy ha menet közben elveszítjük akit szerethetünk, akkor felesleges lett a pénz amit szereztünk?!
Egyik este halál fáradtan értem haza. Ilyenkor mire beérek a konyhába az asztalra kerül a vacsora.
Az előszobai komódra tettem a táskámat, levetettem a kabátomat, a cipőmet és indultam a konyha felé.
Sötét volt.
Nem értettem mi van. Feloltottam a konyhában a villanyt és beléptem. Síri csönd. Az asztalon vacsora helyett egy levél fogadott. "ELMENTEM, Ági"
Ok, gondoltam magamban, de hova?! Fogtam a telefonom és felhívtam Ágit. Kicsöngött, de nem vette fel. Még egyszer próbálkoztam. Megint kicsöngött. Ismét nem vette fel. Harmadik próbálkozásomra felvette az anyósom.
-Szia Klári, Ági nálad van? -kérdeztem.
-Igen, most egy darabig marad is! -mondta az anyósom erőteljesen.
Nem értettem. Mit jelent az, hogy egy darabig?!
-Hány óráig? -kérdeztem.
-Ameddig el nem hozza a ruháit. Válni fog..., elege van!
--------------------------------------------------------------------
Valamikor 22 éve kezdődött. Mindig dolgoztam valamiért. Az első időben, hogy összeszedjük magunkat, majd hogy a születendő gyerekekre készüljünk, majd a gyerekek iskoláztatására, kollégiumra, autóra, kertes házra és így tovább...
Mindig volt valamiért hajtani. Idő csak egymásra nem nagyon jutott. Most így negyven felett végre eljuthattunk volna oda, hogy együtt legyünk, kettesben. Most arra gyűjtöttünk -gyűjtöttem titokban-, hogy megengedhessünk kettőnknek egy egyiptomi utat.
Tudtam, Áginak ez a vágyálma...
És ekkor Áginak elege lett, pont ekkor?!
--------------------------------------------------------------------
A válóperes tárgyalás gyorsan lezajlott. Ahogy kiderült már új pasija is van. Állítólag Egyiptomba mennek majd 2 hétre.
A jóindulatú barátaimtól persze megtudtam, hogy az új pasi nem is olyan új. Kb 5-6 éve megvolt neki, csak én a sok hajtás mellett nem vettem észre.
Sajnos!
..már csak későn.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Látod, én nem tudok ilyen kegyetlen lenni;-)
Persze élünk tovább, és talán boldogok is leszünk, de a miértek, a kérdések maradnak. Bárki, bármit is mond.
Én biztos egy unalmas ember voltam, aki mindig csak biztonságot szeretett volna a családjának, még a boldogsága árán is.
Igen, ahogy olvasom írásaitokat nem vagyok egyedül férfiként ezzel :-(
A kapcsolatból kitörni vágyó hölgyeknek előbb egy kis önvizsgálatot is javasolnék.
Először a kedves mamát fojtottam volna meg, aztán a Cukit.
:-)
Köszi Cuki, cuki vagy! (gondolom ezt a rossz poént annyiszor hallottad már, mint amennyit tegnap pontoztál, így unhatod, így 500-adjára;-) )
Amúgy édes vagy és köszönöm a hozzászólásodat! (+5pont, nálam is)
És ha ő is olyan cukorfalat lett volna... (mai napig édes-kettesben élnénk..., mint medvebocs a mézescsuporral)
:-)
Amúgy édes vagy és köszönöm a hozzászólásodat! (+5pont, nálam is)
És ha ő is olyan cukorfalat lett volna... (mai napig édes-kettesben élnénk..., mint medvebocs a mézescsuporral)
Én biztos egy unalmas ember voltam, aki mindig csak biztonságot szeretett volna a családjának, még a boldogsága árán is.
Igen, ahogy olvasom írásaitokat nem vagyok egyedül férfiként ezzel :-(
A kapcsolatból kitörni vágyó hölgyeknek előbb egy kis önvizsgálatot is javasolnék.
Te csak egy normális férfi , családjának élő ember voltál aki normális életre vágyott . Ő volt a szemét bocs..
Hogy nem becsült téged.
Szerelmes lett?
Üdvözlöm a cikkírót. Nagyon sok kapcsolatban ez történik, mig a férj dolgozik,a feleség a szabadságra vágyik. Szerintem egy szerető feleség boldogan várja haza a munkából a férjét és neki kell mindent megtenni azért,hogy a férj fáradtan is boldogan menjen haza,és boldogan menjen a munkába.Az ilyen nőt el kell felejteni,neki csak a jólét kell,a munka büdös a számára.
Nem okolom én a feleségemet, csak leírtam a történetemet. Igen, tanulságként.
Igen, ahogy olvasom írásaitokat nem vagyok egyedül férfiként ezzel :-(
A kapcsolatból kitörni vágyó hölgyeknek előbb egy kis önvizsgálatot is javasolnék.