újabb események régebbi események további események
17:30
Fifti regisztrált a weboldalra
09:52
emillio válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
00:14
emillio új bejegyzést írt a naplójába
20:35
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:44
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
16:21
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:40
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
11:51
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel
19:05
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:51
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
09:05
zsoltne.eva módosította a cikkét
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez

RANDI VOLT! … V. RÉSZ

2010. október 14. - Látogatók száma: 87

Fontos, hogy jól érezzem magam a bőrömben és én most ebben a pillanatban igen jól érzem magam.

Félhosszú hajam frissen mosott, nem rossz. Rövid ujjú, zöld garbó alatt egy nagyon finom anyagú mintás, háromnegyedes ujjú testhez simuló, bár ennek most nincs jelentősége, mályva színű blúz van rajtam, szeretem. Farmer nadrág, farmer kis mintás béleletlen kabátka és egy válltáska, no és a rövid szárú, szürke, kopogós kis csizmám. Most ilyen vagyok.

Máskor egy melegítő alsó, egy póló, egy meleg, bármilyen fölső, a mindennapokra. Igazán nem szoktam ebből ügyet csinálni. Most teszek.

Lassan lépkedek, és megint úgy érzem magam, mint azok a bizonyos hölgyek, akik az út mellett valamilyen céllal lépkednek, mellettem elsuhannak az autók, de én szándékosan erre kis kerülővel megyek a találkára, nem a megszokott, rövidebb úton, mintha a közelségét valahogy hosszabbra szeretném nyújtani.
Akkor is hamar odaérek, pontosan akkor, amikor kell. Nem szeretek késni, nem szerek várni. Ő is pontos volt. Mindketten tudtuk, egymást kerestük. A bemutatkozás, ahogy illik, gyors volt, kicsit huncut. Nem láttam csalódást az arcán, én sem lepődtem meg.

A közelben lévő azt a bárt választotta az ismerkedés helyéül, amit én naponta már régóta csak kívülről szemléltem. Egy emlék kötött ehhez a szórakozóhelyez, amikor „Fűcsomó” barátommal egy alkalommal betévedtünk ide.

Látszott a magabiztossága, nem volt idegen ezen a helyen, azt rögtön észrevettem, ismerősként üdvözölték. Ez természetes, gondoltam. Miért ne, attól, hogy én nem járok ilyen helyre, még mások járhatnak, főleg egy férfi, aki ráadásul egyedülálló. A mostani pillanatig, amikor én is vele vagyok.
Helyet foglaltunk, rendelt. Én egy pohár sört kértem, ő egy kávét. Már nap közben többször felhívott telefonon és több mindenről kérdezgetett és én természetesnek vettem, hogy beszélgetünk, hiszen a folytatás, most van, megbeszéltük, most én fogom kérdezni, és én mindenre kíváncsi voltam, akárcsak ő.
Már régen elvált. Volt egy rossz házassága, amiből rövid idő után közös megegyezéssel távoztak. Egy fiú gyermeke van, aki nem vele, a volt anyósával él, nem titkolta, hogy a felesége alkalmatlan volt az anya szerepére. Miért ne hittem volna ezt el. Egyelőre semmi okom nem volt, hogy kételkedjek, minden olyan természetes volt, olyan hihető. Közben persze magamról is beszéltem, a lányomról, hogy egyedül nevelem már régóta, hasonló az én helyzetem is az övéhez, annyi különbséggel, hogy itt velem van a gyerek, és ezt már jó időben, nyomatékkal a tudomására hoztam, velem is marad! Sok kérdés, és sok válasz hangzott el az alatt a két óra alatt, míg beszélgettünk. Nagyjából körvonalazódott az életünk. Kölcsönösen megerősítettük egymást abban, hogy szimpatikusak vagyunk egymás számára.
Mindketten természetesen, semmi feszélyezettség nélkül úgy tudtunk beszélgetni, látszólag őszintén, hogy engem személy szerint ez jó érzéssel töltött el, mintha ezer éve ismertük volna egymást.
Egyszer csak megszólalt a telefonja. Valakivel beszélgetett, kissé talán meglepődve, ezt éreztem a hangsúlyról, míg végül kiderült, a lányom volt az, aki hívta. Nem volt nehéz kitalálni hogyan. Ott felejtettem, hagytam az asztalomon az újságot, amiben a hirdetés szövege mellett egy X volt látható. Nem volt titok, hogy randira megyek, már számára sem, hogy kivel. Az, hogy illik, vagy sem ilyet tenni, az számára eddig sem volt mérvadó. Én tudtam, a férfi ebben a pillanatban megtudta, ami addig sem volt titok, a lányom nem egészséges. Ettől függetlenül ez a váratlan telefonhívás látszólag nem zavarta meg. Engem igen. A készülődésben erről megfeledkeztem, pedig tudnom kellett volna, milyen. Ezt nem hagyja ki. Életre való az én lányom! Semmit nem hagy a véletlenre. Meggyőződött róla, hogy jó helyen vagyok, ott vagyok, azzal vagyok, aki hirdette magát. Ez megnyugtatta. Hogy a férfit, akivel szemben ültem mennyire igen, vagy nem, az később kiderül.
Nem zökkentett ki bennünket ez a kis epizód, tovább beszélgettük. Szinte minden érdekelte, a nyugdíjam, a munkám, a kapcsolataim és fordítva. Így tudtam meg, hogy másokkal is találkozott ilyen módon és előszeretettel beszélt róla, elég negatív beállításban ecsetelt némely alkalmat, amit ő kiábrándítónak tartott, amiben nem volt okom kételkedni, mikor a hölgyeket, megjelenésüket, viselkedésüket leírta: hiányos fogazatú, hagyma leheletű, túlzott alkoholt fogyasztó hölgy ismerőseiről ahogyan beszélt, el tudtam képzelni. Ilyen is van, de hozzá tette, amúgy csinosak voltak.
Nem zavart engem, amikor ezekről a dolgokról beszélt, természetes, hogy többekkel próbálkozott. Most velem van. Hogy mi lesz ebből, még nem tudhattam, időközben tegezőre fogtuk, a könnyedebb, meghittebb beszélgetés miatt, amit én kezdeményeztem.
Lassan, de már két órája ültük és beszélgettünk egy pohár sör és egy kávé mellett, de érdekes, nem is volt többre szükség.
Hazáig elkísért. Mielőtt elköszöntünk egymástól megbeszéltük, adunk egy kis gondolkodási időt egymásnak. Úgy éreztem, erre szükség van, lehet. Nem tudom honnan jött az érzés, de tudtam, másnap hívni fog, valahogy ez volt a természetes, akárhogy is dönt, döntünk.

Folyt.

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. október 15. 15:15
Ja! Kössz, hogy elolvastad mind az öt részt. Ezt nevezem "kitűzésnek". Remélem lesz olyan jó a cikked, mint az enyém, mert ha nem???????
Légy jó!
2010. október 15. 14:40
Most éppen magam alatt vagyok, nem igazán tudom befogadni az újabb tippeket, még ha jó szándékból teszed, akkor sem. Idő kell, ami a legkevesebb! Egyébként pedig cicáim vannak. Buszok kirándulásokon már többször is résztvettem. Könyvtárba most iratkoztam be. Pénzem nincs, úgyhogy filmklubba nem tudok menni. A kertben csak magam vagyok, tesóm két napja meghalt, ezt csak azért, hogy tudd, nem élet, az élet, most.
Csak azért írok, hogy eltereljem a figyelmemet egyéb haszontalan dolgokról, pl. hogy már megint átvágta egy társkereső a fejemet. A f... vigye el. Na jó, írd a cikket, de értsem és ne cikizz, azt most nem tudom elviselni.
 
2010. október 15. 07:16
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: