újabb események régebbi események további események
19:20
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:11
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
18:10
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
18:05
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
17:49
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
13:17
kalozlány új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:15
kalozlány új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
17:30
Fifti regisztrált a weboldalra
09:52
emillio válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
00:14
emillio új bejegyzést írt a naplójába
20:35
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:44
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
16:21
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:40
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
11:51
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel

„ … pokolra kell annak menni …”

2011. április 5. - Látogatók száma: 95

A repülőgépek sem zuhannak le azonnal, nem csapódnak rögtön a földbe. Van idő felkészülni rá, talán észre sem veszi az utazó, hogy baj van, hiszen olyan kellemes a siklás.

Sűrű csend ereszkedett rájuk. Valahogy nem jöttek a szavak, talán nem is lett volna értelme a beszédnek. Egyikük sem tudott mit mondani. Mindenen túl voltak már. Elhangzottak üres ígéretek, vad tagadások, dühödt veszekedések, sírások, üvöltözések, könyörgések, és most itt a némaság. Valami láthatatlan súly nehezedett az otthonukra, az egész családra. Végre a férfi megszólalt:
- Tudom, hogy nehéz lesz, de tudnod kell, hogy mi hazavárunk! – azzal kézen fogta a két gyereket, és lassan kilépett az ajtón.
A nő hosszasan nézett utánuk, letörölt egy könnycseppet, mintha csak a szemfestéket igazítaná meg, aztán elindult a másik irányba.

Összeszorította az öklét, a szája keskeny vonallá húzódott, a szeme elszántan csillogott. Lassan lépkedett a lepusztult kórházi folyosón. Hypo erős, orrfacsaró illata keveredett vizelet szagával, mindenhol lehullott, töredezett csempék feketéllő nyoma, szürke, fényesre koptatott járólapok, otromba, széles ajtók, rácsos ablakok. Iszonyatosan lehangoló volt minden.
Aztán egyik pillanatról a másikra kívülről kezdte látni magát. Mintha ez az egész őrület nem is vele történne meg. Egy idegen asszonyt látott, aki nem is hasonlít arra a Jankára, a családanyára, a feleségre, az ízig-vérig nőre, aki egykor volt.
Ez itt egy elfuserált, reménytelen senki, árnyéka önmagának, céltalanul lődörög a világban, és tönkretesz mindent, amihez hozzáér.

Elképzelte a gyerekeket, amint hazaértve nyüzsögnek az apjuk körül. Péternek mesélik a kalandjaikat az iskolában, óvodában, neki mondják, mit kell másnap befizetni, tőle várják az esti mesét, hajnalban a kakaót. A férfi csak hallgatja őket, a gondolatai máshol járnak, ki tudja mennyire messze, aztán megpróbál erősen figyelni a zűrzavarban, de csak egy férfi, kicsúszik a keze közül az irányítás, hiszen sohasem kellett ilyen dolgokkal foglalkoznia, és ő nincs ott, hogy mindent a helyére tegyen. Talán még azt is megkérdezik, hogy anya mikor jön haza, de csak úgy mellékesen, mert nagyon jól tudják, hogy anya most kórházban van, és sokáig nem mesél esténként. Még azt is látta, ahogy Péter magához húzza őket, a fülükbe duruzsolja, hogy ne sírjanak, minden rendben lesz, és a gyerekek az ő ölébe ülnek vigasztalódni, ahelyett, hogy az anyjuk simogatná a hajukat.

Miután a felvétel megalázó procedúráján átesett, rengeteg ideje volt gondolkozni. Ült az ágy szélén tétován, tétlenül. Cikázó gondolatait hiába próbálta megállítani. Valamikor egy könyvben olvasott egy hasonlatot, ami az életet egy repüléshez hasonlította. Most úgy érezte, az ő repülőgépének leállt a motorja. Persze ez nem jelenti azt, hogy most aztán mindennek vége, ennyi volt és nincs tovább. Dehogy! A repülőgépek sem zuhannak le azonnal, nem csapódnak rögtön a földbe. Van idő felkészülni rá, talán észre sem veszi az utazó, hogy baj van, hiszen olyan kellemes a siklás. Az utazás ugyanolyannak tűnik, talán csak halkabb egy kicsit. Minden csendesebb. Ez a csend volt a társa az utóbbi hónapokban. Ebből lett elege.

folyt.köv.

A cikket írta: Nurse

7 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. április 7. 23:46
Én is a második rész után olvastam ezt, de így is érdekes, s olvasom majd tovább. Érdekel, mert érdekes a történet. Sajnos az ilyen félresiklott az élet a gyakoribb manapság.Üdv Éva.
2011. április 6. 16:55
Én megértem. Most a 2. résszel kezdtem, de így is. Nagyon jó.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: