újabb események régebbi események további események
07:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:12
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:46
Ascentdmx regisztrált a weboldalra
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába

Végzetes szerelem a buszmegállóban

2010. október 1. - Látogatók száma: 403

Ádám és Éva már régről ismerték egymást...

Ádám már kisgyerek kora óta csüngedező szerelemmel figyelte Évát.
A történetük az óvodában kezdődött. A picurka lányka egyszer otthonról almát vitt reggelire és nem bírta egymaga megenni. Ezt látva Éva álnok kígyó barátnője, odébb lökdöste szegény ártatlant, az egyik jóképű fiú mellé.
-Adj csak neki abból az almából -sziszegte a kígyó barátnő.
Ő meg megkínálta a fiút.
Ismeretségük innen gyökeredzett.
Ádám nem bírt ellenállni a kísértésnek, beleharapott Éva almájába. Szerelem volt első látásra, de csak az ő részéről. A fiú érzelmei sajnos viszonzatlanok maradtak. Ádámot ez nagyon bántotta. Hiába rajzolt a színes ceruzáival nyíló virágokat a lánynak az óvónénitől kapott lapokra és hiába adta oda a kislapátját az óvoda homokozójában, vagy hiába verte kékre-zöldre a fiút, aki meghúzta Éva copfját, a kislány nem viszonozta az ő közeledését.

Teltek az évek, Éva és Ádám életútja szétvált egymástól. Éva megházasodott. Ádám pedig magányosan élte mindennapjait. Évának gyermekei születtek. Egy kislány, Évi és egy fiú, Béla. Éva házassága a kezdetben magas hőfokon izzott, de az idő múlásával, ahogy a meleg lepény is kihűl, az ő házasságuk is zátonyra futott. Férjével egyre lajtosabban viselkedtek egymás irányába. István, Éva férje egyre többet öntött föl a garatra. Egyre többet lett pityókás. A becsiccsantások következtében, sokszor el-el csattant egy-egy pofon is. Voltak napok, amikor Éva csak hatalmas napszemüveggel tudta eltakarni az István által okozott ütések nyomait.

Ádám soha nem veszítette el Évát. Ő nyomon követte életét. Amikor Éva a város másik részébe költözött, Ádám is követte, albérletet váltott. Így azonban messzebb került a munkahelyétől, az addigi 1 perc kocogás helyett, másfél órát kellett buszoznia. De ez az apró áldozat mindent megért. Szépen kezdődtek a napjai, minden reggel a buszmegállóban Évával találkozhatott. Éva már nem ismerte meg őt, ő azonban nemmúló szerelemmel figyelte a kedves nőt, ahogy a gyermekeit igazgatja, toszogatja fel a buszra őket. Néha még Ádám is segített nekik. Sőt, olyan is megesett, hogy Évának magának segített a felszállásban. Ilyenkor egymáshoz értek röpke pillanatokra. Éva a segítő kezet minden alkalommal udvariasan szépen megköszönte.
-Köszönöm -mondta.
Ádámon ilyenkor melegség szaladt át, egy-egy aprócska érintés az egész napját felmelegítette. Már várta ezeket a pillanatokat.
-Vajon segíthetek-e neki ma is? -ez járt a fejében minden reggel...

Történt egyszer, hogy Éva megint napszemüveget viselt, még nagyobbat, még sötétebbet, pedig nem sütött aznap a nap és felhők lepték meg a buszmegálló környékét. Így esett meg, hogy nem tudott a sötét látása miatt figyelni gyerekeire, mint rendesen. A kis Béla egy rosszcsont lurkó volt, akkor reggel is csintalankodott tesójával. A játék oda fajult, hogy meglökte a picurka Évit, aki kitorpant az úttestre, egy robogó autó elé. Ádám reflexei a helyén voltak. Ugrott és magával nem törődve elrántotta az autó elől a kislányt. Nagy fékezés és ijedt sikolyok hallatszottak csak. Ádám csupán a lányt nézte, hogy annak ne görbüljön haja szála sem!
Az autó őt ütötte el a kislány helyett.

Éva a baleset után aggódva ment be a kórházba. A folyóson ülve a doktor hangosan kérdezte:
-Kihez tartozik a most behozott balesetes?
Éva körbenézett, nem látta, hogy más jelentkezne és így megszólalt.
-Hozzám -mondta remegő hangon.
A fehérköppenyes doktor közelebb lépett a nőhöz.
-Hölgyem, a jó hír, hogy a férje túl van az életveszélyen, de sajnos van egy rossz hírem is. Kicsit várt, majd lehajtva a fejét ezt mondta:
-Amputálnunk kellett az egyik lábát. Sajnálom.
Éva nem tudott mit mondani, nem magyarázkodott, hogy nem a férje..., csak zokogott, sajgó szívvel gondolt arra, hogy ez az ember az ő lányáért áldozta a fél lábát.
Másnap virágot vitt Ádámnak és leült mellé.
A férfi arca felragyogott. Élete legszebb napja volt ez.
-Szia Éva -mondta mosolyogva és gyönyörködött a nőben.
-Szia, de te honnan tudod a nevem? -kérdezte a meglepődött Éva.
-Az óvodából, egyszer te adtál nekem almát reggelire.
Éva zavartan nézte a még mindig jóképű Ádámot, keresgélte az emlékeket a buksijában, és azt hitte, hogy a bajától mondd sületlenségeket a férfi.

A nő még hetekig járt be a kórházba. Majd amikor Ádám kikerült onnan, akkor minden nap meglátogatta őt. Sokat beszélgettek és kiderült az igazság az almáról is. A sok beszédnek sokmindene volt, csak alja nem, meg se füle, se farka, se vége, se hossza, Éva csak annyit érzett, hogy beleszeretett Ádámba. Már nem is tudta elképzelni a férfi nélkül az életét. Fontosak voltak neki a napi kis séták, amikor tologathatta a tolókocsijában a rokkant férfit. De nem csak neki tetszett Ádám, a gyerekei is oda voltak érte. Olyanok voltak ők együtt, mint egy igazi boldog család.

Egyik napon, amikor napszemüvegbe látogatta meg Éva Ádámot, a férfi felcsattant.
-Nem mehet ez így tovább, hiába is takargatod, tudom, hogy ver a férjed!
Éva sírva-ríva zokogásban tört ki.
-Eddig nem mertem mondani, féltem a szégyentől. Féltem, hogy agyon akarod majd verni és még a másik féllábad is rámegy, mert az az állat erős, mint egy bivaly.
-Ne féltsél te engem -mondta Ádám. Nagyobb a mi szerelmünk, mint hogy ez közénk tudjon állni! Holnap megkeressük az ügyvédet, aki intézte az ügyemet az autós ellen és beadjuk a válópert, ti meg már ma költözzetek hozzám!
Éva szólni se tudott. Gyerekkori elfojtott vágyak ébredtek fel benne. Ráébredt, hogy ő titokban mindig Ádámról álmodozott, csak magának se merte bevallani. Az almáját is annak a szép fiúnak adta, akire a lányok rá se mertek nézni. A homokozóban is csak dacból nem fogadta el a lapátot és a rajzokat is titokban hazalopta az óvodából, amit neki rajzolt az ő "hercege".
Egész lány korában és később is mindig arról a fiúról álmodozott, akit elsodort tőle az élet. Nagyon örült neki, hogy így utólag mégis megkapta. Nem volt már neki fontos, hogy nem az a szépfiú volt, mint aki álmaiban megjelent előtte. Jó volt neki így is. Neki a szerelmük volt a legfontosabb kincs a világon.
És mi lenne ennél fontosabb?
-Nem kell két lábbal törpölni a földön, a boldogság szárnyakat ad az embernek! -gondolta és mosolyogva várta a csodálatos másnapot...

.

Kedves olvasó, a cikket Orsolya stílusa, írásai ihlették, az ő engedélyével... játékból...
Ígértet kaptam, hogy kapok hasonlót, Pinokkiósat Orsolyától!
Várom:-)

A cikket írta: Pinokkió

14 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. október 3. 12:30
Pinokkió! Felettébb jól sikerült nem igaz? Kérem a tükrömet.....Szép napot Orsolya
2010. október 3. 06:44

megtekintés Válasz erre: BanMagdi - 2010. október 2. 20:32

Pinokkió!
Nyugodtan elkezdhetsz szerelmes regényeket írni! Hidd el sikered lenne.Üdv Magdi

Magdi

Ne hagyjuk, hogy a Pinokkió vadulni kezdjen, és szerelmes regényeket írjon.
De, van egy érzésem, hogy ez az írás sem arról szól, amit leírt.
Csak figyeld egy picit a stílust.
Tamás
2010. október 3. 06:41

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. október 2. 22:33

Azért bevallom, nem ez az én igaz világom;-)
Remélem nem keserítek el senkit, nem lesz buszmegálló 2.
Puszi: Pinokkió


Pedig vinnék, mint a cukrot... :-(

Kedves Pinokkió

Tudok olyan helyet, ahol az ilyen cikkért ölik egymást az emberek. Ez esetben bizonyára te lennél az egymás. :-)
Tamás
2010. október 2. 22:33

megtekintés Válasz erre: BanMagdi - 2010. október 2. 20:32

Pinokkió!
Nyugodtan elkezdhetsz szerelmes regényeket írni! Hidd el sikered lenne.Üdv Magdi

Azért bevallom, nem ez az én igaz világom;-)
Remélem nem keserítek el senkit, nem lesz buszmegálló 2.
Puszi: Pinokkió


Pedig vinnék, mint a cukrot... :-(
2010. október 2. 20:32
Pinokkió!
Nyugodtan elkezdhetsz szerelmes regényeket írni! Hidd el sikered lenne.Üdv Magdi
2010. október 2. 17:03
Pinokkió! A jobbaktól csak tanulni lehet, főleg úgy ha sokat olvasunk, nem kapkodunk, átgondoljuk, amit papírra vetünk, s próbáljuk a megtanultakat alkalmazni, így lehet haladni és fejlődni! igazad van tőled az elismerés megtisztelő és továbbra is igyekszem! Köszönöm! Szép délutánt Orsolya
2010. október 2. 16:50

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. október 2. 09:56

Pinokkió! Vettem az adást....! Orsolya

Orsolya, ez egy folyamat. Úgy lehet fejlődni, ha figyel az ember a tanácsokra. Te pedig figyelsz és fejlődsz! Örülök!
Puszi: Pinokkió
2010. október 2. 09:56
Pinokkió! Vettem az adást....! Orsolya
2010. október 2. 09:41

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. október 2. 08:36

Szia Pinokkió! Köszi a bizalmat, de még várhatsz rá picit, amúgy nyugdíjba mentem, keressetek a rokkantak házába, ja ha meg vagyok kérem a járókeretemet! Nagyon brilliáns írás, csak az a kis plussz a végén picit túlzás a képességeimet értve....Szép napot Orsolya

"Kicsit" pedig "túlírtam" a kedvedért, de te majd ne tedd az én kedvemért;-) !
Puszi: Pinokkió
2010. október 2. 08:36
Szia Pinokkió! Köszi a bizalmat, de még várhatsz rá picit, amúgy nyugdíjba mentem, keressetek a rokkantak házába, ja ha meg vagyok kérem a járókeretemet! Nagyon brilliáns írás, csak az a kis plussz a végén picit túlzás a képességeimet értve....Szép napot Orsolya
2010. október 2. 07:25
Szia Pinokkió! Őrült jó az írásod. Imádom!!!!!!!! !!!!!! Puszi: Monic
 
2010. október 2. 00:54
Juj, te világnagy huncutságraktár, Pinokkió!
Nagyon édes írás.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: