újabb események régebbi események további események
18:56
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
17:57
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
17:49
Ilona új cikket töltött fel
17:42
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
17:38
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:52
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
16:35
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
12:43
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
12:37
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
07:47
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
20:31
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
19:09
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
19:02
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
16:50
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
08:02
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
07:49
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
23:09
Yolla módosította a cikkét
23:04
Yolla új cikket töltött fel
18:11
Black Ice új cikket töltött fel
15:34
emillio új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez

43 évesen már késő boldognak lenni?

2010. május 12. - Látogatók száma: 599

43 éves vagyok, elfogadható anyagiak közt. Férjem 55 éves, 12 év a köztünk lévő korkülönbség. 2 lányom van, a nagyobbik már nem velünk él, a kisebbik még itthon lakik. Bár munkámból adódóan kevés a szabadidőm, de azt a keveset is magányosan töltöm el.

Sajnos az utóbbi években a házasságunk annyira elszürkült, ellaposodott, ugyanis férjemnek nagy szenvedélye a repülőmodellezés. Többet van a repülőivel mint velem, ha itthon is van, napok telnek el úgy, hogy nem tudunk miről beszélgetni.
Természetünk is, érdeklődési körünk is teljesen más, nincsenek közös programjaink.
Én alapjáraton is egy pörgős tipus vagyok, ő viszont csendes, nyugodt ember.
Igaz szerelmet - ami az ember életében csak egyszer, max. kétszer adódik - soha nem éreztem iránta. Tisztelem és becsülöm őt a jóságáért, de semmi több. Hozzá kell tennem, hogy soha nem csaltam meg senkivel!

Egyik olyan napomon amikor éppen nagyon magam alatt, és egyedül voltam, véletlenül rátaláltam egy internetes társkeresőre, és kíváncsiságtól vezérelve beregisztráltam. Gondoltam magamban, ismerkedni, barátkozni nem bűn, ezzel semmi olyat nem teszek, amit nem lenne szabad. És megismerkedtem valakivel! Jelenleg csak email-ezünk egymással, de úgy érzem, hogy menthetetlenül vonzódunk egymáshoz. Ő is családos ember, de boldogtalan és magányos, mint én. Lehet hogy ez erkölcsileg nem helyes - talán mások elítélnek ez miatt - de úgy érzem, hogy kaptam az élettől még egy esélyt, hogy megtapasztalhassam a boldogság érzetét. Nem akarok fejest ugorni, felelőtlen lépést tenni, de már többször is gondolkodtam azon, hogyha komolyra fordulna ez az ismeretség, mitévő legyek?
Tisztában vagyok azzal, hogy 2 évtizednyi házasságot nem lehet csak úgy máról holnapra felrúgni, de nem tudom hogy mi a helyes megoldás: boldogtalan, érzelmek nélküli házasságban élni, vagy bátorságot erőltetni magamra, és megtenni a megfelelő lépést a boldogság irányába.

A cikket írta: Polly

9 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. február 6. 08:56

megtekintés Válasz erre: Zsuka - 2011. június 7. 12:43

Kedves Maggoth!
Ne ítélkezz mások felett ilyen szigorúan szerintem, mert nem látsz bele az életükbe.
Én is társkereső oldalon ismerkedtem, és egyszer írt nekem egy 57 éves tisztes családapa.
Elmondta, hogy sosem szerette a feleségét, testvéries a kapcsolatuk mióta ismerik egymást, de mérnökként dolgoznak mindketten saját vállalkozásukban,és anyagilag kifizetődő a kapcsolat.
Otthon a világ legcsendesebb férfija, mondhatni papucs,akit csak a motorcsónak modellek érdekelnek, és elég sok időt szentel a "hobbijának".
Legalábbis a felesége így tudja, de, hogy valójában mi a hobbija, arról sejtelme sincs.
A csendes, nyugodt, művelt úriember a nejével közösen szerzett vagyont fiatal nőkre költi, nem motorcsónak modellekre.
Illetve fiatal nők igényeinek kielégítésére, mert ugye azzal tisztában van ő is, hogy 57 éves férfivel fiatal nő maximum a pénze miatt áll szóba.
Ajánlatot kaptam tőle, miszerint, ha a szeretője leszek hetente egy alkalommal, és ugyanilyen rendszerességgel küldök akt fotókat neki, úgy ő azt havi 150 ezer forinttal fogja honorálni, mivel tudja, hogy egyedülálló anyaként nevelem a fiamat.
Megköszöntem, és elutasítottam.
Ez a férfi lehetett volna akár ennek a 43 éves hölgynek is a férje...

Szia Zsuka!
Bocs a késői reagálásért,de...
Az idősödő ffiról írt veleményed késztetett írásra.
Engem már szetettek szerelemmel,pedig pénzem,emlitésre sem mélto.
Lehetnek egy ffinek komolyabb szetethető értékei.
Talán ha a szebbik nem tagjai azokat (is) keresnék bennünk,kevesebb könny termelődne bájos szemeitekben.
Bocsika.
 
2012. december 11. 07:06
Szia Polly!

Ha nem mész tovább, csak maradsz az ,,internetes játéknál", az még fel is frissítheti a kapcsolatodat.
De ne csinálj őrültséget! Nem éri meg, mert jöhet a ,,két szék között a pad alatt" formáció!

pusz
Juli
2011. szeptember 9. 06:42
Kedves Polly, a boldogság sokkal több, mint egy farok a lyukban.
2011. július 24. 13:12

megtekintés Válasz erre:   - 2011. június 7. 18:33

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

Enyhe irónia...Nem nem így volt.Egyedülálló vagyok, és társat keresek.Mindezt teszem egy társkereső oldalon (Istenem, elismerem ez bűn), ahol már két levélváltás után rátért a lényegre a bácsi.:)
A leveledből levontam a konzekvenciát, te egy előítéletes ember vagy, az ilyenek szerint a szőke nő nem csak hülye, de k...a is, és kizárólag ezért keveredik ilyen helyzetekbe.:S
És valóban nem a férfiról szól a történet, de nem kell ártatlan "áldozatnak" beállítani, és főleg ne egy olyan pasi tegye ezt, mint a volt férjem, akivel hasonló cipőben jártunk, ugyanis azzal, akinek válaszoltam, 9 évig éltem együtt!
Have a nice day!
2011. június 9. 19:40
Kedves Polly!

Ez igen!!! Én mindig mondtam, hogy hallgattassék meg a másik fél is. Hát? Most itt van. Nem lehet vele vitatkozni. Mert mindaz, amit leírt Fredaszter egyáltalán nem támadó, az ő szemszögéből nézve még érthető is.

De mi szükség volt arra, hogy felfedje a valót? Mert addig, amíg nick néven fut itt egy történet bárki is lehet mögötte, nem törvényszerű, hogy az egész előélet egy slukkra tálalva legyen. Lehet azt apránként is adagolni. Én így tettem idáig.

Nehéz egy kívülállónak igazságot osztani, nem is próbálkoznék meg vele. A magam életébe sem mindig hagytam, hogy beleszóljanak. Aki nem ismeri, pláne.

Üdv.
Éva
2011. június 9. 17:52
Kedves Poly.
Vajon fel tetted-e magadnak a kérdést valaha, hogy az az ember akit nem szerettél, úgymond érdekből kerültél a jobbjára a biztos és aránylag jó megélhetés reményében, vajon ezek után amiket itt leírtál, hogy fog majd ezentúl gondolni rád? Ez a férfi az életét arra szentelte, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsa a szeretteinek, hogy ne a nélkülözés és a nyomor legyen a főszereplő. Kedves Poly amikor a férjed megismert te egy szükséglakásban tengetted az életed 2.5 éves kislányoddal, és a barátnőddel.Bár jól megvoltatok, az anyagi gondok voltak a fő problémák. Emlékezz vissza, fizetésnap után pár nappal már nem volt pénzetek, mert apádék elvették egy részét, mert az "öreg" nem dolgozott, de az alkoholt azt nagyon szerette. Az első férjedet elzavartad, mert ivott és szerette a laza erkölcsű nőket. Nagyon helyesen tetted, mert én magam sem szeretem az alkoholistákat. Próbáltad úgy felfogni a dolgokat, hogy könnyebb legyen az életed, és kikapcsolódj a mindennapok gondjaiból, bajaiból, és eljártatok szórakozni. Ez nagyon jó dolog volt, mert egy kicsit feltöltődtél, jobban ment ezáltal a hétköznapi életed. Bár akkor még volt sok munkahely, sőt aki nem dolgozott KMK miatt "lecsukták. Nos, ennyit a múltról, ami már elmúlt a maga jó és rossz oldalával együtt. Marad a jelen maga, a puszta valóság. Miután a "szüleid" nem fordítottak gondot a taníttatásodra, maradt számodra a betanított munka, amire a nagytőkének szüksége van. Tudom, nagyon nehéz feladat, de az élethez, a talpon maradáshoz sajnos ma ez szükségeltetik. Képzeld el mindezt munka, jövedelem, fedél, és társ nélkül. Ugye, hogy katasztrófális? Bár a társ nem minden tekintetben megfelő neked, miért nem jelezted már korábban? Úgy gondolom ez eléggé Tisztességtelen játék, Olyan mintha vennék agy barby- bababát, és évek múlva

visszavinném azzal az ürüggyel, hogy nem tetszik a babám szemének a színe. Az tény, hogy nem vagyok egy szószátyár, de 20 évig jó voltam, sikeresen felneveltük a gyerekeket, mostmár ki lehet dobni a kukába? Hogy működik ez a szemlélet? Nem vesszük figyelembe a jó oldalát egy embernek, csak a rosszakat emeljük ki. Mindenért mást hibáztatunk, és közben elfelejtjük a saját vétkeinket? Azt hittem, miután a gyerekek kirepülnek jobb lessz az életünk, de bejelentetted, hogy én egy érzelmi nulla vagyok, és éljünk nyitott házasságban, a költségeket megfelezzük, közös fedél lessz felettünk, én menjek jobbra, te pedig mész ballra. Elfogadtam a kihívást, de mára kiderült, hogy a költségek 2/3 része rám esik, elnézek a dolgok felett mert élni kell, és ki tudom fizetni, mert 37 éve ez az első munkahelyem, és megbecsülnek a kollégáim, elismerik a munkámat a főnőkeim. De meddig fog ez működni, ki fogja megúnni hamarább, egyáltalán nem látom az út végét, hova vezet ez az út? Nekem nincs kedvem és energiám Új kapcsolatokat keresni, én nem fogok a virtuális kapcsolatok világába belekóstolni, mert az nem vezet sehova, csak elmélyíti a csalódást és az elkeseredettséget. Lásd Polly amerikai zsoldoskatona történetét. Az az ember aki azt a topikot felrakta az internetre egy csaló, aki ha megkapta volna a 950 dolcsit, eltűnt volna mint szürke szamár a ködben a pénzel együtt. Ki az a nő aki pár sor nyálas dumáért ad 950 dollárt egy teljesen vad-idegen akárkinek? Lám akad egy pár. De hát nem vagyunk egyformák, és ebben ez a jó..?? Valójában a valósággal kellene szembenézni, a tényleges mindennapokban. Belegondolva az elmúlt időkbe, Polly sokat volt és van egyedül, mert felváltva jártunk és járunk dolgozni, így hát keveset vagyunk otthon egyszerre mind a ketten. A közös otthonlét mára bizony már nyomasztólag hat mindkettőnkre. Sajnos elég nagy probléma, hogy a munkahelyi problémákat mindíg magával hozza, és akkor elszabadul a pokol, nekem nem sikerült erről lebeszélnem soha, és már nem is cselekszem ilyet, mert csak szalmát teszek a tűzre vele. Polly igen temperamentumos, és igen sokszor nyomdafestéket nem tűrő kifejezések hagyják el a kis szájacskáját.
Maradtam Tisztelettel: Polly férje.
2011. június 9. 11:24

megtekintés Válasz erre: Polly - 2011. június 9. 10:49

Kedves Maggoth!
Könnyű mások felett ítélkezni úgy, hogy nem látsz a kulisszák mögé. Ajánlom kedves figyelmedbe két írásomat: Soha semmit nem kaptam a szüleimtől valamint a Különös házasság című cikkemet. Ha mindkettőt figyelmesen végigolvasod, talán megérted, hogy annak idején miért döntöttem így!

Rendben, egyébként nem ítélkeztem, csak a saját szubjektív véleményemet mondtam el. De lám, azért azt te is beismered, hogy a múltbéli döntéseid vezettek a jelenlegi helyzethez.
2011. június 9. 10:49

megtekintés Válasz erre: Maggoth - 2011. június 7. 08:45

Őszinte leszek, nem értem a nőket. Hozzámennek szerelem nélkül tíz évvel idősebb, csendes férfiakhoz aztán tíz-húsz év elteltével rádöbbennek, mennyire boldogtalanok, holott mindez a saját döntésük következménye. Apa megöregedett, már inkább csak a repülőgépmodellek érdeklik, de így persze már unalmas, és szürke, mehet a levesbe. Régen jó volt minden nyugodtságával meg azzal az egzisztenciával együtt, amit biztosított, de most az ő ideje lejárt.
Lehet ez így túl sarkított és markáns vélemény, de sokfelé látom ezt a trendet, és mindenki azzal jön, hogy hát ő is megérdemli a boldogságot. Persze, ez így van, de akkor menjen hozzá korban és mentalitásában hozzáillő emberhez. Olyanhoz, aki húsz évvel később is ugyanolyan jó lesz, és lehetőleg olyanhoz, aki iránt szerelmet érez. Akkor nem kell két évtizeddel később az interneten keresgélni, mindenféle kétes kapcsolatokat.
Bocsánat, ha ez netán rosszul esik, de én hiszek benne, hogy a saját döntéseinknek köszönhetjük, hogy boldogok leszünk-e vagy sem, azaz mindenki a maga sorsának kovácsa, és azt kapja az élettől, amit megérdemel...

Kedves Maggoth!
Könnyű mások felett ítélkezni úgy, hogy nem látsz a kulisszák mögé. Ajánlom kedves figyelmedbe két írásomat: Soha semmit nem kaptam a szüleimtől valamint a Különös házasság című cikkemet. Ha mindkettőt figyelmesen végigolvasod, talán megérted, hogy annak idején miért döntöttem így!
2011. június 7. 18:33

megtekintés Válasz erre: Zsuka - 2011. június 7. 12:43

Kedves Maggoth!
Ne ítélkezz mások felett ilyen szigorúan szerintem, mert nem látsz bele az életükbe.
Én is társkereső oldalon ismerkedtem, és egyszer írt nekem egy 57 éves tisztes családapa.
Elmondta, hogy sosem szerette a feleségét, testvéries a kapcsolatuk mióta ismerik egymást, de mérnökként dolgoznak mindketten saját vállalkozásukban,és anyagilag kifizetődő a kapcsolat.
Otthon a világ legcsendesebb férfija, mondhatni papucs,akit csak a motorcsónak modellek érdekelnek, és elég sok időt szentel a "hobbijának".
Legalábbis a felesége így tudja, de, hogy valójában mi a hobbija, arról sejtelme sincs.
A csendes, nyugodt, művelt úriember a nejével közösen szerzett vagyont fiatal nőkre költi, nem motorcsónak modellekre.
Illetve fiatal nők igényeinek kielégítésére, mert ugye azzal tisztában van ő is, hogy 57 éves férfivel fiatal nő maximum a pénze miatt áll szóba.
Ajánlatot kaptam tőle, miszerint, ha a szeretője leszek hetente egy alkalommal, és ugyanilyen rendszerességgel küldök akt fotókat neki, úgy ő azt havi 150 ezer forinttal fogja honorálni, mivel tudja, hogy egyedülálló anyaként nevelem a fiamat.
Megköszöntem, és elutasítottam.
Ez a férfi lehetett volna akár ennek a 43 éves hölgynek is a férje...

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
2011. június 7. 12:43
Kedves Maggoth!
Ne ítélkezz mások felett ilyen szigorúan szerintem, mert nem látsz bele az életükbe.
Én is társkereső oldalon ismerkedtem, és egyszer írt nekem egy 57 éves tisztes családapa.
Elmondta, hogy sosem szerette a feleségét, testvéries a kapcsolatuk mióta ismerik egymást, de mérnökként dolgoznak mindketten saját vállalkozásukban,és anyagilag kifizetődő a kapcsolat.
Otthon a világ legcsendesebb férfija, mondhatni papucs,akit csak a motorcsónak modellek érdekelnek, és elég sok időt szentel a "hobbijának".
Legalábbis a felesége így tudja, de, hogy valójában mi a hobbija, arról sejtelme sincs.
A csendes, nyugodt, művelt úriember a nejével közösen szerzett vagyont fiatal nőkre költi, nem motorcsónak modellekre.
Illetve fiatal nők igényeinek kielégítésére, mert ugye azzal tisztában van ő is, hogy 57 éves férfivel fiatal nő maximum a pénze miatt áll szóba.
Ajánlatot kaptam tőle, miszerint, ha a szeretője leszek hetente egy alkalommal, és ugyanilyen rendszerességgel küldök akt fotókat neki, úgy ő azt havi 150 ezer forinttal fogja honorálni, mivel tudja, hogy egyedülálló anyaként nevelem a fiamat.
Megköszöntem, és elutasítottam.
Ez a férfi lehetett volna akár ennek a 43 éves hölgynek is a férje...
 
2011. június 7. 09:38
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
2011. június 7. 08:45
Őszinte leszek, nem értem a nőket. Hozzámennek szerelem nélkül tíz évvel idősebb, csendes férfiakhoz aztán tíz-húsz év elteltével rádöbbennek, mennyire boldogtalanok, holott mindez a saját döntésük következménye. Apa megöregedett, már inkább csak a repülőgépmodellek érdeklik, de így persze már unalmas, és szürke, mehet a levesbe. Régen jó volt minden nyugodtságával meg azzal az egzisztenciával együtt, amit biztosított, de most az ő ideje lejárt.
Lehet ez így túl sarkított és markáns vélemény, de sokfelé látom ezt a trendet, és mindenki azzal jön, hogy hát ő is megérdemli a boldogságot. Persze, ez így van, de akkor menjen hozzá korban és mentalitásában hozzáillő emberhez. Olyanhoz, aki húsz évvel később is ugyanolyan jó lesz, és lehetőleg olyanhoz, aki iránt szerelmet érez. Akkor nem kell két évtizeddel később az interneten keresgélni, mindenféle kétes kapcsolatokat.
Bocsánat, ha ez netán rosszul esik, de én hiszek benne, hogy a saját döntéseinknek köszönhetjük, hogy boldogok leszünk-e vagy sem, azaz mindenki a maga sorsának kovácsa, és azt kapja az élettől, amit megérdemel...
2011. március 9. 11:13
Hát.... Olvastunk már különböző véleményeket. Kétség kívül nagyon szép dolog az erény és a hűség, de ha ez nem adja meg azt a boldogságot amire vágysz, akkor nem vagy boldog.
Nem kell feltétlenül felrúgni a 20 év házasságot, de add meg magadnak az esélyt, hogy boldog lehess. Mivel a partnered is házasságban él, valószínűleg Ő sem akarja azt felrúgni. Meg van a varázsa egy diszkrét kapcsolatnak is, amiben megtapasztalhatod a szerelem mámoros gyönyörét. Soha sem késő, szurkolok Neked!
Kíváncsi vagyok a folytatásra.
2011. február 10. 20:44
Nem gondolod , hogy Te vagy a kevésbé jó lovas ?
Azzal , hogy másik lovon ülsz nyeregben,attól még nem változik a helyzeted!
Neked miért nincs hasonló "szenvedélyed" ?
A boldogság forrása nem a másik ember, hanem önmagunk vagyunk annak forrásai!
2010. október 6. 22:15
Polly! Én arra vagyok kíváncsi, mi lett a folytatás?
Megírod?
2010. augusztus 9. 11:24
Nem !Nem értek egyet ! Azokkal akik azt mondják hogy ó ,leéltem vele az életem jó ahogy van.
Nem !
Mindenkinek joga van!!!!!!!!!!!!!
A boldogságra !
Akár hány éves is.............
Együtt érzek veled.
Kitartás.
2010. augusztus 3. 15:20
Én is 43 éves vagyok,de rengeteg csalódás után még hiszek abban,hogy megtalálom az igazit.
2010. július 25. 10:57
nem az életkor mondja meg, hogy lehetünk-e még szerelmesek vagy sem

kitartás
majd eljön

:)
2010. július 14. 20:03
Ha csalódások sorozatával akarod szórakoztatóbbá tenni az életed, akkor a netes párkeresés a legjobb módszer. A regisztrált férfiak, akik korban hozzád illenek, rendszerint csak egy kérészéletű háromszög harmadik szögét keresik a neten és a kényelmes, minden vagyonukat tartalmazó házasságukból eszük ágában sincs kilépni. Ha megalázó találkozásokra vágysz, rajta! Azok a férfiak, akik véletlenül mégis társat keresnek és nincs valami bibijük, azok a saját környezetükben is elkelnek rekord gyorsasággal, nem szorulnak rá a netre. Az üres fecsegésre, amit egy ilyen ismeretség adhat, nem érdemes pazarolni az időd. Előbb a saját környezetedben próbálj hódítani, ha ott tudsz eredményesen flörtölni, akkor alkalmas vagy még a boldogságra. Becsüld többre az eddigi közös életeteket a férjeddel, mert annál többet sehol nem kaphatsz és örülj, h nem özvegy vagy elvált vagy szingli vagy, akik kénytelenek mindenféle rongy embernek, akik szépeket tudnak mondani, kitenni magadat.
2010. június 15. 21:12
Drága Polly! Csak ezt ne!
Én inkább azt tanácsolnám, hogy beszélj a férjeddel. Az interneten szerzett kapcsolat veszélyes. A számítógép másik oldalán mindenki azt mond magáról amit akar. Magányos??? Vigyázz mert az egész eddig felépített életedet teszed tönkre egy perc alatt. Annyi mindent lehet csinálni unatkozás helyett!!! Csak ezt ne!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: