Szomorú vasárnap
Látogatók száma: 342
Kegyetlen, tüzet okádó sárkányként égette el tollával áldozatai eleven húsát... Szíven szúrta őket és várta, hogy kivérezzenek... Az áldozatok a betűk dallamától megrészegülten, önként álltak a pokol kénes tüzébe.
Az író még utoljára odavetett egy remekbe szabott metaforát: "két egymást ölelő sebzett galambként zuhan lelkünk a mélységek tengerébe" - és csettintett.
- Na ez jó lesz. Csak pont annyi, amennyi Olgának most kell. Azt hiszem ezzel a nővel is végeztem - mondta kicsit szomorúan a monitorára pillantva. Két és fél hónap volt..., megint vasárnap lett vége... Egy "vérző szív" animáció indult el a képernyőn, majd a chat ablak bezáródott.
- Nekem ez olyan nehéz... - gondolta lelke sötét kútjába nézve; és feltűzte a képet a parafatáblára a többiek mellé.
Az írói pályafutásának tizennyolcadik áldozata készült épp életének utolsó csepp mérgét meginni. Szerelmes volt. Gondolkodás nélkül cselekedett. Olga szerelmes volt. Olga nagyon szerelmes volt. Olga egy elhagyott, megcsalt, megalázott feleség volt, aki az utolsó szalmaszálként kapaszkodott az íróba. Az író tudta ezt. Kereste az elesett áldozatokat, és Olgában meg is találta azt.
Tizennyolc fotó. Ennyi maradt meg belőlük. Meg a levelezéseik a winchesteren. Olyan levelezések, amik egytől-egyig mások voltak. Az író kihívásnak érezte, a halál kihívásának, hogy mindig mást írjon, mindig máshogy ölje meg szerelmeit. Most a romantikus énjével gyilkolt.
***
A mosdó fölé hajolt, megnyitotta a csapot, kezével kiöblítette a száját, és kiköpte amit érzett.
A fehérköpenyes nő leült a férfival szemben, egy nagy mappát helyezett az asztalra, és kinyitotta azt. Ránézett a szemben ülőre - hol a férfire, hol a papírjaira pillantott -, majd erőt vett magán, és megszólalt.
- Sándor, tudja ön mit tett? Mivel vádolják? - kérdezte a hányás ízétől keserű undorral.
A férfi nem válaszolt, csak mélyen a nő szemébe nézett. A doktornő szánalommal nézett rá vissza.
- Mit akar ez? - gondolta magában. Szerencsétlen. Tudná hogy utálom...
Talán percek teltek el. Csendes feszült percek. A férfi egyre jobban ráhangolódott a nő gondolataira. A falióra ütemesen számolta fogaskerekeit. Az óra járásának hangját hirtelen egy légy zümmögése zavarta meg. A légy a férfi homlokára szállt. Az nem hessentette el, mozdulatlanul tűrte a hívatlan vendégének molesztáló sétáját. Megint csak az óra ketyegése hallatszott. A idő múlása helyett a szemben ülők most a legyet figyelték. A férfi érzéseivel, a nő szemével követte a fekete kis pöttyet.
- Hol vagyok, miért árulom el a titkaimat? - képek pörögtek ki az agyából. Miért nem zavarja már el? Már idegesít! Idegesít ez a férfi! Zavar ahogy néz.
Amikor a légy végre elszállt, a doktornő megkönnyebbülten sóhajtott fel. A kínos csendet ismét ő törte meg.
- Önt tizenkilenc nő öngyilkosságra való felbujtásával vádolják.
- Még csak tizennyolc - mondta a férfi halálos nyugalommal.
A doktornő nem javította ki, tovább kérdezett.
- Szeretne valamit mondani nekem? Miért tette ezeket?
A férfi elmosolyodott.
- Hölgyem, ön ezt pontosan tudja.
- Klári - mondta a nő, és ő maga sem értette, hogy hirtelen miért kezdett bizalmaskodni a férfival. Megőrültem? - gondolta zavartan. Ez a férfi egy sorozatgyilkos, hánynom kellene tőle.
- Klára, ön körülbelül már öt perce megkapta, amiért idejött.
A nő mély levegőt vett, és folytatta.
- Sándor, ön beteg. Én most azért vagyok itt, hogy az ön állapotát megvizsgáljam. Ha kiderül a zavart elmeállapota, akkor zártintézeti kezelésekre fogják önt utalni.
- Nem - mondta sejtelmesen a férfi. Nem vagyok elmebeteg.
- Ön tizennyolc fiatal nőt kergetett a halálba. Mi ez, ha nem elmebetegség? - kérdezte Klári, és a kérdésével egy villanás alatt visszatért az utálata is.
- Én nem kértem soha senkit, hogy végezzen magával.
- De az írásai gyilkoltak... - komorodott el a doktornő.
- Kaphatok egy papírt és egy tollat? Segítek önnek is!
A nő értetlenül nézett a férfire. Majd odatolt elé egy üres A4-es lapot és egy golyóstollat. A férfi írni kezdett. A nő figyelte. Megint enyhülést érzett az író iránt.
- Talán mégsem őrült?
Egyszer csak felé fordult a lap. Klári lenézett az írásra.
- Most ne! Vasárnap este olvassa el kedves Klára! - a papír felé nyúlt, és lefordította.
***
Klári vasárnap este nyolckor vette elő a férfi levelét...
"Kedves Klára! Én az ön fejében jártam. Ha akarja, akkor most bizonyítékul elmondom, mire gondolt, miközben csak hallgattunk, és semmi nem történt."
Az írás határozott, de mégis szép, lendületes vonalvezetésű volt. A betűk gondosan kapcsolódtak egymáshoz. Precízen minden a helyén volt. Az írásjelek kissé meg voltak nyomva, nyomatékot adva a mondatok végének.
"Eszébe jutott, hogy én egy alávaló szemét sorozatgyilkos vagyok, aki nem érdemli meg, hogy ön segítsen nekem azzal, hogy idiótának nyilvánít."
Klári gondolkodott.
- Igen ezek jutottak eszembe, de ezt nem volt nehéz kitalálni.
"Önnek az jutott még az eszébe, hogy nyolcszázhetvenhárom évre kellene engem lecsukni, majd megenyhült, és ezt kerek háromszázra csökkentette."
Klári megremegett. Ez lehetetlen. Pontosan.
...És átszellemülten olvasta tovább a férfi levelét.
***
Vasárnap este volt.
Az új parafatáblájára elsőre egy negyvenhárom éves házas férfi került.
- Két és fél hónap volt... - mondta magának. A mosdó fölé hajolt, megnyitotta a csapot, kezével kiöblítette a száját, és kiköpte amit érzett.
***
Anticasanova
Ha kellene, tudnék kedves lenni
ha kellene, tudnék virágokat szedni
ha kellene, mindenki nékem sírna
vállam puha, édes párnád volna.
Ha kellene, rózsafűzért szólnék
ha kellene, szépet is dalolnék
ha kellene, csak is udvarolnék
de a szívem soha el nem vennéd...
Mert szépet tenni tudnék
de akkor is hazudnék
lelkem minden szegletében
magamtól undorodnék.
.
A "Szomorú vasárnap" c. film letölthető:
1. rész: http://stagevu.com/video/kbpijhgqchnz
2. rész: http://stagevu.com/video/efwiakhlkztc
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez nálam egy telitalálatos (libabőrös). Nagyon tetszett. A stílus, a háttér, mondanivaló.....úgy ahogy van. S érdekes módon már az elején volt egy déjá vu érzésem. Azt hiszem ismerek, ismertem egy talán ilyen férfit.
Köszönöm, üdv: Zsizsik
Válasz erre: Pinokkió
Köszönöm Ági, jó volt itt látni ismét:-)))
Puszi,
Pinokkió
Válasz erre: Áné Ági
KEDVES Pinokkió!!!!!!!! IGEN, a szó öl, vagy megment!!!!!!! Remek írás!!!
Szeretettel: Ági :)))
Puszi,
Pinokkió
Szeretettel: Ági :)))
Válasz erre: Pumukli56
Nagyon jó.
Üdv,
Pinokkió
Válasz erre: lilahold
Nagyon tetszik az írás, kifejezetten közel áll hozzám témájánál, jellegénél fogva és hozzáteszem kedvenc filmem a már említett Psycho, annak mind a 4 része és minden hasonló jellegű alkotás, ami a lélek mélységeit mutatja meg. Egyértelműen kijelenteni, hogy ilyen NINCS bizonyos korlátokon belül megállja a helyét, de azon túl.......................ugye nincs NINCS? :)
Köszönöm a látogatásodat!
Remélem megérte idecsalnom téged.
Üdv,
Pinokkió
Válasz erre:
Hatással volt rám az írás, ahogyan a film is. Van benne spiritusz.
Köszönöm, hogy olvastál, és hogy átélted az írásom. De még fontosabb, hogy a tanulságot vond le: a toll fegyver... , ezzel mi férfiak hajlamosak vagyunk élni és visszaélni. Ti pedig, vagy "bedőltök" nekünk, vagy "megöltök" minket. Most gyilkoltatok...
Üdv,
Pinokkió
Válasz erre:
Szia Pinokkió!
Természetesen tetszett az írásod.
Ami tény, félelmetes hatalom van egy jó író tollában.
Tamás
Nem lett volna természetes, de próbálkoztam tetszetőset írni neked;-) Gondoltam, végig bizonytalanságban tartalak... és a végén megfordítom a toll végét.
...Ők meg néha nem tudják, és sokszor összekeverik az írót az írással.
Erre szerettem volna felhívni a figyelmet. De úgyis tudod:-)
(zárójelben jegyzem meg: semmi esélyem)
Üdv,
Pinokkió
Válasz erre: férj
mese, felnőtteknek
Igazad van, ez egy fantázia szülte mese.
Köszi, hogy olvastál!
Üdv, Pinokkió
Természetesen tetszett az írásod.
Ami tény, félelmetes hatalom van egy jó író tollában.
Tamás
Válasz erre: zsoltne.eva
Hát persze, hogy nincs ilyen! :-)
Akkor ez csak egy mese..., olvassátok így:-)
Üdv,
Pinokkió
(tanmese)
Válasz erre: Pinokkió
Kicsit ez, kicsit az, kicsit amaz, hisz a valóban ilyen NINCS!
Ugye lányok? ;-)
Én is mindig összeeszkábálom a figurákat, kivéve, ha nem. :)
Válasz erre: Pinokkió
Kicsit ez, kicsit az, kicsit amaz, hisz a valóban ilyen NINCS!
Ugye lányok? ;-)
Válasz erre:
Igen szuggesszív a pasi, kiről mintáztad a figurát? :))))
Ugye lányok? ;-)
Válasz erre: Pinokkió
Igen, a dokinő;-)
Válasz erre:
Szia Pinokkió!
Ez egy igen remekül sikerült írás Tőled! Én bizony filmet csinálnék belőle, valami más címmel.
Puszi,
Ada
Ui.: 6 csillag.
Igen, kb. 200-szor átírtam, főleg a párbeszédes részt.
Film már lett, ezzel a címmel, nézd meg és ne ugorj utána a Dunába!
Köszi a hsz-t.
Üdv,
Pinokkió
Az imént 201.; a nő, doktornő, Klári és semleges megszólítás keverését raktam helyre. Ilyenért kell szólni, ha rossz pl!