újabb események régebbi események további események
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:32
Portablexnu regisztrált a weboldalra
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel

Szomorú vasárnap

2011. május 26. - Látogatók száma: 330

Kegyetlen, tüzet okádó sárkányként égette el tollával áldozatai eleven húsát... Szíven szúrta őket és várta, hogy kivérezzenek... Az áldozatok a betűk dallamától megrészegülten, önként álltak a pokol kénes tüzébe.

Az író még utoljára odavetett egy remekbe szabott metaforát: "két egymást ölelő sebzett galambként zuhan lelkünk a mélységek tengerébe" - és csettintett.
- Na ez jó lesz. Csak pont annyi, amennyi Olgának most kell. Azt hiszem ezzel a nővel is végeztem - mondta kicsit szomorúan a monitorára pillantva. Két és fél hónap volt..., megint vasárnap lett vége... Egy "vérző szív" animáció indult el a képernyőn, majd a chat ablak bezáródott.
- Nekem ez olyan nehéz... - gondolta lelke sötét kútjába nézve; és feltűzte a képet a parafatáblára a többiek mellé.
Az írói pályafutásának tizennyolcadik áldozata készült épp életének utolsó csepp mérgét meginni. Szerelmes volt. Gondolkodás nélkül cselekedett. Olga szerelmes volt. Olga nagyon szerelmes volt. Olga egy elhagyott, megcsalt, megalázott feleség volt, aki az utolsó szalmaszálként kapaszkodott az íróba. Az író tudta ezt. Kereste az elesett áldozatokat, és Olgában meg is találta azt.
Tizennyolc fotó. Ennyi maradt meg belőlük. Meg a levelezéseik a winchesteren. Olyan levelezések, amik egytől-egyig mások voltak. Az író kihívásnak érezte, a halál kihívásának, hogy mindig mást írjon, mindig máshogy ölje meg szerelmeit. Most a romantikus énjével gyilkolt.

***
A mosdó fölé hajolt, megnyitotta a csapot, kezével kiöblítette a száját, és kiköpte amit érzett.

A fehérköpenyes nő leült a férfival szemben, egy nagy mappát helyezett az asztalra, és kinyitotta azt. Ránézett a szemben ülőre - hol a férfire, hol a papírjaira pillantott -, majd erőt vett magán, és megszólalt.
- Sándor, tudja ön mit tett? Mivel vádolják? - kérdezte a hányás ízétől keserű undorral.
A férfi nem válaszolt, csak mélyen a nő szemébe nézett. A doktornő szánalommal nézett rá vissza.
- Mit akar ez? - gondolta magában. Szerencsétlen. Tudná hogy utálom...

Talán percek teltek el. Csendes feszült percek. A férfi egyre jobban ráhangolódott a nő gondolataira. A falióra ütemesen számolta fogaskerekeit. Az óra járásának hangját hirtelen egy légy zümmögése zavarta meg. A légy a férfi homlokára szállt. Az nem hessentette el, mozdulatlanul tűrte a hívatlan vendégének molesztáló sétáját. Megint csak az óra ketyegése hallatszott. A idő múlása helyett a szemben ülők most a legyet figyelték. A férfi érzéseivel, a nő szemével követte a fekete kis pöttyet.
- Hol vagyok, miért árulom el a titkaimat? - képek pörögtek ki az agyából. Miért nem zavarja már el? Már idegesít! Idegesít ez a férfi! Zavar ahogy néz.

Amikor a légy végre elszállt, a doktornő megkönnyebbülten sóhajtott fel. A kínos csendet ismét ő törte meg.
- Önt tizenkilenc nő öngyilkosságra való felbujtásával vádolják.
- Még csak tizennyolc - mondta a férfi halálos nyugalommal.
A doktornő nem javította ki, tovább kérdezett.
- Szeretne valamit mondani nekem? Miért tette ezeket?
A férfi elmosolyodott.
- Hölgyem, ön ezt pontosan tudja.
- Klári - mondta a nő, és ő maga sem értette, hogy hirtelen miért kezdett bizalmaskodni a férfival. Megőrültem? - gondolta zavartan. Ez a férfi egy sorozatgyilkos, hánynom kellene tőle.
- Klára, ön körülbelül már öt perce megkapta, amiért idejött.
A nő mély levegőt vett, és folytatta.
- Sándor, ön beteg. Én most azért vagyok itt, hogy az ön állapotát megvizsgáljam. Ha kiderül a zavart elmeállapota, akkor zártintézeti kezelésekre fogják önt utalni.
- Nem - mondta sejtelmesen a férfi. Nem vagyok elmebeteg.
- Ön tizennyolc fiatal nőt kergetett a halálba. Mi ez, ha nem elmebetegség? - kérdezte Klári, és a kérdésével egy villanás alatt visszatért az utálata is.
- Én nem kértem soha senkit, hogy végezzen magával.
- De az írásai gyilkoltak... - komorodott el a doktornő.
- Kaphatok egy papírt és egy tollat? Segítek önnek is!
A nő értetlenül nézett a férfire. Majd odatolt elé egy üres A4-es lapot és egy golyóstollat. A férfi írni kezdett. A nő figyelte. Megint enyhülést érzett az író iránt.
- Talán mégsem őrült?
Egyszer csak felé fordult a lap. Klári lenézett az írásra.
- Most ne! Vasárnap este olvassa el kedves Klára! - a papír felé nyúlt, és lefordította.

***
Klári vasárnap este nyolckor vette elő a férfi levelét...
"Kedves Klára! Én az ön fejében jártam. Ha akarja, akkor most bizonyítékul elmondom, mire gondolt, miközben csak hallgattunk, és semmi nem történt."
Az írás határozott, de mégis szép, lendületes vonalvezetésű volt. A betűk gondosan kapcsolódtak egymáshoz. Precízen minden a helyén volt. Az írásjelek kissé meg voltak nyomva, nyomatékot adva a mondatok végének.
"Eszébe jutott, hogy én egy alávaló szemét sorozatgyilkos vagyok, aki nem érdemli meg, hogy ön segítsen nekem azzal, hogy idiótának nyilvánít."
Klári gondolkodott.
- Igen ezek jutottak eszembe, de ezt nem volt nehéz kitalálni.
"Önnek az jutott még az eszébe, hogy nyolcszázhetvenhárom évre kellene engem lecsukni, majd megenyhült, és ezt kerek háromszázra csökkentette."
Klári megremegett. Ez lehetetlen. Pontosan.
...És átszellemülten olvasta tovább a férfi levelét.

***
Vasárnap este volt.
Az új parafatáblájára elsőre egy negyvenhárom éves házas férfi került.
- Két és fél hónap volt... - mondta magának. A mosdó fölé hajolt, megnyitotta a csapot, kezével kiöblítette a száját, és kiköpte amit érzett.

***
Anticasanova

Ha kellene, tudnék kedves lenni
ha kellene, tudnék virágokat szedni
ha kellene, mindenki nékem sírna
vállam puha, édes párnád volna.

Ha kellene, rózsafűzért szólnék
ha kellene, szépet is dalolnék
ha kellene, csak is udvarolnék
de a szívem soha el nem vennéd...

Mert szépet tenni tudnék
de akkor is hazudnék
lelkem minden szegletében
magamtól undorodnék.


.

A "Szomorú vasárnap" c. film letölthető:
1. rész: http://stagevu.com/video/kbpijhgqchnz
2. rész: http://stagevu.com/video/efwiakhlkztc

A cikket írta: Pinokkió

18 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 
2011. május 26. 15:45
Szia Pinokkió!

Ez egy igen remekül sikerült írás Tőled! Én bizony filmet csinálnék belőle, valami más címmel.


Puszi,
Ada

Ui.: 6 csillag.
2011. május 26. 14:53

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2011. május 26. 14:08

Szia !


Nagyon klassz és valahol olyan fájdalmas is mint a film. Gratulálok.Üdv Éva

Szia Éva!
Tudod, most a film és ez valahol közös, és mégis üti egymást. A kettőn együtt gondoltam gondolkodtatni...
Üdv,
Pinokkió
2011. május 26. 14:51

megtekintés Válasz erre: Black Ice - 2011. május 26. 13:39

Szuper lett Pinokkió!

Nagyon tetszik a sztorid és a film nekem is hatalmas kedvencem.
(A filmből a világhírű rész megtalálható a feleségek.hu Videóink közt.)

Baráti üdv. Black Ice

Szia Black Ice!
Köszi! Van pár közös kedvencünk szerintem;-)
Üdv,
Pinokkió
2011. május 26. 14:50

megtekintés Válasz erre: Inga - 2011. május 26. 13:30

Kedves Pinokkió!

Hm..értem. Szeretem az "ilyen" írást.
Nálam ez 5+1.

Netán a Padlás-ban is te voltál a Lámpás? :)

Szép napot!

Inga

Szia Inga!
Néha elég csak itthon világítani, ettől is kikészül a környezetem. Lassan már villanyszámlát se kell fizetnünk...

Csak baráti világítást vállalok, vendégfellépéseken nem szívesen veszek rész.
(Arra már nem emlékszem, hogy a Gin vagy Aladin volt a haver?!)

Neked is szép napot:-)
Üdv,
Pinokkió
2011. május 26. 14:08
Szia !


Nagyon klassz és valahol olyan fájdalmas is mint a film. Gratulálok.Üdv Éva
2011. május 26. 13:39
Szuper lett Pinokkió!

Nagyon tetszik a sztorid és a film nekem is hatalmas kedvencem.
(A filmből a világhírű rész megtalálható a feleségek.hu Videóink közt.)

Baráti üdv. Black Ice
2011. május 26. 13:30
Kedves Pinokkió!

Hm..értem. Szeretem az "ilyen" írást.
Nálam ez 5+1.

Netán a Padlás-ban is te voltál a Lámpás? :)

Szép napot!

Inga
2011. május 26. 10:34
Nézzétek meg a filmet -Szomorú vasárnap-! Brutális!!! Nekem nagyon tetszett. Egyik kedvencem.
2011. május 26. 10:33

megtekintés Válasz erre: Petra - 2011. május 26. 10:19

Szia Pinokkió!

Jó lett az írásod, különösen a csavar a végén.

Nem tán önéletrajzi ihletésű a cikk?

Petra

Szia Petra!
Köszi.
Nincs otthon parafatáblám, ha erre gondolsz;-)
Üdv,
Pinokkió
2011. május 26. 10:32
Szia Pinokkó! Nem mondod, hogy lámpás voltál előző életedben? Na de a viccet félre téve, nagyon is valóságos az egész! kalapomat (ami nincs, de beszerzem) megemeltem! Nagyon - nagyon szép napot kívánok!

Orsolya
2011. május 26. 10:29

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. május 26. 10:17

Szia Pinokkió! Valóságpont is ment, s miért van nekem olyan érzésem, hogy rá akartál valamire világítani? Persze szerintem sikerült!

Üdvözlettel és szép napot neked! Orsolya

Szia Orsolya!
Mert én mindig lámpást szeretek játszani...
Az Aladin meg a Ginben is én voltam a lámpa;-)
Puszi,
Pinokkió
2011. május 26. 10:26

megtekintés Válasz erre: férj - 2011. május 26. 09:56

az öngyílkosság a legnagyobb hülyeség, amit ember elkövethet
az állatok ilyent nem tesznek

Szia Férj!
Igazad van..., bár néha átgondolva logikusnak tűnhetne (pl. eutanázia); az állat meg talán nem mérlegel.
De igen! Mindig van kiút! (Amikor meg nincs tűrjük, emelt fővel, amit sors ránk szabott...)
Üdv, Pinokkió
2011. május 26. 10:19
Szia Pinokkió!

Jó lett az írásod, különösen a csavar a végén.

Nem tán önéletrajzi ihletésű a cikk?

Petra
2011. május 26. 10:17
Szia Pinokkió! Valóságpont is ment, s miért van nekem olyan érzésem, hogy rá akartál valamire világítani? Persze szerintem sikerült!

Üdvözlettel és szép napot neked! Orsolya
2011. május 26. 09:56
az öngyílkosság a legnagyobb hülyeség, amit ember elkövethet
az állatok ilyent nem tesznek
2011. május 26. 09:47

megtekintés Válasz erre: - 2011. május 26. 09:13

Elnézést, valóban jobban ki kellett volna fejtenem a gondolatom. Ejzenstein találta ki amint Hitchcock is alkalmazott a Psycho-ban, a „kép nélküli képet”. (Csak én nevezem így.) Vagyis, nem mutatja a jelenetet, a néző mégis „látja”. A fürdőszoba jelenetnél nem látni mást, csak a kést tartó kezet, lefolyóba csorgó szennyezett vizet, függönybe kapaszkodó kezet, leszakadó függönyt. A néző mégis „látja” a brutális gyilkosságot.
Erre gondoltam, nem ijesztgetésre. :-)

Úgy látom, kijavítottad, amiket észrevettem.

Első olvasatra férfi-nő párbeszédre gondoltam, de másodjára olvasva skizofrén emberre gondolok, aki önmagával csevegett, és a kettős énjéből a nő kerekedett felül. Legalábbis erre utal a nő hányás utáni állapota, és hogy 19 áldozatról beszél. Úgy vélem, a második elgondolásom, téves, de jó ötlet lehet. :-)

Igen lehetett volna skizó, de akkor kicsit -minimálisan- bele kellene írni, azt hiszem. Bááár, ha úgy olvasod, akkor is jó szerintem.
De bevallom, nekem most egy valódi férfi-nő kapcsolat-átalakulás leírása volt a célom.
2011. május 26. 09:13

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. május 26. 08:51

Szia János!
Köszönöm a dicséretet. Figyelmeztetésnek szántam az írást, nem ijesztgetésnek;-)
Üdv,
Pinokkió


Az elütéseimet, ha megírod priviben, vagy akár itt, javítom; én hármat találtam, de ehhez béna vagyok, bevallom.

Elnézést, valóban jobban ki kellett volna fejtenem a gondolatom. Ejzenstein találta ki amint Hitchcock is alkalmazott a Psycho-ban, a „kép nélküli képet”. (Csak én nevezem így.) Vagyis, nem mutatja a jelenetet, a néző mégis „látja”. A fürdőszoba jelenetnél nem látni mást, csak a kést tartó kezet, lefolyóba csorgó szennyezett vizet, függönybe kapaszkodó kezet, leszakadó függönyt. A néző mégis „látja” a brutális gyilkosságot.
Erre gondoltam, nem ijesztgetésre. :-)

Úgy látom, kijavítottad, amiket észrevettem.

Első olvasatra férfi-nő párbeszédre gondoltam, de másodjára olvasva skizofrén emberre gondolok, aki önmagával csevegett, és a kettős énjéből a nő kerekedett felül. Legalábbis erre utal a nő hányás utáni állapota, és hogy 19 áldozatról beszél. Úgy vélem, a második elgondolásom, téves, de jó ötlet lehet. :-)
2011. május 26. 09:00

megtekintés Válasz erre: anubis - 2011. május 26. 08:54

Az együtt írt valóság.

Remek lett, kedves M.!
Puszi,

J.

Szia J!
Mindig van apropó, hogy írjak! Én nem szeretek csak úgy írni.
Amúgy köszi.
Puszi,
Pinokkió
2011. május 26. 08:54
Az együtt írt valóság.

Remek lett, kedves M.!
Puszi,

J.
2011. május 26. 08:53

megtekintés Válasz erre: KiralyCsilla1965 - 2011. május 26. 08:41

Kedves Pinokkió!
Elég ijesztő ennek az öngyilkolászásra hajlamosító írónak a története.
Remélem lecsukták legalább 100 évre! Nem szeretnék a csapdájába kerülni egy ilyen embernek, így hát inkább nem is chatelek írókkal! :-))
Az is lehet, hogy nem is az íróval van a baj, hanem a nőkkel!
Talán őket kellene lecsukni!
Sőt! Az is lehet, hogy az író az áldozat! Lecsapnak rá, de senki nem tudja miért! Boldog ettől a helyzettől, legyezgeti a hiúságát! Amikor meg már úgy érzi ez sok neki, szeretne kilépni ebből a helyzetből. Ekkor lesznek a támadókból áldozatok. Mert csalódtak, mert mégsem kellenek. Az hiszik, ők voltak egyedül, pedig rajtuk kívül még volt 18, vagy 118 másik. Nem akarják elhinni, felfogni, hogy ez csak egy kis játék volt, aminek vége lett!
Tetszett az írásod!

Pussz

Csilla

Szia Csilla!
Azért nyugodtan chatelj még írókkal, csak legfeljebb töröld ki a "vérző szív" animációt a gépedről, hogy nehogy úgy járj, mint Olga!
Üdv,
Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: