újabb események régebbi események további események
19:20
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:11
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
18:10
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
18:05
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
17:49
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
13:17
kalozlány új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:15
kalozlány új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
17:30
Fifti regisztrált a weboldalra
09:52
emillio válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
00:14
emillio új bejegyzést írt a naplójába
20:35
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:44
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
16:21
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:40
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
11:51
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel

Házasságban, mégis magányban!

2011. január 11. - Látogatók száma: 1 206

44 éves vagyok, 23 éve élek házasságban, pontosabban fogalmazva társas magányban. Akik ismerik ezt az állapotot, tudják miről van szó. Házasságunk már csak kényszerből működik,mi már inkább csak lakótársak, mint házastársak vagyunk.

Az utóbbi néhány évben annyira ellaposodott, elszürkült a kapcsolatunk, hogy igazából már beszélgetni sem tudunk.Férjem soha sem volt partner a problémák megoldásában, képtelen az érzelmeit szavakba foglalni, képtelen bármiről is kommunikálni, ennek következtében teljesen magamra maradtam.
Sohasem érdekelte, hogy én mit szeretnék, mik a vágyaim, mit gondolok.
Ő csak azt látja bennem, hogy van mellette egy nő, akin kielégítheti testi szükségleteit, de semmi több. Soha egy kedves szó, esetleg egy vigasztaló szó a nehezebb időszakokban nem hagyta el az ajkát. Figyelmesség, kedvesség, megértés távol áll tőle, érzelmileg annyira szegény, hogy hozzá foghatót nem is ismerek a környezetemben.
Nagyon vágyom a boldogságra, szerelemre, már magam is kezdem elhinni, hogy nincs a Földön egyetlen olyan férfi sem, aki mindazt megadhatná nekem, amire évek óta hiába várok, amit a férjemtől sohasem kaptam meg, és már valószínűleg nem is fogok.
Keresem a boldogság felé vezető utat, ami igen nehéz, teli ezeregy buktatóval, akadállyal.
Boldogság nélkül nem sokat ér az élet, hisz minden ember vágyik eme csodálatos érzésre.
Talán bennem van a hiba, talán túl görcsösen keresem azt a férfit, aki elfogadna úgy ahogy, és amilyen vagyok, a hibáimmal együtt, hisz senki sem születik tökéletesnek.
Bár regisztrált tagja vagyok egy társkereső oldalnak, de komoly kapcsolat még nem alakult ki, mert az ott lévő férfiak többsége inkább csak testi kapcsolatot keres. Bár szép számmal kaptam bókokat, üzeneteket, leveleket, sőt több ajánlatot is, ami csak arra terjedt ki, hogy kielégítsük testi vágyainkat.
Én ennél többre vágyom - nem vagyok híve az egyéjszakás kalandoknak - olyan érzelmeket szeretnék magaménak tudni, ami az eddigi életemből már régóta hiányzik.
Nem tudom, hogy akad- e olyan férfi, aki olyan nőt szeretne maga mellett tudni, aki a rosszul működő házasságából nem tud, vagy nem akar kilépni. Bizonyára kevés az olyan férfi, aki vállalná a bujkálást, titkolózást, a lopott órákat, mert jelenlegi helyzetem nem teszi lehetővé hogy elváljak, hogy új életet kezdhessek.
Bár a sok csalódás kedvemet szegte, de mindezek ellenére nem adom fel, mert azt mondják, hogy a remény hal meg utoljára. Talán majd egyszer, hirtelen, váratlanul betoppan az életemben a boldogság, mert igazából azt sem tudom, hogy milyen érzés boldognak, szerelmesnek lenni, hisz már oly régóta nélkülözöm eme két csodálatos érzést.
Minden olyan lehetőséget - amit az élet az utamba sodor - megragadok, hogy még mielőtt túl öreg leszek, túl késő lesz, boldognak mondhassam magam. Bár én azt gondolom, hogy kortól és nemtől függetlenül mindenkinek joga van a boldogsághoz.
Boldogtalan és magányos vagyok, bár előre nem tudom, hogy a leendő boldogságért milyen árat fizettet velem az élet. Kerül, amibe kerül, de egy elfáradt, érzelemhiányos házasságban élni, nem valami felemelő érzés.

A cikket írta: Polly

6 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. április 24. 09:52

megtekintés Válasz erre: suzyka880113 - 2013. április 23. 22:52

óh!! ezt most érzem át énis!!! házasságban élek de rettenetesen magányosnak elhagyatottnak érzem magam....átérzem amit te érzel!!

Kedves Susyka!

Régre nyúlik vissza e cikk író dilemmája. Hogy változott e valami, nem tudhatjuk. Sok féle megoldás létezett, amit számára az akkor jelen lévők adtunk, megpróbáltuk megérteni a helyzetét. Nem kaptunk visszajelzést azóta, tudomásommal. Azt sem tudjuk, hogy számára az adott válaszok jelentettek e valamit?

Ilyen és ehhez hasonló élethelyzetek bármelyikünknél előfordulhatnak. Te most ezt éled át... Rátaláltál erre a bejegyzésre, ami több mint két évvel ez előtt íródott.

Akkor lenne teljes a kép, ha tudnánk, hogy Polly élete valamilyen irányban elmozdult...

Csak múlt időről beszélhetünk, akkor mit érzett... :-)

Javaslom, olvasd el az erre adott hsz-eket, mert csak azzal együtt érvényes, amit írtam.

Pussz, Éva
2013. április 23. 22:52
óh!! ezt most érzem át énis!!! házasságban élek de rettenetesen magányosnak elhagyatottnak érzem magam....átérzem amit te érzel!!
2011. december 27. 23:37
Szomorú és kilátástalan jövőt sugalló írásod elgondolkodtatott. Szerintem rossz megoldásokon agyalsz. Beszélni kéne, akkor is, ha a párod rossz társalkodó. El kéne mondani mit érzel és hogyan, épp úgy, ahogyan ezt a cikket megírtad. Közösen kéne megtalálni azt a megoldást, ami mindkettőtöknek jó. Udvarolj te egy kicsit, ha másért nem, a móka kedvéért és mondd, hogy ilyesmit várnál te pl. De annyi jó megoldás is lehetne még. Közös program, akár séta, ha lustácska az úr, vagy valami más, mint eddig, a hétköznapjaitokon.
Ne boríts, ne csalj, mert magadat is becsapod azzal.
Tetszett a cikk. Üdv.
Zs.
2011. szeptember 27. 03:29

megtekintés Válasz erre: zsanna - 2011. július 9. 16:19

Szia Polly!
"Kerül, amibe kerül?" Csak a megszokott, kényelmesen unalmas házasságod megmaradjon. HM... Nincs az a férfi, akit ne lehetne érzelmes állapotba hozni.
Ha másképp nem megy, marad a félrelépés. Nem titokban.
Ha bemutatod neki vigasztalódat, lesznek érzelmei, majd meglátod!
Zsanna

...Nos, Zsanna Polly-nak a félrelépés sikerült, természetesen, mert ezt választotta, DE rosszul tette, nem vigasztalódott, sőt a csalódás lett úrrá rajta, mert választania kell. Vagy normális életet akar élni, vagy alkalmi kapca lesz belőle. Ugyanis, ezzel a lépéssel tönkretette a saját családja életét, nem beszélve a sajátját. Ez az ötlet nagyon rossz, mert így ebben a formában nem működik. Azzal is számolni kell, hogy az az ember, aki ellen félrelép, legálisan vajon hogy fog reagálni???? Általában nemleges a válasz ilyen esetekben, és ilyenkor következnek be a családi tragédiák. Ilyenkor lesznek érzelmei a férjeknek!!!! A legjobb és legbecsületesebb megoldás, ha nem tetszik a jelen párkapcsolat, hogy elhagyom a volt kedvest. De még mielőtt erre a lépésre szánná el magát, el kellene mondani, hogy miért nem jó neki a jelen (rossz) kapcsolat, és meg kellene próbálni megegyezésre jutni. Polly még a mai napig nem mondta el a "férjének", hogy mi a gondja vele. Ezzel a lépéssel már nagyon elkésett. Összedőlt az elképzelés, mert nem lehet leakasztani egyik pillanatról a másikra egy minden tekintetben megfelelő pasit, hogy félrelépjünk, és ha rosszul sül el a dolog az a pasi majd mellé áll. Két út áll előtte, vagy megy önszántából a pasijához, vagy marad a bírósági ÜGY. Magyarul válás. Maradtam tisztelettel: Polly férje.
 
2011. július 15. 11:21
Minden éremnek két oldala van. Abból, amit leírtál, egyértelmű számomra, hogy a párod sem érzi túl jól magát a bőrében. Egy hatalmas beszélgetés elindítója lehetne talán egy felfelé ívelésnek. De ahhoz meg kellene tudnod őt beszéltetni...ami elég nehéz diónak tűnik. Mesélj el neki mindent! Őszintén! Az az egyetlen, ami elindíthat egy változást. Mert ha jól értem, neked most leginkább erre van szükséged. Változásra. Vele vagy nélküle. Rajta is múlik.
2011. július 9. 16:19
Szia Polly!
"Kerül, amibe kerül?" Csak a megszokott, kényelmesen unalmas házasságod megmaradjon. HM... Nincs az a férfi, akit ne lehetne érzelmes állapotba hozni.
Ha másképp nem megy, marad a félrelépés. Nem titokban.
Ha bemutatod neki vigasztalódat, lesznek érzelmei, majd meglátod!
Zsanna
2011. május 15. 19:39
Nekem ez olyan hihetetlennek tűnik, hogy el se hinném, ha nem lenne leírva
de mit látok?
gondosan megfogalmazott írás, ép mondanivaló, hát ez tényleg igazi eset
megoldást nem tudok másnak adni, sem javasolni
Ja igen, ha én lennék ilyen helyzetben, akkor nem haboznék változtatni
másnak ezt nem ajánlom
/csak ha akrja/
Ida
2011. február 14. 17:49
Szia Polly! Mintha én írtam volna ezt a cikket! Még a korunk is megegyezik.Én megpróbálok magamon segíteni.Olyan programokat szervezek magamnak, amikbe korábban nem mertem belefogni.Pl. egy napos kirándulásokra megyek.
Ilyenkor derül ki, hogy mennyien vagyunk ilyen helyzetben.Buszos kiránduláson kapásból három hasonló helyzetben lévő nővel ismerkedtem meg. Merni kell változtatni, bár én is most kezdtem és nagyon nehéz.Ki kell alakítani azt az életet amiben jól érzed magad.Bár én is gyakran elkeseredek, hogy mi értelme van az "új fajta" életemnek, ha egyedül, társ nélkül csinálom.Én is várom, hogy egyszer megtalál a boldogság.
2011. január 20. 21:07
Van egy barátnőm hasonló helyzetben, csak valamivel nehezebb talán neki, mert magyarként külföldön él.
Azt tudom javasolni, amit neki. Előbb tanuld meg szeretni magad, becsülni magad, és utána várd, hogy egy férfi is megtegye. Túlságosan a férfihez kötöd a boldogságot. Mintha te nem lennél elég hozzá, szeresd az életed pasi nélkül is, és akkor majd eljön a férfi is. Persze, hogy kell egy társ a teljességhez, de ne sóvárgással töltsd ki az időt, amíg el nem jön, mert egyre keserűbb leszel, hanem találj más módot, arra, hogy boldogságcseppeket kapj, akkor azt sugárzod, és bevonzod akit kell.
Sok sikert hozzá, tudom, nem vagy könnyű helyzetben!

My
2011. január 14. 17:54
Szia Polly! Teljesen megértelek hogy hiányzik egy férfi jó erős válla ahol kisirhatod a bánatod , védelmez, óv és vigyáz rád. Hát csak annyit tudok javasolni hogy tedd fel magadnak a kérdést hogy mi az ami neked örömet okoz - persze a társ nem biztos hogy ezzel meg lessz, de az életedet te tudod alakítani és tegyél meg mindent érte hogy boldog lehess..
2011. január 14. 04:30
Ha te már belefáradsz a keresésbe, beszéld meg a férjeddel, h. vállaljon be egy barátnőt.
Ettől olyan hőfokra izzanak az érzelmeid, h. jobban se kell! Majd meglátod, próbáld csak ki!
A férjednek is jót fog tenni a sivár vegetálás helyett.
2011. január 12. 13:27
Az a baj, addig, amíg a nő keres, kutat, felvállalva még a kockázatot is, ami a társkereséssel együtt jár, a férfi - tiszt. a kivételnek -, de lapít, olyan kényelmes pozícióba helyezi magát, kvázi, őt kiválasztották. Nem.
Egyenlően kellene ezt a lépést mérni. A netes társkeresés egy lehetőség, valamivel több, mint ha csak az utcán, a boltban, a piacon, a buszon, ritka kivétel, ha egy klubban, uszodában - az már pénzbe kerül -, esetleg könyvtárban - nem hiszem! -, rendezvények - ugyan milyen? -, múzeum - persze! - mozi, színház? - pénz! Nem kevésbe kerül -, ismerkedünk.
Úgyhogy marad a hirdetés, a net, a megelőlegezett bizalom, aminek kölcsönösnek kellene lennie. Ki viszi el a balhét? A nő! A férfi mossa kezeit.
Ha rosszul látom, vagy valamit kihagytam volna, cáfoljátok meg. :-)
2011. január 12. 12:02
Kedves Polly !
Sajnos nagyon kiérzik a keserűség az írásodból. 40 fölött már nem olyan egyszerű a társ keresés. A független férfiak általában nem szeretnek belemenni titkos találkákba. Pinokkiónak teljesen igaza van, szex nélkül csak lelki szemetes ládát találni az tű a szénakazalba.
 
2011. január 12. 11:42
Kedves Polly!
Jó az írásod. Egyszer írtam valamit a Boldogság kulcsáról...Nos, én azt vallom, először saját magadban kell azt a kulcsot keresni, s ha ez meg van, ha már a magad lábán állsz, nem függsz senki mástól, a saját utadat járod...hát akkor van lehetőséged a zárat is meglelni a kulcshoz. Persze, ezek csak az én gondolataim.
Sok erőt kívánok, és azt, leld meg mihamarabb, amire vágysz!

Üdv.:
Ada
2011. január 11. 21:01
Szia Polly!
Miért 4-es? Nálam 5+1*!!! Nekem ez egy jó írás, egyben szomorú. Ennek ellenére, jól sejtette Fiona, én azt mondom, hogy minden kapcsolat kettőn áll -hisz volt idő, amikor a kapcsolatok többsége boldog volt-, azt együtt lehet csak elrontani.
Persze egy idő után már látszólag csak az egyik a hibás. De ha már ott tartotok, hogy nem forog az a "kerék", és az olajozáson is túl vagytok -amit Orsolya kifelejtett-, akkor tényleg nem nagyon van jó megoldás, talán a továbblépés.
Az azonban nem nagyon működik, hogy találsz olyan szabad korodbéli férfit, aki egy párkapcsolatban lévő nőre vár, ő szabad, szívesen bujkál érted, és nem akar szexet se nagyon. Tű a szénakazalban...
Üdv,
Pinokkió
2011. január 11. 20:33
Szia Polly!
Én gyakorló egyedülálló vagyok. Egyáltalán nem tetszik ez az állapot. A mai napig keresem a társam, de hiába. Ne hidd, hogy könnyű tanácsot adni, mert aki benne van egy olyan kapcsolatba, mint te, szeretne kikerülni belőle, aki meg nem, mert régóta van már egyedül, az elfogadná az ilyen társat is, mint a tiéd. Keresnék barátokat inkább mellette, akivel meg tudnám osztani, amit vele nem. Amilyen csendes, biztosan nem ellenezne egy kis kikapcsolódást. Nem csak rólad van itt szó, hanem róla is és a gyermekedről. Jogod van a boldogsághoz, de nem úgy, hogy hátraarcot csinálsz egész eddigi életednek.
Puszi,
Éva
2011. január 11. 20:14
Szia Polly! Tudod Én mindig azt mondom, ha egy kerék nem megy ne erőltessük és a boldogság ráfér mindenkire, hiszen egy életünk van! Nehéz dolog amúgy...! Üdvözlettel Orsolya
2011. január 11. 15:30
Ezt a cikk sok aszzony érzelmeit tükrözhetné. Biztos, hogy lesznek olyan hozzászólások, amelyekben vígasztalnak, lesznek, akik lázítanak, vagy csak vádolnak azzal, hogy a Te hibád is, hogy idáig jutottatok.
Én nem írok ilyet, csak azt, hogy teljesüljön minden kívánságod, akár a férjeddel, akár egy "másikkal".
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: