Késő... őszi levél
Látogatók száma: 98
"Egy napon továbblépsz..., és már nem fogja nyomni elfelejtett megbocsájtás vagy ki nem mondott szeretet súlya a lelked..."
Malacka csíkos fürdőrucit vett fel a színházi előadásra. Hosszú ideig nézegette magát a tükörben, majd visszament a szekrényéhez. - Elrontottam. Kihúzta a legalsó fiókot, de ott nem találta a kedvenc kockás alsónadrágját. Megvakarta a fejét, és elgondolkodott. - Biztos tegnap vettem fel... - jegyezte meg magának zaklatottan.
A lánynak aznapra már sok volt a bánatból, a távirányítóért nyúlt, és lekapcsolta a TV-t. - Majd holnap csomagolok - gondolta, és befelé fordulva elaludt.
Az idős nő csak nézett. Üresen. Belülről soha nem múló könnyeső áztatta lelkét. Visszagondolt az elvesztegetett évekre - amiket együtt tölthettek volna el -, és rátört a sírás. Hiányzott az életéből. Szerelmes volt belé. - Milyen szépen indult..., a legjobb barátom volt - gondolta. - A felesége lettem..., mégsem voltam neki elég. Ő mindig többet és többet kívánt. Pedig csak magamnak szerettem. De ő a szabadságát követelte tőlem. Miért nem engedtem? - kérdezte önmagát ezer és ezeregyedjére is egy belső hang. - Hisz' akkor is az enyém maradt volna... A társadalmi normák - szomorodott el. - Mit tehettem? Elüldöztem magamtól, és elváltunk.
Egy fáradt görnyedt ember holdárnya vetítődött a sötét szoba padlójára. Az öregasszony kinézett az ablakon, és némán figyelt. - Kedves simogató fény - gondolta. Nem bántotta a szemeit. Nyugtatónak érezte, ahogy a telihold mosolyogva nézett le rá. Visszafordult. Egy pislákoló gyertya fénye világította meg a szobában lévő asztal egyik szegletét. A nő botjára támaszkodva odasétált. - Az ő levele - dobbant meg a szíve. Egy darabig nézte a fényben heverő elsárgult papirost, majd felkiáltott.
- Legyen már vége! Az emléke is égjen el!
A régi írás egy nagy lobbanással vált hamuvá a kezében. A nő zokogni kezdett.
Az utolsó könnycseppekkel együtt a földre zuhant, s többé már fel se ébredt.
Gondtalan élete volt, mondta a pap a temetésén...
A lány le-fel járkált a szobában. Ideges volt. - Tegnap is azzal jött nekem, hogy miért nem lehet kimosni időben a gatyáját? Hát vegye fel a tegnapit, mint malacka! - morgolódott magában. - Csak egy jel kell, és csomagolok - gondolta.
- Mondd már meg nekem, hogy mi a büdös fenét csinálsz egész nap? - kérdezte ingerülten a férj. - Hol a vacsorám?
- Anyádat! - tört ki Petrából. - El vagy te tévedve, ez már nem a huszadik század! - Nyolc órát dolgozom, mint te, és utána itthon rohadok meg a sok melóban! Nem vagyok én a fizetetlen kurvád! - ordította minden dühével. - Fizess vagy moss magadra!
"Nézd meg jobban hogy élnek anyádék!"..., a zene dübörgött. Tankcsapda. - A francokba is, ez rólunk szól! Megint... Nem akarok még egy életet így leélni!
A lány vidáman csomagolta össze a cuccait.
Csodálatos napra ébredtek. Október másodika volt... Petra napja. Ez az egy mindig az övé volt, már vagy száz éve. - Nem veheti el tőlem senki - gondolta.
A szerelmesek összebújva ébredtek. Az ágy mellett egy hatalmas csokor virág várta az ébredőket. Robi három gőzölgő csésze kávéval egy tálcán egyensúlyozva mosolygott rájuk.
- Megcsókolhatlak titeket?
- Előbb Petrát! Ma az ő napja van - nevetett Ádám. - Tudod, nekünk ő az első.
- Köszönöm Istenem! - súgta lelkének a lány.
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Edith!
Te valamiért kimaradtál, bocsi! Talán, mert te voltál a legközelebb ahhoz, amit bepötyögni szándékoztam, egy kis társadalmi kór képpel akartalak titeket lefertőzni. De aki eltévedt a száz holdas pagonyában, az is megkapta, csak az a nátha helyett, a csupros üveget (üresen; mert Micimackó szereti a mézet...).
Üdv,
Pí.
Szia Müszi!
Végre valaki, aki kedveli ezt a stílust! Rejtélyes miért???
Puszi,
Pí.
Szia Pí!
még sok ilyen rejtélyt kérek.
Végre valaki, aki kedveli ezt a stílust! Rejtélyes miért???
Puszi,
Pí.
Szia Éva!
Ha te úgy értelmezted, hogy egy csók (Robitól) nem elég édes, akkor azt én - mint író -, a szabad olvasói akarat kifejező eszközeként, elfogadom... De a XXI-edik században, ezt a fajta nyitottságot, javaslom kipróbálásra! (Már aki teheti fejvesztés terhe nélkül :P )
Puszi,
Pí.
még sok ilyen rejtélyt kérek.
Kedves Pinokkió!
Az egy dolog, hogy te az utolsó bekezdést hogyan álmodtad meg, vagyis mit szerettél volna vele kifejezni. Gondolhattam volna pl., hogy Robi a gyerekük, aki kedveskedik egy harmadik kávéval... miért az "édes hármas" jutott volna erről az eszembe. Még nem is tapasztaltam...
Szóval könnyű azt mondani, hogy értsük meg a mondanivalót, ha egyszer tévútra vezetnek a szálak. Márpedig, mint mondottam én nem nézek mesét, így nem tudhatom mit takar... mit akar ezzel mondani az író? :-)
Puszi,
Éva
Ha te úgy értelmezted, hogy egy csók (Robitól) nem elég édes, akkor azt én - mint író -, a szabad olvasói akarat kifejező eszközeként, elfogadom... De a XXI-edik században, ezt a fajta nyitottságot, javaslom kipróbálásra! (Már aki teheti fejvesztés terhe nélkül :P )
Puszi,
Pí.
Kedves Pinokkió!
Mégegyszer elolvastam, minden OK, megy a pont, mert megérdemled! :)
( Már csak a kockás alsógatyát kell tisztába tenni!) :D
Gratulálok!
http://youtu.be/8j8Oc6V1yxY
Reméltem, hogy nem voltam megoldhatatlan rejtvény! Lám mára már csak a kis kockás maradt :D Azt meg, mossa az asszony (nálunk ő még XX-adik századi modell) :P
Puszi,
Pí.
Kedves Pi! :)
Sokadszorra olvasom el írásodat, és egyre jobban tetszik! Kár, hogy nem nevezted be a pályázatra..., akár nyerhettél is volna vele. :D
Miért tetszik?
Mert mai! És azért is, mert tovább mutat a leírt történéseken, mankót adva a lehetőségek közt botladozóknak, hogy hogyan nem szabad élni egy társas kapcsolatban. Nem érdemes elvenni a másik ember szabadságát, mert akkor arra fog vágyni, hogy kitörhessen, leléphessen.
Az időszál különleges, minimum 200 évet ölel át!
Messziről indítottál Malacka révén, hiszen szülőatyja, Milne a 19. század szülöttje volt. Meséje - átívelve a háborúktól zajos 20. századot -, ma is aktuális. Bár Te csak Malackát, és kissé használt fehérneműit idézted meg, de említésére megelevenedett bennem az egész csapat, élén Micimackóval, és kedvencemmel Fülessel, aki szerint igen furcsák a "népek", mert az egyik nem tud, a másik pedig nem akar vidulni.
Nos, én vidultam a befejezésen, bár igen távol áll ez a hármas felállás tőlem, miután megrekedtem az előző századok családmodelljénél.
Kétségtelenül hatalmas csavarral zártad művedet!
A szereplők karakterét tekintve legkidolgozottabb a - tragikus sorsától a halál kegyelméből megszabaduló - boldogtalan idős nő alakja. Szeretett, és szerették, míg kavics nem került a gépezetbe... A pap szerint "gondtalan élete volt". Talán igen, ám a magány - még akkor is, ha magunk választjuk! - hatalmas teher a léleknek. Szánni való sorsa figyelmeztet a társaskapcsolatok egyik legfontosabb kellékére, a toleranciára.
Végül engedd, hogy gratuláljak olvasmányos stílusodhoz, remek!
Szeretettel olvastalak, Tuszka.
Én érintett vagyok, pálya(mű)munkás, így nem nevezhettem. De szerettem volna egy mini társadalmi szociográfiát írni (ha jól sejtem a műfajt) - ha már ez a kiírás -, ahol felvetek kérdéseket, amiket meg se válaszolok, csak irányokat mutatok, de azt sem kizárólagossággal (bevallom, nekem a 3-asban a 2lány teccett volna, de hát mégis a feleségek.hu..., legyen nektek jóóó). Szóval, remélem elgondolkodtattam pár embert (mondjuk perpillanat 27-et, aki olvasott)!
Köszi a dicséretet!
Puszi,
Pí.
Az olvasó nem szereti a rejtvényeket!
Az olvasó szórakozni szeretne az egész napos gürizés és agyzsibbasztás után!
Az olvasónak mindig igaza van... a tündérek egy-egy felhőn alszanak el, az emberek a zöld mezőkön (a nem annyira természetbarátok, az ágyukban)... és a populáris olvasók meg egy Pinokkió novellán :D
Puszi,
Pí.
Szia Maresz!
Nem bonyolult ez... van a lány (Évának mondom... nem Róbert Gida) + a malacka (NEM Micimackó!!!). Amikor elalszanak (220Volt híján, a TV-vel), akkor jön egy öreg néni, akinek sok baja volt a férjével. A pap el is temeti (nem a férje miatt, csak okán). Ezt nevezi Emillio idő (oda+vissza)ugrásnak. Ezután felébredt a lány, és jó útra tért, a keserű házasság helyett, kipróbálta az édes hármast.
Puszi,
Pí.
Az egy dolog, hogy te az utolsó bekezdést hogyan álmodtad meg, vagyis mit szerettél volna vele kifejezni. Gondolhattam volna pl., hogy Robi a gyerekük, aki kedveskedik egy harmadik kávéval... miért az "édes hármas" jutott volna erről az eszembe. Még nem is tapasztaltam...
Szóval könnyű azt mondani, hogy értsük meg a mondanivalót, ha egyszer tévútra vezetnek a szálak. Márpedig, mint mondottam én nem nézek mesét, így nem tudhatom mit takar... mit akar ezzel mondani az író? :-)
Puszi,
Éva
Mégegyszer elolvastam, minden OK, megy a pont, mert megérdemled! :)
( Már csak a kockás alsógatyát kell tisztába tenni!) :D
Gratulálok!
http://youtu.be/8j8Oc6V1yxY
Sokadszorra olvasom el írásodat, és egyre jobban tetszik! Kár, hogy nem nevezted be a pályázatra..., akár nyerhettél is volna vele. :D
Miért tetszik?
Mert mai! És azért is, mert tovább mutat a leírt történéseken, mankót adva a lehetőségek közt botladozóknak, hogy hogyan nem szabad élni egy társas kapcsolatban. Nem érdemes elvenni a másik ember szabadságát, mert akkor arra fog vágyni, hogy kitörhessen, leléphessen.
Az időszál különleges, minimum 200 évet ölel át!
Messziről indítottál Malacka révén, hiszen szülőatyja, Milne a 19. század szülöttje volt. Meséje - átívelve a háborúktól zajos 20. századot -, ma is aktuális. Bár Te csak Malackát, és kissé használt fehérneműit idézted meg, de említésére megelevenedett bennem az egész csapat, élén Micimackóval, és kedvencemmel Fülessel, aki szerint igen furcsák a "népek", mert az egyik nem tud, a másik pedig nem akar vidulni.
Nos, én vidultam a befejezésen, bár igen távol áll ez a hármas felállás tőlem, miután megrekedtem az előző századok családmodelljénél.
Kétségtelenül hatalmas csavarral zártad művedet!
A szereplők karakterét tekintve legkidolgozottabb a - tragikus sorsától a halál kegyelméből megszabaduló - boldogtalan idős nő alakja. Szeretett, és szerették, míg kavics nem került a gépezetbe... A pap szerint "gondtalan élete volt". Talán igen, ám a magány - még akkor is, ha magunk választjuk! - hatalmas teher a léleknek. Szánni való sorsa figyelmeztet a társaskapcsolatok egyik legfontosabb kellékére, a toleranciára.
Végül engedd, hogy gratuláljak olvasmányos stílusodhoz, remek!
Szeretettel olvastalak, Tuszka.
Szia Gaya!
Már én is vakarom, hogy mit mondjak még. A rejtély az asztal másik szegletében volt. De azt majd egy másik történetben megírom...
Puszi,
Pí.
Egy kis ingyen reklám: Olvassatok Gayát!!!
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/mesek-kicsiknek-es-nagyoknak/szivarvanytanc_1062
Utánozhatatlan! Örök kedvencem...
Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!
Van hogy én egy másik szegletben keresem a rejtélyeket - egy másik másikban-
ahol épp nem van, de az sokszor megesik , hogy egy olyan rejtélyt látok benne, ami nem ott van.
Az idő, az megvolt. Többszöri elolvasás után, az idézett mondatod elvitt másfelé.
.... és mivel én olyan belelátós vagyok, hát beleláttam
ismerős? - a királynét megölni nem kell félnetek...
a királynét megölni nem kell, félnetek...
... most mennem kell - a szegény ember meg az ág, meg a betevője...
-vár a munka
Szép napot Neked s Mindenkinek!
Üdv.
Gaya
Az olvasó szórakozni szeretne az egész napos gürizés és agyzsibbasztás után!
Jól érzékeltetted az időbeni különbségeket. Tetszett, és el is gondolkodtatott. Van benne némi korrajz is.
Te valamiért kimaradtál, bocsi! Talán, mert te voltál a legközelebb ahhoz, amit bepötyögni szándékoztam, egy kis társadalmi kór képpel akartalak titeket lefertőzni. De aki eltévedt a száz holdas pagonyában, az is megkapta, csak az a nátha helyett, a csupros üveget (üresen; mert Micimackó szereti a mézet...).
Üdv,
Pí.
Malacka elronthat-kistermetű, nem túl bátor létére ronthat, mert van hogy le tudja győzni félelmeit
Mi meg úgy jövünk, megyünk hogy nem is tudjuk, vagy nem is akarjuk tudni mit rontunk el, a félelmeinket meg egész máshol keressük mint ahol vannak
… de ha rájövünk....
... a folyamatos jelen ízére …
Kedves Pinokkió!
Azért most én is úgy jártam mint a csekély értelmű Micimackó- vakargattam a fejem és vakargattam ...
… mert lehet itt egy jó nagy csavar is
„Robi három gőzölgő csésze kávéval egy tálcán egyensúlyozva mosolygott rájuk. „
… és még mindig vakargatom – a fejem
Üdv.
Gaya
Már én is vakarom, hogy mit mondjak még. A rejtély az asztal másik szegletében volt. De azt majd egy másik történetben megírom...
Puszi,
Pí.
Egy kis ingyen reklám: Olvassatok Gayát!!!
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/mesek-kicsiknek-es-nagyoknak/szivarvanytanc_1062
Utánozhatatlan! Örök kedvencem...
Szia Pí!
Kicsit elgondolkodtatott, az írásod, ha megengeded elmondom nekem mi jött át! (ha nem engeded akkor is, ( hi hi)
Valahol azt éreztem, hogy az ujjászületés, más alakokban motivált téged.
Kezded a malackával aki köztudottan nem hosszúéletü, következik az idős nő, aki átgondolja életét, és kivűlről gondtalannak tünhetett, visszautalsz a lányra, képletesen malackára, valahol bennem a reinkarnáció jelent meg, pláne amikor a Petra nap százéves múltjára tekintesz.
Lehet nem ez volt a szándékod, nekem első olvasásra ezt adta, de kiváncsi vagyok, mit is akartál valójában?
Nekem tetszik!
puszi Maresz
Nem bonyolult ez... van a lány (Évának mondom... nem Róbert Gida) + a malacka (NEM Micimackó!!!). Amikor elalszanak (220Volt híján, a TV-vel), akkor jön egy öreg néni, akinek sok baja volt a férjével. A pap el is temeti (nem a férje miatt, csak okán). Ezt nevezi Emillio idő (oda+vissza)ugrásnak. Ezután felébredt a lány, és jó útra tért, a keserű házasság helyett, kipróbálta az édes hármast.
Puszi,
Pí.
Kedves Pinokkió!
Én nagyon szeretem az írásaidat, de őszintén szólva most teljesen belezavarodtam ebbe az időutazásba, pedig kétszer is elolvastam, nem tudom, ki kicsoda, hová, honnan és merre meddig De biztos, hogy ez az én bénaságom, meg ama jó tulajdonságomé, hogy szeretek világosan látni. Ezért ha nem haragszol,most nem adok pontyot, még várok vele, újra elolvasom és aztán..:-)
Nem bonyolult ez... a nálunk okosabbak, majd megfejtik! És akkor majd jöhet a ponty (de pontot csak akkor adj, ha megérdemlem)!
Puszi,
Pí.
Nem... de most már mindegy is. Eddig a Pinokkióét, most meg már a tiédet kell megfejtenem. Mit is írtál ide nekem? Én nem ismerek se malackákat se a szomszédait, még a sokadik műsorát se néztem és más sorozatokat szeretek. :-)
Szia Pi!
Tetszett az írásod, jól, és ügyesen oldottad meg az
időbeni ugrásokat! Gratulálok a cikkedhez!
Ami a Zsévát illeti: - Édesem! Az avar, és az írott
levél között az a különbség, hogy csak a te birtokodon
felhalmozott avarban fetrengenek a malackák! (:-D)
Ami az írásban szereplő malacka, - az a százholdas
pagonyban lakik, és a Micimackó a szomszédja!
A történetbe meg úgy keveredett, hogy sokadszor
tűzte műsorára a magyar televízió! Ebből kiderült,
hogy volt neki gatyája, - kettő is! (:-D)
Nem úgy, mint az ifjú férjnek, akiről kiderült, hogy
nem mosónő! Az írás egésze meg nem más,
mint - vissza a jövőbe! Érted már, te lány?
A Micimackó telitalálat, csak a lány a vége End előtt kinyomta a TV-t, így erről Éva lecsúszott. Amúgy Ő a jégert alsóban (is) szereti!
Üdv,
Pí.