Határtalan, mint az óceán
Látogatók száma: 173
Szikrázó verőfény fut a horizont mentén, ameddig a szem ellát. Egy felhő sincs az égen, hullámtalan fodrokat kelt a ragyogás.
-A mindenem vagy, Egyetlenem! Hozzád hasonlóval még nem találkoztam. Remegtem ezért a percért, hogy végre kettesben legyünk.
Ugye, Te is akarod?
Kicsiny áramlat billenti közelebb egymáshoz a szerelmeseket. Sós ízű csókban oltják egymás szomját. Időtlenül sodródnak a remény csónakjában.
-Igen, végre én is bevallhatom, álmaimban mindig a karjaidban ringatóztam. Minden pillanatban csurom víz lettem mikor rám néztél.
Folyton folyvást a társaságodra vágytam, csak az alkalmat kerestem, végre mikor oldódhatom fel benned.
És most itt Vagy.
Nem lát bennünket senki!
-Meddig lehetünk boldogok? Mert most Te is boldog vagy ugye, Kincsem?
-A végtelenségig. Időnk határtalan, mint az óceán, szerelmünk a legvadabb vihart is kiállja.
Milyen meseszerű, itt ölelkezhetünk, ebben a gyönyörű lagúnában.
Anyámék mindig azt mondták, sose barátkozzak olyannal, aki elkülönül, megosztó személyiség. Nehogy már ők tudják, nekem mi a jó? Mire vitték az életben?
Hajnaltól késő estig robotolnak, zúzzák a sziklákat, nincs egy perc nyugtuk sem.
Csak sodródnak az árral, beleolvadva a nagy „egységbe”. Mert szerintük mind egyformák vagyunk!
-Badarság. Hova vigyelek Kicsim? Mit szeretnél?
Merüljünk el egymásban? Nem félsz tőlem?
-Ne mondj ilyet, tudod, hogy nekem nem „egy csepp Vagy a tengerben”. Nem félek. Innálak, Életem.
-Bújj egész közel hozzám Szívem. Így, finom. Fénylő Vagy, mint a hajókat kísérő Esthajnalcsillag. Gyere Gyönyörűm.
-Nem bírom tovább, úgy kellesz nekem, mint eltévedt tengerésznek a derengő világítótorony.
Az életem rakom a kezedbe. Szomjazom rád.
Csak néhány hangosan vijjogó sirály hangja zavarja meg az idillt.
-Ezek nagyon közel jöttek, félek.
-Ne félj Gyöngyöm, biztonságban vagyunk, elzárva minden veszélytől.
Az egyik madár kíváncsian a felszínen lebegő flakonra ül. Hirtelen rugaszkodik róla a magasba, annak nyílását a vízbe taszítva.
A víz egyenletesen tölti ki a teret. Lassan kezd megtelni az üveg.
Néhány buborék tör elő belőle, amint a két csepp érzékin eggyé olvadva merül alá az örökké tartó szerelem tengerében.
fotó: www.foto-julius.at
A cikket írta: Je t'aime
Hozzászólások
időrendi sorrend
A sós csóknál már gyanakodni kezdtem, mert nem igazán jellemző ez a jelző egy nagy szerelem közepén. :) Aztán sodródtam a hullámokban, lubickoltam a szavakban, a" zúzák"-on jókat derültem, viszont a hasonlatod remek! Az egész történet egy óriási hasonulás. Grat.
Zs.
Köszönöm szépen. :)
Próbáltam a hangulatát utánozni, az érzetét körülírni egy nagy víztömegnek.
Azért is köszönöm a hozzászólásod, mert a "zúzzák"-ot hibásan írtam, most vettem észre.
Szólok a Tündérnek, hogy intézze. :)
Zsötem
Zs.
Csókolom
Kedves, édes zsőtem
Hogy meg csókoljak, azért jöttem
Azt nem szabad.
De köszönöm, hogy gondoltál rá :)
Zsötem
Hogy meg csókoljak, azért jöttem
Itt verselni is kell?
értem,
eszedbe ne jusson. :)
Nem, itt nem kell verselni.
Zsötem
értem,
Miért írtam azt a cikket, egyszer neked elmesélem , elfogom olvasni amit írtál
joboszi
Kedves Zsötem! Köszönöm az ajánlatodat , de most még nincs itt az ideje.Én 38 évig lubickoltam a szerelemben, egyfolytában, hidd el nagyon jó volt.Abból táplálkozom,egyenlőre nem vagyok éhes...
szia joboszi
Szívesen.
Az ajánlatom nem egy szexis cikk. A lelkisége az, ami miatt ajánlottam.
Viszont ahogy írod, hogy "nincs még itt az ideje....egyelőre nem vagyok éhes", megvilágításban még inkább érdekes a "Most kell, hogy nagyon szeress!" c. pornográf cikked.
Szia, Zsötem
szia joboszi
Kedves Zsötem! te nagyon szerelmes vagy, vagy voltál. Nem olvastam a hozzászólásokat, de nagyon lágy és mély érzelmeket takar nekem tetszik
joboszi
Én mindig szerelmes vagyok. :) Az életbe. Imádom minden rezdülését, és lubickolok benne. Nem volt ez mindig így.
Valahogy így tudnám megfogalmazni ezt az állapotot:
"Tudod, milyen boldognak lenni, és szerelmesnek lenni az egész világba?"
Ajánlom figyelmedbe a:
http://www.felesegek.hu/cikkek/szexualis-eletunk/elojatek/elojatek-egy-lelki-aktushoz-avagy-pajzan-gondolatok-az-elso-csok-utan_1439
című cikket.
Témakör: Szexuális életünk - Előjáték
Cím: Előjáték egy lelki aktushoz, avagy pajzán gondolatok az első csók után.
Minden benne van, mi bennem van. :)
Zsötem
joboszi
Itt most bezárom a kaput, mielőtt egy újabb versike erre tévedne. )
Zsötem
Inkább nem. Maradok a "falevélnél" és a "tollpihénél". :-)
Lassan hullik alá, súlytalan,
Még kapaszkodik hangtalan,
Megfáradt, élettelen,
Megkopott, és színtelen.
Fuvallat könnyű, hófehér,
Mit fellebbent olykor a szél,
Lélegzetem visszafojtva,
Érintésemtől is megóvva.
Puszi,
Éva
Most már én is szép verses hozzászólásokat várok ha nekem írsz!!!
Kérlek, kérlek, kérlek!
Szia Éva!
Úgy veszem észre, hogy zsötem meghívott az írásához, hogy ugyan már te is írj ide egy verset, mert már csak ez hiányzik innen.
Vagy ha mégsem, akkor hogy jössz te ehhez?
Ott a tengernagy verses oldal, miért nem oda teszed?
Tamás
Nem neked, csak aki szereti. :-)
Írj egyet te is és kvittek leszünk.
Ez Zsötemnek válasz. Pont.
Éva
Inkább nem. Maradok a "falevélnél" és a "tollpihénél". :-)
Lassan hullik alá, súlytalan,
Még kapaszkodik hangtalan,
Megfáradt, élettelen,
Megkopott, és színtelen.
Fuvallat könnyű, hófehér,
Mit fellebbent olykor a szél,
Lélegzetem visszafojtva,
Érintésemtől is megóvva.
Puszi,
Éva
Úgy veszem észre, hogy zsötem meghívott az írásához, hogy ugyan már te is írj ide egy verset, mert már csak ez hiányzik innen.
Vagy ha mégsem, akkor hogy jössz te ehhez?
Ott a tengernagy verses oldal, miért nem oda teszed?
Tamás
Módszernek nem merném nevezni, csak gyakorlatozásnak. :)
Olyan lehet ez, mint amikor gondolsz egy tárgyra, és körülírod.
Pld. falevél, vagy tollpihe.
Milyen a színe, az illata, a mozgása, a suhanása, a hullása, sodrása, pörgése, tapintása, stb.
Lehet, hogy hülyeségeket írok most, szerintem megtehetem. Vállalom a tudatlanságomat, magunk között vagyunk. :)
Az általad felsorolt negatív szavakból is bizton remek írások születtek már a történelem folyamán.
Érzés és hangulat lehet a mozgatórugója azoknak is, no meg a tehetség.
A jó írás milyenségéről szerintem a Könyvtündér tudna hiteles képet adni.
Kérdezd meg. :)
Lassan hullik alá, súlytalan,
Még kapaszkodik hangtalan,
Megfáradt, élettelen,
Megkopott, és színtelen.
Fuvallat könnyű, hófehér,
Mit fellebbent olykor a szél,
Lélegzetem visszafojtva,
Érintésemtől is megóvva.
Puszi,
Éva
Tetszik ez a kísérleted, ahogyan elhelyezed a jelzőket az általad kreált történetben. Itt először hallottam erről a módszerről. Egyszer én is szeretném kipróbálni. Biztos nem lehet könnyű, de ha soha nem próbálom meg, nem is fogom megtudni.
Gyönyörű szavaink vannak, abból csakis szépséget lehet alkotni, nem tudom elképzelni az ellenkezőjét.
Viszont vannak olyan szavaink, mint a sötét, a borús, a fekete, a gonoszság, a gyűlölet, .... és sorolhatnám, vajon ebből milyen történet kerekedne. Érdekes, bizonyára.
Olyan lehet ez, mint amikor gondolsz egy tárgyra, és körülírod.
Pld. falevél, vagy tollpihe.
Milyen a színe, az illata, a mozgása, a suhanása, a hullása, sodrása, pörgése, tapintása, stb.
Lehet, hogy hülyeségeket írok most, szerintem megtehetem. Vállalom a tudatlanságomat, magunk között vagyunk. :)
Az általad felsorolt negatív szavakból is bizton remek írások születtek már a történelem folyamán.
Érzés és hangulat lehet a mozgatórugója azoknak is, no meg a tehetség.
A jó írás milyenségéről szerintem a Könyvtündér tudna hiteles képet adni.
Kérdezd meg. :)
Ok, Ok, talán igazatok van. Ki vagyok én, hogy bíráljak bárkit is, hiszen én csak egy egyszerű olvasó vagyok. De! Mint olvasó, megadatik a jog nekem is, hogy megmondjam, szerintem az adott mű tetszik-e vagy nem.
Néhány évvel ezelőtt, amikor elkezdtem írni, úgy gondoltam, hogy tanulni is kell az írást, nem elég csak fogni egy darab papírt és leírni történéseket.
Tele voltam én is ilyen, sőt ennél sziruposabb történetekkel, amikor az iskolába, ahova jártam, Kukorelly felolvastatta velem egy művemet. Azt hittem, nincs annál szebb és kidolgozottabb írás a világon. Aztán, amikor a végére értünk, alig maradt pár sor az én művemből. Voltak még mestereim, akik megtanították, hogy a szépség és jóság nem a cirkalmas jelzőkben és hasonlatokban van, hanem a mindenki által elfogadott és használt magyar nyelvben. Nem kell gügyögni és szájba rágni, mert az olvasó az egyszerű szavakat éppen úgy érti, mint ezeket a cukros mézeseket. Nem mondom, hogy biztosan a mestereimnek van igazuk. Azt sem, hogy mindenkinek ezt az elvet kell követni, de én letesztelem az írásaimat a gyerekeimen. Kegyetlen kritikusok. Ha ők azt mondják, hogy na ezt azért mégse, akkor biztosan elvetettem a sulykot. Jobbára akkor mondják, amikor Ramónásra vagy Júliásra sikerült valamelyik.
Nem akartam senkit bántani, távol áll tőlem. Különösen Téged nem, Zsötem, mert szeretem az írásaidat. Most, ennél így éreztem.
Nurse
Én nagyon köszönöm, hogy elmondtad a véleményed.
Igazi kíváncsiságból tettem fel a kérdést, és tanultam a válaszod által.
Semmi bántódottság nincs bennem, nem is volt. :)
Jobb szeretem a konkrétumokat, mint az utalásokat, mert szóból értek.
A jó szóból is, meg a "rosszból" is. Mint a gyerek, mikor tanulja az életet.
Szerintem nekünk még olvasni is tanulni kell, nemhogy írni. :D
De ezt sem szó szerint értve.
A sorok között és mögött olvasni. Ahogy közé és mögé írni.
Szerencsés Vagy, hogy voltak mestereid, akik ebben segítettek.
Azért remélem a többi írásom nem szirupos, ezt megengedtem magamnak. :)
Ezután is örömmel fogadok bármilyen észrevételt Tőled is, ahogy a többiek is.
Ki ne hagyjatok. :)
Okulok belőle, felkötöm a gatyaszárat, aztán jövök megint. :)
Szeretettel: Zsötem
Gyönyörű szavaink vannak, abból csakis szépséget lehet alkotni, nem tudom elképzelni az ellenkezőjét.
Viszont vannak olyan szavaink, mint a sötét, a borús, a fekete, a gonoszság, a gyűlölet, .... és sorolhatnám, vajon ebből milyen történet kerekedne. Érdekes, bizonyára.