újabb események régebbi események további események
19:06
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
15:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:04
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
17:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Határtalan, mint az óceán

Látogatók száma: 174

Szikrázó verőfény fut a horizont mentén, ameddig a szem ellát. Egy felhő sincs az égen, hullámtalan fodrokat kelt a ragyogás.

-A mindenem vagy, Egyetlenem! Hozzád hasonlóval még nem találkoztam. Remegtem ezért a percért, hogy végre kettesben legyünk.
Ugye, Te is akarod?

Kicsiny áramlat billenti közelebb egymáshoz a szerelmeseket. Sós ízű csókban oltják egymás szomját. Időtlenül sodródnak a remény csónakjában.

-Igen, végre én is bevallhatom, álmaimban mindig a karjaidban ringatóztam. Minden pillanatban csurom víz lettem mikor rám néztél.
Folyton folyvást a társaságodra vágytam, csak az alkalmat kerestem, végre mikor oldódhatom fel benned.
És most itt Vagy.
Nem lát bennünket senki!
-Meddig lehetünk boldogok? Mert most Te is boldog vagy ugye, Kincsem?
-A végtelenségig. Időnk határtalan, mint az óceán, szerelmünk a legvadabb vihart is kiállja.
Milyen meseszerű, itt ölelkezhetünk, ebben a gyönyörű lagúnában.
Anyámék mindig azt mondták, sose barátkozzak olyannal, aki elkülönül, megosztó személyiség. Nehogy már ők tudják, nekem mi a jó? Mire vitték az életben?
Hajnaltól késő estig robotolnak, zúzzák a sziklákat, nincs egy perc nyugtuk sem.
Csak sodródnak az árral, beleolvadva a nagy „egységbe”. Mert szerintük mind egyformák vagyunk!

-Badarság. Hova vigyelek Kicsim? Mit szeretnél?
Merüljünk el egymásban? Nem félsz tőlem?
-Ne mondj ilyet, tudod, hogy nekem nem „egy csepp Vagy a tengerben”. Nem félek. Innálak, Életem.
-Bújj egész közel hozzám Szívem. Így, finom. Fénylő Vagy, mint a hajókat kísérő Esthajnalcsillag. Gyere Gyönyörűm.
-Nem bírom tovább, úgy kellesz nekem, mint eltévedt tengerésznek a derengő világítótorony.
Az életem rakom a kezedbe. Szomjazom rád.

Csak néhány hangosan vijjogó sirály hangja zavarja meg az idillt.

-Ezek nagyon közel jöttek, félek.
-Ne félj Gyöngyöm, biztonságban vagyunk, elzárva minden veszélytől.

Az egyik madár kíváncsian a felszínen lebegő flakonra ül. Hirtelen rugaszkodik róla a magasba, annak nyílását a vízbe taszítva.
A víz egyenletesen tölti ki a teret. Lassan kezd megtelni az üveg.
Néhány buborék tör elő belőle, amint a két csepp érzékin eggyé olvadva merül alá az örökké tartó szerelem tengerében.

fotó: www.foto-julius.at

A cikket írta: Je t'aime

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Je t'aime

Kedves Nurse,

én viszont nem priviben, hanem ide szeretném kérni Éva kérdésére a választ, ha van: "...a mai kor megkívánja, hogy az író ne közhelyesen fejezze ki magát. "

Ki mondja meg, hogy mit kíván meg a mai kor?

Köszönöm, Zsötem

Ok, Ok, talán igazatok van. Ki vagyok én, hogy bíráljak bárkit is, hiszen én csak egy egyszerű olvasó vagyok. De! Mint olvasó, megadatik a jog nekem is, hogy megmondjam, szerintem az adott mű tetszik-e vagy nem.
Néhány évvel ezelőtt, amikor elkezdtem írni, úgy gondoltam, hogy tanulni is kell az írást, nem elég csak fogni egy darab papírt és leírni történéseket.
Tele voltam én is ilyen, sőt ennél sziruposabb történetekkel, amikor az iskolába, ahova jártam, Kukorelly felolvastatta velem egy művemet. Azt hittem, nincs annál szebb és kidolgozottabb írás a világon. Aztán, amikor a végére értünk, alig maradt pár sor az én művemből. Voltak még mestereim, akik megtanították, hogy a szépség és jóság nem a cirkalmas jelzőkben és hasonlatokban van, hanem a mindenki által elfogadott és használt magyar nyelvben. Nem kell gügyögni és szájba rágni, mert az olvasó az egyszerű szavakat éppen úgy érti, mint ezeket a cukros mézeseket. Nem mondom, hogy biztosan a mestereimnek van igazuk. Azt sem, hogy mindenkinek ezt az elvet kell követni, de én letesztelem az írásaimat a gyerekeimen. Kegyetlen kritikusok. Ha ők azt mondják, hogy na ezt azért mégse, akkor biztosan elvetettem a sulykot. Jobbára akkor mondják, amikor Ramónásra vagy Júliásra sikerült valamelyik.
Nem akartam senkit bántani, távol áll tőlem. Különösen Téged nem, Zsötem, mert szeretem az írásaidat. Most, ennél így éreztem.

Nurse
A cikkre visszatérve.
Adott volt a magamnak kreált alaptörténet.
A kísérletem az volt, hogy a vízre, mint szóra, hogyan tudok utalni. Minél több jelzőt kapjon a szituáció, a helyszín.

Amit használtam: horizont, hullámtalan fodrok, áramlat, sós íz, sodródik, csónak, ringat, csurom víz, folyton folyvást, oldódhat, óceán, vihar, lagúna, sziklák, ár, merülni, inni, csepp, tenger, hajók, tengerész, világítótorony, szomjúság.

Ezekből olyan egymásba fonódó mondatokat alkotni, amelyek egy történetet is adnak, és érzés is van bennük.
Van benne cukor mázos gügyögés és rózsaszín lufi felhő, mint a mesében, így is meg lehet közelíteni.
Meg ironikusan is, két naiv vízcsepp ábrándjaként az emberek világáról.
Vagy valódi szerelmes suttogásként.

Történhetett volna a párbeszéd két fiú csepp között.
Ittasak (hisz vízből vannak), eláztak, átvitt értelemben „sokat nyeltek”, olyan hajótöröttek, akik a végén rájönnek hol is vannak.

Vagy két lányka csepp, akik kényszerből összezártan vitatkoznak egy régi közös szerelmen, esetleg kipletykálják a többieket.
Akik persze fültanúk, hisz körülveszik őket.

Vagy van 1 fiú+1 lánycsepp, akik az elhidegülés és a kiábrándultság fogságában, bánatukban tengerbe vetik magukat. :)
És akkor nem beszélhetünk öngyilokról, mert ugye vízbe ugranak.

Ugye, ahányan vagyunk, annyi féle képen nézzük, érezzük?
Pedig mindannyian csak 1 csepp vagyunk az óceánban.
Egy, a 7 milliárdból.

Zsötem

megtekintés Válasz erre: Black Ice

Szia Zsötem!

Tökéletes írás nekem tetszik. Az emberek kettő alap dologra ugranak hatalmast a jóra, és a rosszra. Azért mert azonosulnak, vagy azonosulni szeretnének a mű energiájával. Itt tökéletesen sugárzó példaként a romantika.

Az ember képes arra hogy ha igazán akarja, a közeledő fényt bárminek akár csodának Isteni megnyilvánulásnak érezze. A hatásfok érvényesül mivel maga a belső képzelet is erőt és pozitív töltést ad számára, ha azonosul és szívja magába a közeledő fényt. És az egy teljesen másodlagos dolog, ami a pillanatban nem számít az a valóság. Hiszen az a fény csak egy kamion... De lassan olyan sötét van a világban, hogy egyre többen ezt is másképp értelmezik mert szükségük van a fényre. Szóval nagyon is jó írás van benne "Szikrázó verőfény". És nekem ez számít...

Hát hogy mi a közhely az kinek mi. Nem vagyunk hála 1formák...
Ha valakihez odamegy egy ember és így szól: Ne haragudj az állomást keresem...
/Többség szerintem kedvesen útbaigazítja ha tudja merre van az állomás./

Hozzám jön oda valaki és így szól: Ne haragudj az állomást keresem...
/Az én válaszom rá lehet ez./
Nem haragszom keresd csak... :-) .-)



Pux. ölcsi&üdv. Lacó

Szia Lacó!

Köszönöm szépen. :) Ezt nagyon odaraktad. Fénylik.
Az erőnek is két oldala van, mint a mágiának, fekete vagy fehér, attól függően, mire használjuk.
Én az erőmet a fehérből merítem, hagyom áradni, vigye, akinek szüksége van rá.
Pedig nem is lámpagyárban dolgozom. :)

Arra utaltam nemrég, ha valami foglalkoztat bennünket, és válaszokat keresünk, hogyan jön a segítség a fenti szférákból. Nekem ma mailben jött. Nem saját írásként berakom a naplómba, meg fog érinteni, és rácseng erre a mai beszélgetés ízére.

"Légy te magad az a változás, amit látni akarsz a világban!"
Puszil Zsötem

megtekintés Válasz erre: Nurse

Vigyázz!
Más, ha az ember szép szavakat használ és megint más, amikor közhelyes!
Ég és föld!
Nem kell közönségesen fogalmazni, de a mai kor megkívánja, hogy az író ne közhelyesen fejezze ki magát.
Hogy mi közhelyes? Az már egy következő kérdés. :-)
Nurse

Kedves Nurse,

én viszont nem priviben, hanem ide szeretném kérni Éva kérdésére a választ, ha van: "...a mai kor megkívánja, hogy az író ne közhelyesen fejezze ki magát. "

Ki mondja meg, hogy mit kíván meg a mai kor?

Köszönöm, Zsötem

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Miért baj az, ha valaki szép szavakkal fejezi ki pillanatnyi érzelmeit. Lassan eljutunk odáig, hogy szégyelleni kell a szép szavakat, mert az már nem divat, csak a durva, a közönséges kifejezésmódra ugrik rá mindenki?
Szerintem pedig ez egy lépés lehetne a jövő felé, mindenkinek, aki kezdi elfelejteni, hogy ilyen is volt, van, lehet. Romantika. Szerettük. Elfelejtettük volna?
Kinek milyen az érzésvilága.
Rossz a kérdés. Jó a válasz. :-)

Tetszik a meglátásod, és a hozzáállásod. Súlya van a gondolatodnak.
Zsötem
Szia Zsötem!

Tökéletes írás nekem tetszik. Az emberek kettő alap dologra ugranak hatalmast a jóra, és a rosszra. Azért mert azonosulnak, vagy azonosulni szeretnének a mű energiájával. Itt tökéletesen sugárzó példaként a romantika.

Az ember képes arra hogy ha igazán akarja, a közeledő fényt bárminek akár csodának Isteni megnyilvánulásnak érezze. A hatásfok érvényesül mivel maga a belső képzelet is erőt és pozitív töltést ad számára, ha azonosul és szívja magába a közeledő fényt. És az egy teljesen másodlagos dolog, ami a pillanatban nem számít az a valóság. Hiszen az a fény csak egy kamion... De lassan olyan sötét van a világban, hogy egyre többen ezt is másképp értelmezik mert szükségük van a fényre. Szóval nagyon is jó írás van benne "Szikrázó verőfény". És nekem ez számít...

Hát hogy mi a közhely az kinek mi. Nem vagyunk hála 1formák...
Ha valakihez odamegy egy ember és így szól: Ne haragudj az állomást keresem...
/Többség szerintem kedvesen útbaigazítja ha tudja merre van az állomás./

Hozzám jön oda valaki és így szól: Ne haragudj az állomást keresem...
/Az én válaszom rá lehet ez./
Nem haragszom keresd csak... :-) .-)



Pux. ölcsi&üdv. Lacó

megtekintés Válasz erre: Nurse

Vigyázz!
Más, ha az ember szép szavakat használ és megint más, amikor közhelyes!
Ég és föld!
Nem kell közönségesen fogalmazni, de a mai kor megkívánja, hogy az író ne közhelyesen fejezze ki magát.
Hogy mi közhelyes? Az már egy következő kérdés. :-)
Nurse

Ha mondanál egy két példát, akkor talán közelebb kerülnék a valósághoz. :-)
Konkrétan ezzel a cikkel kapcsolatban. Mit értesz ez alatt? "...a mai kor megkívánja, hogy az író ne közhelyesen fejezze ki magát."

Nem baj, ha nem ide írod, hanem privibe.

Köszönöm,
Éva

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Miért baj az, ha valaki szép szavakkal fejezi ki pillanatnyi érzelmeit. Lassan eljutunk odáig, hogy szégyelleni kell a szép szavakat, mert az már nem divat, csak a durva, a közönséges kifejezésmódra ugrik rá mindenki?
Szerintem pedig ez egy lépés lehetne a jövő felé, mindenkinek, aki kezdi elfelejteni, hogy ilyen is volt, van, lehet. Romantika. Szerettük. Elfelejtettük volna?
Kinek milyen az érzésvilága.
Rossz a kérdés. Jó a válasz. :-)

Vigyázz!
Más, ha az ember szép szavakat használ és megint más, amikor közhelyes!
Ég és föld!
Nem kell közönségesen fogalmazni, de a mai kor megkívánja, hogy az író ne közhelyesen fejezze ki magát.
Hogy mi közhelyes? Az már egy következő kérdés. :-)
Nurse
Miért baj az, ha valaki szép szavakkal fejezi ki pillanatnyi érzelmeit. Lassan eljutunk odáig, hogy szégyelleni kell a szép szavakat, mert az már nem divat, csak a durva, a közönséges kifejezésmódra ugrik rá mindenki?
Szerintem pedig ez egy lépés lehetne a jövő felé, mindenkinek, aki kezdi elfelejteni, hogy ilyen is volt, van, lehet. Romantika. Szerettük. Elfelejtettük volna?
Kinek milyen az érzésvilága.
Rossz a kérdés. Jó a válasz. :-)

megtekintés Válasz erre: Nurse

Ez biztosan paródia!
Mondd, hogy igen, lécci, lécci, lécci!

Vicces kedvemben voltam tegnap, az igaz. :)

Elmélkedtem Donna naplóbejegyzésén, milyen apró dolgok indíthatnak be egy cikket.
Kreáltam egy "apró" dolgot.
Milyen lehet, ha két vízcsepp az óceán közepén egyéniséget és különbözőséget érez a többitől.
Kicsit elzárva (üveg), de mégis a "tömegben".
Beszélgetnek.
Mondhatták volna azt is egymásnak: Te Jóska, b@..+, már megint stb.
Kreáltam egy helyzetgyakorlatot-írásban.
Adott a téma: Ti mit hoznátok ki ebből a szituációból? :)

Zsötem
Ez biztosan paródia!
Mondd, hogy igen, lécci, lécci, lécci!

megtekintés Válasz erre:

Mondd, Zsötem,

honnan veszed ezeket a rettenetes mondatokat, hogy "Időtlenül sodródnak a remény csónakjában", "álmaimban mindig a karjaidban ringatóztam", "szerelmünk a legvadabb vihart is kiállja", "érzékin eggyé olvadva merül alá az örökké tartó szerelem tengerében" stb.?

Ha paródiának szántad (nyilván nem), annak gyenge.

Ha viszont komolyan gondolod, akkor ez a libazsír tejszínhabbal tipikus esete. Brrr...

Üdv,

Ktr.

Szia Kedves Könyvtündér.

Nem tudom, ez jött ki belőlem. :) Javíthatatlan vagyok. :(

Zsötem
 
Mondd, Zsötem,

honnan veszed ezeket a rettenetes mondatokat, hogy "Időtlenül sodródnak a remény csónakjában", "álmaimban mindig a karjaidban ringatóztam", "szerelmünk a legvadabb vihart is kiállja", "érzékin eggyé olvadva merül alá az örökké tartó szerelem tengerében" stb.?

Ha paródiának szántad (nyilván nem), annak gyenge.

Ha viszont komolyan gondolod, akkor ez a libazsír tejszínhabbal tipikus esete. Brrr...

Üdv,

Ktr.

megtekintés Válasz erre:

Kedves Zsötem!

Csak egy pici hiba van az írásodban.
A víz nem merül el soha a vízben, még ha a dobozba is van zárva.
Tetszett az írásod. Finom tollal rajzolod meg az érzéseket.

Tamás

Szia Kedves Tamás!

Köszönöm szépen!
Végigolvastam újra, és újra. Ahogy a saját friss írást szokja a szemem, úgy hoz elő újabb sorokat.
A víz merülésén gondolkodtam, amit írtál.
Egyrészt ez a két cseppnek biztató hír. Pozitív.
A "szerelem, az érzelmek tengerében" merülnek alá, mégis a felszínen maradhatnak, nem veszítik el egymást.

Jó, hogy előhoztad ezt a gondolatsort belőlem, még nekem is meg kell értenem a saját írásom mondanivalóját. :)

Zsötem
 
Kedves Zsötem!

Csak egy pici hiba van az írásodban.
A víz nem merül el soha a vízben, még ha a dobozba is van zárva.
Tetszett az írásod. Finom tollal rajzolod meg az érzéseket.

Tamás
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: