újabb események régebbi események további események
13:56
Ilona új cikket töltött fel
12:25
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:24
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:00
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
06:44
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
14:01
zsoltne.eva módosította a cikkét
11:31
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:12
zsoltne.eva új cikket töltött fel
01:02
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:03
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
23:54
Wivien új bejegyzést írt a vendégkönyvbe
23:51
Wivien regisztrált a weboldalra
14:34
Gaya új cikket töltött fel
13:12
Ilona módosította a cikkét
13:11
Ilona új cikket töltött fel
09:42
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
00:01
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
23:55
Arnold91 válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
09:16
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

A tölgy, avagy kiugrik a nyúl a bokorból...

2012. május 18. - Látogatók száma: 185

A barát segít a bajban. Ki tudhatná ezt jobban Tysonnál? A sok segítségéért cserébe, amit kaptam eddig tőle, egy egyszerű kis mesét ajánlok most Néki.

Hat hete egy csöpp eső sem esett. A szárazság sanyargatta a vidéket. Növény és állat az életet adó vízre várt. De a mai napon a sárga tűzgolyó minden eddiginél hevesebben égette szerte a tájat. Az égszínkék égbolt látványát, néha egy-egy szürkébb, fodros bárányfelhő csúnyította ugyan, de közel-távolban véletlen sem volt várható egy párától teli, kövér esőfelhő érkezése. Az erdők, mezők is az öreg nap pihenéséért imádkoztak, de láthatólag kevés sikerrel.
Az erdőszélen egy idősödő tölgyfa emelkedett. A fa hűvösében két apró kisgyermek játszadozott. Egy ötéves fiú és egy négyéves lány. A kisfiú korához képest magas, hamiskásan mosolygó, kis rosszcsontnak nézett ki. A lányka kerek pofijával, aranyos, copfba fonott hajával vidáman nevetgélt.
- Hozzunk még inni Tölfinek? - kérdezte a fiútól.
A fiú válasz nélkül megragadta a lány előtt heverésző egyik üres homokozóvödröt, felpattant és elindult a tó felé... majd pár lépést megtéve visszafordult a lány felé.
- Akkor jössz Katica? - kérdezte.
A lány felállt, és a másik vödörrel a kezében a kissrác után szaladt.
Az út egy darabig kissé emelkedett, majd egész a tópartig lejtett. A gyerekek könnyeden szaladtak. A tavat a környező hegyek egy kis gyöngyszemeként ölelték körbe. Futás közben a fiú a tó tükrén gyémántként meg-megcsillanó napsugarakat pillantott meg.
- Nézd de gyönyörű! - állt meg, és ujjával a tó felé bökött. Ott a vízen... tündérek táncolnak - mondta lelkesen.
A lány is megállt, pont a fiú mellett, és erősen nézett a mutatott irányba. De semmit nem látott. Csupán a tavon megcsillanó szikrázó napsugarak verődtek vissza feléjük.
- Nem látom a tündéreket. Hol vannak? - kérdezte a másikat.
- Ott te butus! Ott ni! - és a fiú még egyszer ugyanoda mutatva, közelebb hajolt a kislányhoz, kicsit a fejét is megfogva, a fények irányába fordította. - Hunyorogj csöppet, akkor jobban látod - mondta kedvesen.
A lány kicsit hunyorított... és tényleg meglátta a táncoló tündérfényeket.
- Én is látom! Én is látom! - kiabálta örömében. Ez csodálatos. Gyerünk, nézzük meg őket közelebbről!
Amikor a vízhez értek, egy kóbor, nyájától elszakadt bárányfelhő pont eltakarta a napot. A lány szomorúan megmerítette a vödrét.
- Ma már kitáncolták magukat... - mondta elgondolkodva a fiú. Siessünk vissza a szomjas tölgyünkhöz!
A két gyermek teli vödrökkel robogott vissza a tölgyfához. Az út az erdőn keresztül vezetett, a hegyoldalban. Az ösvényt amerre jártak, csak az ő picurka gyermeklábnyomaik taposták. Bejáratott csapás volt ez. Nem egyszer tették már meg ezt a nem kis távolságot az öreg barátjuk kedvéért. Az pedig hálás volt, ebben a melegben is hűs árnyékot nyújtott nékik. Amikor megérkeztek, mindketten a hatalmas tölgy tövére locsolták az iciripiciri vödrük tartalmát, és boldogan nézték a hálát intő leveleket.
- Látod ott - mutatott fel a kislány -, az a levél köszönetet int nekünk.
És a fiú mosolygott... ő már nagy volt, tudta, hogy nem csak egy levél, az egész tölgyfa lelke mond nekik köszönetet.

Egy nap múlva eleredt az eső.
- Látod - mondta a fiú -, ma ő segít nekünk.
És a két gyerek vidáman játszott tovább az esőben, a fájuk alatt.

A cikket írta: bokorur

12 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2014. szeptember 22. 12:35

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2014. szeptember 22. 12:32

Tisztelt Cikkíró!

Tiszteletet az emlékei érdemelnek! Bennem az alázattal az írásaimat illetően nincs semmi hiba, ha elmondhatjuk, hogy ember sincs hiba nélkül. Szerintem az alázatra való figyelemfelhívást nem a megfelelő személynek címezte.

Ami nem tetszik ebben a játékban, azt egy jelen feltett írásához, nem Önhöz szólóan, de már kifejtettem. Mint mondottam a továbbiakban nem kívánok ebbe a játékba résztvenni.

Üdvözlettel,
Éva

Köszönöm!
Bokor
2014. szeptember 22. 12:32

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2014. szeptember 22. 12:26

Tisztelt Éva!
Régi írásom, köszönöm, hogy megtisztelt azzal, hogy olvasta! Remélem, Nékem is kijár a tisztelet írótársaimtól! Kívánok Önnek több alázatot az íráshoz!
Bokor

Tisztelt Cikkíró!

Tiszteletet az emlékei érdemelnek! Bennem az alázattal az írásaimat illetően nincs semmi hiba, ha elmondhatjuk, hogy ember sincs hiba nélkül. Szerintem az alázatra való figyelemfelhívást nem a megfelelő személynek címezte.

Ami nem tetszik ebben a játékban, azt egy jelen feltett írásához, nem Önhöz szólóan, de már kifejtettem. Mint mondottam a továbbiakban nem kívánok ebbe a játékba résztvenni.

Üdvözlettel,
Éva
2014. szeptember 22. 12:26
Tisztelt Éva!
Régi írásom, köszönöm, hogy megtisztelt azzal, hogy olvasta! Remélem, Nékem is kijár a tisztelet írótársaimtól! Kívánok Önnek több alázatot az íráshoz!
Bokor
2014. szeptember 22. 09:02
Kedves Cikkíró!

Természetesen örülök, hogy ilyen és ehhez hasonló mesékkel kábítja magát és az olvasóit. Csak van a dolognak egy szépséghibája. Éspedig, hogy végig kísérjük egy írótársunk mondandóját.

Bárki beleképzelhette magát ebbe a kis visszaemlékezésbe, mégsem tudja elvonatkoztatni a jelentől. Erről már csak a felnőttek tehetnek. Mert míg a gyermek azt éli át, amit lát, egy felnőtt beleszövi azt is, amit érez. Hogy - esetleg - becsapták? Az a jelen hibája.

Nehéz szembesülni egy ilyen kritikával, de nem haszontalan.
Előbb-utóbb felnövünk a jelenhez. A múltunkat dédelgetjük, aztán a jelen megmutatja a maga valóját. Kiderül, hogy ez meg a való.

Egy régi írásunkat a jelen mutatja meg, hogy mennyire volt igaz, vagy hamis, és mindjárt más színezetet kap a múlt is. Egy életen át elkötelezni magunkat valaki felé, valaki mellett, akinek sokat köszönhetünk, aki már lehet, nem is az, aki volt, de hát a hálát nem elég többször is leróni...

kívánom, hogy sikerüljön, ne legyen hiábavaló és ne vezesse tévútra!

Üdv. Éva
2012. május 31. 13:57

megtekintés Válasz erre: férj - 2012. május 28. 19:47

Kiváló írás

Tisztelt Férj!
Köszönöm a dicséretét!
Bokor
2012. május 28. 19:47
Kiváló írás
2012. május 21. 12:23

megtekintés Válasz erre: - 2012. május 19. 15:35

Bokor úr!

Nagyon tetszett ez az is írása is, mint mindegyik!

Köszönöm, hogy olvashattam!

István

Tisztelt István!
Én is örülök, hogy örömet tudok még szerezni felnőtteknek is, egy kis mesével.
Bokor
2012. május 21. 12:21

megtekintés Válasz erre: taki - 2012. május 19. 15:29

Bokor Úr!
Ez is tetszett, csak így tovább. Örülök, hogy ilyet is olvasni Öntől!
Taki

Tisztelt Taki!
Ön egy hűséges olvasóm. Örülök, hogy nálam járt!
Bokor
2012. május 21. 12:20

megtekintés Válasz erre: Vass. N Edith - 2012. május 18. 22:50

"- Látod ott - mutatott fel a kislány -, az a levél köszönetet int nekünk."

Én is intek...

Tisztelt Edith!
Azt hiszem, Önt külön vártam valamiért. Ne kérdezze miért. Örülök, hogy tetszett!
Bokor
2012. május 21. 12:17

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. május 18. 13:03

Bokor úr! Gyönyörű mese! Ez nem semmi! Lenyűgözött! Mondjam még? :))
Üdv:Ailet

Tisztelt Ailet!
Mondja...! Jó hallani, hogy nem hiába cselekszünk.
Bokor
2012. május 21. 12:15

megtekintés Válasz erre: Tyson - 2012. május 18. 12:35

Tisztelt Tanár Úr!
Köszönöm ezt a megtisztelő cikkett! A rossz csont gyerek akár én is lehettem.
Tyson

Kedves Barátom!
Lehet Ön is volt a rosszcsont?
Bokor
2012. május 21. 12:14

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2012. május 18. 12:16

Tisztelt Tanár úr!
Gratulálok, végre egy könnyed vidám kis cikk Öntől is! Nekem tetszenek a régivágású, aranyos gyerekek. Jó volt olvasni.
Üdvözlettel,
Pinokkió

Tisztelt Pinokkió!
Ilyen hangulatban is van az ember néha. Köszönöm, hogy olvasott.
Bokor
2012. május 21. 12:13

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. május 18. 09:04

Kedves Bokor Úr!

Ez a mese nagyon érzékeny és finom kis szökkenése az élet igazi szépségének. Köszönjük!

Pussz, Tündér

Tisztelt Tündér!
Örülök, hogy felém repült.
Bokor
2012. május 21. 12:12

megtekintés Válasz erre: Müszélia - 2012. május 18. 09:00

miért van az, hogy én mindig csak önző és undok gyerekeket látok, akik futball ürügyén egymást rugdossák, hülyézik, káromkodnak, a lányokat elzavarják, vagy ha már nagyobbak, akkor ugye...
egy játszótérre néz az ablakom, tudom, hogy miről beszélek.

Tisztelt Müszélia!
Nem lehet, hogy rossz játszóteret néz? A falusi, erdőszéli emberek mindig jobban kötődtek a természethez.
Bokor
2012. május 21. 12:08

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. május 18. 07:58

De kedves! Úgy látszik ahogy öregszünk egyre inkább az ilyen kis bugyuta mesék, visszaemlékezések, képzelgések vannak jó hatással a lelkünkre... Ma is megcsodáljuk a természetet, megállunk egy-egy pillanatra, és visszanézünk, de ennyire kifejezően talán nem jut el a tudatunkig se, amit látunk. Elfelejtettük volna milyen az, rácsodálkozni valamire, ami gyönyörű, csodaszép, mesés?...
Önnek sikerült! :-) Mert már szinte gyerek... :-)

Tisztelt Éva!
Amikor ezt írtam, még majdhogynem gyereknek éreztem magam. Nékem ez a kor már csak ilyen, egyre közelebb kerülök ahhoz, ahonnan jöttem.
Bokor
2012. május 21. 12:05

megtekintés Válasz erre: Yolla - 2012. május 18. 06:52

Gratulálok!

Tisztelt Yolla!
Köszönöm, hogy olvasott!
Bokor
 
2012. május 19. 15:35
Bokor úr!

Nagyon tetszett ez az is írása is, mint mindegyik!

Köszönöm, hogy olvashattam!

István
2012. május 19. 15:29
Bokor Úr!
Ez is tetszett, csak így tovább. Örülök, hogy ilyet is olvasni Öntől!
Taki
2012. május 18. 22:50
"- Látod ott - mutatott fel a kislány -, az a levél köszönetet int nekünk."

Én is intek...
2012. május 18. 13:03
Bokor úr! Gyönyörű mese! Ez nem semmi! Lenyűgözött! Mondjam még? :))
Üdv:Ailet
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: