A Pillanat maga a Lét

Látogatók száma: 57

A Lét nem érez éveket, Ő Pillanat csupán, Mint csepp az eső tengerében, Mint levél a fán;

Éj-takaróját elővette újra,
És pihen a Nap alkony-ágyba bújva,
Tudja: a lét-öröm sosem hamis;
S pár boldog órát láthatott ma is.
A perc fogan,
A lét rohan,
Az élet egyre száll;
Száguld és meg nem áll,
Lélek partjáról
Más lélekhez
Mindig eltalál.
———
Tobzódás nélkül a lét: puszta semmi,
A halál tud csak gazdaságos lenni,
Az Élet él, és nyüzsög szüntelen,
A takarékos lét: csak félelem.
A hivatal
Csak port kavar,
Szirtjén nem él csoda,
Amit Magadtól elrabolsz,
Nem pótolod
Soha.
———
A Lét nem érez éveket,
Ő Pillanat csupán,
Mint csepp az eső tengerében,
Mint levél a fán;
Vékony palló a Pillanat
Már holt, s még holt között,
Mint odatévedt tengelic
A sivatag fölött;
Fent harsány színekben az Élet,
Lent holt egyformaság,
A Pillanat: sosem halhat;
Nélküle nincs világ.
——-
Mi több?
Egy roppant kontinens,
Vagy egyetlen virág?
Egykor: ez nagy volt és sivár
És csak nyújtózkodott,
Amaz csak egy volt, és kicsiny,
Ám életet hozott!
Sose feledd el, ostoba,
Számolgató világ:
Mi volt egykor pár kontinens,
S mi volt egy szál virág.