újabb események régebbi események további események
00:08
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:06
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:57
Új cikk került fel a weboldalra
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
21:27
Virág új cikket töltött fel
20:20
Új cikk került fel a weboldalra
16:57
Ilona új cikket töltött fel
15:20
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
14:52
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:16
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
11:50
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
00:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:15
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:07
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
23:13
Ilona új cikket töltött fel
20:27
Black Ice módosította a cikkét
20:18
Black Ice új cikket töltött fel
00:08
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:52
Ilona új cikket töltött fel
00:06
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését

A vidéki lány álma

2011. augusztus 29. - Látogatók száma: 141

Igazából sosem tagadtam, hogy honnan jöttem, és hová, kinek a karjai közé születtem bele. A szüleimtől csak szeretetet, összetartozást, kitartást, erőt, hitet, becsületességet, munkaszeretetet hoztam magammal a vidéki életből a pesti nagy életbe.

Ez az óvó, védő háttér elég volt ahhoz, hogy mindig úgy éljem az életemet, hogy higgyem, van egy jobb és egy még jobb nap is a mai után, még akkor is, ha épp most szenvedsz.

Nem volt egyszerű a vidéki lánynak mindent (értsd ez alatt szülőket, testvéreket, barátnőket, munkát, otthont, biztonságot, illatokat, ízeket, és érzéseket) otthagyva, új életet kezdeni itt a semmiből. A gyerekem még csak nyolc éves volt. Albérletbe hoztam Budapestre, és csak magunkra számíthattunk. Nehéz idők voltak. De nem adhattam fel.

Sosem felejtem el, hogy nem messze a lakásomtól, az árkádok alatt, volt egy ékszerbolt. Sok szikrázóan gyönyörű bizsuval telepakolt polc állt a kirakatában. A polcok méltósággal viselték a kék, türkiz, lila, bordó nyakláncok, fülbevalók, karkötők, gyűrűk, csattok, gyöngyök sokaságát. Nekem nem volt egyetlen ékszerem sem akkor, már régen eladtam őket, mikor pénz-szűkében voltam. Most meg nem volt egy forintom sem rá. Szóval a szép csilli- villi ékszerek szórták a fényüket csábítón rám mosolyogva a kirakatban. Különösen egy, ami vöröses bordó színben pompázó nyaklánc volt. Rajta egy álomszép rózsát formázó medál, apró kövecskékből kirakva, hozzá ugyanolyan fülbevaló. Rabul ejtett. Akartam. Mindennap megnéztem, direkt arra mentem. Mindennap akartam. Kellett a lelkemnek, és jó volt elképzelni, hogy a nyakamon van, érzem a hűvös fém hidegségét, és ahogy megszokja a testem, érzem a melegséget, ami betölti a szívemet tőle. Szépnek gondoltam magamat benne, csábítónak, érzékinek. De nem volt rá sosem pénzem. Se hétfőn, se szombaton, se a következő héten, sem a másik hónapban. Rettegtem attól, hogy egy nap nem fogom már látni. Valaki el fogja vinni, másé lesz, nem az enyém. „Hiszen ebből csak egy darab van, enyém kell, hogy legyen, megveszem Karácsonyra!” Ezt mondogattam magamban. Nem tettem.

Az lett a vége a történetnek, hogy szilveszter előtt pár nappal már nem csillogott rám a kirakatban. Megvették. Álltam, és nem hittem el, hogy ez megtörténhetett velem. Nagy levegőt vettem, és megfogadtam, soha nem fogok ilyen helyzetbe kerülni többet. Azóta sincs olyan szép nyakláncom. Azokat a pillanatokat nem felejtem el soha, mikor esténként csak az én szívemnek szórta a vörös fényét, csak nekem, és csak egy nyaklánc volt. Mégis több volt mindennél.

Arra is emlékszem ezekből a kezdeti, ínséges pesti időkből, hogy sokat sétáltunk kéz a kézben a fiammal a pályaudvarra. Csak hogy lássam a hazafelé, a múltam felé induló vonatokat, csak hogy halljam a vonat zúgását, kattogását. Csak hogy érezzem azt a (máskor büdös) olaj és füst keverékét, ami most olyan jó szagú lett hirtelen. Csak nyugodjak meg… és minden rendben lesz ismét. Honvágyam volt, és a honvágyam mélyen rejlő illata fájdalommal töltött el. Menni akartam. Csak megölelni a szüleimet egy pillanatra, csak hallani a nevetésüket egy percre, csak enni egy kanállal az anyukám-féle utánozhatatlanul finom, vasárnapi húslevesből, csak lesétálni a kertbe és levenni egy szilvát a fáról és jóízűen beleharapni.
Majd nevetni velük, és búcsúzóul újból megölelni őket! Ennyi volt a vágyam.

Mára már minden rendben. A vidéki lányból érett nő lett! A hitem a kitartásom vitt előre. Elértem azt, amiért ebbe a nagyvárosba jöttem! Hajtott a vágyam anno, hogy megmutatassam ki vagyok és mennyit érek én! Szárnyait próbálgató írónő lettem. Az, aki mindig is itt volt bennem, de megvárta a pillanatot mikor elő kell bújnia, hogy adjon!

Igazából sosem tagadtam, hogy honnan jöttem, és hová, kinek a karjai közé születtem bele. A mai napig haza járok a szüleimhez. Csak megölelni őket egy pillanatra, csak hallani a nevetésüket egy percre, csak enni egy kanállal az anyukám-féle utánozhatatlanul finom, vasárnapi húslevesből, csak lesétálni a kertbe és levenni egy szilvát a fáról és jóízűen beleharapni. Majd nevetni velük, és búcsúzóul újból megölelni őket!

A cikket írta: Mirjam Salliven

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. szeptember 22. 22:47

megtekintés Válasz erre:   - 2011. szeptember 21. 22:16

Nagyon jo es elgondolkodtato amit irtal!
en is ebben vagyok mar 18honapja.en a senkifoldjere jottem jo messze a hazamtol a szulovarosomtol uj eletet kezdeni.mindent ott hagyva 41 evesen elindulva 3gyermeket ott hagyni magyarorszagon,hogy egy uj eletet felepiteni,hogy a gyermekim jovojet taposam ki es csak is ertuk tegyek mindent es utolag magamert.mindent egyedul es nagyon nagyon nehez
de ha most vissza nezzek nem mennek vissza ,hanem haladok lassan az uton a cel fele.neha elfaradva es megpiheve egy kicsit , de haladok.mert akarok.nagy kitarto erom van es amit elakrok erni el is erek mindig.
nekem a hitttem es az otthonrol jovo szeretett amiert en is repulnek haza csak 1percre de nem lehet mindig mert nagyon messze van,de idokozonkent mgteszem es akkor megerosebb vagyok.
de most van parom es o megtobb erot ad ,de akkor is egy idegen orszagban csak is onmagadra szamithatol es hogy vegig tudod csinalni az egeszet!
Bravo !

Szeretettel Romabol.Zsuzsa

:) Igazán köszönöm kedves Zsuzsa! Megtisztelő a figyelmed. Szuper nő lehetsz ha te is rájöttél mi a te utad,és járod is azt hittel,kitartással!
Nekem egy életszakaszom elmúlt és kell egy új cél. Mert álmok és célok nélkül az ember maghal. Én is vágyom ki külföldre. Hogy mi lesz ebből?Az a jövő zenéje..
További sok sikert Neked! Kitartás!
DE egyet ne feledj! Egy életed van,amit Neked kell élned,és magadért is tégy ne csak másokért!
Puszi! Mirjam
 
2011. szeptember 21. 22:16
Nagyon jo es elgondolkodtato amit irtal!
en is ebben vagyok mar 18honapja.en a senkifoldjere jottem jo messze a hazamtol a szulovarosomtol uj eletet kezdeni.mindent ott hagyva 41 evesen elindulva 3gyermeket ott hagyni magyarorszagon,hogy egy uj eletet felepiteni,hogy a gyermekim jovojet taposam ki es csak is ertuk tegyek mindent es utolag magamert.mindent egyedul es nagyon nagyon nehez
de ha most vissza nezzek nem mennek vissza ,hanem haladok lassan az uton a cel fele.neha elfaradva es megpiheve egy kicsit , de haladok.mert akarok.nagy kitarto erom van es amit elakrok erni el is erek mindig.
nekem a hitttem es az otthonrol jovo szeretett amiert en is repulnek haza csak 1percre de nem lehet mindig mert nagyon messze van,de idokozonkent mgteszem es akkor megerosebb vagyok.
de most van parom es o megtobb erot ad ,de akkor is egy idegen orszagban csak is onmagadra szamithatol es hogy vegig tudod csinalni az egeszet!
Bravo !

Szeretettel Romabol.Zsuzsa
2011. szeptember 5. 11:33

megtekintés Válasz erre:   - 2011. szeptember 5. 06:22

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

:)Köszönöm István!
2011. szeptember 5. 11:32

megtekintés Válasz erre:   - 2011. szeptember 5. 05:46

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

:) neked is igazad van:)...nem kell mindig nagy általánosságban gondolkodni:)
Elég ha csak a te kis világodban, vagy abban a világban gondolkodsz ami körbevesz...
M.:)
 
2011. szeptember 5. 06:22
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
2011. szeptember 5. 05:46

megtekintés Válasz erre: Mirjam Salliven - 2011. szeptember 4. 13:48

:) Hűha Nem Tom:)
Akkor Te utána olvastál a kiadómnak?:)Ez dicsérendő:)
Itt is mint mindenhol azért változik minden:)
Szóval akkor hogyan is néz ki a "dolog"...akkor mi írók vagyunk vagy mi a "szösz"?:)
Szerintem mindenki, aki meg tudja fogalmazni a gondolatát és azt vissza tudja adni....akár több oldalban is, irodalmi stílusban ...az mind író:)
És nem kell ehhez hivatásos írónak sem lennie:)
Mirjam

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
2011. szeptember 4. 13:48

megtekintés Válasz erre:   - 2011. szeptember 4. 00:27

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

:) Hűha Nem Tom:)
Akkor Te utána olvastál a kiadómnak?:)Ez dicsérendő:)
Itt is mint mindenhol azért változik minden:)
Szóval akkor hogyan is néz ki a "dolog"...akkor mi írók vagyunk vagy mi a "szösz"?:)
Szerintem mindenki, aki meg tudja fogalmazni a gondolatát és azt vissza tudja adni....akár több oldalban is, irodalmi stílusban ...az mind író:)
És nem kell ehhez hivatásos írónak sem lennie:)
Mirjam
 
2011. szeptember 4. 00:27
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
2011. szeptember 3. 14:27

megtekintés Válasz erre: Mirjam Salliven - 2011. szeptember 3. 11:01

:)Óóóó jaj kedves Éva!
Egy ÓRIÁSI KÖSZÖNETTEL tartozom neked!
És egy vallomással:)
Vallomás:én még csak most láttam meg,hogy Te mennyire aktív vagy itt fenn az oldalon minden tekintetben! Mennyi írás,és a stílus! Óóóó...szóval az ironikus, csipkelődő, "nagy szavak"...imádnivaló!!!Én bármennyire is próbálom ezt a féle stílust felvenni az írásaimban, nálam ezt is körbeveszi valamiféle lágyság...
Köszönet: amiért Te ,első perctől kezdve itt biztattál, és "jelen voltál"...
Megtiszteltetés lenne ha elolvasnád a könyvemet és végre véleményt kaphatnék róla Tőled! A többit privát levélben!
Köszönlek...szép szülinapi ajándék lettél ma nekem:)
Mirjam

Nem mondod! Így elszállt az idő? Ne ess kétségbe, amíg engem látsz! :-)
Boldog szülinapot! :-)

Éva

Ui. Én is tartozom egy vallomással. A többit priviben! :-)
2011. szeptember 3. 11:01

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. szeptember 1. 07:43

Szia Mirjam!

Nekem nagyon szimpatikus, ahogy a szüleidről írsz. Mind oda vágyunk vissza!
Azért, ha befutottál és a pénzednél leszel, küldj nekem egy dedikált tiszteletpéldányt. Nagyon boldoggá tennél! :-)

Pussz,
Éva

:)Óóóó jaj kedves Éva!
Egy ÓRIÁSI KÖSZÖNETTEL tartozom neked!
És egy vallomással:)
Vallomás:én még csak most láttam meg,hogy Te mennyire aktív vagy itt fenn az oldalon minden tekintetben! Mennyi írás,és a stílus! Óóóó...szóval az ironikus, csipkelődő, "nagy szavak"...imádnivaló!!!Én bármennyire is próbálom ezt a féle stílust felvenni az írásaimban, nálam ezt is körbeveszi valamiféle lágyság...
Köszönet: amiért Te ,első perctől kezdve itt biztattál, és "jelen voltál"...
Megtiszteltetés lenne ha elolvasnád a könyvemet és végre véleményt kaphatnék róla Tőled! A többit privát levélben!
Köszönlek...szép szülinapi ajándék lettél ma nekem:)
Mirjam
2011. szeptember 1. 07:43
Szia Mirjam!

Nekem nagyon szimpatikus, ahogy a szüleidről írsz. Mind oda vágyunk vissza!
Azért, ha befutottál és a pénzednél leszel, küldj nekem egy dedikált tiszteletpéldányt. Nagyon boldoggá tennél! :-)

Pussz,
Éva
2011. szeptember 1. 06:18

megtekintés Válasz erre: Mirjam Salliven - 2011. szeptember 1. 01:51

:)Szia,Juli! Köszönöm a dicséretet! Miért ki az ÍRÓ?
Magánkiadás?Hát persze,hogy az lett...mert nem ismered az okokat:)
A harmadik könyvem már kiadó felkérésére készül...akkor már lehetek író? És megkérdezhetjük az Underground kiadó összes sikeres kis könyvet kiadó emberkéjét/köztük jeles,több kötetes írót/ ,hogy akkor ők sem ÍRÓK?Hmmm...:)
Mirjam

Én kérek elnézést!

Szép napot!
Pusz
Juli :))
2011. szeptember 1. 01:51

megtekintés Válasz erre:   - 2011. augusztus 30. 21:07

Szia Mirjam!

Ez az írásod tetszett a legjobban az eddigiek közül.
Tetszik a hited és a kitartásod.
Megjegyezném: Úgy tudom, hogy egy könyved jelent meg magánkiadásban. Én azért nem állítanám magamról ebben az esetben, hogy írónő vagyok.
Bocs, ami a szívemen, az a számon.
A pontok mentek.

Pusz
Juli :))

:)Szia,Juli! Köszönöm a dicséretet! Miért ki az ÍRÓ?
Magánkiadás?Hát persze,hogy az lett...mert nem ismered az okokat:)
A harmadik könyvem már kiadó felkérésére készül...akkor már lehetek író? És megkérdezhetjük az Underground kiadó összes sikeres kis könyvet kiadó emberkéjét/köztük jeles,több kötetes írót/ ,hogy akkor ők sem ÍRÓK?Hmmm...:)
Mirjam
 
2011. augusztus 30. 21:07
Szia Mirjam!

Ez az írásod tetszett a legjobban az eddigiek közül.
Tetszik a hited és a kitartásod.
Megjegyezném: Úgy tudom, hogy egy könyved jelent meg magánkiadásban. Én azért nem állítanám magamról ebben az esetben, hogy írónő vagyok.
Bocs, ami a szívemen, az a számon.
A pontok mentek.

Pusz
Juli :))
2011. augusztus 30. 20:50
:)Köszönöm!A "kritikusok" még nem olvasták..:)
2011. augusztus 29. 13:08
Ez nekem is tetszett! :)
2011. augusztus 29. 12:33
Szép!

:)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: