Az egér
Látogatók száma: 44
Az egér nyekkenve csapódott a sárga kavicsra.
- Seeep. - szólalt meg halkan a hasában a síp.
Az egér maga nem szólalt meg, hiszen mosolygó szája fekete pamutból volt kivarrva, szemöldöke magasra húzódva örök vidámságot varázsolt a képére. Emlékezett rá, hogy a barázdált arcú nő, aki rávarrta, éppen ilyen vidáman mosolygott rá, amikor elkészült vele.
- Na, készen is vagyunk.
Aztán selyempapírba csomagolták, dobozba tették, majd egy üzlet polcára került. Ott ült, vidám mosolyával, amíg egy napon, egy fiatal nő lépett az üzletbe egy alacsony kocsit tolva maga előtt. Az egér belelátott a magasból a kocsiba. Ott egy apró emberke szendergett békésen.
- Szervusz Elke! Jajj de gyönyörű ez a baba! Régen láttalak benneteket.
Amíg beszélgettek, az egér némán, mosolyogva figyelte őket.
- Nem megy az üzlet sem úgy, ahogy kellene, Franz is lelépett, és most egyedül lakom abban a hatalmas lakásban. - sorolta az eladó kisasszony panaszos hangon.
A másik fiatal nő is elmondta volna, hogy szépen élnek, Tomi is egészséges, szépen fejlődik, de barátnője panaszáradata után, úgy érezte, nem volna illő a boldogságát a másik nyakába zúdítania, hiszen az most eléggé mélyponton van. Körülnézett az üzletben, amíg a másikat hallgatta. Tomi közben felébredt a babakocsiban és farkasszemet nézett a polcon ülő egérrel.
- Milyen helyes kis legényke. - gondolta magában az egér miközben rendíthetetlenül mosolyogott.
A baba szája is mosolyra húzódott és kinyújtotta kis kezét feléje. Elke lehajolt hozzá.
- Tetszik az egérke? Hazavigyük?
Felegyenesedve szólt oda a másik nőnek.
- Megveszem ez a játékegeret, Tominak tetszik.
- Rendben,- felelt a másik. - legalább ma vásárolt valaki.
Az egér után nyúlt és elővette a pult alól a dobozát.
- Nem kell a doboz, oda akarom adni Tominak.
A kisfiú boldog mosollyal nyúlt az egér után. Ahogy megmarkolta, a hasában a síp megszólalt.
- Seeeep.
A kisfiú felnevetett. Hazáig gyűrögette az egeret, ami mindig halk sípszóval felelt. Onnantól kezdve az egér éjjel nappal vele volt és csak mosolygott. Semmitmondó drapp egérke volt, bájos kék nadrágocskát adott rá a tervezője. Tomival ment akkor is, amikor Elkének letelt a szabadsága és Tomit bölcsödébe íratták. A mindennapi loholásban sosem felejtették otthon az egeret, mert Tominak öltözés után mindig az volt az első, hogy zsebre dugta kis barátját.
Eltelt a nyár, megérkezett az ősz. Tomi és édesanyja minden nap jó nagy kerülővel mentek hazafelé, hogy a szép sárga piros levelekben gyönyörködjenek. Tomi már inkább a babakocsi mellett sétált, mint üldögélt benne. Szép színes leveleket gyűjtögetett és kis markában tartva vitte őket haza. Észre sem vette, hogy az egér kiesett a zsebéből. Ott feküdt a sárga kavicson és mosolygott. Hideg eső esett rá, de az egér nem érzékelte, csak várta Tomit, hogy visszajöjjön érte és a meleg zsebébe dugja. Emberek mentek el mellette, figyelemre sem méltatták a kis drapp egeret. Egy szintén esős napon három nő közeledett feléje.
- Ó, te szegény! - szólalt meg az egyik, majd felemelte az egeret a földről. - Elvesztett a kis gazdád? Felteszlek ide, talán könnyebben megtalál.
Azzal a fém korlát tetejére tette az egeret és tovább ment. Másnap megint arra járt és megint volt egy vigasztaló szava az egérhez. Harmadnap szintén. Egy éjszaka a szél is elkezdett fújni és a könnyű kis plüss egeret lesodorta a korlát tetejéről. Reggel a nő a földön találta meg.
- Ó, te szegényke! Nem baj, majd én meleg helyre viszlek.
Felvette az egeret, kinyomkodta belőle a vizet, majd a táskájába tette. A szobában aztán meleg vízben kimosta és a radiátorra ültette. Pár nap múlva az asszony pakolászni kezdett. Az egeret is betette egy táskába, amit aztán egy autóba helyezett el. Sokáig utaztak, amíg hazaértek. Otthon az asszony kivette az egeret is a táskából.
- Olyan kis árván feküdt ott a földön nem volt szívem ott hagyni. - azzal leültette az egeret a monitor mellé.
- Seeep. - szólalt meg a síp az egér hasában.
- Te minden kacatot hazahozol. - felelt a férfi, majd visszafordult a televízióhoz.
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon aranyosat kanyarítottál ide nekünk! Most hátranéztem és megállapítottam, hogy nálunk szintén nagyon jó helye lett volna annak a kis plüss egérkének. Olyan még nincs a polcon a sok maci, meg kutyus, kacsa és egyéb állatfajták között. :-)
Puszillak,
Éva