Az ezüstszínű kályhacsőlakk megtette jótékony hatását

Látogatók száma: 60

( Egymondatos )

Régi családi házunkban,-ahol gyermekkoromat töltöttem és felnőttem- egy öreg vaskályha állt. Antik darab volt, ki tudja hány éves, bármelyik múzeumban megállta volna a helyét.

Nálunk már szertartás-számba ment, hogy a fűtési szezon megkezdése előtt apám a csövekkel együtt átkente a kályhát csőlakkal.Ilyenkor a kályha új ruhájában ezüstös fénnyel ragyogott, a szoba királynője lett és télen ontotta a meleget.

12-13 éves lehettem, amikor apám éppen a festéssel foglalatoskodott, én elmerülten néztem a munkáját. Abban az időben éppen szerelmes voltam a szomszéd fiúba, de nagy csalódás ért, mert észrevettem a szünetben, hogy szerelmem tárgya egy másik kislány kezét fogva sétálgat.

Apám magának való ember volt, mindig a gondolataiba merülve, sokszor úgy éreztem, valami másik világban kalandozik.

Akkor- miközben fényesítette a kályhát, fél szemével rám nézett, nem kérdezett semmit és teljesen váratlanul megszólalt:

- Ne légy szomorú, Icuka-mondta és tréfásan az orromra kent egy kis lakkot az ecsettel- nézdd csak ezt a kályhát, látod, milyen volt? Most megszépítem és újra fog ragyogni.Te is fesd át a szomorúságod és ha ezzel végzel, újra a régi, vidám kislány leszel!

Az ezüstszínű kályhacsőlakk megtette jótékony hatását. De sokat gondoltam apám szavaira nehéz időszakaimban! Mert mi vagyunk a kályha, amit mindig újra-és újra át kell festeni.

Azóta már eltemettem a szüleimet, testvéreimet, férjemet, viharos éveken vagyok túl, örökös újrakezdéssel, mindig kimásztam az alagsorból, apám szavainak köszönhetően. És nem áltatom magam-még így, az utolsó szakaszban sem, hogy zökkenő mentesen élhetek. Amíg élünk, mindig szükség lesz az ezüstfényű kályhacsőlakkra

Ilona B.T.
Kép: Net

A cikket írta: Ilona

előző cikk következő cikk

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Nagyon jó! Pontosan ilyen vaskályháról meséltem én is. Majdnem ilyenről. Kicsit se hasonlított az enyém a tiédre, csak mert nem ennyire cifra, nem ilyen magas... inkább alacsony és széles..., a színe viszont teljesen megegyező..., ráadásul még mindig használom. :-)

Ahogy mondod... az történt, hogy a szomszéd fiúnak sem én jöttem be azonnal, mert egy másik kislány ült az ölébe, miközben én az ajtófélfát támasztottam és őket néztem..., de a leendő anyósom megvigasztalt, hogy mégis én leszek a felesége... :-)