Az új rokon 9. rész
Látogatók száma: 49
A repülőgép a budapesti leszállásra készül, emiatt egyre gyorsabban dobog M. Peter Corbeau szíve. Ötven év után lép a szülőföldjére.
M. Pierre Lacombe nem néz az öregre, mégis pontosan tudja, mit érezhet M. Corbeau, aki életkora szerint az apja lehetne. Még mindig képtelen eldönteni, hogy az öreg nosztalgiából vagy valós piaci tendenciák alapján döntött a magyarországi befektetési lehetőségek felméréséről, annak ellenére, hogy M. Corbeau-t becsületes, óvatos, körültekintő üzletembernek ismeri, akitől maga is sokat tanult.
Komoly előkészítő tanulmányokat készítettek a magyar gazdaság lehetőségeikről, kockázatelemzésekkel együtt, és mindketten pontosan tudják, hogy mibe érdemes befektetni. Amikor megkeresték a magyar bankot, jelezve szándékukat és megkérték, hogy állítsanak össze számukra egy tanulmányt, tulajdonképpen arra voltak kíváncsiak, hogyan látják saját helyzetüket a magyar vezető pénzpiaci szereplők. Amennyiben jók a számításaik, a befektetni tervezett összeg tíz százalékát fordíthatják kockázatos üzletekbe, anélkül, hogy a teljes portfóliót ráfizetés nélkül működtethessék.
M. Lacombe azt sem zárja ki, hogy a projekt sikertelen lesz, bele sem kezdenek, annak ellenére, hogy a felkészülés során komoly összeget fordítottak az elemzésekre, hiszen több programon dolgoznak, s közülük választják ki jövő év elején a megvalósítandót, a szokásos döntési szinteken átcsorgatva.
A Hotel Gellértben foglaltak két egyágyas szobát, és M. Lacombe a hivatalos tárgyalásig hátralévő kép napra, városnézést és múzeumlátogatást tervez, amennyiben M. Corbeau nem tart igényt a társaságára.
Bejelentkeznek a szállodában és megbeszélik, hogy egy óra múlva találkoznak, és késői villásreggeli mellett egyeztetik a programokat.
M. Corbeau elhelyezkedik a szobájában, és iszik egy kristályvizet, majd felhívja Amelie-t, hogy szerencsésen megérkeztek. Vidám hangját hallván megnyugszik felesége, hogy baj nélkül eljutottak a szálláshelyükre és M. Lacombe társaságában a következő két napot Budapest nevezetességeinek megtekintésével töltik.
M. Corbeau azonban, amint leteszi felesége telefonját, máris keresi Emőke névjegykártyáját.
- Bonjour, madame! Je suis Peter Corbeau! J'espère que je ne vous dérange pas?
Emőke nem lepődik az öregúr telefonján, mintha lelke mélyén számítana jelentkezésére. Biztosítja, hogy nem zavarja, érdeklődik, hogyléte felől. M. Corbeau igazi magyar ételre vágyik, meghívja másnap ebédre Emőkét, csak nem tudja, hol lehet igazi finom töltött káposztát enni.
- Nálam, M. Corbeau. Szívesen látom Önt is és kollégáját is ebédre. Tudja, hogy milyen a magyaros vendégszeretet. Mondom a címem!
Örömmel fogadja Emőke nagylelkű meghívását, igazán kettesben szeretne a fiatalasszonnyal beszélni, de így is jó.
A fiatalasszony maga sem tudja, hogy most nevessen vagy sírjon, mert a szakácstudománya legfeljebb sógornője ez irányú tudományával ér fel, mely igen csekély reménnyel kecsegtet a kiváló vendéglátó cím elnyeréséhez.
Vesz egy mély lélegzetet és felhívja Erzsikét, hátha Róza néni segítségére siet. Nevet a sógornője, és ugratja, hogy jól jön az öreg a háznál és biztosítja, hogy még aznap délután átviszi Norbi az édesanyját, hogy együtt bevásárolhassanak és másnap reggel közösen elkezdhessék a sütés-főzést.
Ennél nagyobb ajándékot Emőke nem is kaphatna.
Pocakjában mozognak a gyerekek, mintha érzenék, milyen fontos eseményre készül az édesanyjuk.
Addig rendben is lenne, hogy M. Corbeau magyar ételekre vágyik, ám a kérdés az, hogy M. Lacombe-nak hogyan ízlenek a nehéz ételek. Szerencsére még ott van a mélyhűtőben a Róza nénitől kapott hízott kacsa, nem, mintha abból könnyű ételt lehetne készíteni.
Megvárja Róza nénit és együtt elmennek vásárolni, mert tudja, hogy a háziasszony jobb szereti maga megvenni az alapanyagokat.
Délután kettőkor csörög a csengő, megérkeztek. Norbi végigfut a lakásban, és kajánul megjegyzi:
- Hajaj, húgocskám, tudtam, hogy kicsi a konyhád, neked elég, de mamának kicsi lesz! Ha belegondolok, hogy milyen menün gondolkodik Róza mama, jobb, ha ma hozzákezdtek a főzéshez. És hol akartok ebédelni? Kínálj meg bennünket egy kávéval, addig kitalálom, hogyan rendezzem át vendégfogadásra a lakást! Közben leszaladok, felhozom a többi csomagot is, mert bevásároltunk mindent, az italokon kívül. Készítsd ki a pénztárcádat, mert ez sokba fog neked kerülni!
Ismeri a bátyját Emőke, tudja, hogy nem garasoskodó, s megúszta a nagybevásárlást. Már csak az italokat kell megvenni, de nem bánná, ha azt is vállalná Norbi.
- Jaj, kislányom, nem baj, hogy bevásároltunk?
- Dehogy baj, Róza néni, nagyon köszönöm.
- Mesélte Erzsike, hogy Korbó úr magyar, akkor pedig ki kell tennünk magunkért.
- Tetszik tudni, hogy a Corbeau Hollót jelent?
- Csakugyan? No, majd kifaggatom, lehet, hogy rokon. Névrokon! – nevet Róza néni, megvillantva szabályos műfogsorát.
Nem négy személyre számított az öregasszony, hanem kisebb hadseregnyi emberre, annyi nyersanyagot bevásárolt. Másfél kiló darált sertéscombból, fél kiló füstölt oldalasból és egy szál lángolt kolbászból főzi majd a töltött káposztát, előételnek sült kacsahús és tepertő lesz lila hagymával, a kacsaprólékból meg húsleves, metélttel, tejfeles csirkepaprikás nokedlivel csak egy kis nosztalgia kedvéért kerül az asztalra és lekváros papucs, mákos és diós hajtott, meg madártej kóstolható desszertként.
- Róza mama, nagyon sok lesz, nem bírnak ennyit megenni, nem beszélve arról, hogy nincs is annyi konyhai eszközöm, amennyi ezekhez kellene.
- Ugyan, Emőke, holnap vasárnap lesz, estig eszegethetnek, ráérnek. Tudom, hogy neked nincs annyi fazekad, hoztam ám magammal Erzsikémtől, majd visszakerül.
Megkávéznak, Norbi elmegy megvásárolni az italokat és Róza mama átöltözik, hogy nekikezdhessen a süteményeknek, mert arra másnap délelőtt már nem lesz ideje.
Mire Norbi visszaér, már megsül az első tepsi lekváros papucs.
- Vigyed csak, kisfiam, Erzsike nagyon szereti, ezeknek a franciáknak úgyis elég lesz a második tepsivel.
Mulat az öregasszonyon Emőke, de igaza van.
Este tízkor végeznek a süteménysütéssel. Az egész lakásban érződik az illatuk.
Hajnali háromkor felébred a háziasszony és kilopakodik, megenni három darab lekváros papucsot.
Vasárnap reggel szürke, borongós az ég, még reggel nyolckor is. Akkor ébred Emőke és első pillanatban nem is érti, milyen hangok hallatszanak a konyha felől. Róza mama már birtokba vette a konyhát és a gáztűzhely teljes kihasználtsággal üzemel.
A négyszemélyes ünnepi teríték látván Róza mama hevesen tiltakozik, hogy ő bizony nem vendég, nem ül asztalhoz, hogyan is nézne ki, meg azután beszélni sem tud a franciákkal.
- Róza néni, ez nem járja! Tudom, hogy nagy kérés volt tőlem, hogy segítsen nekem, de ettől függetlenül vendégnek tetszik lenni, jobban, mint a kér francia. Egyébként ne tessék aggódni, M. Corbeau nagyon jól beszél magyarul, meg tetszik látni, milyen jót beszélgetnek.
Kicsit zsémbel még az öregasszony, aztán hagyja magát rábeszélni az uraskodásra, és megy tusolni, s átöltözni, elvégre kötényben nem fogadhatja a vendégeket.
Emőke is átöltözik, majd kiszellőztet, nehogy már az ételek illatával jól lakjanak a vendégek.
M. Lacombe kissé ideges, erre a meghívásra nem számított. Milyen nép ez a magyar, hogy képes az otthonában fogadni ebédre vadidegen embereket? Igaz, Peter Corbeau ismeri Mme. Nagyot, de akkor is!
Legnagyobb meglepetésére két asszony fogadja őket, egy kismama és egy nagymama. A bemutatkozásnál azonban kiderül, hogy a háziasszony bátyjának anyósa az idős asszony.
Kellemes a lakás, megirigyelné egy mai lakberendező. Láthatóan jómódú a házigazda. Nem meri megkérdezni, hogy hol van, miért csak a ház asszonya fogadja. Ez láthatóan M. Corbeaut nem zavarja, aki magyarul beszélget az idős hölggyel és Emőke, ez a szokatlan keresztnevű fiatalasszony pedig kizárólag vele foglalkozik.
Nagyon finomak az ételek. Az már bizonyos, hogy elkéri a töltött káposzta receptjét, mert az fenomenális étel. Mindenképpen vásárol magyar őrölt pirospaprikát, mert úgy sejti, a nélkül nem az igazi. Az a szilvalekváros papucs feledhetetlen. Ha nem szégyellné, annak is elkérné a receptjét. No, és a magyar borok! Miért nem ismerik a franciák a finom magyar borokat?
A háziasszony elnézést kér, és eltávozik kávét főzni. M. Corbeaut jókat nevetgél, nem érti, min nevetgél a két öreg.
- Mon cher ami, Pierre, képzelje, kiderült, hogy Róza asszony férje az unokatestvérem. Meghívott bennünket Mme. Holló a disznótorra, ami hat nap múlva lesz. Remélem, nem megy haza nélkülem, kedves barátom! Olyan élményben soha nem lesz része, mint egy igazi magyar disznótor!
- Je suis avec toi, tiens juste dans mon estomac!
- Mit szólt a meghíváshoz? –érdeklődik Róza mama.
- Megköszöni a meghívást és él vele, csak bírja a gyomra! – tolmácsol nevetve M. Corbeau. – Hanem, kedves Róza, megmutatná a barátomnak, milyenek azok a mákos és diós hajtottak? Még mielőtt felszeletelné.
- Hogyne mutatnám meg, - pattan fel az öregasszony – és kézen fogja M. Lacombe-ot és vezeti ki a konyhába, miközben pergő magyarsággal magyarázza neki a kelt tészta készítését és számtalan felhasználási módját. Teszi mindezt elég hangosan, hogy jól értse az a francia!
Emőke csodálkozik a furcsa kettősön, de nem tesz megjegyzést, csak kuncogva viszi tálcán a kávét és a csészéket az étkező asztalra.
- Képzelje, Emőke, kiderült, hogy Róza asszony férje az unokaöcsém, akit lesz alkalmam személyesen is megismerni, mert meghívást kaptunk a szombati disznóölésre. Áttetetjük a repülőjegyünket egy héttel későbbi időpontra. Kérem, számítson rá, hogy előtte még egyszer szeretnék Önnel beszélni. Akkor immár kettesben. Majd keresek a városban egy kellemes kávézót. Mindenképpen tudatnom kell önnel néhány igen fontos információt.
Beállít a konyhából M. Lacombe, a tipikus francia, aki egy szót sem beszél magyarul, kezében egy felszeletelt mákos hajtottal tele tányérral, és lelkesen magyarázni kezd M. Corbeau-nak:
- Azt hiszem, Peter bátyám, meg tudnám szokni a magyar ételeket! Fenomenális ez a gâteau aux graines de pavot!
Róza néni is megjelenik, és kipirultan, nevetve megáll az ajtóban.
Folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szépen írtad meg a magyaros vendéglátást,
és annak előkészületét! Így kerek ez a rész!
Jók a karakterek ábrázolása! Már nagyon
várom a folytatást!
Pussz drága barátnőm: emillio