CICACSALÁD … III. RÉSZ
Látogatók száma: 70
Megint elsuhannak mellettem az autók. Senki sem kérdezi, így hát nincs mit válaszolni, hová ilyen nagy lendülettel. Mondanám én, de nem kérdezik.
Sietnék én, ahogy a lábam bírja, de nem ekkora kerülővel. Igaz végig beton úton megyek, nincs sár, pocsolya. Szívesen levágnám az utat a homokbánya felé, ha az a fránya tulaj nem húzott volna fel olyan sebbel-lobbal barikádokat, hogy szegény átutazó, mondjuk én be ne tévedjek a kukoricásba, potyázni. Hiába mondtam volna én, hogy eszembe se jutott. Erre vitt a lábam évtizedek óta, meg sem hallotta volna, mert a munkát nem ő, hanem a fullajtárja végezte el. Neki még erre is futja, még hogy traktor. Kinek van manapság traktora arra pláne, hogy barikádokat húzzon szegény arra tévedt ember elé, hátha nem fogja megmászni.
Hát én se másztam meg, azóta enyhén, nagy kerülővel teszem meg az utamat. Rajtam nem fogtok ki.
Behozom én azt a kis lemaradást. Az elsuhanó autósok még csak nem is lassítanak. Idegenek. Ha érdekelt volna valaha is, most azzal szórakoznék, hogy számolom hány és milyen típusú autók hajtanak el olyan sietve. Ma nincs kedvük ismerkedni, vagy már megint nem úgy öltöztem? Egyébként minden stimmel, az út szélén bandukolok, talán az volt gyanús, hogy sietve. Engem várnak odakint.
Nagy a csend, amikor kiérek a tanyára. Körülöttem, nem is értem miért lepődök meg, senki. De előttem se igen, pedig titkon arra vágytam, hogy szaladnak elém a cicáim. De nem tették. És amikor felfedeztem, hogy a dobozuk is üres, sehol egy árva lélek, akkor kicsit ijedősre fogtam. Akkor most felfedezünk! Bevetek minden cselt, amit szoktam, hogy előcsalogassam őket, akárhol is vannak, még egy nyikkanás se. Bezzeg a kandúr, a vörös már ott téblábol, azt hiszi őrá vártam. Tudom, ő is ludas a dologban, de nem bántom, inkább adok neki kaját, több híján, neki. Nem vagyok én ellenség! Nem is vesz annak, ismerjük egymást már korábbról.
De most nekem más a dolgom. Keresem a cicákat. Egyszer csak hallom ám a panaszos, síros hangot. Próbálok majdnem négykézlábra ereszkedni, hogy alá lássak a háznak, de hiába, bent sötétség. Nem látok semmit. Csak az a hang, ráismerek, ez a Szöcskéé, az szokott így nyervogni. A többiek hallgatnak. Pedig biztos együtt vannak, valahol?
Na végre előkerül az anya, kidugva gyáva orrát a ház alól, gyanúsan körülkémlelve, borzolva a szőrét, a farka duplája. Nem lehetett itt leányálom az éjszaka, állapítom meg a viselkedéséből.
Hol vannak a gyerekeid? Bele telik egy kis idő, mire kitalálom, elől szabad az út, de képtelen vagyok hozzájuk férkőzni, majd hátul ások egy kis gödröt, hátha onnan könnyebb lesz hozzájuk férni. Ásom én, ásom, már akkora a gödör, hogy lassan én is beleférnék, amikor hallom ám megint a sírást, de már kórusban. Most tisztán hallom, mintegy felnézek a fára, hát mit ad Isten, ott csücsülnek egy-egy ág végében, a diófám tetején. Na még ez hiányzott. Most mit tegyek? Hogyan szedlek le onnan benneteket? Már a fejem is megfájdul a nagy igyekezetbe, ahogy azt a hatalmas nagy létrát megpróbálom felállítani. De erre fel is kellene mászni, ami már nem igazán megy, de nincs mese. Meg kell próbálnom. Először csak módjával és csalogatom őket, hátha nem kell feljebb mennem. Hiába minden igyekezet, ők énrám várnak, én rájuk, így nem megyünk semmire.
Meg tudom érteni a panaszos sírást, felfelé könnyebb volt, mint lefelé, arról nem beszélve, vajon mióta csücsülnek ott fent a fán, tán nem egész éjszaka? Ki tudja. Amíg azon agyalok, hogyan is tudjam őket leszedni, lecsalogatni, netán egyre feljebb és feljebb mászva a fokon, hogyan tudom őket elérni, oda merészkedik az anyjuk is, de nem zavartatja magát. A gyáva!
Már megint nekem kell megmenteni a kölykeidet, mint otthon a panel ház falán, amikor leszedtem, szintén létráról a Golyót. De ő csak egy volt, ezek meg négyen vannak? – Közben-közben lejövök a létráról és elmarom az időközben kissé megszaporodott kandúrokat, hogy honnan tudták, hová kell jönniük, nem is értem? Megtette a hatását a csittegés-csattogás, a husáng, nem lehettem éppen barátságos, de a kedvem se volt most az.
Na végre a legbátrabb, gyakorló fal-mászó, a Golyó elérhető közelségbe merészkedett, velem együtt, hogy már szinte elértem, hát nem visszafordult, az ebadta! Végül is sikerült elérnem annyira, hogy el is kapjam, csak nehogy mindketten lepottyanjunk. Ha most megkarmolsz úgy elhajítalak, hogy egyből lent találod magad a földön, de nem tette, ügyesen végigmászott a kezemen, rá a vállamra, ott már nem volt párdon, elkaptam és lehoztam. Egyből a kajatál felé vettem vele az irányt, egyél, az anyád! De a sikerélmény bátorságot adott is egyben, és a többi cicát ha nem is ilyen „könnyedén”, de szintén egyenként le tudtam hozni. A feneség az volt a dologban ráadásul, hogy mire végeztem, a Golyó már ismét fent volt a fán. Hát ez nem igaz! Tudjátok mikor csináltok belőlem bohócot. Majd lejöttök. Én egyszer megtettem, a többi a ti dolgotok.
Nem mentek olyan magasra, de látszott, már élvezik, már nem félnek, a kis kényes fajtátokat!
A ház tetejéről már könnyedén leszedtem őket, mert addigra már azt is megjárták és a csatornából már ki tudtam őket halászni.
Elmaradt a tűzrakás, mással voltam most elfoglalva. Amikor már mindegyik jóllakott, jöhetett az önfeledt játék, a felfedezési körút, ott az én védelmem árnyékában mindegyik egyszerre olyan bátor lett. A kandúrok sehol, hál Istennek. Megúsztam egy-két karcolással. Nem volt más dolgom, mint bennük gyönyörködni, mit az a kis sérülés. Megvannak, mindahányan ez a lényeg!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nagy kő esett le a szívemről, hogy nem vesztek el, mint az elején hittem, s hogy a fáról is sikerült lehalásznod őket. Nem mondom, van velük elég bajod. Mennyit kell gyalogolnod a tanyáig. Nincs biciklid? Azzal hamarabb megjárnák. Mert az autóstoppolás elég rázós lehet.
Nos, majd időnként tájékoztass a cicákról, hogy érzik magukat a természet lány ölén.
Katalina
Életszerűen mutatod be az elmondottakat, ügyesen írsz.
Katalina! Én kertvárosból megyek ki hozzájuk, két busszal. Majd gyalog, úgy 20 percet. A biciklit így el lehet felejteni. Nem stoppoltam soha, csak régen, amikor munkába mentem és lekéstem a buszt, ez bevett szokás volt a 70-es években. Az emberekben a jó érzés azóta kiveszett, amikor gyalogolok, jó lenne ha valaki felvenne néha, már ismerhetnek, elég régen járok arra. Na mindegy. Viszont hazafelé szerencsém volt, egyik szomszéd épp hazafelé tartott és elvitt a buszmegállóig. Ilyen is van! Nagyon jólesett.
Valahogyan megértetni velük, hogy sokkal többre viszik az életben, ha nyitott és előzékeny, segítőkész, jó akaratú tulajdonságokkal bírnak....
Bár Katalinának szól a hozzászólásod, annyit azért megjegyeznék, hogy teljesen egyetértek veled abban, hogy a jó érzés valóban nagyon sok emberből hiányzik. Ezt kellene megértetni a mai fiatalokkal is, hogy ne a rossz példákból tanuljanak, inkább vissza kellene fordítani a sok eltévelyedett lelkű embert.
Valahogyan megértetni velük, hogy sokkal többre viszik az életben, ha nyitott és előzékeny, segítőkész, jó akaratú tulajdonságokkal bírnak....
Tudod Franci jólesik olvasni a válaszod, még ha nem is Katalina írt vissza. Nincs jogom ítélkezni senki felett. Te nagyon rátapintottál a lényegre. Az emberek befelé fordultak, kevés olyan van, aki nyiltan vállalja, még azt is, amiről mélyen hallgatni kéne, mert már ez az egyetlen lehetősége, hogy könnyítsen a lelkén. Ezt sem értékeli mindenki egyformán, és ez természetes is, de legalább hallgatna az, akinek nem klappol az őszinteség, mert talán mélyen magába lát ilyenkor. Olyan fennen mondják, hogy ez egy olyan portál, ahol bármit elmondhatsz, mégis ki vagy téve sok negatív hatásnak itt is. Én például megjártam ma is a hegyoldalt, és szívesen tartottam volna bakot bárkinek, hogy ne kelljen felmásznom a fára, de megtettem. Nem írom meg a cicacsalád folytatását, legfeljebb csak annak, aki kéri. Ahhoz már nekem sincs erőm, hogy azon hadakozzak valakivel, hogy ebből is egyesek azt higgyék, hasznot lehet ebből húzni. Miféle hasznot? Kérdezem én. Valaki a pontversennyel példálózik, hogy olyan sokat ülök a gép előtt, hogy biztos befutó leszek. Kit érdekel!? Azt hittem itt jobbak az emberek, tévedtem.
Puszi:
Pinokkió
Szia! Most nem olvastalak, de el foglak, "csak ráléptem" a hsz-edre, és olyan szomorúság, csalódottság érződik ki belőle:-( Szerintem nem annyira rosszak az emberek, csak nyitott szívvel kell járnunk köztük. Én nagyon szeretek itt mindenkit. És szerintem pár konfliktus miatt ne add fel te sem! Írd csak meg a folytatást és nyersz velem egy plusz olvasót!
Puszi:
Pinokkió
Szia,
Éva
Tudod Franci jólesik olvasni a válaszod, még ha nem is Katalina írt vissza. Nincs jogom ítélkezni senki felett. Te nagyon rátapintottál a lényegre. Az emberek befelé fordultak, kevés olyan van, aki nyiltan vállalja, még azt is, amiről mélyen hallgatni kéne, mert már ez az egyetlen lehetősége, hogy könnyítsen a lelkén. Ezt sem értékeli mindenki egyformán, és ez természetes is, de legalább hallgatna az, akinek nem klappol az őszinteség, mert talán mélyen magába lát ilyenkor. Olyan fennen mondják, hogy ez egy olyan portál, ahol bármit elmondhatsz, mégis ki vagy téve sok negatív hatásnak itt is. Én például megjártam ma is a hegyoldalt, és szívesen tartottam volna bakot bárkinek, hogy ne kelljen felmásznom a fára, de megtettem. Nem írom meg a cicacsalád folytatását, legfeljebb csak annak, aki kéri. Ahhoz már nekem sincs erőm, hogy azon hadakozzak valakivel, hogy ebből is egyesek azt higgyék, hasznot lehet ebből húzni. Miféle hasznot? Kérdezem én. Valaki a pontversennyel példálózik, hogy olyan sokat ülök a gép előtt, hogy biztos befutó leszek. Kit érdekel!? Azt hittem itt jobbak az emberek, tévedtem.
Ne azt nézd, hogy mit mondanak, hanem azt hogy ki mondja.Akiről tudod, hogy érdemes, annak gondold át a kritikáját, de akivel nem kell, azzal ne foglalkozz. Ha írsz, akkor magadnak írj, és nem fogsz csalódni. Én nagyot csalódtam, azért nem írok már egy ideje ide csak magamnak, de olvasni, olvasok. Jól írsz, folytasd, engem érdekel a cicák sorsa! :) Tudom, hogy mennyi szeretetet tudnak adni ezek a kis állatok!
Ez így igaz (remélem nem rám gondoltál a "negatívaknál")! Én ezért a lapért -értetek- azt hiszem nagyon sokat tettem, teszek.
Ami a nem írást jelenti, arról fogok írni egyszer egy cikket. Kiábrándító, aki azt teszi, amit itt egyesek (és te is), elmenekülnek az elefántcsonttornyukba, mert költői, írói hiúságukban megsértődnek pár rosszabb kritika miatt, vagy éppen nem is mondják meg miértjükben?!
Barátod,
Pinokkió
Ez jólesett! Köszönöm.
Szia,
Éva
Ne fogadd meg a Babó tanácsát!
Ne csak magadnak, nekünk is írj, mert kellenek a visszajelzések! Hidd el nekem!!! Aki csak magának ír (az hazudik, magának!), az a lényeget veszíti. A betűket azért találták ki, hogy az emberek retináján nyomot hagyjunk velük. Piros betűkkel piros nyomot, kék betűkkel kék nyomot, feketékkel feketét..., de fehérrel, csak fehéret.
Ha csak magadnak írnál, akkor azt minek tennéd, az úgyis beléd van égetve!
Írj az unokáidnak, gyerekeidnek, a barátaidnak, mindenkinek és még az ellenségeidnek is.
Ne félj a kritikától és még a bántástól sem!
Én itt vagyok melletted...
és mostmár tényleg elolvaslak, csak eddig máshol szorgoskodtam békét teremteni!
Puszi nektek:
Pinokkió
hiszen ezekből csak tanulhat az ember, Én tudom és mai napig köszönöm kritikusaimnak, hogy építkezhetek hibáimból! Így jobb lehetek! Várom további írásaidat! Szép estét kívánok Orsolya
Kedves Éva!
Ne fogadd meg a Babó tanácsát!
Ne csak magadnak, nekünk is írj, mert kellenek a visszajelzések! Hidd el nekem!!! Aki csak magának ír (az hazudik, magának!), az a lényeget veszíti. A betűket azért találták ki, hogy az emberek retináján nyomot hagyjunk velük. Piros betűkkel piros nyomot, kék betűkkel kék nyomot, feketékkel feketét..., de fehérrel, csak fehéret.
Ha csak magadnak írnál, akkor azt minek tennéd, az úgyis beléd van égetve!
Írj az unokáidnak, gyerekeidnek, a barátaidnak, mindenkinek és még az ellenségeidnek is.
Ne félj a kritikától és még a bántástól sem!
Én itt vagyok melletted...
és mostmár tényleg elolvaslak, csak eddig máshol szorgoskodtam békét teremteni!
Puszi nektek:
Pinokkió
Megnyugtattál Pinokkió! Hallgattam rád és többekre, már fent van a folytatás. Nekem nagyon fontos a visszajelzés. Az egyetlen kommunikáció veletek van, és ha azt nem kapom meg hosszú ideig, kissé elbizonytalanodok. Igyekszem kiadni magamból ami velem történt, történik, nekem szempont az őszinteség, nem tudok valótlan dolgot "kitalálni", ahhoz tehetség kell, mint a hazudozáshoz. Én nem tudok hazudni. Nekem az írás volt a munkám, és úgy éreztem, amikor nyugdíjas lettem, elvesztettem a legfontosabbat. Ezt ti adtátok vissza nekem, ezért ne mondja nekem azt senki, hogy túl sokat ülök a gép előtt, ez bántó!
A fára mászós sztorit mindig megszenvedi az ember! Ezek a "kis piszkok" csak felfele szeretnek menni:-))))
Én meg (Orsolya) örül(ünk)ök, hogy visszajött az életkedved!!!
Puszi,
Pinokkió
Szia Babó!
Ez így igaz (remélem nem rám gondoltál a "negatívaknál")! Én ezért a lapért -értetek- azt hiszem nagyon sokat tettem, teszek.
Ami a nem írást jelenti, arról fogok írni egyszer egy cikket. Kiábrándító, aki azt teszi, amit itt egyesek (és te is), elmenekülnek az elefántcsonttornyukba, mert költői, írói hiúságukban megsértődnek pár rosszabb kritika miatt, vagy éppen nem is mondják meg miértjükben?!
Barátod,
Pinokkió
Nem vagyok hiú az írásaimra Pinokkió. Én nem vagyok író, csak egy műkedvelő, aki szereti leírni azt ami a fejében van. Tudom, kicsit giccses, de tőlem ez telik. Lehet dicsérni, lehet szidni, de azt hiszem arra már te is rájöttél, hogy nem vagyok elszállva. De vannak olyan dolgok, amelyekről úgy érzem, ennyi idősen már nem kell tolerálnom! Nekem ezek nem járnak sem anyagi, sem erkölcsi javakkal és ennek köszönhetően szabadon döntök. Én most úgy döntöttem, hogy nem írok ide többet. Nem törlöm magam, mert akkor az én gondolataimnál "Törölt felhasználó " név fog megjelenni, és nem a Babenko. És ezek a gondolatok akkor is az enyémek, ha több nem jelenik meg belőlük!
Elég keményen lett az én figyelmem felhíva arra a tényre, hogy ez az oldal itt a háziasszonyoké, az amatőröké, akik leírják a gondolataikat. Megértettem vagy nem értettem, de visszavonultam, mert ha engem profinak tartanak, akkor nem sok keresnivalóm van itt.
Még valami! Utálnám magam ha lenne akkora arcom mint itt egyeseknek és segítségül hívnám a famíliámat, a barátaimat és ütném vágnám itt a műkedvelőket, hogy az esetleg nálamnál jobbakat elriasszam innen és tündökölhessek. Én megmondom őszintén sajnáltam azokat, akikbe belemartak, mert bele tudtam érezni abba, hogy mit éreztek. Most úgy éreztem, a cicás író következik, ezért szóltam bele.
Nem vagyok megsértődve azon sem, hogy nem nyertem, mert miért is kellene ezen megsértődnöm??
Elefántcsonttornyom meg nincsen, de remélem nem is lesz, mert nagyon egyedül érezném ott magam!
Nem, nem rád gondoltam .
Nem vagyok hiú az írásaimra Pinokkió. Én nem vagyok író, csak egy műkedvelő, aki szereti leírni azt ami a fejében van. Tudom, kicsit giccses, de tőlem ez telik. Lehet dicsérni, lehet szidni, de azt hiszem arra már te is rájöttél, hogy nem vagyok elszállva. De vannak olyan dolgok, amelyekről úgy érzem, ennyi idősen már nem kell tolerálnom! Nekem ezek nem járnak sem anyagi, sem erkölcsi javakkal és ennek köszönhetően szabadon döntök. Én most úgy döntöttem, hogy nem írok ide többet. Nem törlöm magam, mert akkor az én gondolataimnál "Törölt felhasználó " név fog megjelenni, és nem a Babenko. És ezek a gondolatok akkor is az enyémek, ha több nem jelenik meg belőlük!
Elég keményen lett az én figyelmem felhíva arra a tényre, hogy ez az oldal itt a háziasszonyoké, az amatőröké, akik leírják a gondolataikat. Megértettem vagy nem értettem, de visszavonultam, mert ha engem profinak tartanak, akkor nem sok keresnivalóm van itt.
Még valami! Utálnám magam ha lenne akkora arcom mint itt egyeseknek és segítségül hívnám a famíliámat, a barátaimat és ütném vágnám itt a műkedvelőket, hogy az esetleg nálamnál jobbakat elriasszam innen és tündökölhessek. Én megmondom őszintén sajnáltam azokat, akikbe belemartak, mert bele tudtam érezni abba, hogy mit éreztek. Most úgy éreztem, a cicás író következik, ezért szóltam bele.
Nem vagyok megsértődve azon sem, hogy nem nyertem, mert miért is kellene ezen megsértődnöm??
Elefántcsonttornyom meg nincsen, de remélem nem is lesz, mert nagyon egyedül érezném ott magam!
Én csalódtam, mert azt hittem egy hajóban evezünk.
Én szeretem tolerálni az embereket, biztos fiatal a lelkem és naív.
Én nem utálkoztam soha az "Orsolyákra" és megpróbáltam megérteni az általad nem nevesített profikat, az oldal elveit, céljait.
Sajnálom, hogy nem írsz, a te döntésed, a további gondolataidra szükségünk lett volna, ha régieket meghagyod nekünk, őrizgetni fogjuk lelkünkben.
Béke billentyűidre...
Barátod,
Pinokkió
Nem, nem rád gondoltam .
Nem vagyok hiú az írásaimra Pinokkió. Én nem vagyok író, csak egy műkedvelő, aki szereti leírni azt ami a fejében van. Tudom, kicsit giccses, de tőlem ez telik. Lehet dicsérni, lehet szidni, de azt hiszem arra már te is rájöttél, hogy nem vagyok elszállva. De vannak olyan dolgok, amelyekről úgy érzem, ennyi idősen már nem kell tolerálnom! Nekem ezek nem járnak sem anyagi, sem erkölcsi javakkal és ennek köszönhetően szabadon döntök. Én most úgy döntöttem, hogy nem írok ide többet. Nem törlöm magam, mert akkor az én gondolataimnál "Törölt felhasználó " név fog megjelenni, és nem a Babenko. És ezek a gondolatok akkor is az enyémek, ha több nem jelenik meg belőlük!
Elég keményen lett az én figyelmem felhíva arra a tényre, hogy ez az oldal itt a háziasszonyoké, az amatőröké, akik leírják a gondolataikat. Megértettem vagy nem értettem, de visszavonultam, mert ha engem profinak tartanak, akkor nem sok keresnivalóm van itt.
Még valami! Utálnám magam ha lenne akkora arcom mint itt egyeseknek és segítségül hívnám a famíliámat, a barátaimat és ütném vágnám itt a műkedvelőket, hogy az esetleg nálamnál jobbakat elriasszam innen és tündökölhessek. Én megmondom őszintén sajnáltam azokat, akikbe belemartak, mert bele tudtam érezni abba, hogy mit éreztek. Most úgy éreztem, a cicás író következik, ezért szóltam bele.
Nem vagyok megsértődve azon sem, hogy nem nyertem, mert miért is kellene ezen megsértődnöm??
Elefántcsonttornyom meg nincsen, de remélem nem is lesz, mert nagyon egyedül érezném ott magam!
Miért van olyan érzésem, hogy egy csöppet velem foglalkozol, és nem azzal, amivel kellene? Először is, itt nem arról van szó, hogy a korod miatt nem tolerálod a dolgokat, hanem arról, hogy futsz egy kört prókátor szerepben. De ha megengeded, és is beszállok ebbe a futamba. Mindenekelőtt megnyugtatlak, velem kapcsolatban nem kell általánosítanod, soha nem néztelek profinak, mert néha belepillantottam az írásaidba, tehát emiatt akár maradhatnál is.
Arra a kedves megjegyzésedre, hogy utálnád magad, ha segítségül hívnád a famíliádat, csak annyit mondanék, hogy ahhoz, amihez kevésbé értesz, elfogadhatsz tanácsokat, mert nem hiszem, hogy otthon te egyedül szereled a gázt, habár, mondjuk, a férjed gázszerelő. Ne okozzon neked lelki törést az, hogy be merem vallani, nem tökéletes az írói tudásom, és elfogadom az okosabbak tanácsát. Így biztos lehetek abban, hogy nem adok ki slampos munkát a kezemből. Tudniillik van annyi tisztesség bennem, hogy, ha megtehetem, akár némi javítgatás árán is, de olyan munkát adok ki a kezemből, amivel megbecsülöm az olvasóimat, akik megtisztelnek azzal, hogy elolvasnak. Nos, te mit tennél a helyemben? Gondolom, felrobbantanád a házat.
Na, ez a mondatod pedig kiváló, csak nem értem: „…esetleg nálamnál jobbakat elriasszam innen és tündökölhessek.” Vagy arról beszélsz, hogy téged riasztottalak el, vagy el sem tudom képzelni, ki az, akit elriasztottam. Csak egyvalami nem stimmel ebben. Ezt most nem részletezem.
Búcsúzóul inkább hadd idézzek tőlem valamit, csak neked.
„Az irigység a középszerűek vallása.”
Kedves Babó!
Én csalódtam, mert azt hittem egy hajóban evezünk.
Én szeretem tolerálni az embereket, biztos fiatal a lelkem és naív.
Én nem utálkoztam soha az "Orsolyákra" és megpróbáltam megérteni az általad nem nevesített profikat, az oldal elveit, céljait.
Sajnálom, hogy nem írsz, a te döntésed, a további gondolataidra szükségünk lett volna, ha régieket meghagyod nekünk, őrizgetni fogjuk lelkünkben.
Béke billentyűidre...
Barátod,
Pinokkió
Kedves Babenko!
Miért van olyan érzésem, hogy egy csöppet velem foglalkozol, és nem azzal, amivel kellene? Először is, itt nem arról van szó, hogy a korod miatt nem tolerálod a dolgokat, hanem arról, hogy futsz egy kört prókátor szerepben. De ha megengeded, és is beszállok ebbe a futamba. Mindenekelőtt megnyugtatlak, velem kapcsolatban nem kell általánosítanod, soha nem néztelek profinak, mert néha belepillantottam az írásaidba, tehát emiatt akár maradhatnál is.
Arra a kedves megjegyzésedre, hogy utálnád magad, ha segítségül hívnád a famíliádat, csak annyit mondanék, hogy ahhoz, amihez kevésbé értesz, elfogadhatsz tanácsokat, mert nem hiszem, hogy otthon te egyedül szereled a gázt, habár, mondjuk, a férjed gázszerelő. Ne okozzon neked lelki törést az, hogy be merem vallani, nem tökéletes az írói tudásom, és elfogadom az okosabbak tanácsát. Így biztos lehetek abban, hogy nem adok ki slampos munkát a kezemből. Tudniillik van annyi tisztesség bennem, hogy, ha megtehetem, akár némi javítgatás árán is, de olyan munkát adok ki a kezemből, amivel megbecsülöm az olvasóimat, akik megtisztelnek azzal, hogy elolvasnak. Nos, te mit tennél a helyemben? Gondolom, felrobbantanád a házat.
Na, ez a mondatod pedig kiváló, csak nem értem: „…esetleg nálamnál jobbakat elriasszam innen és tündökölhessek.” Vagy arról beszélsz, hogy téged riasztottalak el, vagy el sem tudom képzelni, ki az, akit elriasztottam. Csak egyvalami nem stimmel ebben. Ezt most nem részletezem.
Búcsúzóul inkább hadd idézzek tőlem valamit, csak neked.
„Az irigység a középszerűek vallása.”
Amiről te nem tudsz Kedves Nem Tom azzal miért példálózol?? ( vagy mégis csak tudsz) Mert azt nem írtam le, hogy MIT nem tolerálok! Én ezt a játszmát már egyszer végigfutottam, még egyszer nem fogom.
A másik dolog meg az, hogy a " segítségül hívnám a famíliámat"" vajon miért vetted magadra?? Vagy elevenbe vágtam? Igazad van, addig nincs is baj a familiáris segítséggel, amíg neked segít. A baj akkor kezdődött, amikor más írását szedtétek ízekre, pedig az az írás tényleg jó volt. Egy baj volt vele a szemetekben, hogy az előző pályázaton az lett az első.
Én meghagylak téged a kiváló író szerepében, hiszen ahogy látom , mindent megteszel az első helyezésért, nem csak itt, hanem más oldalon is. És van még jó pár dolog, amit nem értek, de úgy érzem, azt megmagyarázni már felesleges dolog lenne. Prókátorkodom? Lehet. De soha nem tudtam, az ilyen dolgok mellett behunyt szemmel elmenni. Tudod az ilyen esetekre mondják azt, hogy a pokolba vezető út, jó szándékkal van kikövezve. Tehát, örülnöd kellene, mert te, úgy érzem nem fogsz odajutni!
Élj boldogul kedves Nem Tom, és még sok sok tartalmas írással örvendeztesd meg a barátaidat!
Nem, nem rád gondoltam .
Nem vagyok hiú az írásaimra Pinokkió. Én nem vagyok író, csak egy műkedvelő, aki szereti leírni azt ami a fejében van. Tudom, kicsit giccses, de tőlem ez telik. Lehet dicsérni, lehet szidni, de azt hiszem arra már te is rájöttél, hogy nem vagyok elszállva. De vannak olyan dolgok, amelyekről úgy érzem, ennyi idősen már nem kell tolerálnom! Nekem ezek nem járnak sem anyagi, sem erkölcsi javakkal és ennek köszönhetően szabadon döntök. Én most úgy döntöttem, hogy nem írok ide többet. Nem törlöm magam, mert akkor az én gondolataimnál "Törölt felhasználó " név fog megjelenni, és nem a Babenko. És ezek a gondolatok akkor is az enyémek, ha több nem jelenik meg belőlük!
Elég keményen lett az én figyelmem felhíva arra a tényre, hogy ez az oldal itt a háziasszonyoké, az amatőröké, akik leírják a gondolataikat. Megértettem vagy nem értettem, de visszavonultam, mert ha engem profinak tartanak, akkor nem sok keresnivalóm van itt.
Még valami! Utálnám magam ha lenne akkora arcom mint itt egyeseknek és segítségül hívnám a famíliámat, a barátaimat és ütném vágnám itt a műkedvelőket, hogy az esetleg nálamnál jobbakat elriasszam innen és tündökölhessek. Én megmondom őszintén sajnáltam azokat, akikbe belemartak, mert bele tudtam érezni abba, hogy mit éreztek. Most úgy éreztem, a cicás író következik, ezért szóltam bele.
Nem vagyok megsértődve azon sem, hogy nem nyertem, mert miért is kellene ezen megsértődnöm??
Elefántcsonttornyom meg nincsen, de remélem nem is lesz, mert nagyon egyedül érezném ott magam!
A többi írosod is fent van, de még emésztem a legfrissebb hozzászólásokat.
Puszillak, és köszönöm
Éva