CICACSALÁD … V. RÉSZ
2010. október 22. - Látogatók száma: 52
Köszönet minden jóérzésű embernek, az aggodalmakért, a cicacsalád sorsának alakulása érdekében írt hozzászólásokért. Nem tudjátok, de megtudjátok, ha befogadtok egy ártatlan kis jószágot, .mert a puszta szeretet, lásd nem elég.
Csak négy nap kellett ahhoz, hogy megismerjék a környezetüket. Ez alatt a négy nap alatt alkalmam volt egy másik élethelyzetben szemlélni a cicák életét. Mi emberek, azon túl, hogy sokan vagyunk, akik szeretjük ezeket a kis állatokat, naiv módon, kellő tapasztalat híját, egy hosszú folyamat következtében eljuthatunk odáig, mint ameddig én eljutottam.
Nem vagyok büszke rá, hogy ezt tettem. Megint ők győztek. Mi vagyunk a hitetlenek, a legjobb szándék által vezérelve ugyan, de nem mindig érjük el azt, amit szeretnénk.
Én ma elértem, amit szerettem volna. Boldogan tudok beszámolni arról, hogy nem kellett a diófát kivágnom, még korona alakításra sem volt szükség, sőt semmilyen alpinista eszközre, de még a tűzoltókat sem kellett riasztanom. Ugyanis csodák csodája, amikor kiértem a tanyára mindahányan lent voltak a földön. Legnagyobb megkönnyebbülésemre, ma egy laza nappal kezdődött az életem. Nem volt más dolgom, mint a kényeztetés. Amíg még tehetem, talán rosszul teszem, de muszáj számukra finom falatokkal szolgálni.
Még nem nagyon kiabálom el, még okozhatnak némi meglepetést, de szerintem a nehezén már túl vagyunk.
Ettől függetlenül a létra egyelőre a helyén marad, ha másra nem arra jó lesz, hogy gyakoroljam a fára mászást, hátha még szükségem lehet rá.
Ma nyugtával dicsérem a napot, de okozhatnak még fejtörést, most csak egy a fontos, jól érzik magukat. Még az anya cica is kimerészkedett a ház alól, és büszkén járta körbe a területet, nyújtogatva a nyakát, nincs-e ellenség a közelben. Rajtam kívül, akit csak arra az időre méltatott a figyelemre, amíg jóllakattam, természetesen először a kicsinyeit, utána őt.
Az anyák már csak ilyenek. Megteszik, ami tőlük telik. Első a gyerek, utána, amit meghagytak, de legtöbbször csak az üres tál.
Minden jó, ha jó a vége. Részemről még nem az ugyan, de egyelőre élményszegény életet élek, azon kívül, hogy már megjárták az összes fát, azok a fák alacsonyak, nem szorulnak a segítségemre, ezért átmenetileg felfüggesztem a családregény folytatását egészen addig, amíg valami rendkívüli dolog nem történik, de csak jó értelemben.
Örülök, hogy megoszthattam veletek a cicacsalád életének egy kis epizódját.
Egyelőre vége!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.
időrendi sorrend
Pinokkió