Édesanyám

Látogatók száma: 44

Nem tudom másnak mit jelent, nekem példakép, minta, minden.

Nagyon nehéz gyerekkorunk volt, hárman vagyunk testvérek. A szüleink a nagyszülőkkel. éltek, egy egyszoba- konyhás házban. Víz villany még nem volt. Nem tudom, hogy egyáltalán hogyan foganhattunk meg ilyen körülmények között. De köszönet érte! Amíg a nagyszülők éltek, semmi baj nem volt. Amikor meghaltak, az apánk, elvesztette a kontrollt önmaga felett, egyre többet ivott, haverozott. 16-éves voltam amikor az édesanyám beleunt és elvált. Mennünk kellett, mert a ház az apámé volt. Édesanyánk vállalta az albérletet és vitt mind a hármónkat magával. Nagyon nehéz volt neki, de nem adta fel. Én is elhelyezkedtem dolgozni, hogy a két kicsi iskolába tudjon járni. Nekünk nem voltak szép ruháink, de a lehetőségeihez képest, mindent megadott nekünk. Nem voltam mindig jó gyereke, nem mindig sikerült megfelelnem az elvárásainak, sőt sok bánatot is okoztam neki, akarva- akaratlanul. Sokszor bosszantottam, ellentmondtam, de akkor sem adta fel! Mindig mindenbe mellettünk állt és áll a mai napig is. Köszönetet mondhatunk százszor-ezerszer, de igazán megköszönni nem tudjuk, mert nincs rá szó és tett, ami felérne azzal, amit Érettünk tett. Mégis Köszönöm neked te drága Édesanya, már csak azt is, hogy vagy nekünk. Köszönöm........

A cikket írta: maresz058

előző cikk következő cikk

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Nagyon megható a cikked Maresz, minden tiszteletem az anyukádé.
Mi is hárman voltunk testvérek, szintén nehéz körülmények között nőttünk fel, de mindkét szülőnk mellettünk volt és ez feledtetett minden nehézséget és nélkülözést, így boldognak éreztük a gyerekkorunkat.
Szüleink erőfeszítéseit többnyire csak jóval később tudjuk értékelni, sok esetben csak akkor, amikor mi is szülővé válunk és megvívunk ugyanazokkal a problémákkal.